A szűrések gyakorlatilag minden életkorban nagyon fontosak, egészen csecsemőkortól, amikor a babák átesnek az első hasi és koponya ultrahangon. Egyes daganatos betegségeknél hamar jelentkeznek a tünetek, másoknál azonban akár évek telhetnek el tünetmentesen. A panaszmentes szűréseket nem szabad halogatni, és egyes területeknél már egészen fiatalon oda kell figyelni a vizsgálatokra.
Mindig azt szokták mondani, hogy nem a szűréstől és az eredménytől kell félni, hanem a hosszú távú következményektől: elképzelhető, hogy kiderül egy daganatos betegség, de lépésről lépésre sok közülük meggyógyítható.
Nőgyógyászati rákszűrés - Mikor és hogyan?
Az Amerikai Szülészek és Nőgyógyászok Szövetségének (ACOG) ajánlása szerint a lányoknak vagy 13-15 éves korukban kell először felkeresniük egy nőgyógyászt, vagy akkor, amikor szexuálisan aktívvá válnak - attól függően, hogy melyik következik be előbb. 21 éves kortól már évente javasolt teljes körű nőgyógyászati vizsgálaton részt venni, háromévente pedig méhnyakrákszűrést is végeztetni kell. A rákszűrést érdemes a menstruációs ciklus közepén elvégezni (általában menstruációt követő 10. - 22. nap). Minden nőnek érdemes rákszűrésen részt venni a szexuális élet megkezdésekor, illetve évente panasz és tünetmentesség esetén.
A nőgyógyászati szűrővizsgálat során minden olyan szervet megvizsgálnak, melyet a női nemi szervek közé sorolnak, és amelyekben daganat alakulhat ki. Az éves teljes körű nőgyógyászati rákszűrés része a mell tapintása, a méhnyak, petefészek, méh komplex vizsgálata és a méhnyakrák szűrése. Ezeken felül az orvos dönti el - a tünetek, a vizsgálat, az esetleges panaszok alapján -, hogy milyen további tesztre, ellenőrzésre van szüksége a páciensnek.
A vizsgálat menete
A nőgyógyászati vizsgálat jellemzően a kórelőzmény felvételével, illetve - ha vannak - a panaszaink megbeszélésével kezdődik. Ezt a fizikális vizsgálat követi. A szakember először megtekinti a külső nemi szerveket és a végbélnyílást, majd egy speciális eszköz, az úgynevezett kacsa segítségével feltárja a hüvelyt és a méhszájat. Általában ilyenkor történik meg a citológiai mintavétel is, amely során kenetet vesznek a méhnyak nyálkahártyájáról. Ezután jön a bimanuális (két kézzel végzett) vizsgálat, amelynek lényege, hogy a nőgyógyász kesztyűs kezének egy vagy két ujját a hüvelybe vezeti, a másik kezével pedig enyhe nyomást gyakorol az alhasra. Így két irányból is meg tudja vizsgálni a méhet, és áttapinthatja annak környezetét is. Általában sor kerül még hüvelyi ultrahangvizsgálatra, amely lehetővé teszi a kismedencei szervek egyszerű, gyors és részletgazdag vizsgálatát. Kiegészítésképpen az orvos mellvizsgálatot is végezhet, illetve ellenőrizheti, nincs-e nemi betegségünk.
A citológiai mintákat speciális laboratórium vizsgálja, az eredmény 2-3 hét alatt készül el. A sejtkeneteket régebben Papanicolaou szerint P0-P5 közötti skálán értékelték. Az 1980-as évek végétől a citológiai leletek értékelése az ún. Bethesda-rendszer szerint történik, mely a gyanús és kóros kenetek finomabb megkülönböztetését teszi lehetővé.
Felkészülés a vizsgálatra
A rákszűrést ajánlott a menstruációs ciklus közepén elvégezni (általában menstruációt követő 10. - 22. nap), mivel ekkor a kenetben levő sejtek száma optimális a vizsgálathoz. Menstruáció és hüvelyi vérzés mellett rákszűrést végezni nem lehet, mivel a véres minta elfedi a diagnózis felállításához szükséges sejteket.
- Menstruáció előtt és után legalább 3 napot érdemes kihagyni a vizsgálattal.
- Amennyiben hüvelyfertőzésre, nemi szervi gyulladásra utaló tünetek vannak, először a fertőzést és a gyulladást kell meggyógyítani.
- Hüvelyöblítést, intim mosakodókat nem tanácsos végezni a vizsgálat előtt.
- Három napon belül szexuális életet élni nem tanácsos, sem óvszerrel, sem anélkül.
- A méhnyakrák-szűrés kapcsán bimanuális nőgyógyászati vizsgálat is történik, aminek az elvégzéséhez, megfelelő tapintási lelethez üres hólyag szükséges.
Rákszűrés szoptatás alatt
A szoptatás időszaka alatt is előfordulhat, hogy az édesanyának radiológiai vizsgálatra van szüksége. A szoptatás különleges időszak, ezért érdemes áttekinteni, hogy az egyes képalkotó vizsgálatok közül melyik és miként végezhető el eközben.
Ultrahangvizsgálat
Az ultrahangvizsgálatok esetén nincs semmilyen korlátozás, káros hatásai nincsenek, akár az emlő, akár más szervek vizsgálatára kerül sor.
Röntgen- és CT-vizsgálatok, mammográfia
Egyes hiedelmekkel ellentétben a röntgensugárnak nincs semmilyen hatása a szoptatásra, a sugárzás nem marad benn az emberi testben, nem befolyásolja a tejelválasztást. A szájon át adott kontrasztanyagok közül a báriumtartalmúak nem, és a jódos kontrasztanyagok is csak minimális mértékben szívódnak fel a bélrendszerből, utóbbiakból az anyatejbe még jelentéktelenebb mennyiség juthat csak át, aminek nincs kimutatható káros hatása a szoptatott csecsemőre.
Ugyanez érvényes a mammográfiára (az emlők röntgenvizsgálata) is. Szoptatás időszakában a mammográfia elvégezhető. Figyelembe kell venni azonban, hogy az emlő a nyomásra érzékenyebb lehet, valamint a szövet fokozott sűrűsége (sugárelnyelése) miatt a képe megváltozik, ami a diagnosztikát nehezítheti. Javasolt a mammográfia előtt szoptatás vagy a tej lefejése, hogy egyrészt az érzékenység, másrészt a sűrűség is mérséklődjön.
Jódtartalmú intravénás kontrasztanyagokkal készülő vizsgálatok
A jódtartalmú intravénás kontrasztanyagokkal készülő CT és más vizsgálatok már egy kicsit árnyaltabb megítélés alá esnek. Szoptatás mellett az intravénás kontrasztanyag korlátozás nélkül adható. A ma érvényes állásfoglalások, alkalmazási előiratok szerint az intravénás kontrasztanyagokból olyan kis mennyiség (1%) juthat át az anyatejbe, ami a csecsemő számára nem ártalmas, és annak is csak kb. 1%-a szívódik fel a baba bélrendszeréből. Ennek ellenére, a hagyományos óvatos hozzáállás szerint a vizsgálatot végző személyzet adhat olyan tanácsot, hogy a vizsgálat után 24 óráig az édesanya ne szoptasson, hanem előre lefejt tejjel etesse a gyermekét, amennyiben erre módja van.
MR-vizsgálatok
A kontrasztanyag nélküli MR-vizsgálatok nincsenek hatással a szoptatásra. A gadolíniumtartalmú intravénás kontrasztanyagok indokolt esetben beadhatóak az anyának. Ezeknél hasonló a helyzet a CT-nél leírtakkal. Az anyatejbe minimális mennyiség juthat át, amely nem jelent káros hatást a kisgyermekre, így nem szükséges abbahagyni a szoptatást, de óvatosságból adható olyan tanács az édesanyának, hogy a kontrasztanyag után egy napig ne szoptassa a csecsemőt.
Izotópos vizsgálatok
Szoptatás alatt a radioaktív izotópos vizsgálatok általánosságban kerülendők, mert a radioaktív izotópok az anyatejbe is kiválasztódnak, továbbá az anya testéből a vizsgálat után még egy ideig radioaktív sugárzás lép ki. Ennek mértéke és időtartama az alkalmazott izotóptól függ. Amennyiben a szoptató anya állapota, betegsége miatt a kezelőorvos szerint a vizsgálat elvégzése feltétlenül szükséges, a csecsemő egészsége érdekében szigorú szabályok tartandók be, melyek tartalmazzák a meghatározott ideig a szoptatás felfüggesztését, az anyatej lefejésének módját és azt az időtartamot, ami alatt a vizsgálatot követően a csecsemővel (illetve más kisgyermekekkel, továbbá terhes nőkkel) való szoros fizikai közelség kerülendő. Ennek részleteit a vizsgálatot végző szakszemélyzet ismerteti a pácienssel.
Mit kell tudni a mammográfiáról? - Affidea Magyarország (Röntgen, ultrahang, tapintásos vizsgálat)
Méhnyakrák és HPV
A méhnyakrák a méhnyakon kiinduló rák. Itt a sejtek burjánoznak, és ha nem kezelik, rákot okoznak. A méhnyakrák keletkezését fokozódó súlyosságú hámelváltozások előzik meg, amelyek vagy maguktól, vagy kezelésre meggyógyulhatnak. A méhnyakrákot a Humán Papillomavírus okozza (HPV), amely szükséges, de önmagában nem elégséges oka a méhnyakráknak. A HPV-fertőződés gyakori, többnyire kezelés nélkül is gyógyul. Néha azonban a fertőzött sejtek sokáig fennmaradnak, és elindítják a rákhoz vezető folyamatot.
A HPV-fertőződés szexuális érintkezés útján terjed, és nemcsak nőkben, hanem férfiakban is gyakori. A méhnyakrák kialakulásában a Humán Papilloma Vírus (HPV) magas kockázatú törzseinek van döntő szerepük: az esetek 80-90 százalékában a fertőződés kimutatható. A HPV-nek több mint 100 fajtája van, ezekből megközelítőleg 15 rákkeltő. A méhnyakrák több mint 60 százalékát a HPV 16-os váltja ki, a maradék közel 40 százalékon pedig osztozik a 18-as, a 45-ös, a 31-es, a 33-as, a 39-es, az 51-es, az 52-es és az 58-as törzs.
A HPV bőrkontaktus útján könnyen terjed szexuális tevékenység során. A gumióvszer nem véd meg teljesen a HPV fertőzéstől, csökkenti az esélyét annak, hogy a HPV-t elkapja, de nem zárja ki teljesen a kockázatát. A szexuális együttlét mellett a HPV bőrről bőrre is terjedhet. Valójában bárhol átadható a fertőzés - akár kézzel is.
A méhnyakrák kockázati tényezői és tünetei
Minden szexuálisan aktív nő veszélyeztetettnek tekinthető, mert nagy valószínűséggel fertőződik HPV-vel. A méhnyakrák leggyakrabban a 40-es és 50-es korosztályban jelentkezik. A legnagyobb kockázatúak azok a nők, akik soha nem vettek részt szűrővizsgálaton, korán kezdik a szexuális életet, több szexuális partnerrel közösülnek vagy olyanokkal, akiknek több szexuális partnerük van, illetve akik dohányoznak. Ha hosszú időn keresztül élnek fogamzásgátlóval, mérsékelten veszélyeztetettek lehetnek. Ezért az ő esetükben különösen fontos, hogy szűrővizsgálaton rendszeresen részt vegyenek.
A korai stádiumban a daganat csak ritkán okoz panaszokat, de a szűrővizsgálat során már ilyenkor is láthatók kóros elváltozások, melyek további vizsgálatokra hívják fel a vizsgáló orvos figyelmét. A méhnyakrák a legtöbb nő esetében hosszú időn át, nagyrészt tünetmentesen növekszik a szervezetben. Amikor a tünetek észlelhetők, már egy kialakult betegséget jeleznek. A méhnyakrák leggyakoribb tünete a bővebb hüvelyi folyás, valamint a szexuális együttlét után jelentkező vérzés, alhasi fájdalom. Ilyenkor a mechanikai behatás miatt keletkezik vérzés a tumor felszínéről. A daganat növekedésével párhuzamosan, már spontán vérzés is kialakulhat.
Megelőzés és kezelés
A méhnyakrák elleni oltóanyag minden nő számára hasznos és fontos megjegyezni, hogy a vírus fiúknál és férfiaknál is okozhat rákos elváltozásokat. A vakcina vizsgálatai és laboratóriumi próbái azt mutatták, hogy az oltással elért kedvező terápiás hatás a nők széles életkori csoportjánál kialakul. A HPV elleni önkéntes védőoltást Magyarországon 2014-ben vezették be a 12. évüket betöltött, általános iskola 7. osztályába járó lányok számára. A védettség kialakulásához két oltásra van szükség, 6 hónap különbséggel. Ajánlott a szexuálisan aktív időszakot megelőzően megkapni a vakcinát.
A rendszeres méhnyakszűrés és az oltás együtt jelenti a legjobb módját a méhnyakrák elleni védekezésnek. Sem az oltás sem a méhnyakszűrés önmagában nem elegendő a megelőzéshez. Oltás után is szükséges a rendszeres méhnyakszűrés, mert a szűrésen ugyanis már nagy részben kimutatható a rák előtti állapot is, 20%-ban viszont rejtve marad!
A legtöbb méhnyakrák sikeresen kezelhető, ám a mielőbbi gyógykezelés javítja a gyógyulás esélyeit. Igen, gyógyítható, ha még a szóródás megindulása előtt ismerik fel. Műtéti úton távolítják el, vagy sugárkezeléssel pusztítják el a rákos sejteket.
Tévhitek a nőgyógyászati szűrésekről
Az interneten rengeteg tévhit kering a nőgyógyászati szűrővizsgálatokról. Fontos, hogy hiteles forrásból tájékozódjunk, hiszen a tudás életet menthet.
1. Tévhit: Az emlőrák felfedezéséhez elegendő az önvizsgálat.
Tény: Bár nagyon fontos a rendszeres önvizsgálat, sajnos önmagában nem elegendő. Csak az ultrahang, illetve a mammográfia tudja nagy valószínűséggel megmutatni azokat az akár mindössze 1-2 mm-es elváltozásokat, amelyek további ellenőrzést vagy már ellátást is igényelnek, viszont kézzel még nem fedezhetők fel.
2. Tévhit: A mammográfia mellrákot okoz.
Tény: Ne higgy el mindent, amit olvasol, vagy hallasz, hiszen ez a képalkotói vizsgálat akár 30-40%-kal is csökkentheti a mellrák miatt halálozást! A mammográfia során a mellre ható enyhe nyomás - bár érezhető - nem tesz kárt az emlőszövetekben. Terhesség, szoptatás alatt nem ajánlott az elvégzése, ugyanakkor a mammográfia nem okoz sérülést. Kétévente minden 40 év feletti nőnek szükséges lenne mammográfiára elmenni, de ha a családi anamnézis indokolja, már 30 év felett is évente tanácsos elvégeztetni.
3. Tévhit: A mammográfia során veszélyes sugárterhelés éri a szervezetet.
Tény: Tény, hogy a vizsgálat során röntgen sugárzás éri a szervezetet, de ez olyan elenyésző, amely nincs jelentős hatással a szervezetre. A mindennapok során a legegyszerűbb tevékenységek közben is ér minket kozmikus háttérsugárzás. Csaknem negyven éve használják már ezt a módszert, biztos lehet benne, ennyi idő alatt már kiderült volna, ha nem biztonságos, vagy nem elég hatékony eszköz az emlők vizsgálatára.
4. Tévhit: A nőgyógyászati szűrővizsgálat csak a daganatos megbetegedéseket mutatja ki.
Tény: A nőgyógyászati szűrővizsgálat egy komplex, többféle vizsgálatot összefoglaló orvosi ellenőrzés gyűjtőneve, amely során nem daganatos, hanem rákmegelőző állapotot keresnek. Az ellenőrzés során egyéb, nem daganatmegelőző, viszont ellátást igénylő állapotok is kiderülhetnek (pl.: hüvelyi fertőzések, mióma, ciszta, PCOS, endometriózis), amelyek további ellátást igényelnek. A nőgyógyászati szűrővizsgálat során az ellenőrzés része a fizikai vizsgálat, a méhnyakról vett sejtminta kenet, a méhszáj kolposzkópos vizsgálat és a hüvelyi ultrahang is. Csak úgy lehet pontos diagnózist felállítani, ha a nőgyógyász minden női nemi szervet megvizsgál.
5. Tévhit: A kenetvétel fájdalmas.
Tény: A vizsgálat a legtöbb esetben teljesen fájdalommentes, ezen kívül megfelelő előkészületekkel még a feltárás okozta kellemetlenség is csökkenthető. A vizsgálatot megelőzően javasolt a húgyhólyag kiürítése, a nőgyógyász pedig gondoskodik a megfelelő testhelyzet felvételéről és a személyre szabott eszközök használatáról.
6. Tévhit: A szűrővizsgálatokat nem befolyásolja a menstruáció.
Tény: A havi ciklus során a női szervezetben folyamatos változások történnek. Az emlővizsgálatok elvégzését (önvizsgálat, emlő ultrahang, mammográfia) lehetőleg a menstruációs vérzést követő időszakra időzítsük. A méhnyakrák szűrésen is vérzésmentes napokon tudunk részt venni, hogy a méhnyak hámsejtjeinek vizsgálatát ne zavarja a menstruáció. Azonban tévhit az, hogy vizsgálatot vérzés esetén nem lehet elvégezni: elhúzódó panaszok, vérezgetés, alhasi fájdalom jelentkezésekor bármikor pótolható az elmaradt nőgyógyászati szűrővizsgálat.
7. Tévhit: A HPV-vírusból biztosan méhnyakrák lesz.
Tény: Kétségtelen, hogy a HPV-nek van köze a méhnyakrák kialakulásához, de nem mindenki lesz rákos, aki érintett a HPV vírusban. Csaknem 200 féle HPV-típusról beszélhetünk, köztük vannak alacsonyabb és magasabb kockázatúak. A magas rizikócsoportba tartozó HPV törzsek okozzák a méhnyakrák több mint 99%-át. A HPV vírus elpusztítására jelenleg nincs gyógyszer, azonban az immunrendszer általában magától is le tudja küzdeni anélkül, hogy daganatmegelőző állapotot vagy méhnyak daganatot okozna.
8. Tévhit: A HPV csak szexuális úton terjed.
Tény: Az emberek csaknem 80%-a élete során legalább egyszer megfertőződik valamelyik HPV-törzzsel. Bár kétségtelen, hogy a vírus elsősorban bőrfelületek érintkezésével és szexuális úton terjed, de ugyanúgy elkapható strandon, szaunában vagy akár egy törölközőről is.