A csecsemőkor az emberi fejlődés egyik legintenzívebb időszaka, ahol a mozgás, az értelem, a kommunikáció és a szociális viselkedés terén is óriási változások mennek végbe. Előfordulhat azonban, hogy a központi idegrendszer károsodása miatt a babák fejlődése nem az életkornak megfelelően alakul. Ilyenkor a korai felismerés és a célzott fejlesztés kulcsfontosságú lehet a további fogyatékosságok elkerülésében és a lehető legjobb eredmények elérésében.
A csecsemő mozgásfejlődésének mérföldkövei
Fontos megjegyezni, hogy minden gyermek egyedi, és nagy különbségek, eltérések lehetnek az egészséges babák fejlődése között is. Egy-két hét, vagy akár egy-két hónapos késés nem feltétlenül jelent problémát, de a szülőknek érdemes figyelniük az alábbi általános mérföldkövekre:
- 0-2 hónapos kor: A baba szereti a hasán és hátán feküdni, végtagjait hajlított helyzetben tartja, kezei ökölben vannak. Hason és háton is mindkét irányba fordítja a fejét. Hason fekve körülbelül 6 hetes kortól emelgeti a fejét.
- 3 hónapos kor: Alkartámaszban fejét függőleges helyzetig is emeli, ülésbe húzáskor fejét emeli. A kezébe adott tárgyat megfogja, nézegeti, szájához emeli.
A mozgásfejlődést rengeteg tényező befolyásolja, mint például a környezet, a családi háttér, a testi adottságok és az idegrendszeri érettség. Az első kilenc hónapban a babának meg kell tanulnia leküzdeni a gravitációt, felfedezni a testét, és alkalmazkodnia kell az új környezethez és táplálkozáshoz.
Amikor szakemberhez kell fordulni
Ha a szülőkben felmerül a probléma gyanúja, kiemelten fontos, hogy minél korábbi életkorban szakemberhez forduljanak. Az első életévekben elsősorban az egészségügy (védőnő, házi gyermekorvos) feladata a fejlődés nyomon követése és a megkésetten vagy eltérően fejlődő gyermekek minél korábbi felismerése. Mivel a tüneteknek lehetnek szervi okai, első lépésben a védőnőt és/vagy a házi gyermekorvost kell felkeresni, aki szükség szerint különböző szakrendelésekre küldheti a gyermeket. Amennyiben a kivizsgálás semmilyen szervi okot nem igazolt, akkor a pedagógiai szakszolgálathoz vagy a korai fejlesztő centrumhoz fordulhatnak.
Milyen jelekre figyeljünk?
- Vezetve tud csak járni, álló helyzetben bizonytalan.
- Járása bizonytalan.
- A gyors járás nem jelenik meg (24 hónapos korra).
- Mindennapi, ismert használati tárgyakkal nem játszik megfelelően (eldobja, pörgeti), és/vagy a játéktárgyak nem keltik fel az érdeklődését.
- Az egyik kezét feltűnően elhanyagolja, vagy sokkal ügyetlenebb vele, mint a másikkal.
- A két kéz mozgása nem összehangolt a játék során.
- Az összerakós játékok részeit nem próbálja, vagy nem tudja a helyükre illeszteni (formákat, építőelemeket, pontosan illeszkedő részeket).
- Nem próbál, illetve nem tud felületen nyomot hagyni (kézzel maszatolni, ceruzával firkálni, krétával/ecsettel dolgozni).
- Nem próbál, illetve nem tud tárgyakat egymásra tenni.
- Nem vagy nehezen lehet vele tekintetkapcsolatot tartani.
- Nem mosolyog vissza, ha rámosolyognak.
- Nehéz felkelteni a figyelmét, nem követi a mutatás, a tekintet irányát.
- Kortársakkal való kezdetleges játék még hiányzik. Nem szeret más gyermekek közelében lenni.
- Neve hallatán tekintetkapcsolatot nem keres, a nevére nem figyel.
- Nem ért meg egyszerű utasítást (például: „Kérem a labdát!”, „Tedd a pohárba a ropit!”).
- A korszak elején tapasztalt szókincse nem bővül a korszak végére.
- Továbbra is a gagyogás uralja a kisgyermek közléseit; nem jelennek meg benne szavak, szókezdemények.
- Tiltakozását fejezi ki evéshelyzetben.
- Éjszaka még mindig gyakran ébred, ilyenkor nehezen alszik vissza vagy játszani kezd.
- Hárítja a tisztálkodást, nem szereti a szappant, a fogmosást.
A leggyakoribb mozgásterápiás módszerek
A mozgássérült gyermekekre jellemző, hogy amikor elmaradnak a fejlődési folyamatban, egy-két bátortalan próbálkozás után megrekednek. A mozgásfejlődés problémáit leggyakrabban az agy izomtónus-szabályozó és mozgatóközpontjának funkciózavara okozza. Minden mozgásterápiás módszer más-más okra tud fókuszáltabban hatni, azonban globálisan szinte minden területre tudunk egyszerre hatni.
Pető-módszer (konduktív pedagógia)
Pető András orvos-gyógypedagógus egyedülálló gyógymódjának alapgondolata az volt, hogy ha az idegrendszer károsodott, attól még rendelkezik tartalékokkal, létre lehet hozni benne új kapcsolatokat, amelyek mozgósíthatók - vagyis az agy újra tanítható. A Pető-módszer tulajdonképpen egy komplex program különféle mozgásos és kognitív feladatokkal, amelyeket újra és újra gyakorolnak a páciensek.
A konduktív pedagógia során lazulnak a feszes izmok és erősödnek a gyengék, fejlődik az értelem, javul a beszéd, fejlődik a mozgás. A Pető András Főiskola Korai Fejlesztő Központja ma olyan csecsemők és kisgyermekek számára nyújt komplex segítséget, akik a központi idegrendszer károsodása következtében nem életkoruknak megfelelően fejlődnek. A csoportos és egyéni foglalkozásokon a konduktor segítségével maga a szülő közvetíti gyermekének a feladatokat. Ez nemcsak a korosztály pszichológiai sajátosságai miatt helyes, hanem azért is, mert az együttműködés során a család megérti, hogy nem a tornagyakorlatok elvégzése a cél, hanem a tanultak alkalmazása, felhasználása az életben adódó helyzetekben.
A módszer egyik legfőbb mozgatórugója a motiváció, amely a legapróbb babánál is szerepet kap. Kezdetben nagyon sok segítséget adnak, hogy érezze a gyermek, képes elvégezni a feladatot, majd ahogy egyre aktívabb lesz a mozdulat, úgy lépnek hátrább. Fontos, hogy a Pető-módszer nem „csodaszer”, pici korban a szülők, később pedig a gyermekek mindennapos, megerőltető fizikai és szellemi munkájára épít.
Katona-módszer
Dr. Katona Ferenc idegsebész által kidolgozott módszer szintén azokon a babákon segít, akik valamilyen idegrendszeri elmaradás miatt nem fejlődnek megfelelően. A Katona-módszer főként oxigénhiány miatt károsodott csecsemők kezelésére alkalmas. Lényege, hogy a velünk született komplex elemi mozgásmintákat (mászás, ülésbe húzódzkodás, ülésbe emelkedés, kúszás) napi rendszerességgel kiváltják a piciknél az agy serkentésével úgy, hogy különböző gravitációs helyzetekbe hozzák őket. Az így létrejövő új idegi kapcsolatok képesek átvenni a sérült agyi területek funkcióját.
A szakemberek a szülőknek is megtanítják a különféle fogásokat, így a speciális mozgássorok otthon is végezhetők. A csecsemőket havonta vizsgálják, addig a szülővel végezhetik otthon a betanult gyakorlatokat. A kezelés általában addig az alkalomig tart, amíg a kicsi egyedül besétál az osztályra.
Dévény speciális manuális technika-gimnasztika módszer (DSGM)
Dévény Anna gyógytornász, művészi torna-szakedző dolgozta ki ezt a módszert, amely több mint fél évszázados múltra tekint vissza. A DSGM képes korrigálni a mozgásfejlődést koraszülötteknél, sérült gyerekeknél és felnőtteknél. A módszer alapja egy úgynevezett fascia technika, amelynek lényege, hogy az izmokat körülvevő szöveteket kezeli, ennek segítségével ingerli az idegrendszert.
A DSGM abban hozott újat, hogy nem erőltet olyasmit, amire a beteg nem képes, viszont speciális technikája a „képessé tevés” egyedüli eszköze. Manuálisan gyógyít, ami szintén nem jellemző a rehabilitációban. Az SMT a masszázstól gyökeresen eltérő, kézzel végzett izom-ín kezelés, amely képes oldani az izomrövidüléseket, ízületi zsugorodásokat, az idegrendszert pedig direkt módon ingerli. A kezelő saját kezének érintésével, mozdulataival dolgozik, ami szellemileg és fizikailag is igénybe veszi. Minél előbb belevágnak, annál hatásosabb a módszer, amely lehetővé teszi, hogy öt hónapos korig beinduljon az agy tartalékállománya. A módszer hatásosabbnak bizonyult minden más rehabilitációs eljárásnál, és olyan kórképben is tudott teljes gyógyulást felmutatni, amelyet világszerte megoldhatatlannak gondoltak.
A korai fejlesztés fontossága
A gyermek fejlődése szempontjából kiemelt jelentőségű, hogy minél korábbi életkorban elkezdődjön a fejlesztése. A minimális eltérésekkel is érdemes foglalkozni, hogy későbbiekben minél jobb minőségben alakuljanak ki a különböző mozgásformák, és velük együtt a gyermek más irányú fejlődése is, például a mozgáskoordináció, térbeli orientáció, a helyes statikus és dinamikus testtartás, az egyenlő testsúlyeloszlás, a talp megfelelő terhelése és a kognitív funkciók.
A konduktív nevelésben foglalkoztatott gyermekek 60-70%-a hároméves korára többségi óvodába mehet, ha minél korábban megkezdett és minél intenzívebb fejlesztést kap. Fontos, hogy a terápiák sokasága nagy választási lehetőséget nyújt a családok számára, de érdemes megfogadni azt a mondást, hogy a „kevesebb, néha több”. A szakemberek az első találkozás után segítenek kiválasztani azokat a terápiákat, amelyek a gyermek pszichomotoros fejlődése szempontjából a legfontosabbak.
A szülő szerepe a fejlesztésben
A szülő és kisbabája közötti kapcsolat, a spontaneitás és a melegség kulcsfontosságú. Bár a szakemberek segítenek a célzott fejlesztésben, az otthoni környezet és a szülői odafigyelés elengedhetetlen. A szülőknek nem szabad állandóan a gyereket foglalkoztatniuk, időt kell adniuk a babának, hogy magában, nyugodt körülmények között ráébredhessen arra, kicsoda is ő, hova is született.
A játéktevékenység során a csecsemő fejlődése során rendszeresen tanul magától új dolgokat. A babák nagyon szeretik önállóan felfedezni a környezetüket. Már a harmadik hónaptól lehetnek mellette kis tárgyak vagy egy kendő, amibe könnyedén belemarkol. A negyedik hónaptól ugyanez lehetséges, de most már külön játszóhelyen, a földön, ahol könnyen lehet tárgyakat tenni köré. Fontos szempont, hogy a tárgyak könnyen megfoghatók legyenek, és hogy többféle anyagból készüljenek.
