Az abortuszhoz való jog évtizedek óta vitatott téma Európa-szerte, és bár az Európai Unióban egyre erősebb az igény a nők reproduktív egészséghez és jogokhoz való hozzáférésének biztosítására, számos országban továbbra is jelentős akadályokkal kell szembenézniük a nőknek.
Az Európai Parlament többször is állást foglalt a kérdésben. 2024 áprilisában a képviselők jóváhagyták az abortuszhoz való jog beillesztését az Európai Unió Alapjogi Chartájába, amely kimondja: "Mindenkinek joga van a testi autonómiához, a szexuális és reproduktív egészséghez és jogokhoz, valamint a kapcsolódó egészségügyi szolgáltatásokhoz való szabad, tájékozott, teljes körű és egyetemes hozzáféréshez, megkülönböztetés nélkül, beleértve a biztonságos és legális abortuszhoz való hozzáférést is." Azonban a javaslat sikerének esélye csekély, mivel mind a 27 tagállamnak zöld utat kellene adnia ehhez, ami jelenleg valószínűtlennek tűnik.
A szocialisták és demokraták (S&D), a Renew Europe, a Zöldek és a Baloldal képviselőcsoportjai álltak az állásfoglalás mögött, hangsúlyozva az EU szerepét a szexuális és reproduktív egészség és jogok javítására irányuló erőfeszítések támogatásában. Aggodalmukat fejezték ki a nők jogai és a nemek közötti egyenlőség terén tapasztalható visszaesés miatt is.
A "My Voice, My Choice: a biztonságos és hozzáférhető abortuszért" elnevezésű európai polgári kezdeményezés több mint 1,12 millió aláírást gyűjtött, és az Európai Bizottság nyilvántartásba vette. Ez a kezdeményezés arra ösztönzi az EU-t, hogy önkéntes szolidaritási mechanizmuson keresztül javítsa az európai nők hozzáférését az abortuszellátáshoz.
Cyrus Engerer máltai képviselő (S&D) szerint a szavazás "egyértelműen jelzi, hogy a Parlament hogyan áll az abortusz kérdéséhez", és "itt az ideje, hogy az EU olyan hely legyen, ahol az abortusz valósággá válhat minden nő és minden terhes ember számára, hogy teljes mértékben hozzáférhessen ehhez az alapvető alapjoghoz".
Országspecifikus helyzetképek
Az abortuszhoz való hozzáférés terén jelentős különbségek mutatkoznak az EU tagállamai között:
- Franciaország: 2024 márciusában történelmi jelentőségű lépéssel az alkotmányában rögzítette a nők abortuszhoz való jogát, Emmanuel Macron elnök "francia büszkeségnek" minősítette.
- Lengyelország: Az abortusz csak nemi erőszak, vérfertőzés vagy az anya életveszélye esetén engedélyezett.
- Magyarország: 2022 óta a nőknek meg kell hallgatniuk a magzat szívhangját az abortusz előtt. Az Alaptörvénybe 2012-ben bekerült "a magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti meg" elv a gyakorlatban a nők jogainak csorbítására használódik fel. A szívhangrendelet bevezetése után a terhességmegszakítások száma nem csökkent, sőt, növekedett.
- Olaszország: 1978 óta van joguk a nőknek dönteni a terhesség megszakításáról, de a konzervatív politikusok és a Katolikus Egyház a kezdetektől fogva ellenzik, és egyre hangosabban követelik a teljes betiltást. Giorgia Meloni 2022-es hatalomra kerülése óta a feminista szervezetek folyamatosan harcolnak az abortuszhoz való hozzáférés garantálásáért, különösen annak fényében, hogy sok orvos a lelkiismereti záradékra hivatkozva nem hajlandó elvégezni a beavatkozást.
- Málta: 2023-ban enyhítettek a jogszabályokon, de az abortusz csak akkor engedélyezett, ha az anya élete veszélyben van, vagy ha a magzat nem életképes.
- Románia: Bár papíron legális az abortusz, az ára megfizethetetlen lehet, és kevés orvos kínálja a szolgáltatást. A gyakorlatban nem beszélhetünk az abortuszhoz való jog hatékony gyakorlásáról.
Az Európai Parlamentben elfogadott állásfoglalás kimondja, hogy az orvosoknak nem lehet joguk megtagadni az egészségügyi szolgáltatások nyújtását az úgynevezett lelkiismereti záradékra hivatkozva. Az uniós szabványosítás hiánya ezen a területen az abortusz kriminalizálásához, a hozzáférés súlyos korlátozásához és titkos abortuszeljárásokhoz vezethet.
A Zöldek/EFA szerint "az abortuszhoz való jog megtagadása nemi alapú erőszaknak és a jogok megsértésének minősül". Kiemelik, hogy Lengyelországban, Máltán, Olaszországban, Szlovákiában és Romániában változásokra van szükség, és másutt elegendő forrást kell biztosítani ahhoz, hogy ezek a jogok valósággá váljanak.
Vita a finanszírozásról és a civil szervezetek szerepe
Heves bírálatot és vitákat váltott ki az AUR által benyújtott és a román parlamentben elfogadott módosító indítvány, amely pénzt irányoz elő a „Clujul pentru Viață” (Kolozsvár az Életért) egyesületnek. A javaslatot nagy többséggel fogadták el, de kérdéseket vetett fel a szavazás módja és az AUR vezetőjének, George Simionnak a kijelentése, miszerint a javaslat nem az abortusz ellen irányul, hanem "az élet oldalán állnak, nem a halálén".
Eközben Olaszországban a római Prima Porta katolikus temetőben abortuszellenes aktivisták több száz fehér keresztet helyeztek el meg nem született magzatok emlékére. Sokan felháborodtak azon, hogy a keresztekre felírták az abortuszon átesett nők nevét is, sokszor a tudtuk nélkül. Silvana Agatone, az LAIGA egyesület vezetője szerint ezek a temetések súlyosan sértik az orvosi titoktartás szabályait és a páciensek magánélethez való jogait. Monica Cirinnà olasz parlamenti képviselő is tiltakozott a parcella miatt, hangsúlyozva, hogy "minden nőnek, aki abortuszon esik át, joga van eldönteni, hogy eltemetik-e a magzatot, és ha igen, milyen szertartás szerint."
Az Európai Parlament az abortuszhoz való jogot propagálja
Elisa Ercoli, a Differenza Donna nevű szervezet elnöke szerint az, hogy egyre több orvos megtagadja az abortuszt, részben annak tudható be, hogy az abortuszt kérő nőkkel megalázóan bánnak a kórházakban. Ehhez hozzájárulhat az is, hogy 1990 óta országos gyakorlattá vált az elvetetett magzatok nyilvános temetése. Az egyik legnagyobb, ezzel foglalkozó szervezet, a Difendere la vita con Maria saját elmondása szerint 200 000 ilyen temetést szervezett meg.