A méhlepény egy lenyűgöző és sokféle funkciójú szerv, amely az anyát és a növekvő magzatot köti össze a terhesség 280 napja alatt. Még a tudomány sem tud mindent erről a csodálatos szerkezetről, de már rengeteg információval rendelkezünk a szerepéről és működéséről.
A méhlepény kialakulása
Amikor a petesejt megtermékenyül a méhkürtben, a két sejt egyesülése után gyors sejtosztódás indul meg, a szedercsíra és hólyagcsíra állapoton át. A méhüregbe érkező csíragömböcske külső sejtrétege lesz a későbbi lepény őse. Ennek sejtjei az anyai méhnyálkahártyát bontani képes enzimet termelnek, melyek létrehozzák a nyálkahártyába süppedés, vagyis a beágyazódás lehetőségét.
A 2-3 hetes embrió már folyadékkal körülvéve mutat ultrahanggal egy 10-12 milliméteres amnionhólyagot. Ennek méhfali oldalán, de belül egy embriódombot, külső oldali sejtjei besüllyedve a méh terhességi nyálkahártyájába már az őslepénykét alkotják. Ez a lepényi szövet a magzattal együtt növekszik, a terhesség végére 20-22 centiméteres átmérővel, 2-3 centiméteres vastagsággal és 600-900 gramm súllyal születik meg a magzat után.
A méhlepény szerepe és felépítése
Már a kicsi méhlepény is hormonokat termel. Ilyen a HCG (humán choriális gonadotropin), melynek az anyai vizeletben megjelenése minimális mennyiségben is jelzi a háromhetes terhesség létrejöttét. A méhlepény anyai felszíne fejlődése során úgynevezett bolyhokat alkot. Ezek részben behatolva a méh vastag terhességi nyálkahártyájába (decidua) kötőszövetes vázzal a méhfallal kapcsolatot alkotnak. A bolyhok közepébe vezető vérágak dús hajszálérrendszert képeznek a bolyhot borító hám alatt.
A bolyhok közötti űrbe az enzimekkel megbontott anyai méherekből állandó friss anyai vér áramlik. Ez oxigénnel és anyai tápanyagokkal a boholyhámon át a magzati vérkeringésbe jut. A bolyhok erei a köldökzsinórban két artériát és egy tágabb vénát létrehozva kötik össze az anyai keringést és a magzatét. Fontos megjegyezni, hogy a vér nem keveredik, nem közös. A vénában a magzati vérrel csak tápanyag- és oxigénmolekulák áramlanak a magzat májába, majd testszerte. A két artéria a magzat főverőeréből ágazik vissza a köldökzsinóron át a lepényi bolyhokba. Ez a rendszer 280 nap alatt egy érett újszülött súlyának megfelelő anyagmennyiséget szállít. Ezt a hatalmas szövetigényt a terhesség alatt a fokozottan növekvő anyaméh keringési rendszerének nagyfokú megnövekedése tudja csak teljesíteni.
A terhesség utolsó harmadában az anyai vérkeringés 20%-a fordul meg percenként. Egyes kutatók szerint szülés előtt a méhlepény hajszálereinek elméleti hossza több mint ötven kilométer. A lepény növekedésével párhuzamosan egyre nagyobb mennyiségben hormonokat is termel.
A méhlepény által termelt hormonok:
- HCG (humán choriális gonadotropin): Biztosítja a lepény ösztrogén és progeszteron hormonjának termelődését, mely a hatalmas szöveti fejlődést biztosító méhnyálkahártya és lepényi keringés fennmaradását szolgálja. Ezek a hormonszintek a ciklusokban a petefészkek által termelt ezen hormonoknak 20-30-szor magasabb szintjei.
- HPL (Human Placentáris Lactogen): Elősegíti a tejmirigyek fejlődését, majd a tejtermelést, és besegít a magzat tápanyag-felhasználásába is.
- Ösztrogén: Megfelel a petefészkek tüszőhormonjának, jóval magasabb szinten termelve. Felelős a hatalmas szövetnövekedésért a terhesség alatt.
- Progeszteron (sárgatesthormon): A termékeny életszakaszban terhességen kívül szintén a petefészek által ciklusonként termelve biztosítja a méhnyálkahártya fejlődését és csökkenti a méhizomzat érzékenységét az agyalapi mirigy méhizomzat-összehúzó, majd a szülésnél szerepet játszó oxitocin hormonjával szemben. Ezzel gátolja a koraszüléshajlamot.
A méhlepény az anyai vérből ellenanyagokat is átjuttat a magzatba, így az újszülött immunológiailag nem teljesen védtelenül születik meg. Ugyanakkor sajnos egyes vírusfajták átjutása is lehetséges, melyek károsíthatják a magzatot. Fentiekből érthető, hogy a méhen belüli magzat léte, fejlődése, egészsége, a megszületés terhelésének károsodás nélküli elviselése szorosan a lepényi működés függvénye.
A méhlepény: fejlődése és működése
Milyen problémák adódhatnak a méhlepénnyel?
A megtermékenyült, beágyazódó embrió méhen belüli beágyazódási helye lényeges. A vastag izomzatú méhtestben bárhol megfelelő, fent az úgynevezett fundusban, vagy a mellső, illetve hátsó falon. Itt a lepény megfelelő vérhálózattal kapcsolódhat az anyai keringéshez.
Gyakori problémák:
- Mélyen tapadó lepény: Problémát jelenthet az úgynevezett mélyen tapadó lepény a vékonyabb falú, passzívnak nevezett alsó méhszakaszon, melynek a fali keringése jóval gyengébb. Másrészt a lepény érintheti a belső méhszájat a szélével, súlyos esetben lefedi úgynevezett centrális lepényként. Itt a lepény tapadása gyenge, vérzéses tüneteket jelenthet már a korai hónapokban. Ha csak a lepény pereme érintkezik a belső méhszájjal, fejlődése folyamán esetleg felhúzódhat. Centrális lepény eleve szülési akadály, elektív (előre időzített) császármetszés javasolt.
- Lepény leválása: Ritka szövődmény a lepény leválása, esetleg traumás hatásra. Kisebb területen részleges, ha széli, erős vérzéssel jár, ha központi, vérömleny alakul ki a lepény alatt, esetleg tovább feszít teljes leválássá. Kismértékű leválás hegesen gyógyulhat, nagyobb mértékű akut tünetek miatt azonnali beavatkozást igényel, szerencsére igen ritka.
- Lepény öregedése és meszesedése: A méhlepény gyorsan fejlődő, ideiglenes szerv, mely könnyen öregedhet, degenerálódhat, meszesedhet. A lepény kellő érettségét ma már ultrahangos vizsgálattal ellenőrizhetjük, az érettségét 1-től 3-ig osztályozzuk. Jól érett, hármas osztályzatú lepény meszesedési gócai nem okoznak problémát.
- Rosszul teljesítő lepényi funkció: A lepény teljesítőképessége a növekvő magzat egyre növekvő igényei miatt a terhesség utolsó három hónapjában (trimeszterében) válik döntővé. Rosszul teljesítő lepényi funkció miatt marad le a magzat az átlagtól súlyában, ami ultrahangos ellenőrzéssel jól követhető, szükség esetén idő előtti terhességbefejezést jelenthet.
A magzat megszületése után a méhizomzat összehúzódásával 5-10 perc múlva a lepény is megszületik, melynek anyai felszínén a bolyhok teljességét gondosan átvizsgálják, elkerülendő az esetlegesen visszamaradt boholy okozta utóvérzést, fertőzést.
Brucellózis és a placenta
A brucellózis kórokozói a Brucella genusba sorolt baktériumok. Ezek apró, csillótlan, spórátlan baktériumok, amelyek Köster-féle festéssel mutathatók ki. A brucellák csekély ellenálló-képességűek: 60 °C fölött és pH 4 alatt elpusztulnak. Pasztőrözött és savanyított tejtermékekben elpusztulnak, de édes tejkészítményekben 30 napig fertőzőképesek maradnak.
A szarvasmarha brucellózisa
Világszerte előfordul, hazánk szarvasmarha állománya 1985 óta mentes a kórokozótól.
Kóroktan és kórfejlődés
A kórokozót főleg a tenyészutánpótlást szolgáló állatokkal hurcolják be az állományba, de a ragályhordozó szállítóeszközök és az ember fertőzésközvetítő szerepe is jelentős. Állományon belül testváladékokkal és főleg a méh- és hüvelyváladékkal, vetéléskor a szétszóródott magzatvízzel, magzatburok darabokkal, nyers tejjel és az ondóval terjed. Ha addig fertőzéstől mentes állatok fertőződnek brucellákkal, heveny vetélési hullám zajlik le a vemhes állományban. Zárt állományban ezt követően a betegség fokozatosan megnyugszik, ez azonban csak átmeneti állapot, mert a betegség bármikor fellobbanhat.
A szájon át bejutott kórokozó a legközelebbi nyirokcsomóban telepszik meg, majd a vérárammal elterjedve vérfertőzést okoz. A baktériumok 2-3 hét elteltével megtelepszenek a vemhes méhben, magzatban, magzatburokban, tőgyben, az anyai és a magzati placentában. Az anyai és a magzati placenta különösen kedvez a brucellák elszaporodásának. A fertőzött méhből a brucellák kb. 3 hét alatt kiürülnek, de fertőzőképesek maradnak a tőgyben, nyirokcsomóban, ízületekben, ínhüvelyekben, nyálkatömlőkben. Hím állatok az ondójukkal fertőznek, a herék és mellékherék, valamint a járulékos nemi mirigyek betegednek meg. A fiatal, nem ivarérett egyedek "néma" fertőzést tartanak fenn, amely több hónapig tarthat.
Tünetek
A lappangási idő a fertőződéstől a vetélésig terjedő időszak, így nagyon változatos. Fiatal üszők fertőződésekor akár egy évnél is hosszabb ideig (a vetélésig) terjed, viszont a vemhesen fertőződött tehenekben néhány héten belül jelentkezhet a vetélés. A vetélések a vemhesség 6-8 hónapjában következnek be, amelyhez a magzatburok visszatartása társul. A tőgy brucellózisa nem jár látható tünetekkel, de a tej fertőzött.
Védekezés
A brucellózistól való mentesség megőrzése érdekében a kórokozó behurcolását meg kell akadályozni. Ha egy állomány fertőződik brucellózissal, zárlati intézkedések mellett fel kell számolni. A mentesség megtartása érdekében csak hatóságilag mentes állományból szabad állatokat behozni, egyedileg negatív szerológiai vizsgálat és 30 napos karanténozás mellett. Vemhes üszők behozatalakor azokat csak a normális ellés után, a negatív szerológiai vizsgálat után szabad az új állományban elhelyezni. Fontos a vetélt magzatok intézeti vizsgálata is.
A sertés brucellózisa
A sertések brucellózisa az iparilag fejlett, intenzíven tartott állományokból eltűnt, így hazánk is mentes e betegségtől. Vaddisznókban azonban az 1990-es évektől még előfordult szeropozitív eset.
Kóroktan, kórfejlődés
A sertés brucellózisának kórokozója a B. suis. A kórokozó fertőzött sertésekkel, ragályhordozó tárgyakkal, kutyákkal jut be az állományba. Legelőre járó sertések vaddisznóktól, mezei nyulaktól is fertőződhetnek. A kórokozó szájon át fertőz, és a betegség kórfejlődése megegyezik a szarvasmarha brucellózissal. Sertésekben azonban gyakran előfordul heregyulladás és tályogosodási hajlam, amely a csigolyákat támadja meg.
Tünetek
Az első tünet a vemhes kocák vetélése, amely a vemhesség 6. hete után észlelhető, vagy a megszületett malacok gyengén fejlettek. Kanokban heregyulladás, idült esetekben pedig a csigolyák megbetegedésére, azok törése miatt a hátulsó testfél bénulása hívja fel a figyelmet.
Védekezés
A védekezésnek a mentesség megtartását kell szolgálnia, ezért a sertések gyógykezelése szóba sem kerülhet. Ennek érdekében a fogékony állatok importját kell ellenőrizni. A korai ellések, vetélések pontos diagnosztizálása és a tenyészállatok félévenkénti vizsgálata a brucellózistól való mentesség meghatározásának záloga.
Közegészségügyi vonatkozások
Az ember fogékony a B. melitensis, a B. abortus, a B. suis és a B. canis iránt. Az ember többnyire bőrsérüléseken keresztül, vagy hőkezeletlen tejjel fertőződik. A brucellózis foglalkozási betegség állatorvosok, állatgondozók, vágóhídi munkások, vadászok (mezei nyulak!) körében, jelentősége azonban az állatállomány mentessége óta csökken. 1-2 hét lappangási idő után hullámzó lázmenet, izzadás, fejfájás, izomfájdalmak alakulnak ki.