A gyermekvállalás az egyik legmélyebb emberi vágy, azonban sok pár számára ez az út tele van kihívásokkal és csalódásokkal. Amikor a terhesség hosszú próbálkozások ellenére sem következik be, az orvosi vizsgálatok mellett egyre gyakrabban merül fel a pszichológiai segítségnyújtás lehetősége. Ez a cikk a pszichológiai kezelések szerepét vizsgálja a termékenységi problémák hátterében álló lelki okok feltárásában és a sikeres fogantatás támogatásában, miközben eloszlat néhány gyakori tévhitet a teherbeeséssel kapcsolatban.
Tévhitek a teherbeesésről és a termékenységről
Közismert hiedelem, hogy nem lehet teherbe esni az első védekezés nélküli szexuális együttlét alkalmával. Ez egyszerűen nem igaz. Védekezés nélküli szexuális együttlét esetén mindig fennáll a teherbe esés lehetősége, még a legelső alkalommal is. Az is tévhit, hogy ha elfelejti elkezdeni az új doboz fogamzásgátló tabletta szedését a 7 napos kihagyás után, nem eshet teherbe. Ez nem igaz, előfordulhat, hogy teherbe esik, mivel a tabletták egyik hatása az ovuláció gátlása.
Sokan úgy gondolják, hogy közvetlenül a menstruáció után nem lehet teherbe esni. Ez sem teljesen igaz. Nem valószínű, hogy teherbe esik, de nem lehetetlen. Ha Ön termékeny az ovuláció előtti és körüli napokon (a spermiumok élettartama miatt), és ha rövidek a ciklusai, akár közvetlenül a menstruáció után is lehet ovulációja. A termékenység időszaka 6 napos. Ön az ovuláció napján és az azt megelőző napon a legtermékenyebb. A „14 napos szabály” tankönyvi adat, ami azokra a nőkre vonatkozik, akiknek mindig 28 napos ciklusuk van.
A meddőség orvosi és pszichológiai megközelítése
Meddőségről akkor szoktunk beszélni, ha a nőnél egyévi védekezés nélküli nemi élet után sem következik be fogamzás, vagy a nő nem képes kihordani az ez idő alatt bekövetkezett terhességet. Orvosi szempontból a meddőség a szervezet hibás működése, tehát valami rendellenesség áll a háttérben. A vizsgálatok során az esetek döntő többségében találnak is valamilyen szervi-hormonális eltérést, amely megmagyarázni látszik a meddőséget, ám ennek kezelése sokszor nem vezet el a kívánt terhességhez. Az ilyen eseteket szokás aztán a tisztázatlan eredetű meddőség gyűjtőfogalma alá sorolni.
A rendszerszemléletű megközelítés azonban egy tágabb perspektívából azt kérdezi: mi a meddőség jelentése? Mi történt és történik ebben a családban (környezetben, élettörténetben), amire a legjobb válasz a meddőség? Lehet, hogy a szervezetnek jó oka van nem teherbe esni? Másként: a meddőség az anya és a meg nem született utód védelmében történik?
Tisztázatlan eredetű meddőség és a lelki tényezők
Létezik a nőknek egy csoportja, akik a funkcionális vagy tisztázatlan eredetű meddőség kategóriájába tartoznak. Ez azt jelenti, hogy nincs szervi oka a meddőségnek, de a teherbe esés mégsem következik be sem természetes úton, sem mesterségesen. Ilyenkor azt javasolják az orvosok, hogy a párok törődjenek bele a ténybe, hogy nem lehet gyerekük. A holisztikus szemlélet szerint a meddőség nem véletlen reakció, a természet így védekezik, még ha ez vajmi kevéssé is vigasztaló. De a testnek joga van így reagálni valamire, aminek az oka a nő személyiségében, egyéni élettörténetében, fizikai és szociális környezetében vagy életfeltételeiben rejtőzik.
A lelki akadályok akkor válnak nyilvánvalóvá, amikor a pár vagy a pár egyik tagja tudja, mit kellene tennie, de halogatja a döntést, és nem vállalja a szükséges lépéseket. Ide tartoznak még az olyan szexuális zavarok is, melyek szintén lelki okra vezethetők vissza. Ezekben az esetekben egyértelműen ki nem mondott vagy elfojtott lelki gátról beszélünk. A görcsös vágy a gyermek után nagyon sok meddőségi intézetekben jelentkező párt érint. Gyakran már az eredményeket is ismerik, és hosszú, csalódásokkal teli időszak előzi meg ezt a lépést.
Pszichológiai okok a meddőség hátterében
Egyes nőknél a központi idegrendszeren keresztül lelki okok gátolhatják a baba megfoganását. Egyes félelmek ugyanis tudattalan ellenállást hoznak létre bennük. Ezek a félelmek pedig igen sokrétűek lehetnek, van, hogy egyáltalán nem kézenfekvő a magyarázatuk, esetleg régen eltemetett események utóhatásáról van szó. Mondhatni ahány pszichésen meddő nő, annyi indoka lehet a terméketlenségnek.
Párkapcsolati problémák
Van, aki az egyik kapcsolatban terméketlen, a másikban viszont könnyedén teherbe esik. Ennek hátterében a partnerbe vetett bizalom áll. A nő számára evolúciós okokból rendkívül fontos a partner megbízhatósága. Ez jelenthet anyagi biztonságot, erkölcsi támogatást, házastársi hűséget. A bizonytalan partnerkötődésű nők között jóval gyakoribb a funkcionális meddőség. Gyakran csak a pszichoterápiás kezelés alkalmával derül ki a rejtett házassági konfliktus.
Az abortusz az adott párkapcsolatban is akadálya lehet a későbbi gyermekvállalásnak. Ha valaki elveteti a gyermekét bármilyen okból (pl. még nem volt itt az ideje, túl korán jött volna, nem volt rá érett stb.), azzal azt üzeni tudattalanul a párjának, hogy elutasítja. Emiatt új alapokra kell helyezni a kapcsolatot, és a terhességet nem lehet meg nem történtté tenni. Ha a pár egyik tagja miatt vetették el a gyermeket, akkor a nő dühös lehet a férfira, vagy a férfi a nőre. A magzatot el kell gyászolni, különben az emléke később gátja lehet a gyermekvállalásnak.
Félelmek és traumák
A gyermektelenségnek további oka lehet a nő tudatos vagy tudattalan félelme a szüléstől. Transzgenerációs szempontok lehetnek a háttérben, például egy korábbi felmenő szülés közben meghalt, vagy a gyermeke szülés közben vagy korán meghalt, vagy betegen született. A nő ilyenkor attól való félelmében, hogy vele is ez történhet, nem tud teherbe esni. A nő továbbá félhet a szülés fájdalmától, az orvosoktól stb. A nő saját születésének körülményei, és saját magzati korának történései is hatással lehetnek a szüléssel, terhességgel kapcsolatos tudattalan érzésekre. Ha a nő nehezen született meg, komplikációk adódtak, koraszülött volt stb., akkor saját születését érdemes feldolgoznia. Fontos szerepet játszhat még egy szeretett személy elvesztése (pl.: korábbi válás, szakítás), haláleset, rossz házasság, eltévesztett életpálya miatti elégedetlenség.
Stressz és életmód
Testünk mindig a biztonságra törekszik, ezért háború és katasztrófa idején sok nő havi ciklusa megszűnik. A veszélyes környezet, az állandó menekülés és a félelem gátat szab a sikeres szaporodásnak. De amíg az ősidőkben teljesen egyértelműek voltak a veszélyek, a modern ember életében ezek a vészhelyzetek sokszor burkoltak, szimbolikusak. Életünket végigkíséri a megfelelési kényszer, az állandó alkalmazkodás, az anyagi problémák, boldogtalan párkapcsolatok. Ilyen esetekben megnövekedik a stresszhormon szintje mind a vérben, mind az agyban, és ezek gátolják a szaporodási funkciót.
A sorozatos kudarcok, a tartós érzelmi megterhelés egyaránt okozhat olyan depressziós, illetve szorongásos állapotokat, amelyek meddőséggel járnak. A stressz hosszabb távon depresszió kialakulásához vezethet. Ugyancsak kutatások bizonyítják, hogy a depresszió megszűnése érdekében alkalmazott pszichoterápiák kedvezően befolyásolják a fogamzóképességet. Súlyos depresszióval küzdő meddő nőket véletlenszerűen két csoportra osztottak: az egyik csoport tízüléses pszichoterápiában részesült, míg a másik nem kapott ilyen kezelést. A kezelt csoportban hat hónapon belül a nők 60%-a teherbe esett és azt sikeresen ki is hordta, míg a másik csoportban a nők 24%-a esett csupán teherbe.
Stressz, termékenység és hormonok: Befolyásolja-e a stressz a termékenységet?
Táplálkozás és testsúly
Ha a nő túl sovány, egyszerű hízókúrával elő lehet segíteni a teherbeesést. A túlsúly ugyanúgy táplálkozási zavar, csak a másik véglet. Érdekes módon a túlsúlyos nőknek 2-3-szor gyakrabban van termékenységi problémája, mint az átlagos testalkatúaknak. Ilyenkor a fogyás jelenti a megoldást a hormonális beavatkozások helyett. A normál szaporodási funkciók fenntartásához ugyanis a női testnek rendelkeznie kell 20% zsírtartalommal. A drasztikus fogyókúra, vagy az anorexia azt az információt küldi az agynak, hogy most táplálékhiányos időszak van, nem szabad teherbe esni.
A pszichoterápia szerepe a meddőség kezelésében
Amennyiben többéves próbálkozást követően sem következik be terhesség, a nők gyakran kapják azt a tanácsot, hogy az egészségügyi, szervi vizsgálatok, felkészülés mellett akár pszichológus segítségét is kérjék. Hogyan tud egy terápia támogatni a sikeres fogantatást? A tudatos felkészülés a „tananyag”, de a lelki út szorongásmentesítése, az anyasági élmények és múltbeli tapasztalatok feltárása fontos része a lelki folyamatoknak. Befogadni és megtartani, ez a két lelki készség, amellyel általában is, de a babavágy kapcsán konkrétan is foglalkoznunk kell.
A pszichoterápia javítja a közérzetet és az életminőséget, növeli a megküzdés lelki erőit, erősíti a pár összetartását a cél elérésében, javítja a pár szexuális élethez való viszonyulását, és erősíti a reményt és a kitartást. A kezelések alkalmával kideríthetők, felszínre hozhatók a rejtett félelmek és gátló viselkedésminták. Ha tudatosítjuk a lelki blokkokat, és megváltoztatjuk a gondolkodást, nagymértékben megnő a teherbeesés valószínűsége.
A pszichoterapeuta feladata és a terápia menete
Felmerülhet a kérdés, hogy mit csinál egy pszichoterapeuta. Oktatja a párt vagy annak tagjait a babaváró és kezelőprogram lépéseiről, átéléseiről, megtanítja a jó megküzdés módjait. Megtanít ellazulni (relaxáció, autogén tréning vagy önhipnózis), kontrollálni a testi-lelki félelmeket, érzéseket, továbbá kíséri és támogatja a párt a babavárás feladataiban, nehézségeiben. A terapeuta nem receptszerűen ad instrukciókat, hanem a közös munka során a kliens saját motivációjára építve segíti a problémák feltárását és feldolgozását. A terápiás kapcsolat egy aszimmetrikus kapcsolat, egy közös munkáról szól, ahol a kliens élete, problémái állnak a fókuszban.
A terápiában az első találkozás (más néven első interjú, első ülés vagy bevezető ülés) különleges jelentőségű, mert ez alapozza meg a későbbi közös munkát. A gondolkodás fejlesztéséhez idő kell, többnyire hosszabb folyamat során sikerül tartós eredményeket elérni. A szakembernek időre van szüksége, mire megérti mi is a kliense problémája, s információkat gyűjt ennek alátámasztására.
Példák a pszichoterápia sikerességére
Logikusnak tűnhet, hogy ha sikerül a depressziót, szorongást pszichoterápiás módszerekkel csökkenteni, akkor javulnia kell a teherbeesési aránynak. Egy vizsgálatban súlyos depresszióval küzdő meddő nőket véletlenszerűen két csoportra osztottak, s az egyik csoport 10 üléses pszichoterápiában részesült, míg a másik csoport nem kapott ilyen kezelést. A kezelt csoportban hat hónapon belül a nők 60%-a (!) teherbe esett és azt sikeresen ki is hordta, míg a másik csoportban a nők 24%-a esett csupán teherbe.
Egy másik vizsgálatban meddő nőket rövid, stresszcsökkentő csoport pszichoterápiában részesítettek, s a nők 34%-a az ezt követő hat hónapon belül teherbe esett. Egy másik vizsgálatban meddő nők tíz üléses csoport pszichoterápiában vettek részt, s azt találták, hogy akik magas stresszszinttel voltak jellemezhetők a terápia indulásakor, sokkal nagyobb arányban estek teherbe a terápiát követően. Hogy sokszor már a problémáról való egyetlen beszélgetés is hatásos lehet, példa erre az a vizsgálat, amelyben meddőséggel kezelt nőket osztottak két csoportra: az egyik csoporttal négyszemközti egyszeri beszélgetést folytatott egy pszichoterapeuta, a másik csoporttal nem történt beszélgetés. Egy vizsgálatban legalább két éve sikertelenül próbálkozó meddő nőket osztottak három csoportba. Az egyik csoport 10 üléses aktív pszichoterápiában részesült, ahol relaxációt tanultak. A második csoport direkt pszichoterápiában nem részesült, csak rendszeresen összejöttek, és az aktuális problémákat, orvosi kezeléseket, a meddőség nehézségeit beszélték meg. A harmadik csoport semmilyen pszichoterápiában nem részesült. Egy éven át követték a nőket, és a pszichoterápiás és a beszélgetős csoportban 55 illetve 54%-os arányban következett be terhesség.