Zsurk község neve egy személynévből ered, talán Dienes Zsur földbirtokosról kapta a nevét, és először Zsurnak neveztetett. II. Endre király 1212-ben Bánk ispánnak (bánnak) adományozta. A XIV. században a Bánffy család, a XV. és XVI. században a Losonczyak birtoka volt. A falunak 1556-ban 65-70 lakója lehetett. A református egyház a községben 1540-ben alakult, melyre az 1886. évi egyházkerületi névtár is tartalmaz adatokat.
A templom és harangtorony fejlődése
A zsurki református templomról az első említés 1700-ban keletkezett. Az első harangot, melynek súlya mintegy másfél mázsa volt, 1509-ben vagy 1609-ben öntötték. Amennyiben az 1609-es évszámot fogadjuk el, úgy nyugodtan állíthatjuk, hogy ekkor már reformátusoknak készült a harang. Ha volt harang, kellett lennie haranglábnak, sőt templomnak is. A jelenlegi egyik harang 1655-ből való, súlya 150 kg, és 100 köböl búzáért vették a hívek. Felirata: „IN HONOREM DEI FUDIT ME GEORGIUS WIERD IN EPPERIES ANNO DOMINI 1655”. 1826-ban átöntötték, majd 1915-ben rekviráló katonák erőszakkal elvitték.
1762-ben leégett a parókia, s vele együtt elégtek a régi iratok is, ezért sűrű homály fedi az ezt megelőző idők eseményeit. Nagy Máté Pál, Zsurk akkori prédikátora 1809-ben „a régi meg avult templom helyett - mely 1790-ben épülhetett paticsból - építtetett tisztességes fa templom 1794-’95-ben.” Ez megékesíttetett illendő székekkel, két karzattal (a napkelet felőli az oskola mester és tanuló gyermekeké), cathedrával, mely még az 1646. esztendőben építtetett, az ócska helyében készíttetett a templom újonnan való építésekor. A fatemplom közel 100 esztendeig állt.
Helyére Almássy Sámuel idején kőtemplomot terveztettek Krispin Ferenccel. Az építéshez az egyház adta az összes anyagot és fuvart, a napszámosokat pedig az építész. A vállalási összeg 1000 forint volt. Az alapkövet a templom délnyugati sarkában helyezték el 1891-ben. Mivel a fatemplom 1790-ben készült, kazettás mennyezete ekkor még igen jó állapotban volt, és meg akarták tartani az új mennyezeteként is. Ezért nem szedték szét azt, hanem - a szájhagyomány szerint - alátámasztották, s elbontották alóla a régi templomot. A kőtemplomot ugyanolyan szélességűre tervezték, mint az elbontott volt, csak nyugat felé hosszabbították meg, s építették meg azt még abban az évben. A térfogat bővítése céljából épült a déli 4x6 méteres oldalhajó, ezen van a templom egyetlen bejárata. Ennek mennyezete sík, vakolt, s az egészet egy diadalív-szerű kapu választja el a kelet-nyugati 8.5x22 méteres belső tértől, amelyben így összesen 350 ülőhely van.
A belső tér díszítése
A sík kazettás mennyezet tábláit allegorikus ábrázolások, vázában lévő virágok és ornamentális medalionok díszítik. A táblákat egymástól elválasztó, barnára festett léckeretek kereszteződését négylevelű, fűrészelt rózsák emelik ki. A nyugati karzatelő közepén a szövetségláda képe látható, majd mindkét oldalt négy-négy mezőben lévő táblákat rokokó díszű medalion tölti ki tájképes és virágos ábrázolásokkal. A két szélen levőt sugárirányú bordázat veszi körül, bennük cserépben virágok nyílnak, ami együttesen a Szentlélek munkájára enged következtetni. A karzatelő 11 mezejét karcsú oszlopok választják el egymástól. A keleti karzaton 4 fekvő mezőben a Tisza folyót láthatjuk, míg középen a templomépítést megörökítő emléktábla szövege olvasható.
A szószékkorona 1790-ben készült, a szószék és a Mózesszék 1891-ben. A mennyezet 1795-ben készült, az alakos táblák 1841-ben. Jellege: téglából épült, sokszög záródású teremtemplom, a korábbi épület karzataival és mennyezetével.
A Mátyás templom művészettörténete 1.rész: Építéstörténeti ismeretek | Prekambrium
A harangtorony
Közvetlenül a templom nyugati homlokzata előtt áll a 35 méter magas, több száz éves fa harangtorony. A korábbi templom nem volt ilyen közel hozzá, de a jelenlegi templomot éppen errefelé hosszabbították meg. A tornyot 1882-ben aláfalazták és zsindelyezték. A függőleges gerendák majdnem 14 méter hosszúak és 30x30 cm vastagok. E nagyszerű fa anyaga a Tisza melletti évszázados tölgyesekből került ki. „A harangtorony császár-fáját valóságos ducrendszer merevíti ki a torony oszlopokhoz.”
A galéria rész kissé kiugrik, s ezzel külön hangsúlyt kap a szoknya és a felső rész közötti toronytörzs karcsúsága, melynek három oldalán egy-egy zsalugáteres ablak van. A sisak négy fiatornyos, felmenő tűje a fiatornyok magasságától kezdve nyolcszögletű. A zsurki és más hasonló haranglábak olyan építészeti gyakorlatot őriztek meg, amely a gótika korában alakult ki. Ám nemcsak megőrizték, hanem tovább is fejlesztették - minden későbbi nagy stílusirányzatból magukba olvasztottak néhány elemet. Így a tető magas, elkeskenyedő, zsindellyel borított, négy fiatornyos formája a gótikát idézi, de a harangok elhelyezésére szolgáló kiugró rész oszlopainak faragása, íves nyílásai a reneszánszra emlékeztetnek. Ugyanakkor a torony törzsén lévő ablakok szép, profilos keretei pedig a barokk népies változatának tekinthetők. Mindez egységben van, egyik sem bántó, egyik sem zavarja a másikat. Ez a népi építészet harmóniateremtése.
A torony 271 kg-os harangját Walser Ferenc öntötte 1925-ben Budapesten. Felirata: „Ércnyelven zengje évszázadokon át: a jótéteményről ne felejkezzetek meg, mert ilyen áldozatokban gyönyörködik az Isten. /Zsid. 13, 16./ Dicsőség Istennek! Öntötte a zsurki ref. egyház az Úr 1925. évében Huszár Mihály kezdeményezésére: Z. Pócsik Géza, H. Pócsik Károly, Doktor Béla, Kovács Elek, V. Pócsik Albert és Doktor József segítségével gyűjtött amerikai adományból.”
Zsurk történelme II. Endre király idejében
A Tiszakönyök második írásos történelmi forrása II. Endre oklevele. Az oklevél eredetijét nem ismerjük, latin nyelvű szövegét (szerintem sok téves olvasattal) Pesty Frigyes közölte jó 100 éve. (Szerk. Nagy Imre: Hazai okmánytár. VIII. kötet. Bp., 1891. 12-15. o.) Pesty rövid tartalmi kivonatot írt magyarul a latin szövegközlés elé: „II. Endre király adománylevele a Tisza folyó mellett fekvő Szurch nevű birtokról Bánk Bihar vármegyei főispán részére, melyben a határos birtokok is felsoroltatnak. Az egy és oszthatatlan szentháromság nevében. András, isten kegyelméből Magyarország, Dalmácia, Horvátország, Ráma, Szerbia, Galícia, Lodoméria örökös királya. Gyakran a különféle földbirtokok különböző birtokosainak elhalálozása a különféle rokonok fondorkodását szüli, kivéve, ha a birtokosok bölcs előrelátása, bármilyen címen birtokolták is javaikat, a régi királyok engedelmével okosan gondoskodott azok megerősítéséről. E célból történt, hogy alázatos kérelemmel fordult hozzánk a mi kedves és hűséges Bánk bihari és udvari ispánunk, a királynéi tanács beleegyezését felhasználva, nehogy máskülönben egy kitervelt fondorlat következtében elveszhessen a jövőben, Szurch nevű földet, amit háromszáz erőtlenért megvásárolt Ypoch ispántól, mely említett földet a mi tisztelt emlékezetű Imre király bátyánk megvizsgáltatott az ő szolgái által, annak birtoklevelét jóváhagyta, az ő és örököseinek megszakítás nélküli birtoklását magának Bánknak és az ő utódainak megerősíti és efelől nyugtatja, hogy ha a kiszámíthatatlan sors tönkretenné a birtoklevelet, illetve a korábban említett Ypoch ispán vagy valaki más az ő ivadékai közül, vagy per visszatartaná az említett területet, vagy fondorlatos vád bíróság színe elé vagy a király elé vinné, semmi végrehajtást vagy kedvező eredményt ne érjen el.”