Az 1980-as évek Magyarországán számos kulturális és gazdasági változás zajlott, melyek hatással voltak a játékiparra és a televíziós szórakoztatásra is. Ebben az időszakban vált kiemelkedően népszerűvé a "Linda" című televíziós sorozat, melynek főszereplője, Veszprémi Linda harcias és okos nyomozónőként oldott meg bűnügyeket. Ezzel párhuzamosan jelent meg a magyar piacon a "Buci Baba", amely az eredeti amerikai "Cabbage Patch Kid" sikereit próbálta megismételni, de ellentmondásos fogadtatásban részesült. Ebben a cikkben részletesebben megvizsgáljuk mindkét jelenséget, és bepillantunk az 1985-ös év játék- és televíziós világába.
A "Linda" sorozat: egy karate-rendőrlány a képernyőn
A Linda egy magyar televíziós sorozat, amely az 1980-as években készült, bűnügyi filmvígjáték-sorozat műfajban. Az első szezont 1984-től, a másodikat 1986-tól, a harmadikat 1989-től vetítette a Magyar Televízió. Az 1984 és 1990 között bemutatott sorozatban a főszerepeket Görbe Nóra, Szerednyey Béla, Bodrogi Gyula és Pécsi Ildikó alakították.
A sorozat ötlete és megvalósítása
A Linda sorozat ötlete Gát György fejében született meg, még rendező szakos főiskolásként. Az ötlet eladása nem volt egyszerű dolog. A rendező többször is tárgyalt a Magyar Televízióval, ahol nem lelkesedtek a karatézó rendőrlány ötletéért, viszont addig próbálkozott, amíg a Magyar Televízió szórakoztató osztályának főosztályvezetője biztosította a szükséges anyagiakat, noha ekkor is alig bíztak a sikerében, így még főcím sem készült hozzá.
Végül elkészült az első három rész, az ún. pilot epizódok. Gát így jellemezte az előrelépést a sorozattal: „Akkor megnyertem vele a szkeptikusokat: »csinálj egy főcímet hozzá, és akkor leadjuk adásban, megnézzük, hogyan fogadják«. Elsöprő lett a siker, ezért rendeltek belőle még tizennégyet - ez a története a Lindának.”
Főszereplő és karakterfejlődés
Veszprémi Linda, a végzős gimnazista lány elhatározza, hogy rendőr lesz. Környezete azonban nem tartja jó választásnak ezt a szakmát: édesapja és tanárai szívesebben látnák őt biológusként vagy kutatóként, sőt osztálytársai rendszeresen kigúnyolják a mániájáért, ő azonban rájuk sem hederít.
A szerep kifejezetten Görbe Nórára íródott, akinek ekkoriban már volt filmes tapasztalata. A forgatások előtt azonban a színésznőnek el kellett sajátítania a harcművészeti alapokat. Mivel már gyerekkora óta balettozott, megvolt a mozgáskultúrája hozzá. Görbe Nóra felkészítését Harmat László profi taekwondo-harcművész végezte, aki épp akkoriban költözött haza Svédországból. Ő lett a film szakértője a harcjeleneteknél. Görbe Nóra 14 hónapig edzett nála, míg végül megszerezte a zöld övet.
A "Linda" epizódjai és témái
Linda a közlekedésrendészeten kezdte pályafutását, majd felküzdötte magát a ranglétrán, és alhadnagyként szolgált Eősze Gábor mellett. Főnöke viszont nem örült a túlzottan lelkes lánynak, aki mintha szándékosan akarna belekeveredni a bajba. Rendszeresen továbbképzésre küldik, hogy nyugalmuk legyen, így sem járva sikerrel, mert Linda egyfolytában látványos verekedésekben vesz részt. A nyomozólány különféle bűntényekbe botlik: képrablás, maffiaügy, sorozatgyilkosság, ám az élelmes, harcias és okos lány mind felderíti ezeket.
Íme néhány emlékezetes epizód az első sorozatból:
- 1. A szatír (1984): Linda egyik osztálytársnőjét napok óta egy ismeretlen férfi követi, ezért megígéri neki, hogy megvédi.
- 3. Oszkár tudja (1984): Linda egy csempészbanda után kezd nyomozni, de az ügy hamarosan gyilkossággá növi ki magát.
- 6. Piros, mint a Kármin (1986): Képrablás ügyében nyomoz a rendőrség, ráadásul a hat értékes festményt valószínűsíthetően külföldre akarják csempészni.
- 10. Pop-pokol (1986): Lindát kölcsönadják a Vám- és Pénzügyőrségnek, hogy ne gyilkossági ügyön dolgozzon. Sajnos hamarosan itt is hullára bukkan.
- 15. Tüzes babák (1990): Linda szeretné, ha Tomit nem bántaná annyira, hogy sokat dolgozik, ezért megengedi neki, hogy bűnügyet válasszon a számára.
A sorozat hatása
A Linda nagymértékben rányomta a bélyegét a fiatalok érdeklődésére: hatására számottevő mértékben növekedett a rendőrség népszerűsége, jóval több nő jelentkezett rendőrnek, mint addig.
Buci Baba: az 1985-ös "káposztafej kölyök"
A naptár 1985-öt mutatott, amikor a Skála úgy döntött, hogy a magyar gyerekek számára is elhozza a kánaánt, és forgalmazni kezdi a káposztafejet Buci Baba néven. Bár korábban a KERMI-nél két külföldi (egy nyugat-német és egy osztrák) változat minősítését is kérték, végül a polcra egy hazai gyártmány került. Az ok prózai: a cég nem akart és valószínűleg nem is tudott volna márkában vagy schillingben fizetni a játékokért.
Az eredeti "Cabbage Patch Kid" sikerének titka
Az eredeti Cabbage Patch Kid Amerikában minden idők egyik legnagyobb hisztériáját indította el. A baba neve arra utal, hogy Amerikában (és még jó néhány országban) a csecsemőket nem a „gólya hozza”, hanem káposztaföldeken „teremnek” a káposztafejekben. A baba gyártója (Coleco Industries) zseniális ötlettel „valódi csecsemőként” adta el a termékeit, hiszen a szokásos kellékek mellé születési anyakönyvi kivonat társult. Emellett egy évvel a vásárlás után a tulajdonos születésnapi köszöntést kapott, melyhez mellékelték az adoptációs levelet(!) így gyerek (vagy ne szépítsük, sok felnőtt is) teljesen szülőnek érezhette magát. A teljes illúzióhoz még kellett a másik ötlet is, miszerint nem készült két azonos baba. A káposztafej babákat számítógép tervezte, mely folyamatosan változtatta a szemet, a hajat, a ruhát, arcformát és egyebeket, így mindenkinek „saját” gyermeke lehetett a szántóföldről.
Egy 1984-es káposztafej eredeti csomagolásban.
A "Buci Baba" fogadtatása Magyarországon
A probléma itt kezdődött. A Buci Babát ugyanis számítógép helyett „Anonymus Lajos” kisiparos és önjelölt műanyagszobrász tervezhette egy mintababa alapján, és az eredmény egyszerre volt rémisztő és lesújtó. Bár az eredeti káposztafejeket is csak hunyorítva, félhomályban és komoly jóindulattal lehetett cukinak vagy még inkább szépnek nevezni, a Buci lazán múlta alul ezt a szintet is. Ahogyan már említettem az amerikai babák fejformája, vonásai darabonként változtak, és a Buci a legrosszabbat próbálta másolni, ráadásul azt is kevés sikerrel. A helyzeten az sem segített, hogy a baba úgy került 300 forintba, hogy az átlagbér még a 6 ezret sem érte el, miközben a káposzta párhuzamot a születési- és adoptálási bizonylattal együtt kihagyták a képből. Így maradt egy ijesztő, jellegtelen ipari katasztrófa, ami nem is futott be nagy karriert (csupán amikor a vásárokban filléres gagyiként éledt újra). Az sem segített, hogy a Skála az akkoriban ritkaságszámba menő méretű reklámkampánnyal támogatta Bucit. „Buci Baba vigyázz rám…” így szólt 1985-ben az unalomig ismert TV reklám egyik sora, ám az akkori gyerekek jó része nem értett teljesen egyet ezzel a felszólítással.
A feltörő nosztalgia eleinte rózsaszín ködbe vonta a profilt, ám hamar felszínre törtek a sötétebb emlékek is. Több retróbarátunk számolt be álmatlan, átsírt éjszakákról amikor ő maga vagy gyermeke először találkozott a Bucival, és e traumán csak a förmedvény eltávolítása segített. Az általam post-Buci Baba szindrómának elnevezett tünetek pedig meglepően sok embernél aktiválódtak újra a magyar „Annabelle” említésére.
A babaruhák színeinek fejlődése
A kék és a rózsaszínű babaruhák - a többi pasztellszínnel együtt - a 19. század közepén jöttek divatba, de csak az I. Világháború előtt váltak a nemek ismertetőjegyévé. Ekkor azonban még úgy gondolták, hogy a rózsaszín a fiúk színe (ez határozottabb és erőteljesebb szín; a keresztény hagyományok szerint a piros a férfiak színe, ennek pedig egy árnyalata a rózsaszín), a kék pedig a lányoké (ez a szín sokkal lágyabb és jobban mutat a lányokon, valamint a kereszténység Szűz Máriát jelöli kék színnel).
Az I. világháború után a férfi egyenruha már kék színű volt, ezért ez kezdett a férfiakat meghatározó színné válni; az 1940-es évektől pedig a rózsaszín a nők színévé vált, hiszen ekkor terjedt el a „Gondolkozz rózsaszínben” marketing szlogen, ami a nőiesség hangsúlyozására buzdított. A baby boomer generáció tehát már nemeket meghatározó színű ruhákban nőtt fel. Az 1960-as évek közepén a női egyenjogúság elvei alapján megszűntek a lányos ruhák, az unisex viselet jött divatba. Az 1970-es években nem lehetett látni rózsaszínbe öltöztetett kislányt legalább két évig.
A nemekhez kötődő színek visszatérése 1985 körül
A semleges színű ruhák kb. 1985-ig voltak divatban, majd ismét megjelent a kék és a rózsaszín, de már mintákkal díszítették a ruhákat (pl. focizó maci, labdázó nyúl). Ezt a változást főként az a lehetőség idézte elő, miszerint a szülők már a terhesség ideje alatt megtudhatták a gyermek nemét. Egy másik érdekes szempont, hogy a gyerekek 3-4 éves korukban kezdenek el rájönni, hogy ők milyen neműek és 6-7 éves korukban tisztul le bennük, hogy ez a végleges állapot. Azt gondolják, hogy ha valaki hosszú hajú és a szoknyát hord, az biztosan nő, ezért is lehet hasznos, hogy akár már a ruhák alapján be tudják azonosítani a nemeket. Napjainkban a rózsaszín és kék népszerűsége mellett ismét egyre keresettebbek a semleges színek.
Kisfiú, vagy kislány, kék vagy rózsaszín: az emberekbe hosszú évek alatt rögzült, hogy ezek a színek a nemek megkülönböztetésére szolgálnak. Ha valaki nem e szerint öltözteti a kisbabáját, akkor az számítson a sok kérdésre, eszmefuttatásra egy-egy séta, bevásárlás, kirándulás alkalmával. Szerintem egy a lényeg: a babáknak minden szín jól áll és azt adjuk rájuk, ami nekik kényelmes, nekünk pedig egyszerű föladni rájuk.