A szólások és közmondások gazdag tárházát képezik a magyar nyelvnek, évszázados bölcsességeket, megfigyeléseket és szellemes jellemzéseket hordozva. Bár gyakran használjuk őket mindennapi kommunikációnk során, sokszor megfeledkezünk arról, hogy mi is rejlik valójában a szavak mögött. Cikkünkben górcső alá veszünk néhány ismert szólást, feltárva eredetüket és mélyebb jelentésüket.
Mi a különbség a szólás és a közmondás között?
A szólásokat és közmondásokat definiálni nem könnyű feladat. Akad ezért olyan kutató, aki elintézi a körülírást ennyivel: „A közmondás a nép körében elterjedt mondás” (Archer Taylor). A szólások és közmondások általában több szóból állnak. Ám hiába épülnek fel egymástól elkülönülő részekből, mégis a zárt, kerek egész érzetét keltik. Vagyis ha a szavakra úgy tekintünk a beszédben, mint épületben a téglákra, akkor a szólásokat felfoghatjuk úgy is, mint előre gyártott épületelemeket - írja O. Nagy.
A szólás abban különbözik a közmondástól, hogy míg a szólás tartalmát általában egyetlen szóval is ki lehet fejezni, addig a közmondások önmagukban is teljes gondolatot fejeznek ki, gyakran tanulsággal, erkölcsi üzenettel.
"Ordít, mint a fába szorult féreg"
Ha azt mondjuk, ordít, mint a fába szorult féreg, tudjuk, hogy ez alatt éktelen, elkeseredett sivalkodást kell értenünk. No de hogyan is hallhatnánk egy fába szorult féreg ordítását? A magyarázat egyszerű: féreg alatt nem az almában bóklászó pöttömnyi kukacot kell érteni, hanem farkast, amit - amíg még élt Magyarországon - a nép kártevőnek tekintett. Egyes vidékeken a farkast ma is toportyánféregnek nevezik. A fa pedig az a fából készült csapda, amely a farkast foglyul ejtette. Így a szólás egy csapdába esett, kétségbeesetten ordító farkasra utal, melynek hangja messzire hallatszik.
"Ágrólszakadt"
Ha azt halljuk valakiről, hogy ágrólszakadt, meglehet, megjelenik előttünk egy erdőben kóborló alak, akinek ruháját a bozót megtépte-szaggatta. Ez meg is magyarázná, miért használjuk ezt a kifejezést a szegény, szánalmas, elhanyagolt külsejű emberek leírására. Korábban, amikor még az akasztás gyakori büntetési módnak számított, az ágrólszakadt kifejezés egyenértékű volt ezzel: akasztófáról leszakadt. Ha ugyanis a büntetés végrehajtója ügyetlenségből rosszul kötött fel egy csirkefogót, vagy ha a helyszínül kiszemelt fa ága túl vékonynak bizonyult a művelethez, megesett olykor, hogy az áldozat szó szerint leszakadt az ágról. Ilyenkor a szokásjog értelmében a szerencsés halálraítéltet futni hagyták, mivel úgy tartották, a büntetés egyszeri végrehajtásával már eleget tettek az ítéletnek. Az ilyen isteni beavatkozás útján megmenekült emberek azonban általában továbbra is bűnözőként folytatták pályafutásukat, így a népnyelvben az ágrólszakadt kifejezés eleinte igen sértő, pejoratív értelmű volt.
"Rossz fát tesz a tűzre"
Mai értelemben az tesz rossz fát a tűzre, aki valamilyen csínyt, helytelenséget követ el. Ennek a szólásnak az eredete csak az utóbbi néhány évtizedben, a korszerű fűtési rendszerek elterjedésével veszett homályba. Aki viszont segédkezett már tábortűzrakásnál, az ma is tudja: nedves fát nem tanácsos a tűzre rakni, minthogy az nem ég jól, csak átható füstöt áraszt magából. Régen, ha valaki figyelmetlenségből vagy nemtörődömségből elkövette azt a hibát, hogy rossz fát tett az otthoni tűzre, az komoly galibát okozott a családi fészekben. Nem lévén kéménye a hajdani házak egy részének, a füst csak az ablakon, ajtón, vagy ha nem volt padlás, a tetőn vagy lyukakon tudott távozni.
"Fabatkát sem ér"
Tudjuk: ha valami fabatkát sem ér, akkor az teljességgel értéktelen. No de mi a manó az a fabatka? A batka (vagy ahogy régebben mondták: bapka) nem más, mint a valaha forgalomban volt egyik legcsekélyebb értékű pénznem. Ez a csehországi aprópénz, ami nálunk a 16. században volt forgalomban, olyannyira keveset ért, hogy egy 1548-as törvény értelmében három darabot is adtak egyetlen krajcárért. Abból, hogy a szólásban a fabatka szó szerepel, nem szabad azonban arra következtetni, hogy fából is vertek ilyen pénzt. Ezt csupán az értéktelenség nyomatékosítása érdekében tették hozzá, ugyanúgy, ahogyan az a fajankó vagy (fűz)fapoéta szavakban előfordul.
"Faképnél hagy"
A mondás értelméből következtetve annyi világos, hogy a fakép olyasmi lehetett, amit az ember szó nélkül elhagy, otthagy. Ahogy O. Nagy Gábor írja, a fakép a régi magyar nyelvben sem fordult elő gyakran, de amikor kimondták, akkor faszobrot, fabálványt értettek alatta. Legalábbis erre lehet következtetni például Pesti Gábor 1536-os Aesopus-átdolgozásából, amiben így szól egy rész: „Egy néminemű embernek vala házában egy faképe, melyet isten gyanánt imád vala, és kenyereg vala neki, hogy valami jót tenne vele”. Ez alapján nyilvánvaló, hogy itt a fakép már olyan valami lehetett, amitől a házból kifelé jövet el szoktak búcsúzni. Ez pedig minden valószínűség szerint a kapufélfa lehetett, amiből egyes vidékeken, főként Erdélyben még ma is találunk különlegesen megfaragott, akár bálványra is emlékeztetőt.
Az ember alakú kapufélfákon, vagy azok stilizált változatán a felső rész legömbölyítése jelzi a fejet, a beszűkülés a nyakat, majd egy újabb kiszélesedés a vállat. S hogy mi célból vesznek búcsút a kapufélfától? Néhol még ma is jellemző szokás, hogy a hosszú útra induló, esetleg katonának bevonuló emberek megsimítják, vagy akár meg is csókolják elmenőben a kapufélfát.
Már csak egy kérdést kell tisztázni: hogy miért vált a faképnél hagyás a búcsú nélküli távozás szinonimájává. Ennek talán az a szokás áll a hátterében, hogy régen a házigazda egészen a kapuig kísérte a vendéget, s legtöbbször ott is lebonyolítottak még egy kis tereferét búcsúzásképpen. Igen ám, csakhogy bizonyára előfordultak olyan vendégek is, akik - dolguk sietős lévén - a végső pletyka nélkül egyszerűen otthagyták a kapuban a még pletykálni szándékozó házigazdát. Egy másik magyarázat szerint nagymamám még úgy mesélte nekem a faképnél hagyást, hogy amikor valamelyik szent szavára a pogányok csak nem akartak megtérni, akkor az dühösen a faképnél - azaz a bálványnál - magukra hagyta őket.
A fügemutatás eredete
Európa-szerte ismert a szólás, s az azt kísérő mozdulat jelentése: ha valaki a mutató és a középső ujja között kidugja a hüvelykujját, tudjuk, hogy ezzel csúfondáros elutasítást fejez ki. Ez a gyerekek által kedvelt gesztus igen hosszú múltra tekint vissza. Régebben egy történelmi anekdotával magyarázták. Rőtszakállú Nagy Frigyes, megbüntetendő a milánóiakat, amiért azok a feleségét kiutasították városukból, fejvesztés terhe mellett igen kellemetlen feladatot rótt a város lakóira. Nevezetesen: egy öszvér farából úgy kellett kihúzniuk, majd visszadugniuk egy szem fügét, hogy a kezüket nem használhatták.
Valójában azonban még ennél is régebbre nyúlik vissza a fügemutatás eredete. Már az ókori rómaiaknál és görögöknél is szokás volt, hogy elővillantották alfelüket - vagy ha ezt éppen nem tartották kényelmesnek, egy fügét -, mert hitük szerint ez hatásos fegyverként szolgált a gonosz szellemek ártása ellen. Erre utal egy spanyol népdal is:
Te vo' a tirar una breva
Que te pegue en el ombligo
Si te pega más abajo
La breva te da en el higo.
Megdoblak egy fügével
Hogy a köldöködön találjon el
Ha lejjebb talál el
Kapsz a fügédre!
(A breva és az higo is 'füge', az előbbi az első termés neve, az utóbbi a másodiké.)
Az Ederlezi ünnep
Az Ederlezi az egyik legnagyobb jelentőségű hagyományos balkáni roma ünnep, melyet május 6-án tartanak. A romani Ederlezi, Erdelezi, Hederlez, Herdelez a török „Hidrellez” szóból származik, mely a bektasi derviseknek volt egyik legnagyobb ünnepük. Az ortodoxok ezen a napon Szent Györgyöt ünneplik, így ez a nap Đurđevdan, Gergovden néven is ismert. Az iszlám és keresztény tartalmak mellett, mint tavaszköszöntő-nyárváró ünnepben, több pogány szokáselem is megjelenik. A többnapos ünnepségsorozat központi gondolata az élet-halál-szerelem-újjászületés kérdésköre. A halottak tisztelete valamint az egészség megóvása és az élet továbbvitele több formában is visszatér a szertartásokban. Az Ederlezi jellegzetes eleme a bárány feláldozása és közös elfogyasztása. Az ünnepet - vallási hovatartozástól függetlenül - minden roma közösség megtartja a Balkánon, de az utóbbi évtizedekben terjedőben van a világ más részein is.
Ederlezi - Ferencváros a romagyilkosságok áldozataira emlékezik - 9Tv
Az Ederlezi eredete és legendái
A bektasi dervisek ezen a napon Hizir és Iljász napját tartják, nevük összeolvadásából jött létre a török Hidrellez szó, melyet a cigány nyelv több változatban is átvett. Hizir és Iljász két halhatatlan szent, egyikük az égi, másikuk a földi utakat járja és évente csak egyszer, ezen a napon találkoznak. A legenda másik változata szerint Hizir és Iljász egy legény és egy leány, akik nagyon szerelmesek egymásba de soha sem találkozhatnak. Amikor végül is ezen a napon mégis találkoznak és beteljesülhet a szerelmük, az életükkel fizetnek érte.
A Julián-naptárban ez a nap Szent György napja. Az egyik cigány legenda szerint egyszer egy fogadalomból kifolyólag egy gyermek életét fel kellett volna áldozni. Szent György ezt amikor megtudta, adott egy bárányt a nyájából, hogy a gyermek helyett azt áldozzák fel. Ennek emlékére minden családnál bárányt vágnak ezen a napon, és a bárány vérével megjelölik a gyermekek homlokát, hogy soha se váljanak semmilyen erőszak áldozatává.
Az Ederlezi ünnep menete
A többnapos ünnepségsorozat tartalmilag is összetett. Az ünnepet hosszas felkészülés előzi meg. Igyekeznek új ruhákat és ékszereket vásárolni. A kovácsoknál sor kerül a mester és az inas közti megállapodás megkötésére, megújítására. A félig vándorló életmódot folytató cigányok ekkortól kelnek a téli pihenő után ismét útra. A letelepedett cigányok a házukat kitakarítják és kifestik, ahol lehet, ott nyárra kiviszik a házból a tűzhelyet.
Maga az ünnep 4-én este kezdődik. A közösség a szabad ég alatt, tábortűz körül gyűlik össze. A közös étkezés, italozás mellett éneklésre, zenére és táncra is sor kerül. Ahogy a hangulat adja, a vállalkozó kedvűek átugranak a tűzön. Ez az este alkalmat ad a fiatalok ismerkedésére, esetenként az eddig titokban tartott kapcsolatnak nyilvánosságra hozására, vagy lánykérésre, szöktetésre is.
Másnap hajnalban a közeli folyóhoz, patakhoz mennek az emberek. Kezdetét veszi a lekomuhaili: fűzfaágat és gyógyfüveket szednek majd rituálisan megmosakodnak vagy meg is fürdenek a patakban. A gyógynövényeket és a fűzfaágakból font koszorút is bemártják a vízbe. Ezután veszi kezdetét a nap, a Bakhrengoro dive, azaz a „bárány napja”. A család tekintélyesebb tagjai elmennek a piacra, és megveszik a bárányt. Csak fehér színű állatot szabad megvenni, és a vásárláskor nem szabad alkudni. Hazatérve a piacról az otthoniak köszöntik a bárányt: Nek ovel bahtalo! - „Legyen szerencsés!”, és nyakába akasztják a fűzfakoszorút. Ezután a házat és az udvart a reggel szedett fűzfaágakkal földíszítik. Este egy lavór vízbe tesznek a hajnalban összegyűjtött gyógynövényekből és sokszor egy húsvéti piros tojást is. A vizet egész éjszakára kint hagyják egy fa tövében.
A bárányt 5-én este, vagy 6-án reggel vágják le, a gyermekek homlokát megjelölik a bárány vérével. A bárányt megsütik, valamint egy csak erre a napra jellemző ételt készítenek: a belsőségeket összeaprítják, rizzsel, zöldhagymával megfőzik és a hólyagba vagy faggyúhártyába töltik. Minden ünnepi ételből páratlan számú adagot tányérokra porcióznak, és a közeli szomszédságban szétosztanak, az elhunytak emlékére. Amíg ez meg nem történik, nem nyúl senki az ételhez, különösen azok nem, akik gyászban vannak. Az ünnepnek ez a napja családi körben zajlik, másnaptól kezdődik a vendégeskedés. Olyankor egymáshoz átjárnak az emberek, Bahtalo Ederlezi-vel köszöntik egymást, esznek, isznak nótáznak. Az ünnep több napig tart, mindaddig amíg van a bárányból. Általában a harmadik napon kerül sor utolsóként a bárány fejének elfogyasztására.
Az Ederlezi és a modern világ
A két világháború között még a hagyományos formájában ünnepeltek a balkáni romák, de a modernizálódó élet új elemekkel gazdagította azt. Jellemző erre a fényképezkedés szokása: az ünnep meghatározott időszakában a családok az új ünneplő ruháikba öltöztek, és elmentek fényképezkedni. Az ünneppel összefonódik egy népszerű dal, mely először a Cigányok ideje című filmben tett szert nagy népszerűségre, 1987-ben.
Az Ederlezi dal: "Ederlezi" vagy "Djurdjevdan"?
Kultikus, már-már himnikus énekké vált a cigány kesergőnek tartott filmzene, amit a horvát apától és szerb anyától származó Goran Bregovic zeneszerző és előadóművész lelkitársának, Emil Kusturicának a Cigányok ideje című filmjéhez komponált. Nemcsak a szerbek, a cigányok, de a törökök, a bulgárok, a zsidók is úgy érezhetik, hogy ez az ő népzenéjük. Valljuk be, nem elsősorban a film miatt, hanem Ruzsa Magdi tökéletes előadásmódja miatt a balkáni és a cigányzenére hihetetlen fogékony magyarok is magukénak érzik ezt a szomorú hangzásvilágot.
Mi a zene népszerűségének titka? Goran Bregovic, a zeneszerző, akit generációja, hovatartozása, származása, olyan zenei hangzás kialakítása felé sodort, amelyben visszaköszön a cigány és zsidó esküvők, a katolikusok, az ortodox keresztény, muszlimok könyörgők dallamvilága.
Romani nyelven a dal címe Ederlezi. A szerb változatban a Szent György nap neve köszön vissza szerbül, így válik a cím Djurdjedanná. A dalszövegek magyarul és szerbül illetve magyarul és romani nyelven elérhetőek. Valljuk be magyarul is, szerbül is csodálatosan szól, de igazán a roma (romani) nyelven szép.
Ruzsa Magdi magyar változata:
Gyere gyere velem tavasz jár már,
gyöngyvirág lesz majd a párnán,
gyöngyvirág lesz majd a párnán,
Örök hűség vár rád !
Gyere gyere velem hív a hajnal,
nincsen felhő nincsen csillag,
nincsen felhő nincsen csillag,
Pihenj karjaimban !
Melyik a legjobb előadás?
Nehéz eldönteni, ezért érdemes mind meghallgatni, mert minden előadás különleges a maga módján. A bulgár Daniela Radkováé romani nyelven? A szerb Boban Markovic Orketstraé szerbül? Az Izraelben élő bulgár-jemeni származású zsidó Talya G.A. Solané romani nyelven? A Dikanda lengyel együttesé romani nyelven? A kishegyesi Ruzsa Magdi -Torán magyar-szerb változata? Az eredeti filmzene Goran Bregovic-csal? A talyaga által megosztott Talya G.A. Solan romani nyelven, gyönyörű csengő hangon énekelt lírai változata.
A kamaszszleng rejtelmei
„Stabil vagy, bástya, mint az oldalfekvés, full patent a szetted, szétadom” - ha ilyen mondatokat hallasz, az nem a képzeleted szüleménye, hanem maga a valóság. Az, hogy kőkemény-e, döntsd el magad, viszont jobb felkészülni: ha a gyermeked a kamaszkora felé lépeget, lehet, hogy hamarosan azt sem fogod tudni, mit beszél. Fiataloknak tettük fel a kérdést: melyek azok a kamaszszavak, amelyeket magunkfajta boomerek már nem értenek, pedig hasznos volna tudnunk, mit jelentenek. A friss kutatásunk megdöbbentő eredményt hozott: azt, hogy ember legyen a talpán, aki ma megérti a kamaszokat. Segítségül összeállítottunk egy friss, ropogós kamaszszótárt.
Kamaszszótár:
- LOLZ444!!!44: fórumokon használják ezt a netes szlenget, amikor valamire nagyon fel akarnak hívni a figyelmet. Magyarázat: LOL: laughing of loud, vagyis hangos nevetés. A Z az angol -s szlengváltozata. Tehát a LOL a hangos nevetés, LOLs a hangos nevetésEK. De Z-vel írva, mert úgy menőbb.
- offolni: kihagyni, nem csinálni valamit, de embereket is szokás offolni; gyakran használják tárgyak, dolgozatok, beadandók esetében is, ezek közül mind offos, ha nem lesz meg vagy nem jön össze. Ugyanez bármilyen társasági eseménynél.
- sigma: vannak emberek, akik elkezdték kategorizálni a férfiakat, hogy beta male, alfa male, például hogy ki a jobb, ki a jobb vezető stb. A sigma az alfa mellett/felett áll, azzal a kivétellel, hogy a saját útját járja, nem a kitaposott, társadalmilag elvárt ösvényt, de attól még sikeres. A szlengben arra mondjuk ironikusan, aki valami hatalmas hülyeséget csinál, mert biztos annyira jó és összetett, amit csinál, hogy csak mi nem értjük.