A Pécsi Tudományegyetem Klinikai Központ Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikája több mint 100 éves múltra tekint vissza, és az ország egyik vezető egészségügyi, oktatási és kutatási központja a szülészet, nőgyógyászat és reproduktív medicina területén. Intézményünk célja a legmagasabb szintű betegellátás, a korszerű technológiák alkalmazása, valamint a jövő orvosainak és egészségügyi szakembereinek képzése. A Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika ágylétszáma összesen 148, melyen alapellátási és Dél-Dunántúl területén progresszív betegellátási feladatokat lát el.
Sajnos nem minden várandósságot kísér örömteli gyermekáldás. Az asszonyok 35%-a él át perinatális veszteséget élete során. A perinatális veszteség szakkifejezést magzat- illetve csecsemőhalál esetén használjuk.
A perinatális gyász definíciója és jellemzői
A perinatális halál során a gyermek tudatos vállalásával elinduló lelki folyamatok drasztikusan megszakadnak, és ez súlyosan traumatizálja a szülőket, gyakran patológiás gyászmunkát indítva el. Pszichológiai értelemben gyermekünkhöz fűződő kapcsolatunk különbözik szüleinkhez, testvéreinkhez, házastársunkhoz fűződő kapcsolatunktól.
A gyászreakció nem más, mint az elszenvedett veszteség miatt érzett fájdalom emocionális, kognitív és viselkedésbeli megnyilvánulása. Az egészséges perinatális gyász ugyanolyan lefolyású, mint az összes többi gyász. Öt szakaszból áll: elutasítás, harag, alkudozás, depresszió, elfogadás. A gyász nemcsak az anyákat, az apákat is megviseli. Sokszor az apák a háttérből, szótlanul gyászolnak. Ellentétben az anyákkal az apák érezhetik úgy, hogy nekik kell a támaszt biztosítaniuk a gyászmunka alatt az anyák és a család számára.
Az orvosi gyakorlatban akkor beszélünk perinatális halálról, amikor az újszülött élve született, azonban a szülést követő 168 órán belül meghalt, illetve amikor a 24. gesztációs hét után az 500 g vagy nagyobb súlyú, legalább 30 cm hosszúságú magzat méhen belül elhalt.
A perinatális gyász különbözik más gyászformáktól, mivel egy olyan életről van szó, amely csak rövid ideig létezett, vagy soha nem lépett be a világba a maga teljességében. Ennek ellenére a fájdalom ugyanolyan mély, ha nem mélyebb, mivel a szülők gyakran érzik úgy, hogy életük egy darabját veszítették el. A gyász gyakran társul bűntudattal, haraggal és értetlenséggel is, hogy miért történt meg ez a tragédia éppen velük.
A társadalmi meg nem értés és az "illegális gyász"
A perinatális veszteség kezelése során sok szülő szembesül azzal, hogy a társadalom gyakran nem érti meg a fájdalmukat. Sokszor alábecsülik a perinatális gyászt, és hajlamosak kevésbé súlyosnak tekinteni, mint egy felnőtt vagy idősebb gyermek elvesztését. Az ilyen hozzáállás még inkább elszigeteltséghez vezethet a gyászoló szülők számára, és megnehezítheti a veszteség feldolgozását.
Egy szeretett személy halála legális gyásznak számít a mai társadalmunkban. Aki már vesztette el hozzátartozóját, tudja, hogy egy ilyen veszteség mekkora fájdalommal járhat. Azonban a halálesetek mellett számos más típusú veszteséget is átélhetünk, amelyekről sokan azt gondolják, majd az idő megoldja, nem is érdemes ezzel külön foglalkozni. Az illegális gyász kategóriájába tartozik a császármetszés is, ami sokak szerint nem is értelmezhető veszteségként, hisz a nők anyává válását az egyik legboldogabb eseményként tartják számon. Az ilyen típusú veszteséget átélt nőket olykor még a család sem támogatja megfelelőképp, mindenki az utódnak örül, és ezt a felhőtlen örömöt várják el az édesanyától is.
Ez a tabu dönti meg a Hegmesék című hiánypótló könyv, ahol húsz, császárral szült édesanya őszintén osztja meg szüléstörténetét: beszélnek örömeikről, fájdalmaikról, hiányaikról hárítások nélkül, a lehető legtermészetesebb módon. A mély vallomásokat csodaszép hasképek kísérik, amelyek még inkább beengedik az olvasót, hogy átélhesse mindazt, amiről kendőzetlen őszinteséggel mesélnek. A könyv minden olvasó számára kapcsolódási lehetőséget és egy önreflexív folyamat elindulását adhatja, függetlenül attól, hogy valaki még csak most készül a szülésre vagy már édesanyaként, édesapaként, illetve szülőkkel foglalkozó szakemberként olvassa. A könyv másik nagy erőssége, hogy szakemberek - szülész-nőgyógyász, szülésznő, perinatális szaktanácsadó, gyászkísérő, gyógytornász - hegmeséi is a részét képezi. Szakmai szempontból, komplexen, gyakorlatias szemléletben, hitelesen és őszintén járják körbe a szülés-születés témaköreit az ehhez kapcsolódó számos megéléssel. A szülővé válás olykor testi és lelki hegek szerzésével jár. Ennek életszerűségéről, a kapcsolódás, gyógyulás lehetőségéről kap számos muníciót minden olvasó. Jó szívvel ajánlom olvasásra minden szülésre készülő családnak, a várandósokkal foglalkozó szakembereknek, és természetesen császárral szült édesanyáknak és családtagjaiknak egyaránt. Nem az a baj, ha hegeket szerzünk, hanem ha e hegek nem forrnak össze, és gyógyulnak be.
A perinatális gyász következményei
A perinatális gyász azért is különösen nehéz, mert nemcsak egy gyermek elvesztéséről szól, hanem egy jövő elvesztéséről is. Az álmok, tervek, elképzelések, amelyek már a terhesség kezdetén megfogalmazódnak a szülőkben, hirtelen szertefoszlanak.
A nők közel egyharmada él át perinatális gyermekelvesztést. A perinatális veszteség hatásai messzire nyúlnak a gyászban érintett szülők, családok életében, hatásukat éreztetve a társadalom több szintjén is. A perinatális gyermekelvesztést átélt párok fele nem vállalkozik újabb várandósságra. A gyermek halálát követően a párkapcsolatok egy része zátonyra fut, s a szülők elválnak. A fel nem dolgozott gyász következtében nő a pszichés, illetve a pszichoszomatikus megbetegedések száma. Végül az elfojtott, eltitkolt gyász generációkon át hathat, rombolhat.
A perinatális gyász gyakran észrevétlenül, fojtottan van jelen a családok életében. A szülők és testvérek gyásza testi és mentális egészségkárosodáshoz vezethet, ez a terület mégis csak az utóbbi évtizedben került a kutatók látóterébe.
HAZAI - A gyászról és annak feldolgozásáról - Révész Renáta - pszichológus, gyásztanácsadó
A gyászfeldolgozás útjai és a támogató rendszerek
A gyász nem lineáris, és nincs egyértelmű útmutató a feldolgozásához. Minden szülő másképp gyászol, és mindegyiküknek meg kell találnia a saját útját a fájdalom kezelésében. Néhány szülő számára a csendes emlékezés és a belső megbékélés hoz enyhülést, míg másoknak fontos a közösségi támogatás, a terápia vagy a gyászcsoportok segítsége.
A gyászcsoportok különleges szerepet töltenek be a perinatális veszteséggel küzdő szülők életében. Itt találkozhatnak olyan emberekkel, akik hasonló fájdalmat éltek át, és megértik, hogy mit jelent egy ilyen veszteség. A közösség ereje, a közös tapasztalatok megosztása segíthet a szülőknek, hogy ne érezzék magukat egyedül a fájdalmukban.
A gyász feldolgozásában a pszichológusok, szociális munkások és gyászkísérők szerepe kiemelkedő. Ők segíthetnek a szülőknek abban, hogy megértsék és elfogadják érzéseiket, és támogatják őket a gyász különböző fázisain keresztül. Az orvosi személyzet empátiája és támogatása szintén elengedhetetlen ebben az időszakban. Az, ahogyan a szülőket tájékoztatják és ahogyan az egészségügyi dolgozók kezelik a helyzetet, nagy hatással lehet a gyászfolyamatra.
Bár a gyász mélységesen fájdalmas és kihívást jelentő élmény, fontos megjegyezni, hogy a gyógyulás lehetséges. Az idő, a közösségi támogatás, az empátia és a szülők önmagukkal szembeni türelme mind hozzájárulhat ahhoz, hogy újraépítsék életüket, és megtalálják a békét. A fájdalom sosem tűnik el teljesen, de idővel enyhülhet, és helyet adhat a reménynek, hogy egy nap újra megtalálják az élet szépségét. A gyászban a legfontosabb üzenet az, hogy a gyászolók nincsenek egyedül.