Tejfehérje-allergia: tünetek, diagnózis és kezelés

A tejfehérje-allergia egy olyan immunrendszerrel kapcsolatos reakció, amely a tejfehérjékkel szembeni túlzott érzékenységből ered. A tejfehérje allergia egy olyan állapot, amelyben az immunrendszer a tehéntejben található fehérjére egy kóros, fokozott immunválasszal reagál. A tehéntejben található fő fehérjéket kazeinnek és tejsavónak nevezik. Tejfehérje allergia esetén az immunrendszer a tejfehérjét ,,veszélyesnek” ítéli meg és antitesteket (IgE- Immonglobulin E) termel ellene. Ez a kóros reakció sokféle tünetet okozhat, az enyhétől az életveszélyesig, például anafilaxiáig, és képes a belek és a gyomor sérülését okozni. A tejfehérje allergia és a laktózintolerancia hasonlónak tűnhet, hiszen mindkettő állapot a tejtermékek emésztési nehézségét jelenti és hasonló tünetekkel jár. A laktózintoleranciában szenvedő gyermekek nem termelnek egy laktáz nevű enzimet, míg a tejfehérje allergia a tehéntejre adott rendellenes immunrendszeri reakciót jelenti. A tejfehérje allergia esetében az allergén a fehérje egyik összetevője, míg a laktóz a tejben és más tejtermékekben található cukor (vagyis egy szénhidrát összetevő). Ha a szervezetünk nem állít elő egy laktáz nevű enzimet, nem tudjuk megemészteni a laktózt, és ez olyan tüneteket okoz, mint a hasi fájdalom, puffadás, gázok, hányinger és hasmenés. A tejfehérje allergia és a laktózintolerancia közötti további különbség, hogy a laktózintolerancia gyakori betegség a felnőttek körében is, míg a tejfehérje allergia a kisgyermekekre jellemző. A tejallergia (tejfehérje-allergia) az immunrendszer kóros reakciója a tejben található fehérjékre (például kazeinre vagy savófehérjékre). Tejallergiában a szervezet idegenként ismeri fel ezeket az egyébként ártalmatlan fehérjéket, és allergiás immunválaszt indít el ellenük. Fontos tudni, hogy a tejallergia nem azonos a laktózintoleranciával, bár a két állapotot gyakran összekeverik. A laktózintolerancia (tejcukor-érzékenység) esetén a panaszokat nem az immunrendszer, hanem az emésztőrendszer enzimhiánya okozza. Ilyenkor a szervezet nem tudja lebontani a tejcukrot (laktózt) a szükséges laktáz enzim hiányában. Ezzel szemben a tejallergiában akár kis mennyiségű tejfehérje is súlyos, perceken belül jelentkező tüneteket válthat ki. Míg a laktózérzékenység kellemetlen, de nem életveszélyes állapot, addig a tejallergia súlyos esetben életet veszélyeztető allergiás reakcióhoz (anafilaxiához) is vezethet.

A tejfehérje allergia gyakori kisgyermekek és csecsemők körében, de felnőtteket is érinthet. Becslések szerint az 1 évesnél fiatalabb gyermekek 2-3%-a érintett tehéntejfehérje-allergiában, és ez az arány a 6 évesnél fiatalabb gyermekek körében 1%-ra csökken. A tejallergia elsősorban gyermekkorban gyakori, a felnőttkori tejallergia ritkábban fordul elő, de létező jelenség. A tejfehérje allergia azonban a kisgyermekek 90%-a három éves korára kinövi. A legtöbb gyermek kinövi ezt az allergiát, de egyeseknél felnőve is megmarad a tejfehérje allergia. A tejallergia betegséget a kisgyermekek 90%-ban kinövik három éves korukra. A későbbi korban megmaradó tejallergia csak 10%-ban jellemző.

A tejfehérje allergia tünetei

A tejfehérje allergia tünetei változatosak lehetnek, és a súlyosságuk is eltérhet egyénenként. A tejfehérje allergia gyakori tünetei közé tartozik a bőrkiütés, a bőrpír, az orrdugulás, a hasi fájdalom, hányás és hasmenés. A tejfehérje allergia tünetei általában már csecsemőkorban jelentkeznek, és a legtöbb gyermek kinövi a betegséget 1,5-2 éves korára. A tejfehérje-allergia sokféle tünettel járhat, azok súlyossága egyéntől függő. Az érintettek a felsorolt tünetek nem mindegyikét tapasztalják! A tünetek a tejet vagy tejfehérjét is tartalmazó élelmiszer fogyasztása után néhány perccel vagy órával is jelentkezhetnek. Az ételallergiák tünetei ugyanis súlyosak, akár életveszélyesek is lehetnek, és amennyiben nem foglalkozunk velük, a gyermeknél az egyéb hosszú távú hatások mellett a gyomorban és a belekben is károsodást okozhat. A tejfehérje allergia időben történő felismerése azonban rendkívül fontos.

A tünetek csoportosítása

• Azonnal jelentkező tünetek: csalánkiütések, vörös foltok, viszketés; sípoló légzés, nehézlégzés; zsibbadás vagy viszketés a száj körül; az ajkak, nyelv, torok duzzanata; rekedtség; köhögés, légszomj; hányás.
• Később jelentkező tünetek: híg széklet vagy hasmenés, amely vért is tartalmazhat; hasi görcsök; orrfolyás; könnyezés; csecsemőknél hasfájásos tünetek.

A tehéntej-fehérje allergia többnyire csecsemő- vagy kisgyermekkorban jelentkezik, rendszerint akkor, amikor az anyatejről vagy a hipoallergén tápszerről a gyermek tehéntej alapú tápszert kap, vagy a tejtermékek bevezetésre kerülnek az étrendjébe. Ilyenkor a szülők azt vehetik észre, hogy a baba vagy kisgyermek tej fogyasztása után nem várt tüneteket produkál. Csecsemőknél gyakori jelek lehetnek: bőrkiütések (ekcéma, csalánkiütés), hányás, hasmenés, véres széklet, hasfájás vagy fokozott sírás/nyugtalanság evés után. Előfordulhat légúti tünet is, például orrdugulás vagy sípoló légzés.

A tejfehérje allergia esetenként anafilaxiát is okozhat. Tünetei a perceken (maximum egy órán) belül kialakuló ajak-, gége- és nyelvduzzanat, vizenyő (ödéma), esetenként hasfájás. Ebben az életveszélyes állapotban leállhat a légzés és a keringés. Az anafilaxia súlyos, életveszélyes reakció, amely azonnali adrenalin autoinjektor használatát és orvosi ellátást igényel.

A tejfehérje allergia diagnózisa

A tejfehérje allergia diagnózisát általában allergológus szakember hozza meg. Az orvos felveszi a gyermek részletes orvosi előzményeit, fizikai vizsgálatot végez, és szükség esetén allergiateszteket is elrendel. Az allergiatesztek segítenek azonosítani, mely tejfehérjék okozzák az allergiás reakciót. Az allergia tesztek között csecsemők és kisgyermekek esetében a bőr Prick teszt javasolt tejfehérje allergia esetén, ugyanis a speciális IgE vérvétellel még sok esetben nem mutatható ki. Egy másik lehetőség a tejfehérje allergia diagnosztizálásában a provokációs tesztek végzése. Ennek során elvonják a tejfehérjét tartalmazó ételeket az étrendből és vizsgálják, hogy változnak-e a tünetek.

A tejallergia vizsgálata bőrpróbával és vérvizsgálattal lehetséges. Biztosak lehetünk a diagnózisban, ha az elimináció (néhány hétig minden tejet tartalmazó étel kizárása az étrendből) során a tünetek megszűnnek, majd a terhelés (a tej fokozatos újra bevezetése) során ismét kialakulnak. A gyakrabban alkalmazott diagnosztikus vizsgálat az ún. eliminációs-terheléses vizsgálat. Ehhez először a tejfehérjét tartalmazó ételek ki kell vonni az étkezésből (eliminációs étrend), majd tünetmentes állapotban lehet elvégezni. Az első napon a terhelés során, egyre nagyobb mennyiségű tejet (max. 100 ml), 30 perces időközökkel kell elfogyasztani a gyermeknek. Közben rögzítik a gyermek fizikális állapotát, és az esetleges tüneteket, mely esetén a vizsgálatot fel kell függeszteni. Második naptól kezdve, otthon napi 200 ml tejet kell fogyasztania, majd két hét panaszmentesség után a tejtermékeket is fokozatosan bevezethetik. Ha 4 hét tej és tejtermék fogyasztása után továbbra is tünetmentes a gyermek, a tehéntej fehérje allergia megszűnése kimondható. A terhelés első napját szoros orvosi felügyelet mellett kell elvégezni, mert a terhelés során a visszajuttatott allergén ismét allergiás reakciót provokálhat, mely akár más tünetek formában is megjelenhet, mint korábban, akár anafilaxia is kialakulhat. Amennyiben a tehéntej fehérje allergia anafilaxiás tünetek formájában jelentkezett és egyértelmű az étel és a tünetek megjelenése közti kapcsolat, a diagnózis felállításához nem szükséges terheléses vizsgálat.

A tejallergia diagnózisának arany standardja az eliminációs-provokációs teszt. Ennek lényege, hogy a páciens egy előre meghatározott ideig (általában 2-4 hétig) szigorú tejmentes diétát tart, majd orvosi felügyelet mellett visszakap bizonyos mennyiségű tejfehérjét (provokáció). Ha a provokáció során ismét jellegzetes allergiás tünetek jelentkeznek, az megerősíti a tejallergia diagnózisát. Felnőtt betegek esetén ezt a provokációs tesztet a kórházi vagy ambuláns körülmények között, gasztroenterológus/allergológus szakorvos felügyeletével végzik, készen állva az esetleges súlyos reakció azonnali ellátására.

A vérvizsgálat során az allergénspecifikus IgE ellenanyagokat mérik. A modern allergológiai vizsgálatok közé tartozik a molekuláris allergién diagnosztika. Ez a módszer nem csak azt mutatja meg, hogy a beteg allergiás a tejre, hanem azt is, pontosan melyik fehérjére reagál.

Milyen ételek tartalmaznak tejfehérjét?

A gyermek tejfehérje allergiája esetén igyekszünk kerülni azokat a termékeket, amik tejfehérjét tartalmaznának. Tejfehérje azonban számos élelmiszerben előfordul, és fontos ismerni ezeket az ételeket. A tejfehérjének két fő típusa ismert, a tejsavófehérje és a kazein. Fontos megjegyezni, hogy a tejfehérje allergia esetén nem csak az egyértelműen tejtermékeket kell elkerülniük a gyermekeknek, hanem figyelniük kell az olyan élelmiszerekre is, amelyek rejtetten tartalmazhatnak tejfehérjét. Az ételek feliratain minden esetben feltüntetik az allergéneket, közöttük a tejfehérjét is, így a vásárláskor érdemes erre odafigyelni.

A tejfehérje-allergia kezelése elsősorban az gyermek életmódjának és étrendjének módosítását jelenti. A legfontosabb lépés a tej és tejtermékek teljes elkerülése. A gyógyszeres kezelés antihisztaminokat, és súlyosabb esetekben epinefrint is magába foglalhat. A tejfehérje allergia esetén a gyermek életmódját és az étrendjét is át kell gondolni. Fontos, hogy a mindennapi rutin részévé váljon az ételek címkéinek olvasása vásárlás közben, hogy elkerülhessük a tejfehérjéket tartalmazó ételeket és italokat. Ellenőrizze a gyermekének megvásárolni tervezett termékek összetevőinek listáját, hogy nem tartalmaznak-e tejfehérje allergéneket. A termékek összetevőit tartalmazó címkén feltüntetik, ha egy termék összetevőjeként tejszárazanyagot, tejfehérjét, laktózt vagy laktóz-monohidrátot tartalmaz. Tejfehérje allergia esetén érdemes ezt minden terméknél megnézni, mielőtt megvesszük a gyermekünknek. A laktózmentesnek jelölt termékek becsapósak lehetnek, mert tejfehérjék még így is maradhatnak a termékben.

A tejmentes étrend betartásakor az egyik legfontosabb feladat a rejtett tej összetevők elkerülése. Minden élelmiszer vásárlásakor gondosan el kell olvasni a címkén az összetevők listáját. Az allergének (köztük a tej vagy tejszármazékok) általában kiemelve szerepelnek a csomagoláson, de nem szabad csak a vastagon szedett Tejet tartalmaz” feliratot keresni - végig kell nézni az apróbetűs összetevőlistát is, mert a tejfehérjét sokféle néven tüntethetik fel. Gyakori tejtartalmú adalékok vagy alapanyagok: kazein, laktalbumin, savó (tejsavó), kulturált tej (író), tejpor, tejsavópor, kazeinátok, laktoglobulin stb. Ha egy terméken az szerepel, hogy “nyomokban tejet tartalmazhat”, azt jobb elkerülni, mert a gyártás során belekerülhetnek kis mennyiségű tejfehérje-maradványok.

Tejallergiában minden állati eredetű tej (tehéntej, kecsketej, juhtej, bivalytej stb.) fogyasztása tilos, valamint az ezekből készült összes élelmiszer kerülendő. Ide tartoznak a tejtermékek (sajt, túró, joghurt, kefir, tejföl, vaj, tejszín, tejpor, sűrített tej stb.), illetve minden olyan feldolgozott élelmiszer, amely akár nyomokban tejfehérjét tartalmaz. Fontos tudni, hogy a laktózmentes tejtermékek sem biztonságosak a tejallergiás számára, mivel azokból csak a tejcukrot bontották le, de a tejfehérje ugyanúgy jelen van bennük. Tehát a tejallergiás betegnek nem elegendő a laktózmentes termékeket választani - teljes tejmentességre van szükség.

A tejfehérje allergia kezelése

A tejfehérje allergia kezelése elsősorban az gyermek életmódjának és étrendjének módosítását jelenti. A legfontosabb lépés a tej és tejtermékek teljes elkerülése. A gyógyszeres kezelés antihisztaminokat, és súlyosabb esetekben epinefrint is magába foglalhat. A tejfehérje allergia esetén a gyermek életmódját és az étrendjét is át kell gondolni. Fontos, hogy a mindennapi rutin részévé váljon az ételek címkéinek olvasása vásárlás közben, hogy elkerülhessük a tejfehérjéket tartalmazó ételeket és italokat.

A tejfehérje allergia kezelése változó a gyermek életkorának és táplálási szokásainak függvényében. Csecsemők esetén más a javasolt kezelés, mint már szilárd táplálékot fogyasztó nagyobb gyermekeknél. Amennyiben szoptat, és gyermekénél tejfehérje allergiát diagnosztizáltak, abba kell hagynia a tej- vagy szójatartalmú termékek fogyasztását. Ezután körülbelül két hétig hipoallergén (hidrolizált) vagy aminosavakból álló tápszert érdemes adni a babának, amíg szervezetőből ki nem ürül a tejfehérje. Ha a baba hagyományos tápszert kap, akkor érdemes az ő esetében is tejfehérje mentes, hipoallergén vagy aminosavakból álló tápszerre váltani.

A tejfehérje-allergia kezeléséhez teljes mértékben kerülni kell a tejfehérje fogyasztását. Ez azért is nehéz, mert nagyon sok feldolgozott élelmiszer (édes és sós sütemények, virslik, felvágottak, lekvárok, zacskós kenyerek, levesporok, ételízesítők stb.), sőt, sok feldolgozottnak nem tűnő élelmiszer (pl. mélyhűtött zöldség) is tartalmazhat tejet. Gyógyszerek, táplálékkiegészítők, tápszerek is tartalmaznak tejfehérjét.

A tejfehérje-allergia esetén a gyermek életmódját és az étrendjét is át kell gondolni. Fontos, hogy a mindennapi rutin részévé váljon az ételek címkéinek olvasása vásárlás közben, hogy elkerülhessük a tejfehérjéket tartalmazó ételeket és italokat. Ellenőrizze a gyermekének megvásárolni tervezett termékek összetevőinek listáját, hogy nem tartalmaznak-e tejfehérje allergéneket. A termékek összetevőit tartalmazó címkén feltüntetik, ha egy termék összetevőjeként tejszárazanyagot, tejfehérjét, laktózt vagy laktóz-monohidrátot tartalmaz. Tejfehérje allergia esetén érdemes ezt minden terméknél megnézni, mielőtt megvesszük a gyermekünknek. A laktózmentesnek jelölt termékek becsapósak lehetnek, mert tejfehérjék még így is maradhatnak a termékben.

A tejmentes diéta eleinte nehéznek tűnhet, mert rengeteg élelmiszerben jelen van a tej vagy a tej valamely alkotója. A gasztroenterológus és a dietetikus sokat segíthet azzal, hogy listát ad az engedélyezett és tiltott ételekről, valamint megtanítja a beteget a címkeolvasás és rejtett tej felismerésének fortélyaira. A tejallergiások étrendjében gondoskodni kell a kalcium és D-vitamin pótlásáról, mivel a tejtermékek elhagyása ezeknek a fontos tápanyagoknak a hiányát okozhatja. Az orvos javasolhat kalciumtablettát vagy D-vitamin cseppeket, illetve segíthet olyan alternatív élelmiszerek kiválasztásában, amelyek gazdagok kalciumban. Jó kalciumforrás lehet például sok növényi tej (szójatej, rizstej, mandulatej, zabtej stb.) - figyelni kell, hogy dúsított változatot válasszunk, amelyhez kalciumot és D-vitamint adtak. Emellett a mák, diófélék, sötétzöld leveles zöldségek (brokkoli, kelkáposzta), hüvelyesek, szezámmag, halak (főleg szardínia, amit szálkástul fogyasztunk) szintén tartalmaznak kalciumot.

Ha a tejfehérje fogyasztására adott enyhe reakció tüneteit antihisztamin-tartalmú gyógyszerek csökkenthetik. Ha az allergia olyan súlyos, hogy fennáll az anafilaxia esélye, orvosa adrenalintartalmú autoinjekciót ír fel, amelyet mindig hordjon magával.

A tejfehérje-allergia kezelése tehát elsősorban diétás, ami komoly odafigyelést igényel a mindennapokban. A tejmentes étrend megtervezését érdemes a GasztroKlinika dietetikusa és gasztroenterológusa segítségével végezni, hogy a beteg minden szükséges tápanyagot megkapjon, miközben elkerüli a veszélyes allergént.

tags: #roma #tejfeherje #allergia