A porcelánbabák egyedülálló, törékeny és gyönyörű játékok, melyek elkészítése hosszú folyamat, a formázástól a festésig. Művészi értékük miatt az áruk rendkívül eltérő lehet, amit befolyásol a babák állapota és ritkasága is. A porcelánbabák története a 16-17. századig nyúlik vissza, a játékipar pedig Nürnbergben kezdett felvirágozni a 15. században.
Helmeci Éva szerint "egy porcelánbaba négy generáció számára ad értéket: a gyermek örül a játéknak, a szülő babázik a gyerekkel, a nagyszülő ruhácskákat varrhat és öltöztethet, a dédszülőnek pedig a régi emlékeit élteti". Ez az érték a generációk közötti folytonosságot és az emlékek megőrzését is jelenti.
A porcelánbabák értékelése és vételára
A porcelánbabák ára sok tényezőtől függ. Nem mindegy, hogy milyen gyártótól származik a baba, milyen állapotban van, és mennyire ritka. A francia babák és a karakterbabák általában drágábbak, míg a nagy tételben, tömegesen gyártott típusok (pl. Armand Marseille 390 vagy Heubach 250) olcsóbbak lehetnek.
Az értékből levon a sérült fej, a pótolt alkatrészek (szem, kézfej), a lepattogzó festék, a fixált szem (ha eredetileg nem fixált volt), a letört ujjak, valamint a hiányzó nyelv és fogak. Érdemes felkészülni, és könyvekben, interneten utánaolvasni a különböző típusoknak és gyártóknak, hogy felismerjük a kínált babák értékét.
Mire figyeljünk porcelánbaba vásárlásakor?
Amikor porcelánbabát szeretnénk vásárolni, kulcsfontosságú, hogy alaposan megvizsgáljuk az állapotát. A sérült fej, a pótolt alkatrészek, a lepattogzó festék, a fixált szem, a letört ujjak, vagy a hiányzó nyelv és fogak mind csökkenthetik a baba értékét. Javasolt személyes átvételt preferálni, vagy távolsági vásárlás esetén nagyon alapos fényképes dokumentációt kérni. Egy pici lámpa segíthet a fej repedésmentességének ellenőrzésében.
Mindig kérdezzünk rá az eladónál a méretre, jelzésre, a fej épségére, és kérjünk minőségi képeket a testről, fejről és a ruháról. Ha úgy ítéljük meg, hogy a babát drágán hirdetik, érdemes reális árat ajánlani, hiszen sok eladó nincs tisztában a babák valódi értékével.
How to Clean Old Pewter
Porcelánbabák karbantartása és restaurálása
A porcelánbabák karbantartása és esetleges restaurálása alapos és körültekintő munkát igényel. Szabó Jenőné, akinek gyűjteményében több mint 125 porcelánbaba található, elmeséli, hogy egy-egy újonnan szerzett babát általában rendbe kell raknia. Ez magában foglalja a haj mosását és újraformázását, a hiányzó szempillák pótlását műszempillával, az arc óvatos megmosását (figyelembe véve a festék anyagát), a ruhácska kimosását vagy újravarrását, valamint a cipők megjavítását.
A porcelánbabákhoz általában hat gipszforma tartozik: fej, mell-lap, két kar és két láb. A hozzájuk tartozó textil testet a babakészítők saját maguk varrják kifejezetten arra a babakarakterre. Az alapanyag-használatban szigorúak a követelmények, szinte csak természetes anyagokat használnak. A ruhákat organikus anyagból varrják, a babacipőket pedig éppúgy bőrből, mint az igényes gyerekcipőket.
A porcelánfejű babák tisztítása és javítása
A mázas porcelánfejeket könnyű tisztítani. A ragasztó maradványait megnedvesítve, kefével le tudjuk dörzsölni. A makacs ragasztónyomokat fél liter vízben oldott kiskanálnyi szalmiákszesszel oldhatjuk fel. A porcelán többi részét meleg szappanos vízzel mossuk le. A 19. századi babák sötét haját többnyire csak ráfestették a fejre, de előfordul, hogy valódi hajból van, amit lehetőleg ne érjen nedvesség. Ha a babafej nagyon piszkos, legjobb eltávolítani a hajat.
A porcelán lepattant darabkáit pillanatragasztóval ragasszuk vissza, és a ragasztás nyomát rejtsük el. Egy kis repedés eltakarásához elég lehet a frizura megváltoztatása. Ha nagyobb darab tört le, pamutanyagból vagy erős kartonpapírból készült alátétet használhatunk.
A biszkvitfejű babákon nincs máz, ezért nehezebb a tisztításuk, ráadásul a festésük is megfakulhat. Próbáljuk ki a tisztítást egy kevésbé észrevehető helyen. A piszkot szalmiákszesszel elkevert meleg mosogató oldatba mártott fogkefével, vagy makacs foltokat porrá tört habkővel dörzsölhetjük le. A kerámiát vízfestékkel festhetjük újra, majd vékonyan kenjük át viasszal.
Antik babák története és jelentősége
Helmeci Éva gyűjteményének legidősebb darabja, Paulie 1850-ből származik, és csoda, hogy eredeti francia selyem ruhácskája és bőrcipőcskéi ilyen megkímélt állapotban maradtak fenn. A biszkvit porcelánfejű antik babák használata is más volt: nem játszhattak velük naponta, csak ünnepnapokon, vagy egy-egy fénykép erejéig vehették kézbe őket. A régi játékok, babák sok generáció életét kísérhették végig.
Helmeci Éva restaurálás során gyakran eltöpreng azon, vajon mi mindenről tudna mesélni a sokszor több emberöltőt is végigkísérő baba. Gyűjteményében található egy dunántúli barátnőjétől kapott, nagy eszmei értékkel bíró antik baba is, amely még az 1930-as években, egy német manufaktúrában készült, gyári számmal megjelölve a nyakán.
Az 1680-as és 1990-es évek között előállított babák legnagyobb része csaknem biztosan gyermekjátéknak készült. A 17-18. században készültek csodálatosan berendezett babaházak, melyek a lakás díszei voltak, nem a játszást szolgálták. Megjelentek az úgynevezett "vasárnapi babák", mellyel kis tulajdonosaik felnőtt felügyelet mellett játszhattak 1-2 órát.
A babagyűjtés mint hobbi és szenvedély
Szabó Jenőné közel húsz esztendeje gyűjti a porcelánbabákat, gyűjteményében már több mint 125 darab található. Gyermekkorában az anyai nagymamájához vezethető vissza a babák iránti szenvedélye, aki palotási népviseleti ruhákat varrt. A kimaradt rongyokból ő és barátnője babáztak, beöltöztették a babákat. Lányainak kiskorukban ő csinált ruhákat a babáikra, és amikor felnőttek, a játékok ott maradtak.
Szabó Jenőné szerint elengedhetetlen, hogy mindenkinek legyen a hivatása és a munkája mellett valami más foglalkozása, hobbija, ami pluszt ad az életébe. A kislányoknál a kiállításokon megfigyelhető, hogy változatosan viszonyulnak a babákhoz: van, aki szívesen dajkálja, és van, aki figyelmen kívül hagyja őket. Helmeci Éva is megerősíti, hogy a babakészítés és -restaurálás nagy örömet szerez, és az alkotásból nyert derű az egész család érzelmi stabilitására kihat.
Helmeci Éva szerint ma nagyon kevesen foglalkoznak Magyarországon babakészítéssel, és igazán iskolája sincs ennek a szakmának. Mindezekkel együtt a babakészítésen morfondírozó, babaszerető fiatalokat arra buzdítja: bátran válasszák ezt hobbinak, mert nagy örömet szerez, az alkotásból nyert derű pedig az egész család érzelmi stabilitására kihat.
„A mai világban az alkotás mint hobbi felértékelődik, hiszen nincs időkorlát, az ember a saját tempójában fejlesztheti önmaga képességeit, határ a csillagos ég” - összegzi a babakészítés és -restaurálás tanulságait.