A sírás jelentősége és hatása a magzat és csecsemő fejlődésére

A sírás a csecsemők és a kisgyermekek egyik leghatásosabb jelzőeszköze. Minél kisebb egy gyermek, annál kevésbé képes megragadni és megfogalmazni, mi is a problémája. A csecsemő még nem tudja elkülöníteni az éhséget a fáradtságtól, a szomorúságot a túlingerelt helyzettől; érzeteit kizárólag kellemesként vagy kellemetlenként észleli.

Ezek azonosítása hosszú tanulási folyamatot igényel, melyet a szülők visszajelzései alapján lesz képes elsajátítani. Megetetik, ha éhes, megnyugtatják zaklatott állapotában, lefektetik álmosság esetén. A kisgyermekek már képesek szavakba önteni fizikai igényeiket, a sírás náluk leginkább érzelmi üzenetet hordoz. A kiadós sírás nyugtató hatású, a kisgyermek szemmel láthatóan megkönnyebbül és ellazul, immár derűsen folytathatja mindennapi tevékenységeit, ahogy „eső után is szebben virít a mező”.

A sírás szerepe a magzati korban

Terhesség alatt sok furcsa mozgást, csuklást, rugdosást tapasztalhat a kismama. Néha azt hiheti, hogy a gyermek balettozik vagy focizik odabent. A Durham és a Lancaster Egyetem közös kutatásából az derült ki, hogy az újszülöttek már méhen belül elkezdik felfedezni a kommunikációs lehetőségeiket, hogy amikor kibújnak, készen álljanak arra, hogy követeljék a szüleiktől a gondoskodást. A kutatók ultrahanggal vizsgálták a babákat, és olyan grimaszokat fedeztek fel, amelyekben a sírás tipikus jelei láthatók - szemöldökráncolás, orrfelhúzás.

A sírás okai és típusai csecsemőkorban

A sírás a csecsemő természetes és ösztönös kommunikációs eszköze. Így mondja el, hogy fáj valamije, éhes, álmos, unatkozik, vagy egész egyszerűen csak rossz napja van. Csakhogy egészen kicsi korban vannak olyan babák, akikkel látszólag bármit csinálhatunk, nem nyugszanak meg.

Gyakori okok, amiért a baba sírhat:

• Hasfájás: Az elsőként felmerülő ok. A hasfájás okai szerteágazóak lehetnek. Van olyan baba, akinek szimplán az emésztés folyamata kellemetlen érzés (3-4 hetes korig gyakori jelenség). Van, aki túleszi magát és azért sír (ilyenkor büfizés és egy alapos bukás után csillapodik a fájdalom). És van olyan is, hogy a kakilás esik nehezére (ők még nem tudnak tudatosan és erősen nyomni, ezért 3-6 hetes kor között gyakori a kakilás előtt jelentkező erőlködés, lábhuzigálás és sírás, ami a puki vagy a kaki távozása után enyhül).
• Éhség: Hiába írják azt a könyvek, hogy 3 óránként kell ennie a babának: az újszülött nem gép, hanem saját emésztése van, és a saját tempójában éhezik meg, akár 2 óránként is. Az első hetekben akár anyatejes, akár tápszeres a baba, mindenképpen igény szerint kell etetni, akkor, amikor kéri az ennivalót.
• Álmosság: Az első pár hétben még legfeljebb csak 30-60 percet tud éberen, nyűgösködés nélkül fentlenni a baba, utána már nagyon álmos lesz.
• Túlingereltség: A mai modern világban egy lakás rengeteg ingerforrást biztosít a baba számára, aki egyre többet és többet észlel ezekből az információkból, ez túlterheli az idegrendszerét.
• Feszültségek: Ha a szülők feszültek, idegesek, stresszesek, még akkor is kihat a csecsemőre, ha nem hall kiabálást vagy veszekedést maga körül.
• Reflux: Ha a baba gyakran és sokat bukik, nyugtalanul alszik, hasfájós, felmerülhet a reflux gyanúja.
• Unalom: Érdeklődőbb babáknál már néhány hetesen előfordulhat, hogy egy darabig nézelődik, aztán unatkozni kezd.
• Testközelség hiánya: A baba akkor elégedett és boldog, ha biztonságban érzi magát. A legtöbb baba számára pedig a biztonságérzet egyben a testközelséget is jelenti.

Az „hasfájós” sírás

Az első néhány hétben, amikor a baba még nagyon kicsi, néha bizony látszólag ok nélkül is órákat sírhat. Ez az ún. „hasfájós” sírás, aminek vajmi kevés köze van a hasfájáshoz, ám nagyon megterhelő lehet a szülők számára. Régebben erre a jelenségre is úgy reagáltak, hogy „hasfájós, kólikás a baba, majd kinövi”. De addig is, amíg kinövi, fontos tisztázni, mi az ok a háttérben. Lehet ez például fájdalmas reflux, vagy tápszer-, illetve ételallergia, helytelen szoptatási mód, amikor túl sok levegőt nyel. Esetleg az, hogy az idegrendszere nagyon nehezen dolgozza fel a külső ingereket.

A sírásra adott helytelen és helyes reakciók

A sírás hatékony segítséget nyújt a lelki egészség helyreállításában, amennyiben egy felnőtt a jelenlétével és az odafigyelésével támaszt nyújt. Ennek elmaradásával viszont a sírás romboló következményeit kockáztatja.

Amit ne tegyünk:

• A „hagyni kell sírni” tévhit: Még ma is találkozni olyan nevelési tanácsokkal, amelyek arra bátorítják a szülőt, hogy hagyják magára a síró csecsemőt, mondván: „így tanulhat meg egyedül elaludni”, sőt még azzal is, hogy a „hisztiző”, zokogó gyermeket küldjék be az üres szobába, hadd gondolkodjék el a tetteiről. Makacsul tartja magát néhány - a babák szempontjából - igencsak káros tévhit például arról, hogy „hagyni kell sírni, mert legalább erősödik a tüdeje”. Frászt erősödik. A hosszas sírástól viszont annyira megnő a stresszhormonszintje, hogy ez később akár a fejlődésében is hátráltathatja. A „sírni hagyás erősíti a tüdőt” módszer a 30-as évek Németországából ered. Johanna Haarer német tüdőgyógyász a „Die deutsche Mutter und Ihr erstes Kind” című gyermeknevelési kézikönyvében írta le először ezt az elméletet.
• A „Ne sírj!” felszólítás: Síró embert látva szinte automatikusan elhangzik a „Ne sírj!” felszólítás, természetesen a vigasztalás szándékával. A gyermekek igyekeznek megfelelni a felnőttek elvárásainak, s egy ilyen felszólításra időnként abba is hagyják a sírást, de az belül hangtalanul tovább folytatódik, s ezáltal, a feszültség bennük reked.

A sírásra adott helytelen reakciók következményei:

Rendszeresen előforduló, elhúzódó sírás esetén rengeteg stresszhormon termelődik a szervezetben, ami vigasztalás és megnyugtatás híján akár napokon keresztül ezen a magas szinten marad. Ennek következtében a stresszre egyfajta túlzott érzékenység alakul ki. Túlérzékenységében a világ történéseit indokolatlanul gyakran fogja fenyegetőnek érzékelni, számos helyzetben reagál szorongással még akkor is, ha minden tökéletesen biztonságos körülötte.

Ma már sokat tudunk arról, hogy a kora gyermekkori traumáknak hatása van a felnőttkori kötődésre, érzelemszabályozásra és a fizikai egészségre is. A súlyos stresszt átélő, bántalmazott vagy elhanyagolt gyermekeknél felnőttkorukban nem csak pszichés zavarok jelennek meg nagyobb valószínűséggel, hanem tumoros betegségek, anyagcserezavarok, magas vérnyomás, krónikus légzőszervi betegségek is. Az érzelmi reakcióink szabályozása nem velünk született, hanem tanult képesség. A csecsemő idegrendszere a születés pillanatában éretlen, szabályozó rendszere a környezet megfelelő válaszának köszönhetően alakul ki.

Amikor a baba sírni kezd, a kortizol nevű stresszhormon szintje emelkedik a szervezetében. Amikor felveszik, vigasztalják, a kortizolszint csökken és a baba megnyugszik. Ha nem kap segítséget, vagy a segítség kiszámíthatatlanul érkezik (hol jön, hol nem) és pusztán „kisírja” magát, akkor csendben marad ugyan egy idő után, de a kortizolszint nem csökken. Az elsődleges gondozó megfelelő reakciója során a megnövekedett stresszhormon szint helyreáll, elindul egy szakmai nyelven korregulációnak nevezett folyamat.

Amikor a stressz-szint lecsökken, a baba megnyugszik, és tudja, hogy számíthat ránk. Mivel a kisbaba nem tud térben és időben differenciáltan gondolkodni és magát elkülöníteni a külvilágtól a már fent említett idegrendszeri éretlenség miatt, ezért úgy érzi, hogy a fájdalom örök és az egész világ fáj. Ha egyedül hagyjuk a problémájával, bármi is legyen az, az túlmutat a megküzdési képességein, elveszíti a bizalmát a világban és ő maga is kiszámíthatatlanná válik a kapcsolataiban, nem tud biztonságosan kötődni.

Amit tegyünk:

Síró gyermeket tehát semmiképp nem szabad magára hagyni, mindenképpen támaszt kell neki nyújtani nehéz pillanataiban! A „Ne sírj!” helyett, inkább a „Szabad és lehet sírni” legyen a vigasztalás jelmondata, ezzel is segítve őt a megnyugvásban. A sírás az az eszköz, amivel a baba felhívja magára a figyelmet. Ahogy Orvos-Tóth Noémi híres klinikai szakpszichológus és író fogalmazott, a baba nem sír, hanem hív. Testi kontaktus során oxitocin hormon szabadul fel, ami a kötődés kialakulásáért felelős kémiai anyag a babában és az anyában.

Nem az a cél, hogy mindig azonnal elhallgattassuk a síró babát, hanem, hogy válaszoljunk az igényeire, érezze, hogy törődünk vele, nem hagyjuk magára. Ilyenkor kialakul benne az a kép, hogy a világ egy alapvetően biztonságos hely, ahol számít az ő szükségletei. Lehet, hogy anya nem tud azonnal jönni, de itt van, figyel rám.

Régebben elterjedt volt az a nézet, hogy mindezzel „elkényeztetjük” a babát, „túl anyás” lesz, „nem lesz elég önálló” stb. Azok a gyerekek, akiknek a szükségleteit a szüleik az életkoruknak megfelelően igyekeznek kielégíteni, azt tapasztalják, hogy „bízhatok anyámban, apámban, a gondozómban”. Míg egy síró baba akkor nyugszik meg, ha felveszik, megszoptatják vagy megetetik, gondoskodnak róla, addig egy kúszó-mászó, totyogó gyerek már nem igényli ezt ugyanilyen sűrűn és intenzíven. Hiszen az ő dolga egyre inkább a környezete felfedezése lesz, és egyre többször indul el kíváncsian az anyja szoknyája mellől, hogy megismerje a világot. Persze még ő is vissza-visszanéz vagy vissza-visszatér a biztonságot nyújtó felnőtthöz, de mind kevesebbszer - az életkorának megfelelően. Ahogy egy kis kenguru, ami kezdetben ki sem dugja az orrát az erszényből, majd ahogy növekszik, egyre kisebb lesz a hely a hosszú lábának, ekkor már ki-kinéz, majd ki-kiugrál.

Mi nem számít sírni hagyásnak?

Nem számít sírni hagyásnak, amíg ellátod a másik gyermeket, eszel néhány falatot, elmész mosdóba, megnyugszol vagy biztonságossá teszed újra a terepet. Nem számít sírni hagyásnak az sem, ha gyermeked a karodban sír, és nem tudod megnyugtatni.

Hogyan nyugtassuk meg a babát?

• Szoptatás: A baba számára a legmegnyugtatóbb a testközelség, a dédelgetés és természetesen a szoptatás. Ez utóbbihoz sokan nem mernek folyamodni, mert félnek, hogy talán éppen ettől hasfájós a baba. Pedig a szoptatással több problémát is elhárítasz, hiszen nem csak megnyugszik a baba, hanem jól is lakik, ha melege van, a szomját is oltja és fájdalomcsillapító hatása is van. Gyakran azért nem szoptatják meg az állandóan síró babát, mert az orvos szerint elég csak 3 óránként ennie. Holott ha hagyják a babákat, hogy maguk döntsenek, akkor az első pár hétben 2-3 óránként esznek és egy-egy etetés akár 1 órát is eltarthat. Előfordul, hogy a komfortszopit is leszólják kéretlen tanácsadók, holott a legtöbb csecsemő számára ez nagyon fontos szükséglet. Ha tápszert kap a baba, akkor testi közelséggel, dédelgetéssel és cumival lehet megoldani ezt a helyzetet. Vannak olyan babák, akik szinte egész nap csak cumiznának, ez nyugtatja meg őket.
• Testközelség: Az első hetekben a baba nagyon idegenül érezheti magát a külvilágban, de megnyugtatja, ha az anyaméhben megszokott szívverést hallgathatja, ezért segíthet, ha a mellkasodra fekteted, vagy ha hordozókendőbe teszed, de ugyanemiatt nyugtatja meg a ringatás, a simogatás, a dédelgetés is.
• Ritmus: A dúdolás, a ritmikus zene, az ütemes ringatás, a babakocsiban való ütemes rázás, az egyenletes ún. fehér zajok (pl. porszívó, ventillátor stb.) egyaránt megnyugtathatják a vigasztalhatatlanul síró babát.

Amikor szakemberhez kell fordulni

A csecsemők sírásmennyiségének megállapítása igencsak szubjektív dolog, és nagyban függ a szülők egyéni teherbírásától, valamint az elképzeléseiktől, hogy mikor tartják/érzik azt terhesnek, zavarónak. A huzamosabb ideig fennálló fokozott sírósság elbizonytalanítja a szülőt saját szülői kompetenciájában, a „nem vagyok jó anya, mert nem tudom megnyugtatni a babámat” érzésével küzdhet. Amennyiben ilyen és hasonló lelki folyamatokat él át, érdemes szakemberhez fordulni, hiszen ezek az érzések megakadályozzák, hogy saját ösztöneire tudjon támaszkodni a gyermek gondozásában és nevelésében.

Ki a megfelelő szakember?

Mivel a túl sok sírás hátterében organikus okok is állhatnak, ezért először ezeknek a problémáknak a kizárására van szükség. További szakorvosi vizsgálatra a házi gyermekorvostól kaphatnak beutalót. Más esetekben gyermekpszichológus, szülő-csecsemő és kisgyermek konzulens, vagy perinatális szaktanácsadó segítségét érdemes igénybe venni.

A „nagy igényű baba”

Aggasztó lehet, ha a baba sokat nyugtalankodik, sír. Ám eltúlozni sem szabad az aggodalmunkat, és esetleg feleslegesen ráhúzni gyermekünkre a „többemberes baba” jelzőt. Lehet ez emberpróbáló is, sőt több embert próbára tevő! Ez nem jelenti azt, hogy mostantól kizárólag a baba igényeit kell szolgálnunk. Bár természetes, hogy most ő került a figyelem középpontjába, viszont nagyon fontos az anya, az apa, a testvérek szükségleteinek figyelembevétele és a családi egyensúlyra törekvés!

Valóban vannak olyan kicsinyek, akik a szokásosnál sokkal nehezebben nyugtathatók - szinte mindig rosszul érzik magukat, ha letennék őket. Még jóllakottan, tisztába téve sem bírják, ha nincsenek ölben, karban, hordozókendőben. Akár a szüleik kimerüléséig, éjjel és nappal, szinte folyamatosan igénylik a testkontaktust, őket nem lehet a babakocsiban tologatva elaltatni anélkül, hogy ne sírnának. A többemberes helyett ezekre a „még több emberes” babákra szerencsésebb a „nagy igényű baba” kifejezés, híven az eredeti angol szakkifejezéshez, az 1980-as években megfogalmazott „high need baby” terminus technicushoz.

E nagyigényűség hátterében több tényező is állhat, amit nem biztos, hogy sikerül azonnal felismerni, viszont feltétlenül fontos kiszolgálni. Hiszen a baba csak jelezni tudja a diszkomfortérzését, de nem tud magán segíteni, ez a gondozóira hárul. A csecsemő nem akarja és nem is tudja a szüleit manipulálni! Ezért bátran hallgassunk az (anyai) ösztönünkre, ami azt súgja: „Reagálj! Vedd fel! Nyugtasd meg!

A szülők mentális egészsége

Magaddal is kell foglalkoznod. A heteken át tartó állandó sírás megterhelő a te számodra is, és ez depressziót, levertséget, kimerültséget okoz. Éppen ezért foglalkoznod kell kicsit magaddal is: menj minél többet sétálni, szabad levegőre, akár a babával együtt (ismerek olyan anyukát, aki az első sírós heteket szinte végig sétálással töltötte a kicsivel, mert csak ilyenkor nem sírt a baba, ez mindkettőjüknek jót tett). Jót tesz a testmozgás is, akár 10-15 perc is elég lehet, hogy csökkenjen a stressz. Ha van rá mód, két szoptatás között legalább heti 1x bízd rá valakire a babát és szervezz valamilyen saját programot, ami felfrissít, sport, vásárlás, masszázs, közös ebéd kettesben a pároddal stb. Emellett pedig: merj beszélni róla!

Tulajdonképpen minden baba többemberes, hiszen minimum kétemberes: anyás és apás. De általában ez is kevés, és nagyon jó, ha van nagyszülői, rokoni segítség, részvétel a családi feladatokban. Tehát minden csecsemő gondozásához több ember kell. Régen ezzel kevésbé volt gond, hiszen nem három-négy tagú családokban éltek az emberek, hanem nagycsaládokban. És itt most álljunk meg egy szóra, mert létezik olyan élethelyzet, amikor valaki egyes-egyedül marad a gyerekgondozással. Természetesen nagy respect jár a gyereküket már kiskorától egyedül nevelő szülőknek, akik erejüket megfeszítve mégis megcsinálják!

tags: #sirastol #lehet #baja #a #magzatnak