Minden olyan terhességet, amikor a megtermékenyített petesejt nem a méhüregen belül ágyazódik be, méhen kívüli terhességnek nevezünk. Nagyon ritkán előfordul, hogy a megtermékenyült petesejt a hasüregi szervek hashártya-felszínéhez tapad, akkor hasűri terhesség jön létre. Minden olyan terhességet, amikor a megtermékenyített petesejt nem a méhüregen belül ágyazódik be, méhen kívüli terhességnek nevezünk.
Normál esetben a megtermékenyítés a petevezeték külső harmadában történik, és innen vándorol a már megtermékenyített pete a méh belsejébe, ahol beágyazódik. A vándorlás során - mely 3-4 napig tart - a petét körbeveszi egy köpenyszerű réteg, amely ez idő alatt megakadályozza a beágyazódást.
A méhen belüli fogamzásgátló eszközök használata, amelyek megakadályozzák a megtermékenyített petesejt beágyazódását a méhüregbe - hiszen így teljesítik fogamzásgátló feladatukat -, azonban a megtermékenyítést és a méhen kívüli megtapadást nem akadályozzák meg.
A méhen kívüli terhesség ugyanolyan terhességi tünetekkel jár, mint a méhen belüli terhesség. Emlőfeszülés, enyhe hányinger, hányás, gyakori vizelési inger, hangulatváltozás jelentkezik és kimarad a menstruáció.
A méhen kívüli terhesség jele lehet ezenkívül a hasi fájdalom, húzó jellegű deréktáji fájdalom, végbélfájdalom.
A leggyakrabban előforduló petevezeték- vagy kürtterhesség esetén a petevezeték szakadása, vagy a hasüreg felé történő vetélés jöhet létre, attól függően, hogy a petevezeték szűk szakaszában (isztmusz), vagy a tágabb szakaszában (ampulla) történik a beágyazódás.
Ha a vérzés hirtelen és hevesen lép fel, akkor vérnyomás-zuhanás és sokkszerű állapot alakulhat ki. A legjellemzőbb, hogy a nő hirtelen erős fájdalmat érez és elveszti az eszméletét. Az ilyen nőt sürgősen kórházba kell szállíttatni.
Jóval ritkábban, de előfordulhat, hogy a magzat az anya szabad hasüregében, a hashártya felszínén tapad meg. Irodalmi ritkaság, de már előfordult, hogy a hasi terhességet nem fedezték fel időben, így az anya kiviselte a terhességet. A gyermeket, természetesen csak hasi műtéttel lehet a világra segíteni.
Jellemző a kevés magzatvíz (oligohidramnion), ami miatt a magzat mozgástere jelentősen beszűkül, és így kényszertartásból eredő fejlődési rendellenességgel (csípőficam, dongaláb, ferdenyak) jön a világra. Legjellemzőbb tünete a fájdalmas magzatmozgás és a különböző bélműködési zavarok.
Nyakcsatorna-terhesség (cervikális graviditás) a méhen kívüli terhesség sajátos formája, melynek során a magzat nem a méhüregben, hanem a nyakcsatornában (cervix) ágyazódik be. Tünetei a korai spontán vetéléssel azonosak.
Nem mindig könnyű felismerni a méhen kívüli terhességet. Az orvos a pontos diagnózis felállítása érdekében részletesen kikérdezi a kismamát. Megkérdezi az utolsó menstruáció idejét, a menstruáció kimaradásának tartamát, a fájdalom mértékét, jellegét és helyét. Amennyiben az elmondottak alapján felmerül a méhen kívüli terhesség lehetősége, további vizsgálatok szükségesek.
Hüvelyi tapintásos vizsgálattal észlelhető a megnagyobbodott, puhábbá váló méh. Előrehaladott esetben a méhen kívüli terhesség a kismedencében, a tapadás helyén fájdalmas duzzanatként jól kitapintható. Ha már kialakult a hasüregi vérzés, akkor a vér által okozott erős hashártyaizgalom nagyon fájdalmassá teszi a hüvelyi vizsgálatot.
A hüvelyi ultrahangvizsgálat nagy képfelbontása révén, a közeli kismedencei szervek részletes vizsgálatát teszi lehetővé. Ezzel a módszerrel a nőgyógyász nagy biztonsággal meg tudja állapítani a terhesség tényét. Ha a méhen belül nem látható embrió, ez megerősíti méhen kívüli terhesség fennállásának lehetőségét.
Ritkán előfordul, hogy a hüvelyi ultrahangvizsgálattal nem lehet látni a méhen kívüli terhességet, viszont a pozitív teszt terhességet feltételez.
Előfordulhat, hogy a szervezet önmaga képes megoldani a problémát. Amennyiben a terhességet jelző laborértékek maguktól normalizálódnak, már nem ábrázolódik a kóros terhességre utaló ultrahangkép, és a beteg is panaszmentessé válik, akkor spontán gyógyultnak tekinthető.
Kellően korán felismert esetekben a gyógyszeres kezelése is szóba jön. Ma még a hasi műtét és a magzat eltávolítása a leggyakoribb beavatkozás, melyet egyre gyakrabban végeznek hastükrözés (laparoszkópia) segítségével. A hastükrözés a hasi műtéthez képest kevésbé megterhelő a beteg számára, és gyorsabb gyógyulást eredményez.
Ép petevezetők esetén a kóros helyen megtapadt petezsák kihámozható, ezért a petevezeték eltávolítása nem szükséges, így a jövőben nagyobb esély marad egészséges terhesség kialakulására.
Súlyos vérvesztés esetén azonnali műtéti beavatkozást kell végezni.
A méhen kívüli terhesség ismétlődési kockázata 12,5 százalék, és 33 százalék a valószínűsége a szervi meddőség kialakulásának.
A kórtörténetben szereplő meddőség, korábbi méhen kívüli terhesség, kismedencei gyulladás, hasi műtétetek, a petevezetéken végzett bármilyen beavatkozás, illetve mesterséges megtermékenyítés kapcsán alkalmazott technikák növelik a méhen kívüli terhesség kialakulásának valószínűségét.
A fogamzás előtti (perikoncepcionális) gondozás során kell kiszűrni mindazon betegségeket (pl. az ivarcsatorna fertőzöttségét), melyek méhen kívüli terhességhez vezethetnek. Ha már létrejött a méhen kívüli terhesség, nagyon fontos a korai felismerés, mert így jó eséllyel megelőzhető a váratlanul jelentkező és életveszélyes állapotot okozó hasüregi vérzés.
Méhen kívüli terhességet követően ismét kialakulhat hasonló, kóros állapot, de a petevezetékek, és a petefészkek állapotától függően jó esély van élettani terhességre. A méhen kívüli terhességen átesett beteg a kellemetlenségeken felül nagyon komoly veszteséget él át, ezért szüksége van mind a család, mind a szakemberek fokozott támogatására.
A méhen kívüli terhesség lehetséges okai és kockázati tényezői
A megtermékenyített petesejt méhüregbe vándorlását lassító vagy megakadályozó tényezők hajlamosíthatnak méhen kívüli terhességre.
Az alábbi tényezők növelhetik a betegség kialakulásának valószínűségét:
- Méhen belüli fogamzásgátló eszközök
- Fejletlen belső nemi szervek
- Kismedencei gyulladás
- Petevezetéken végzett bármilyen korábbi beavatkozás
- Hasi műtétek
- Korábbi méhen kívüli terhesség
- Meddőség
- Mesterséges megtermékenyítés kapcsán alkalmazott technikák
Irodalmi adatok szerint vannak olyan tényezők, amelyek növelik az embrió méhen kívüli megtapadását, leggyakoribb ezek között a korábbi petevezető és petefészek gyulladásos állapotai, melyek olyan változásokat hoznak létre, amely növeli a kockázatot. Hasonló reakciók állnak kialakulásának hátterében, ha az előbb említett szerveken korábbi műtét történt valamilyen okból.
A méhen kívüli terhesség az összes terhességek 1-2 százalékában fordul elő. Az anya, aki sokszor még a várandósság tényéről sem tud, a szövődmények miatt életveszélyes állapotba kerülhet.
A méhen kívüli terhesség főbb tünetei általában az utolsó menstruációs ciklus után 6-8 héttel jelentkeznek a várandósság általános tüneteivel (pl. hányinger, émelygés, mellérzékenység). Leggyakrabban a petevezetőkben fordul elő (98%), de a hasüregben bárhol képes megtapadni a fejlődő embrió.
A méhen kívüli terhesség tünetei
A méhen kívüli terhesség jellemző tünetei:
- Hasi fájdalom
- A menstruáció kimaradása (amenorrhea)
- Barnás hüvelyi vérzés vagy időszakos (pecsételő) vérzés
- Sápadtság, ájulásérzés, eszméletvesztés
- Húzó deréktáji fájdalom
- Végbéltáji fájdalom
Ha a vérzés hirtelen és hevesen lép fel, akkor vérnyomásesés és sokkszerű állapot alakulhat ki. A legjellemzőbb, hogy a nő hirtelen erős fájdalmat érez, és elveszti az eszméletét. Mivel a vérzés a hasüreg felé történik, a vérzésnek külső jelei legtöbbször nincsenek.
Ha a panaszok alapján felmerül a méhen kívüli terhesség vagy egyéb okból jelentkező kóros vérzés, azonnal menjen be a legközelebbi sürgősségi osztályra, vagy hívja a 112-es segélyhívó telefonszámot, és kérjen mentőt!
A méhen kívüli terhesség diagnosztizálása
A méhen kívüli terhességet nem könnyű felismerni. A diagnózis felállításához a kezelőorvos kikérdezi a panaszokat, és megvizsgálja a beteget, illetve terhességi tesztet kell végezni. Ha a teszt pozitív, és a panaszok alapján felmerül a méhen kívüli terhesség lehetősége, további vizsgálatok (pl. ultrahangvizsgálat) szükségesek.
Hüvelyi tapintásos vizsgálattal észlelhető a megnagyobbodott, puhábbá váló méh. Előrehaladott esetben a méhen kívüli terhesség a kismedencében, a tapadás helyén fájdalmas duzzanatként jól kitapintható.
A hüvelyi ultrahangvizsgálat nagy képfelbontása révén, a közeli kismedencei szervek részletes vizsgálatát teszi lehetővé. Ezzel a módszerrel a nőgyógyász nagy biztonsággal meg tudja állapítani a terhesség tényét. Ha a méhen belül nem látható embrió, ez megerősíti méhen kívüli terhesség fennállásának lehetőségét.
A modern transzvaginális ultrahangvizsgálat és a szérum béta-hCG (humán chorion-gonadotropin) szintjének dinamikus követése kulcsszerepet játszik. Normál méhen belüli terhesség esetén a hCG-szint az első hetekben körülbelül 48 óránként megduplázódik. Amennyiben ez az emelkedés elmarad, vagy az ultrahangvizsgálat nem mutat ki méhen belüli petezsákot egy bizonyos hCG-érték felett, felmerül a méhen kívüli terhesség gyanúja. Az időben elvégzett labor- és képalkotó vizsgálatok tehát életet menthetnek.
A méhen kívüli terhesség kezelése
Előfordulhat, hogy a méhen kívüli terhesség során megtapadt embrió magától felszívódik. Amennyiben a terhességet jelző laborértékek normalizálódnak és az ultrahangon nem ábrázolódik a kóros terhesség, valamint a beteg is panaszmentessé válik, akkor spontán gyógyultnak tekinthető. Ilyen esetekben is szükségesek azonban utóvizsgálatok.
Korai szakaszban felismert méhen kívüli terhességet gyógyszeresen is lehet kezelni. A készítmény hatására a méhen kívül kialakult terhesség nyom nélkül felszívódhat.
Súlyos vérvesztés esetén viszont azonnali életmentő műtét szükséges. Ma már elsődlegesen laparoszkópos (hasi tükrözéses) eljárást alkalmaznak, amely kíméletesebb, gyorsabb felépülést biztosít, és kisebb heggel jár.
Amennyiben lehetséges, a petevezeték megőrzésére törekednek, különösen akkor, ha a másik oldali kürt károsodott vagy hiányzik. Súlyos vérzés, illetve teljes kürtrepedés esetén azonban a petevezeték eltávolítása válhat szükségessé az anya életének megmentése érdekében.
Ha már kialakult a hasüregi vérzés, akkor a vér által okozott erős hashártyaizgalom nagyon fájdalmassá teszi a hüvelyi vizsgálatot. Akut hasi katasztrófa esetén a hátsó hüvelyboltozat (Douglas-űr) átszúrásával vért nyernek. A műtét ilyenkor halaszthatatlan.
Olykor megpróbálkoznak a méhkürt felmetszésével, a magzat eltávolításával és a méhkürt rekonstrukciójával is.
A kezelés módja több tényezőtől függ: a terhesség nagyságától, a hCG-szinttől, a beteg általános állapotától és attól, hogy történt-e már repedés. Amennyiben a kürtterhesség korai stádiumban kerül felismerésre, és a beteg keringése stabil, lehetőség van gyógyszeres kezelésre is. A metotrexát nevű készítmény - amely a gyorsan osztódó sejtek szaporodását gátolja - sok esetben műtét nélkül is megoldást jelenthet. A kezelés során azonban szoros laboratóriumi kontroll szükséges, hiszen a hCG-szint csökkenését rendszeresen ellenőrizni kell.
Ectopic Pregnancy
A méhen kívüli terhesség megelőzése és ismétlődésének kockázata
Már a családtervezéskor kiszűrhető minden olyan betegség vagy elváltozás, amely méhen kívüli terhességet okozhat. Fontos a megbízható monogám párkapcsolat a gyulladások megelőzésére. A cikluszavarokat gyógyítani kell az endometriosis megelőzése érdekében. A fogamzás előtti szűrővizsgálatok, a tervezett terhesség, fogamzás körüli (perikoncepcionális) gondozás hatékony módszer a kockázat csökkentésében.
Méhen kívüli terhességet követően nagyobb eséllyel alakulhat ki újabb méhen kívüli terhesség. A méhen kívüli terhesség ismétlődési kockázata 12,5 százalék, és 33 százalék a valószínűsége a szervi meddőség kialakulásának.
A kockázati tényezők között kiemelt helyet foglalnak el a korábbi kismedencei gyulladások, különösen a Chlamydia trachomatis fertőzés, amely sokszor tünetmentesen károsítja a petevezeték finom csillószőrzetét. Ezek a csillók felelősek azért, hogy a megtermékenyített petesejt a méh irányába haladjon. Ha működésük zavart szenved, az embrió „elakad”, és idő előtt beágyazódhat. Éppen ezért a rendszeres nőgyógyászati szűrés, a nemi úton terjedő fertőzések megelőzése és időbeni kezelése alapvető fontosságú.
Az asszisztált reprodukciós eljárások - például lombikbébi-program - esetén is kissé emelkedett a méhen kívüli terhesség aránya, különösen akkor, ha a petevezetékek korábban károsodtak. Ilyen esetben az embrió visszaültetését követően is szükség van korai ultrahangos ellenőrzésre.
A méhen kívüli terhességen átesett nők esetében az ismétlődés kockázata magasabb az átlagpopulációhoz képest, ezért a következő terhesség esetén különösen fontos a korai orvosi ellenőrzés.
A petefészek szerepe a terhességben és a méhen kívüli terhességben
A belső női nemi szervek közül a petefészek (latinul: ovarium) páros hasüri szerv, mely mindkét oldalon a medencefal és a méh között helyezkedik el. A nemi teljesség korában kb. 1. A petefészek a női hormonok termelődésének legfontosabb helye. Számos hormon termelődik itt, közülük a női nemi jegyek kifejlődésében, a női nemiség és biológiai egyensúly fenntartásában az ösztrogéneknek van a legfontosabb szerepe. A gyermekkor elmúltával az ösztrogénszint emelkedésének köszönhető a nemi fejlődés megindulása, különös tekintettel az emlők fejlődésére. A változókor tünetei pedig a hormontermelés csökkentésével függnek össze.
Ugyanilyen fontos funkciója a nemi teljesség korában a petefészekben - rendszeres ciklus mellett 28 naponta - bekövetkező tüszőérés. Ebből származik a petefészek latin neve is: ovum = tojás, petesejt. A menstruációs ciklus 14.
A méhen kívüli terhesség kialakulásában a petefészkek állapota is szerepet játszhat, különösen gyulladásos elváltozások vagy korábbi műtétek esetén.
A ciszta szó a görög kystis = hólyag, tömlő kifejezésből származik, és legtöbbször folyadékkal telt, hártyával, vagy vaskosabb fallal körülvett képletet jelent. Az ováriumokban gyakori elváltozás. Lehet vékony és vastag falú, egy- és többrekeszes típusa. A ciszták kialakulásának több lehetséges magyarázata van, pontos oka azonban nem ismert. Gyakran a tüszőérés folyamatában a tüszőrepedés elmarad, a benne lévő folyadék (savó) tovább szaporodik, s így jön létre a funkcionális ciszták döntő többsége.
Endometriózis kapcsán is kialakulhat a petefészekben menstruációs vérhez hasonló folyadékkal telt tömlő. A petefészek állományában, a magzatfejlődés korában betokolódott rendellenes sejtmaradványokból létrejöhet egy ún. dermoid ciszta is, amely különféle szöveti elemeket - haj, szőr, fog, stb. - tartalmazhat. Ezek eltávolítása műtétet tesz szükségessé.
Szerencsére a fiatal- és termékeny korban jelentkező petefészek tömlők döntő többsége jóindulatú. A kisebb petefészek ciszták legtöbbször tünetmentesek, semmilyen panaszt nem okoznak, és csak a nőgyógyászati szűrővizsgálat, vagy egyéb okból elvégzett ultrahang vizsgálat során kerülnek felismerésre.
A nagyobb ciszták feszülést, a környező szervek nyomását, ezáltal fájdalmat okozhatnak. Az alhasi fájdalom fokozódhat mozgásra, jelentkezhet közösülés közben. Szintén előfordulhat vérzészavar, melyet a tömlő hormontartalma okozhat. A fájdalom mértéke nem feltétlenül arányos a ciszta nagyságával.
Időnként a ciszták megnagyobbodnak, bevérzések keletkezhetnek bennük, esetleg a tömlő megcsavarodik. Ez utóbbi akár igen heves, késszúrásszerű fájdalmat okozhat. Bizonyos esetekben a tömlők megrepednek, tartalmuk a hasüregbe kerül.
A beteg életkora, panaszai, a tapintásos és az ultrahang vizsgálatokkal (UH) nyert információk alapján mérlegelhető a ciszta jó- vagy rosszindulatú természete. Ebben segítségünkre lehetnek egyes, vérvétellel nyerhető laborértékek, az ún. tumormarkerek is.
A petefészekrák a nők körében az ötödik leggyakoribb rosszindulatú daganat. Kialakulásának pontos oka máig nem ismert, az azonban igen, hogy gyakrabban fordul elő olyan nőknél, akik soha nem estek teherbe és nem szültek, családjukban bizonyos daganatok halmozottan fordulnak elő (például emlő daganat) illetve menopausában vannak.
A petefészekrák kezelése azonban a műtéttel általában sincs befejezve. Szükség van adott esetben műtét előtti (preoperatív) vagy utáni (posztoperatív) kezelésre is, amely a szövettani eredmény által megválasztott citosztatikus kezelés (kemoterápia).
A petefészekrák és a méhen kívüli terhesség kapcsolata
Bár a petefészekrák és a méhen kívüli terhesség két különálló állapot, bizonyos tényezők mindkettő kockázatát növelhetik. Például a kismedencei gyulladások növelhetik a méhen kívüli terhesség esélyét, és hozzájárulhatnak a petefészek ciszták vagy akár a petefészekrák kialakulásához is.
A petefészekrák kialakulásában szerepet játszhat a szervezetben felborult ösztrogén-progeszteron egyensúly. Ebből logikusan következik, hogy a progeszteron alkalmazásával elérhetjük azt, hogy a mérleg nyelve fokozatosan visszabillenjen, azaz az egyensúly újra helyreálljon.
A petefészekrák elsődleges gyógymódja a műtét, még „operálhatatlan” esetekben is meg kell próbálni csökkenteni a daganat össztömegét. A csepleszt is a műtét során csonkolni kell.
A petefészekrák akkor kezdődik, amikor a petefészkekben vagy azok közelében lévő sejtek DNS-ében változások (mutációk) alakulnak ki. A sejt DNS-e tartalmazza azokat az utasításokat, amelyek megmondják a sejtnek, hogy mit tegyen. A mutációs változások arra utasítják a sejteket, hogy a normálisnál gyorsabban növekedjenek és szaporodjanak, és így a rákos sejtek tömegét (tumor) hozzák létre.
A petefészekrák összes stádiumában a megfelelő időben végzett sebészi kezelésnek jut a vezető szerep. A rák megállapítása után amennyiben műtétre kerül sor, az történhet a has megnyitásával vagy laparoszkópos úton.
Nincs biztos módja a petefészekrák megelőzésének. Fogamzásgátló tabletták szedése: A fogamzásgátló tabletták szedése csökkenti a petefészekrák kockázatát.
A rendszeres nőgyógyászati szűrés, a minél előbb diagnosztizált betegség és idejében megkezdett kezelés gyógyulási arányai kimagaslóak. A nőgyógyász számára számos diagnosztikai lehetőség van arra, hogy kimutassa vagy kizárja a petefészekrák jelenlétét.
tags: #petefeszken #megtapado #embrio