A sírás a csecsemő természetes és ösztönös kommunikációs eszköze. Így mondja el, hogy fáj valamije, éhes, álmos, unatkozik, vagy egész egyszerűen csak rossz napja van. Az újszülöttek a sírással veszik fel a kapcsolatot környezetükkel, és a viselkedéskutatók a sírást a kisbabák „gondozási helyzetet előhívó” viselkedésének tekintik. Az anyák a síráskor odamennek a gyermekhez, és megpróbálják megnyugtatni, illetve az okot kideríteni, a sírást megszüntetni.
Miért sír a baba? A lehetséges okok
A kisbabák sírásának okai szerteágazóak lehetnek. Az újszülöttek sírásukkal jelzik, hogy valamiért rossz a közérzetük.
1. Hasfájás és kólika
Az elsőként mindig ez szokott felmerülni, mint lehetséges ok. A hasfájás okai szerteágazóak lehetnek. Van olyan baba, akinek szimplán az emésztés folyamata kellemetlen érzés (3-4 hetes korig gyakori jelenség). Van, aki túleszi magát és azért sír (ilyenkor büfizés és egy alapos bukás után csillapodik a fájdalom). És van olyan is, hogy a kakilás esik nehezére (ők még nem tudnak tudatosan és erősen nyomni, ezért 3-6 hetes kor között gyakori a kakilás előtt jelentkező erőlködés, lábhuzigálás és sírás, ami a puki vagy a kaki távozása után enyhül).
Bizonyos felmérések szerint akár minden harmadik csecsemőt is érinthet az úgynevezett csecsemőkori krónikus hasfájás, vagy kólika. A kólika az úgynevezett hármas szabállyal írható le: ha a csecsemő legalább 3 hete, a hét három vagy több napján, napi több mint 3 órát sírással tölt - látszólag minden ok nélkül -, akkor valószínűleg kólikáról van szó.
A kólika alapvetően a funkcionális kórképek közé sorolható, ami azt jelenti, hogy nincs mérhető, kimutatható szervi elváltozás a hátterében. Az infantilis kólikára jellemző tünetek általában 3 hónapos korig jelentkeznek, és 5 hónapos korig el is múlnak. A legújabb feltételezések szerint a bélrendszer éretlensége, a túlzott bélmozgás, valamint a bélflóra felborulása állhat a kólika hátterében. Számos vizsgálat bizonyította, hogy a fokozott szülői stressz vagy az anya-gyermek kapcsolatban fennálló konfliktus is hozzájárulhat a kólika kialakulásához. Az első gyermekes szülők például gyakrabban számolnak be kólikáról, ami vélhetően az idegeskedés és a kezdeti stressz számlájára írható.
A kólika felismerése és kezelése:
- Jellegzetes tünetek: A csecsemő vigasztalhatatlanul sír, nem lehet megnyugtatni, az arca kipirul. A sírás általában nagyjából ugyanabban az időszakban jelentkezik minden nap (a legtöbbször késő délután vagy este). A kisbaba teste megfeszül, a térdét felhúzza a hasához, a háta ívelt, a kezecskéit ökölbe szorítja. A sírás idején többször is szellenthet a baba, ám ez nem hoz megkönnyebbülést. Az alvást és az evést is megzavarhatják a sírással töltött epizódok.
- Étrendi változtatások: Segíthet a tehéntej elhagyása, ami anyatejes babák esetén az anya étrendjéből, tápszeres kisbabáknál pedig hipoallergén tápszer adását jelenti.
- Gyógyszerek: Laktázenzimet, illetve szimethikont tartalmazó gyógyszerek enyhíthetik a tüneteket.
2. Éhség vagy szomjúság
Hiába írják azt a könyvek, hogy 3 óránként kell ennie a babának: az újszülött nem gép, hanem saját emésztése van, és a saját tempójában éhezik meg, akár 2 óránként is. Az első hetekben akár anyatejes, akár tápszeres a baba, mindenképpen igény szerint kell etetni, akkor, amikor kéri az ennivalót. Az első hetekben az éjszakai sírásnak leginkább az éhség az oka.
3. Álmos vagy túlingerelt állapot
Az első pár hétben még legfeljebb csak 30-60 percet tud éberen, nyűgösködés nélkül fentlenni a baba, utána már nagyon álmos lesz. A mai modern világban egy lakás rengeteg ingerforrást biztosít a baba számára, aki egyre többet és többet észlel ezekből az információkból, ez túlterheli az idegrendszerét.
4. Feszültség és stressz a környezetben
Ha a szülők feszültek, idegesek, stresszesek még akkor is kihat a csecsemőre, ha nem hall kiabálást vagy veszekedést maga körül. Egy új német kutatás igazolta, hogy az anya személyisége, hogy mennyire szorongó, aggódó, szintén befolyásolja, hogy mennyit sír az újszülött. A szorongó anyák gyermekei többet sírnak, vélhetően az anyai stresszhormonok átjutása és az anya szülői magatartásának befolyásolása miatt.
5. Reflux
Ha a baba gyakran és sokat bukik, nyugtalanul alszik, hasfájós, felmerülhet a reflux gyanúja.
6. Unalom vagy testközelség hiánya
Érdeklődőbb babáknál már néhány hetesen előfordulhat, hogy egy darabig nézelődik aztán unatkozni kezd. A baba akkor elégedett és boldog, ha biztonságban érzi magát. A legtöbb baba számára pedig a biztonságérzet egyben a testközelséget is jelenti. Az első pár hétben még nem adaptálódtak teljesen a külvilág felé, minden új, minden zajos, hideg, ijesztő számukra a biztonságot nyújtó anyaméh közege után. Ekkor a megoldás a testközelség.
A csecsemő sírásának típusai
A sírásnak kezdetben három jól elkülöníthető mintázata van. A tapasztalt édesanyák a sírás jellegéből felismerik, hogy mi baja van a kicsinek:
- Éhségsírás (alapsírás): Éles, magas hang jellemzi, amit kisebb szünetek szakítanak meg.
- Dühös sírás: Érdesebb, nyöszörgőbb.
- Fájdalmat jelző sírás: Magas hangfekvésről és szaggatott hangadásról lehet felismerni.
Ha a csecsemő sírása „abnormális” (magas, éles hang, rövid időtartam), akkor az gyakran együtt jár a csecsemő alacsony súlyával, alultápláltságával, fertőzöttségével, különböző betegségekkel. Így az ilyen sírás nagyobb bajt jelezhet. Betegség esetén már magának a sírásnak a hangja is más lehet (gyengébb, magasabb, sürgetőbb), de jellemzően vannak más tünetek is: láz, hányás, hasmenés, székrekedés, kedvetlenség, étvágytalanság, különféle duzzanatok. Ilyenkor ajánlott orvoshoz fordulni.
A kisbabák megszületésüket követően közel 45-50, egymástól elkülöníthető hang kiadására képesek, melyek közül mintegy negyven sírással kapcsolatos. Az anyák már 48 órás újszülöttjük hangját képesek azonosítani és megkülönböztetni a többi gyerek sírásától. Körülbelül a harmadik hónapra válik általában lehetségessé, hogy a csecsemő sírását az éhség, fájdalom vagy a közelség iránti igény jelzéseként értelmezzük, és erre megfelelően reagáljunk.
Hogyan segíthetünk, ha sír a baba?
A csecsemő megnyugtatása az első néhány hónapban a legfontosabb, és nem kell félni attól, hogy elkényeztetjük a babát.
1. Etetés és büfiztetés
Kézenfekvő megoldás a baba etetése, szoptatása. Ez akkor hatékony, ha a baba éhes volt. Etetéskor a kisbabák, különösen a mohón evők, sok levegőt nyelhetnek, ezért minden evés után meg kell őket „böfiztetni”. Ez megelőzheti az evés utáni „hasfájós” sírást.
2. Testközelség és dédelgetés
A baba számára a legmegnyugtatóbb a testközelség, a dédelgetés és természetesen a szoptatás. A testi kontaktus, az anyai meleg és az ismerős anyai szívhangok segíthetnek a babának. A mellkasodra fektetés, hordozókendőbe tétel, ringatás, simogatás, dédelgetés mind hozzájárul a biztonságérzethez. Ha tápszert kap a baba, akkor testi közelséggel, dédelgetéssel és cumival lehet megoldani ezt a helyzetet.
3. Ritmus és fehér zajok
A dúdolás, a ritmikus zene, az ütemes ringatás, a babakocsiban való ütemes rázás, az egyenletes ún. fehér zajok (pl. porszívó, ventillátor stb.) egyaránt megnyugtathatják a vigasztalhatatlanul síró babát. A méhben az anya szívverése állandó háttérzajt jelentett számára, elképzelhető, hogy a mosógép, a hajszárító vagy a porszívó hangja szintén nyugtatóan hat rá. Vannak már külön babák számára készített fehér zaj felvételek is.
4. Pelenkacsere és hőmérséklet ellenőrzése
Próbálkozhatunk még a kicsi tisztába tevésével, fürdetésével is. A baba sírhat akkor is, ha túl melege van, vagy ha fázik. Hogy mennyire meleg a gyerek, a hasán érdemes ellenőrizni, keze-lába rendszerint hűvösebb. Hüvelykujjszabály, hogy az újszülöttnek általában egy réteggel több ruhára van szüksége, mint a felnőttnek.
5. Szoptatás és komfortszopizás
A szoptatással több problémát is elháríthatsz, hiszen nem csak megnyugszik a baba, hanem jól is lakik, ha melege van, a szomját is oltja és fájdalomcsillapító hatása is van. Előfordul, hogy a komfortszopit is leszólják kéretlen tanácsadók, holott a legtöbb csecsemő számára ez nagyon fontos szükséglet.
Újszülött-kor 5. fejezet: A sírás értelmezése és kezelése
Mit ne tegyünk?
Figyelem! A babákat rázni, megrázni nem szabad! Súlyos agyi sérülést, károsodást, akár halált is okozhat a kisbabának, ha megrázzák!
A szülői érzékenység és a "sírni hagyás" kérdése
Az, hogy a sírásra hogyan reagálunk, fontos a későbbi harmonikus anya-gyerek kapcsolat szempontjából. A kötődéselméleti kutatások szerint a későbbi biztonságos kötődés szempontjából a legfontosabb az anya érzékenysége a gyermek jelzéseire.
Az anyák a síráskor odamennek a gyermekhez, és megpróbálják a babát megnyugtatni, illetve az okot kideríteni, a sírást megszüntetni. Azonban az az elvárás, hogy a jó szülő mindig tudja, mire van szüksége a kisbabájának, nem reális. Minél kisebb a kisbaba, annál kisebb (sajnos) a megnyugtatási próbálkozások sikerének valószínűsége. A gyermek növekedésével a szülő megkülönböztető képessége is javul.
A "sírni hagyás" dilemmája kapcsán fontos megérteni, hogy a sírás a csecsemő kommunikációs eszköze. Ha sír, azzal az elégedetlenségét jelzi, kommunikálni próbál, tehát segíteni kell neki - de legalábbis meg kell próbálni. A finn kutatások szerint az első hónapokat végigsíró babák esetében nem járt hosszútávon negatív következményekkel az, hogy sokat sírtak, azonban ez nem azt jelenti, hogy „büntetlenül” lehet hagyni a babát magányosan sírni.
A tanult tehetetlenség elmélete szerint, ha a sírni hagyod a babát magában, akkor megtanulja, hogy úgysem kap segítséget, és ezért inkább már nem is sír, ami később bizalomvesztéshez vezethet. Ez azonban nem egyetlen alkalommal alakul ki, hanem tartós tapasztalások eredménye. Az önállóság nem úgy alakul ki, hogy a gyermeket a negatív érzéseivel magára hagyják, hanem akkor, ha érzékenyen, megfelelő módon reagálnak rá, elfogadják az érzéseit, és kiszámíthatóan mindent megtesznek ezen érzések szabályozására.
Mikor kérjünk segítséget?
Az excesszív sírás Wessel (1954) szerint négy hármassal írható le: akkor hívjuk így, ha a csecsemő az első három hónapban, három héten át, hetente három nap, naponta három órát sír, vagy nyűgösködik. Ez a probléma leggyakrabban az első két hónapban kezdődik és a nyugati kultúrákban a csecsemők 16-29%-ánál figyelhető meg.
A szülőknek magukkal is kell foglalkozniuk. A heteken át tartó állandó sírás megterhelő, és depressziót, levertséget, kimerültséget okozhat. Fontos, hogy a szülők merjenek beszélni róla, és ha van rá mód, két szoptatás között legalább heti 1x bízzák rá valakire a babát, és szervezzenek maguknak programot, ami felfrissíti őket. A sokat síró csecsemő mellett fontos az édesanya kikapcsolódása, pihenése. Az apa, a nagyszülők, esetleg más felnőtt segítsége átmenetileg tehermentesíthetik az anyát.
Segítséget kérni érdemes minden esetben, amikor nagyon erős feszültség keletkezik a kisbaba sírásával (vagy más egyébbel) összefüggésben, függetlenül a sírás objektív mennyiségétől vagy gyakoriságától. Ha a baba sírása eltér a megszokottól, láz, hányás, hasmenés, székrekedés, kedvetlenség, étvágytalanság, különféle duzzanatok kísérik, azonnal orvoshoz kell fordulni.