Harmincz Rita, akit legtöbben a „sárga ruhás lány” néven ismernek, története sokak számára inspiráló lehet. Az ő útja egy multis karrierből indult, ahol bár jól érezte magát, a szabadság hiánya miatt változásra vágyott. Az alkalmazotti lét, ahol évente csupán néhány hét jut a pihenésre és a vágyott tevékenységekre, arra ösztönözte, hogy keressen egy alternatívát. Egy utazása során döbbent rá, hogy mások hónapokat vagy akár egy évet is képesek kizárólag utazással tölteni, és ekkor kezdte el foglalkoztatni a gondolat, hogyan valósítható meg mindez.
2014-ben Rita, a sárga ruhás lány, világgá ment, hogy valóra váltsa legmerészebb álmait és szabadon utazhasson. Felmondott a munkahelyén, eladta szinte mindenét, így a lakását is, és egy hátizsákkal nekivágott az ismeretlen messzeségnek.
Az utazások kezdete és a Himalája hatása
Az első külföldi útja két hetet töltött barátnőjével Belgiumban, Franciaországban, Spanyolországban és Hollandiában, olykor autóstoppal és az óceán partján sátorozva. Később élt Angliában, majd Mississippiben egy indián rezervátumban lakott. 2011-ben járt először Ázsiában, akkor Kínával ismerkedett. Egy Nepálba szóló egyirányú jeggyel a kezében, a Himalája magaslatain „elgondolkodtam az életemről”. Ez a valamivel több, mint egy hét olyannyira segítette az újragondolást, hogy megengedte magának azt is, hogy konkrét tervek nélkül induljon tovább.
Az első lépés nehézségei és a belső hit
A szülei és barátai nem értették döntését, sőt, megpróbálták lebeszélni róla. 2013-ban még stagnált az ingatlanpiac, saját maga hirdette a lakását, és nem tudta azonnal túladni rajta, ami egészen egy évig eltartott. Ez idő alatt újra útnak indult, a munkából kiszakadva Sri Lankára utazott. Hátizsákkal kirándulva, couchsurfinggel, ismeretlenek otthonában járva megtapasztalta ismét a szabadság érzését, de két hét múlva ugyanabba a csalódottságba futott bele, mint régen: még csak most kezdte el felfedezni a szigetet, és már menni is kell haza? Tudta, hogy nem várhat tovább az álmai megvalósításával. Az első lépés megtétele nagyon nehéz. Az, hogy a teóriából végre tett legyen. Nem félt attól, hogy mindenét eladta, az se zavarta, ha a végén semmi sem marad. Csak az elindulás előtti pillanatokban. Amikor megvette az egyirányú repjegyet, még semmit nem érzett. Ráadásul alig maradt ideje, még találkozni szeretett volna csomó emberrel, enni a hazai ételekből, egyszóval élvezni az itthoni életet. Kicsit halálközeli állapothoz hasonlította. Később, amikor feszegette a határait, vagy magányos pillanatai voltak, akkor felmerült benne, hogy biztosan normális-e. Szerinte minden első lépes megtétele a hiten alapul: hinni abban, hogy minden jó lesz, minden a számára legjobb módon alakul majd.
Indonézia - A második otthon
Rita Indonéziát tekinti második otthonának. Ma, 2016. március 6-án 494 napja van úton, március 4-én pedig éppen egy éve volt annak, hogy több ázsiai országban tett kalandozásait követően megérkezett Indonéziába, ahol jelenleg is tartózkodik. 2014-ben összesen 10 országba jutott el. Indonézia iránti rajongása a mai napig töretlen, és ahol csak lehet, mesél róla szóban, írásban vagy képekben. Amikor Indonéziában élt, nagyobb igénye volt arra, hogy meglelje az adott pillanatot, emiatt kevesebb időt töltött a számítógép előtt, és kevesebbet is írt.
Az indonéz életérzés és értékek
A Balin élő emberekről azt tapasztalta, hogy semmijük sincs, és mégis mindenük megvan. Nem stresszelik túl az életet, nem azzal foglalkoznak, hogy mi lesz ha, hanem a pillanatnak élnek. Nem fontosak a tárgyak. A kapcsolatok, a család, a vallás, a hagyományok, az idősek tisztelete, az alázat a fontos. Mosolyognak, jókedvűek, zenélnek, egymással töltik az idejüket és pihennek. Ha éppen a nap közepén lesz álmos valaki, akkor alszik egyet. Boltban, piacon, motoron, bárhol. Legutóbb Labuan Bajoban kellett felkeltenie a turista iroda főnökét, hogy lássa el infóval, ha már ott van. A pult mögött aludt egy matracon. Itt minden alakul úgy, ahogy alakul. Majd indul a busz, ha megtelt. Minden megoldható és lealkudható.
Indonéz konyha
Sokszor eszik indonéz ételeket, ami rizs, zöldség, tojás, tempeh és tofu. Nemrégiben, amikor Ubudban lakott, többször evett európai jellegű ételeket, így pizzát és vegetáriánus burgert, mert nagyon kívánta a szervezete. Az indonéz konyha kihagyhatatlan eleme a sambal valamely formája.
Az alábbi táblázat bemutatja Harmincz Rita utazásainak kronológiáját és főbb állomásait:
| Év | Esemény | Főbb helyszínek |
|---|---|---|
| 2011 | Első ázsiai út | Kína |
| 2013 | Himalája túra, elmélyült gondolkodás | Nepál (Kianjin Gompa) |
| 2014 | Világgá indulás, állás felmondása, ingatlan eladása | Több ázsiai ország |
| 2015 | Indonéziába érkezés | Indonézia (Bali, Raja Ampat, Kei szigetek, Banda szigetek, Flores) |
| 2016 | Folyamatos utazás, blogírás, könyvírás kezdete | Indonézia |
Az utazás mint életforma és munka
Az utazás az élete és a munkája, így folyton utazik, csak most már családostul. 2016-ban megkereste egy utazási iroda, hogy kísérjen utakat Balira, ebből látta, hogy a tudása, tapasztalata másnak is hasznos lehet. Nem sokkal később - egy motorbalesetet utáni lábadozás során - megírta az első könyvét, aminek gyorsan nagy keletje lett az olvasói körében. Ezt a pénzt visszaforgatva már olyan szemmel folytatta az utazásait, hogy az adott célpont másokat is érdekelhet-e, tudna-e oda csoportot vinni. Az első könyve még spontán élménybeszámoló volt, a második már egy tudatosabb felkészülés után született meg, kutatómunkával, interjúkkal megalapozva. Most dolgozik a harmadik könyvén. Az utazások mellett nemcsak könyveket ír. Az Indonézia 4 arca című négyrészes dokumentumfilm sorozat elkészítésében is részt vett, amely a youtube-on ingyenesen megtekinthető. A sorozat olyan népcsoportokat mutat be, amelyek ma is őrzik hagyományaikat, szokásaikat, és akiket bárki meglátogathat, ha veszi a fáradságot és elutazik Indonéziába. Szabadúszó lett, ráadásul külföldön. Ha itthon lennénk, sokkal nehezebb lenne, mert jóval többe kerülne az élet - lakás, élelmiszer, sorolhatnám. Indonéziában ennek a harmada elég, még akkor is, ha utazik. Az elmúlt évek során megtanulta az aggódását elengedni. Rájött, hogy valahol ígyis-úgyis lesz szállása, csak arra kellett figyelnie, hogy rendszeresen írjon egy blogposztot, amiben megörökíti a mindennapjait. Ebben az életformában nagyon szereti, hogy megválaszthatja, mivel foglalkozzon. Szeretne másoknak segíteni abban, hogy utazhassanak. Ha valaki például nem beszél nyelvet, vagy nem mer egyedül nekivágni a nagyvilágnak, akkor is legyen lehetősége a világ másik felére eljutni.
A család és az anyaság kihívásai
Közben lett egy biztos pont az életében, férjhez ment, sőt, nemrég kislánya is született. Az utazás azóta is tart, bár egy kissé átalakult. Útközben találkozott férjével, született egy kislányuk, és most már hármasban utaznak, annyit, amennyi jelenlegi élethelyzetükben megadatik. Szereti az embereket, szereti, hogy ilyen színes a világ. Szeretné kislányuknak is megtanítani a világ valódi értékeit és megmutatni, hogy a csodák a mindennapi életben itt vannak körülöttünk, és értékelnünk kell mindent, amink van. Bár egyelőre inkább ő tanítja őt ezekre. A kislányuk érkezésével sem tervez előre, továbbra is rugalmasan állnak a jövőhöz. Nem az a kérdés, hogy megtehetnek-e valamit, hanem az, hogyan tehetik meg. Egy traumatikus szülésélmény után 3 nehéz év várt rá, és sok munka saját magán. Megtanulni anyának lenni és elfogadni például olyan dolgokat, hogy már anyaként nem csinálhatja azt, amit akar, nem utazhat akkor, oda és úgy, ahogy ő akar. Ekapcsán a felvétel során egy olyan vallomást tett, amelyet még azelőtt sosem. Olyat mondott ki, ami sok édesanyában felmerül, kiben többször, kiben kevesebbszer. A sárga ruhás lány azonban azért beszélt erről, mert elege lett abból, hogy a közösségi médiától kezdve mindenhol az anyaság pozitívumairól beszélnek csak - a "színfalak" mögött rejlő kemény lelki folyamatokról, és munkáról azonban már nem igazán. Jelenleg legújabb könyvét írja, amelyről azt mondta a Mesélj, Anyukám! podcast műsorvezetőinek, hogy egyrészt élete főműve, másrészt pedig terápiás jellegű a számára. Írás közben ugyanis a közben édesanyává vált utazó blogger visszarepül a régi időkbe, amikor még nem volt édesanya, sem feleség, csak egy lány, egy nő, akinek mindene az utazás. És aki akkor utazott, amikor akart.