Miért ordít a baba pelenkázás közben, és mit tehetsz ellene?

A pelenkacsere sok szülő számára nem a legkedveltebb elfoglaltság. A legtöbb baba mocorog, forgolódik, kiabál, sír, a nagyobbak pedig elfutnak, és általában semmivel sem győzhetők meg arról, hogy egy kis együttműködés után folytathatják a játékot. Az örökmozgó babákat gyakran képtelenség bepelenkázni. Általában 6-7 hónapos korban kezdődik az az időszak, hogy nem hajlandó nyugodtan megmaradni a pelenkázón a baba, és a helyzet egyre csak rosszabbodik. A babák mozgásra és kíváncsiságra születnek. Ez a két dolog nagyon fontos ahhoz, hogy a lehető leggyorsabban tanuljanak a világunkról. Nem tudják kikapcsolni a mozgásfejlődésüket a pelenkacserék idejére. Ez gyakran azzal jár, hogy minden egyes pelenkázás alkalmával háromszor elfut, hiszen azt várja, hogy világos határokat állítsunk (természetesen ez akkor leghatásosabb, ha mindezt szeretettel tesszük, nem pedig kiabálással és feszülten). A mozgásfejlődésen és a kíváncsiskodáson túl van még egy dolog, ami a nehéz pelenkázások hátterében áll. Amire a legkisebbek és a totyogók is vágynak: a szülő teljes figyelme.

„Ha a hátára fektetem és elkezdem levenni a pelenkáját, máris üvölt. Mit tegyek?” Rengeteg ilyen és ehhez hasonló bejegyzést olvastam már különféle baba-mama csoportokban, a közösségi médiában. Vagyis nem te vagy az egyetlen anyuka, akinek a gyereke nem szereti a pelenkacserét. A pelenkázás egy intim tevékenység, ami kiváló alkalom arra, hogy megteremtsük a közelséget és bizalmat. Sokszor írtam róla, hogy a babának majdhogynem biológiai szükséglete, hogy a szülőből töltekezni tudjon. A pelenkázás is egy olyan tevékenység, amelyeket, ha nyugodtan és ráérősen csinálunk, minél jobban bevonva a babát, akkor a baba egyre többet megmutat majd magából és lassacskán előbújik egyedi személyisége. Ő is élvezni fogja a pelenkázást, hiszen tudja, hogy nekünk abban a helyzetben csak ő számít. És bónuszként, a baba rengeteget tanulhat közben. Amikor beszélünk hozzá, amikor minden mozdulatnál előre elmondjuk neki, hogy mi fog történni, ő mindvégig tanulja a nyelvet. Nézd, kiveszek egy törlőkendőt, hú ez kicsit hideg lesz, mert nedves a törlőkendő, na most rád adom a száraz pelenkát - ha ezeket napi többször hallja, egész gyorsan megtanulja melyik szó, melyik mozdulathoz köthető. Ahogy nőnek, egyre többet tudnak majd segíteni is. Kiveszik a törlőkendőt vagy előveszik a krémet, pelust választanak. Ezt nagyon élvezik a gyerekek. Ezzel a rövid gondolatmenettel remélem sikerült kicsit más perspektívába helyezni a pelenkacserét és a hasonló gondozási tevékenységeket. Ezekre fontos emlékezni, mert azt tapasztalom, hogy szülőként könnyen beleveszünk a mindennapokba, egy sor altatás, pelenkacsere, ruhacsere, etetés után másnap kezdődik az egész elölről.

A pelenkázás során a baba bőre közvetlenül érintkezik a levegővel, ami hirtelen hőmérsékletváltozást okoz. Az újszülöttek hőszabályozása még fejletlen, ezért a meleg pelenka eltávolítása után a hűvös levegő kellemetlen lehet számukra. A csecsemők idegrendszere folyamatosan fejlődik, így az új, intenzív ingerek - mint a pelenkacsere - könnyen kiválthatnak sírást. A baba sírása pelenkázáskor teljesen természetes, és legtöbbször nem utal komoly problémára. A pelenkacsere során a csecsemő hirtelen kikerül a megszokott, meleg környezetből, ami szorongást és kényelmetlenséget okozhat. Fontos tudni, hogy a pelenkázás alatti sírás nem jelenti azt, hogy rosszul csinálnád, vagy hogy a babának fájdalma lenne. A legtöbb újszülött érzékenyen reagál az új ingerekre, különösen az első hónapokban. A sírás a baba kommunikációjának része. Az újszülöttek még nem tudják szavakkal kifejezni, ha valami kényelmetlen számukra, ezért sírással jelzik a diszkomfortot. A pelenkázás egy új, intenzív élmény, ami idővel megszokottá válik. Teljesen érthető, ha szorongást okoz, amikor a baba sír pelenkázáskor. Ez nem a te hibád, és nem jelenti azt, hogy rossz szülő lennél. Az újszülöttek érzékenysége természetes, és a sírás a fejlődésük része. A babák sírnak, amit egyszerűen úgy kell felfognunk, hogy így beszélnek velünk. Amíg a csecsemő nem tud beszélni, aggódunk: “Vajon honnan tudjuk meg, hogy mi a baja?” Ez eleinte kicsit nehéz, mivel a szülői lét nagy része próbálkozás. Ha egyszer megtanuljuk az éhségét kommunikáló jeleit - keresi a mellet, hangokat ad, élénken mozgatja kezét-lábát -, akkor megelőzhetjük a sírását, megérthetjük kívánságait.

Melegem van! Az újszülöttek szeretik a meleget (szabály szerint egy réteggel több ruhát igényelnek a jó közérzetükhöz, mint mi felnőttek). Ha a baba fázik, például pelenkázás közben, azt is sírásával adja tudtunkra. Némelyik pici azonnal tudatja sírásával, ha tele a pelenka. Mások csendesen elüldögélnek benne, hiszen meleg és kényelmes. A babák szeretik a kényeztetést. Szeretik látni szüleik arcát, hallani hangjukat, szívdobogásukat és érezni a szagukat (különösen az anyatejét). Etetés, pelenkázás után igénylik a társaságot. Mi pedig aggódunk, hogy elkényeztetjük. Pedig életük első hónapjaiban még nem lehet. Sokszor hamar kifáradnak. Megfigyelhetjük, hogy a szokottnál tovább sírnak egy nagyobb családi összejövetel után vagy a nap végén nehezen alszanak el. Nehezebben dolgozzák fel a fényeket, hangokat, azt, hogy kézről-kézre adják őket és kimerülnek az ingergazdag környezetben. Ekkor is sírásukkal közlik velünk, hogy elegük van. Ha megetettük, és úgy érezzük, hogy minden rendben, de ő csak sír, akkor lehet más baj is. Vizsgáljuk meg, hogy nem tekeredett-e egy cérnaszál a lábujjára, nem került-e hajszál a szájába, nem irritálja-e valami a bőrét! Ha nem találtunk semmi rendellenességet, de a kicsi még mindig sír, mérjük meg a hőmérsékletét.

Hogy ilyenkor mit tehetünk? Takarjuk be, vegyük fel és öleljük magunkhoz! Az újszülöttek nagyon szeretik magukat melegben és biztonságban érezni, mint egykor az anyaméhben. A picik hozzá vannak szokva az anyai szívdobogáshoz. Talán ezért is szeretik, ha magunkhoz öleljük őket. Közben énekeljünk bölcsődalokat. Hagyjuk, hogy szopogasson valamit, még akkor is, ha nem éhes, mert megnyugtatja, állandósítja a szívritmusát, ellazítja a gyomrát. Erre legjobb, ha megszoptatjuk.

Gyakorlati tippek a nyugodtabb pelenkázáshoz

1. Készíts elő mindent előre: Pelenka, törlőkendő, popsikrém. Legyen kéznél minden szükséges eszköz: tiszta pelenka, törlőkendő, krém.
2. Teremts nyugodt környezetet: Próbálj meg csendes, meleg helyen pelenkázni. Sok baba azért sír, mert fázik, amikor levetkőzteted, ezért sokat segíthet, ha ilyenkor betakarod egy puha, meleg takaróval. Ha nem szeretnél törlőkendőt használni, egy meleg vízzel benedvesített textilpelenkával is áttörölheted a popsiját, ez is kellemes érzést nyújt majd Neki.
3. Kommunikálj a babával: Beszélj hozzá, mosolyogj, énekelj. Végig beszélj hozzá, mondd el mi fog történni, mikor melyik láb következik, mikor vagytok kész. Amikor beszélünk hozzá, amikor minden mozdulatnál előre elmondjuk neki, hogy mi fog történni, ő mindvégig tanulja a nyelvet. Nézd, kiveszek egy törlőkendőt, hú ez kicsit hideg lesz, mert nedves a törlőkendő, na most rád adom a száraz pelenkát - ha ezeket napi többször hallja, egész gyorsan megtanulja melyik szó, melyik mozdulathoz köthető. Ismerek egy anyukát, aki pelenkázás közben azt tanította meg a gyerekének, hogy melyik állat milyen hangot ad ki. Persze az elején csak jókat nevettek mindketten, de később már a kicsi is utánozta. Sőt, az anyuka az állat mozdulatait is utánozta a babájának.
4. Használj meleg törlőkendőt: A hideg törlőkendő kellemetlen lehet a baba számára. Ha nem szeretnél törlőkendőt használni, egy meleg vízzel benedvesített textilpelenkával is áttörölheted a popsiját, ez is kellemes érzést nyújt majd Neki.
5. Figyelj a bőrápolásra: Használj bőrbarát krémet, és rendszeresen ellenőrizd a baba popsiját. Fontos, hogy a pelenka alatti bőrrészt a tisztítás után mindig szárazra töröljük. Mivel a nedves, meleg pelenkakörnyezetben gombák szaporodhatnak el, a bába azt ajánlja, hogy megelőzésképpen fújjunk erre a bőrfelületre rózsa-teafa esszenciát. A popsi kipirosodásának kezelésére alkalmas egy pelenkakiütés elleni krém, például a Weleda márkáé. Ha az rendszeresen kipirosodik, akkor érdemes különböző pelenkákmárkákat és törlőkendőket is kipróbálni.
6. Tartsd a babát testközelben: A legtöbb esetben a pelenkázás alatti sírás ártalmatlan, de a szülői megérzés mindig fontos. Az újszülöttek nagyon szeretik magukat melegben és biztonságban érezni, mint egykor az anyaméhben. A picik hozzá vannak szokva az anyai szívdobogáshoz. Talán ezért is szeretik, ha magunkhoz öleljük őket. Közben énekeljünk bölcsődalokat.

Amíg nem áll fel a baba, a legjobb megoldás valami jó kis játékot a kezébe nyomni, olyasmit, amit csak a pelenkázón kaphat meg. Készíts elő olyan játékokat a pelenkázó asztalra, amelyekkel csak ott játszotok. Ez különleges lesz számára. Játsszatok kukucs-játékot, bújj el a takarója vagy egy textilpelenka mögé, majd kukucskálj ki! Nyugodtan add a kezébe a törlőkendő csomagot, hadd zörgesse, nézegesse! Az én kisfiamat egy 10-es csomagolású papír zsebkendő kötötte le a legjobban pelenkázás közben. A levegőben zörgettem, kicsit feldobtam és odaadtam a kezébe. Ha pedig kiürül a popsikrémes doboz, inkább mosd el, mert ne dobd ki! Idővel könnyen megtanulja majd kinyitni és becsukni. Az én kisfiam rengeteget játszott vele pelenkázás közben. Finoman puszilgathatod, szagolgathatod közben a lábát, óvatosan harapdálhatod is, biztosan tetszeni fog Neki! Simogasd is őt, és ha jólesik Neki, akkor finoman meg is csiklandozhatod! Tapsolj Neki sokat mosolyogva, próbáld Neki megtanítani, hogy kell a kis kezecskéit összeérinteni. Énekelj bármit, amit tudsz, a hangod megnyugtatja majd! Én például gyakran dúdoltam az első időszakban olyan dalokat, amiket akkor énekeltem Neki először, amikor még a hasamban volt. Éneklés közben mutogathatsz is, így még jobban arra figyel majd, nem pedig a pelenkacserére. Villanyszerelő lesz ebből a gyerekből! Szokták mondani a szülők. Ugyanis a legtöbb baba kifejezetten szereti nézegetni a fényeket, később, amikor pedig már elég nagy, a villanykapcsolók fel-és lekapcsolása a legszórakoztatóbb játék a világon.

A legnehezebb a helyzet akkor, amikor már fel is áll, nagyjából 10-12 hónapos korban, ilyenkor szinte képtelenség rábírni, hogy nyugton maradjon. Ekkor már muszáj trükközni. Megpróbálhatsz olyan tárgyakat odaadni neki, amiről tudja, hogy tiltott dolog, vagy valamilyen ártalmatlan rágcsálnivalót is a kezébe nyomhatsz. Az is segíthet, ha megtanulod az öledben tisztába tenni (tudom, ehhez akrobatikus képességekre van szükség a részedről, de gyakorlat teszi a mestert :o)). Lesz egy olyan időszak - ez szinte elkerülhetetlen -, amikor őfelségét semmiképpen sem tudod együttműködésre bírni és mindenképpen állva kell feltöltöztetned. Nagyjából másfél éves korra javulni szokott a helyzet (fiúknál nehezebb). Ennyi idősen már megszokják a pelenkázást, és be is vonhatod a feladatokba, pl. Tipegőknél a földön is kijelölhetünk egy helyet, ahol pelenkázó alátéten kicseréljük a pelusukat. Így akár állhatnak is közben, segíteni tudnak azzal, hogy emelik a lábukat. A szabad mozgás lehetősége tehát nagyon fontos a baba számára. Azt tapasztalom, hogy szülőként könnyen beleveszünk a mindennapokba, egy sor altatás, pelenkacsere, ruhacsere, etetés után másnap kezdődik az egész elölről.

A pelenkázás mint intim kapcsolat

„Pedig a pelenkázás az a tevékenység, mely során nagyon intim kapcsolatot tudunk kialakítani a kisbabánkkal” - mondja Julia Steidl pszichológus, a bécsi Gersthof játszószoba alapítója, Pikler-pedagógus. A Pikler gyermeknevelési elveinek kidolgozása és megvalósítása Pikler Emmi magyar gyermekorvos nevéhez fűződik. A Pikler-szemlélet szerint a gondozási szituációban - ebben a valódi kétszemélyes helyzetben - nagy hangsúlyt kell fektetni a gyermekkel való odafigyelő, meghitt együttlétre. Katja Christin Carstensen, a bécsi Siebensternpraxis bábája is azon a véleményen van, hogy ezen ápolási rituálék során teljes mértékben a kisbabánkra kellene koncentrálnunk. „Ebben a helyzetben különleges közelség alakulhat ki” - mondja. Ekközben nézzünk a kisbabánk szemébe, és adjunk neki időt, hogy feldolgozhassa a hallottakat, mielőtt gyengéd, lassú mozdulatokkal folytatnánk a műveletet. A bába szerint a gyerekeket a pelenkázáshoz ajánlott a csípőjükre fordítani, és nem egyszerűen csak felemelni a popsijukat. A gyermek arckifejezésén és testének megfeszültségén látnunk kell, hogy mennyire tetszik neki ez a figyelem. Julia Steidl szerint néhány héten belül akár már a kicsi is segíteni fog nekünk a mozdulataival. Nyújtani fogja a karocskáit a felöltöztetéshez, és szükség szerint ellazítja vagy megfeszíti az izmait.

A pelenkázóidőt egyszerű mondókákkal és masszázzsal tegyük kis rituálévá. Ha az elején mindig ugyanazt a dalocskát énekeljük el, akkor azzal felkészíthetjük a kisbabánkat a közös pelenkázóidőre. Egy kis ujj-játékkal megmasszírozhatjuk a baba ujjait és lábacskáját, például úgy, hogy végigsimogatjuk a lábát az apró ujjacskáknál kezdve. Vagy fordítsuk a meztelen kisbabát a hasára, és simítsuk végig a testét lassan a fejétől a lábfejéig. A masszázshoz nyolc hónapos kortól használhatunk baboolajat, annál fiatalabb korban anélkül végezzük. Ezáltal a kisbaba megtanulhatja a testhatárait, a popszi szellőztetés közben pedig egyből a vállát is erősítheti kicsit. De csak semmi stressz! Ahhoz, hogy az odafigyelő ápolást egyáltalán lehetővé tegyük, szükségünk lesz egy biztos, meleg pelenkázóhelyre, ahol senki sem zavarhatja meg a nyugalmunkat. Az alátét legyen jól lemosható, és ne túl puha. Készítsük előre oda a pelenkát, a törlőkendőt és a váltóruhát, azokat a dolgokat pedig, amik nem kerülhetnek a kisbaba kezébe, tegyük távolabb.

Mikor kell orvoshoz fordulni?

Ha a csecsemő nem tud beszélni, aggódunk: „Vajon honnan tudjuk meg, hogy mi a baja?” Ha egyszer megtanuljuk az éhségét kommunikáló jeleit - keresi a mellet, hangokat ad, élénken mozgatja kezét-lábát -, akkor megelőzhetjük a sírását, megérthetjük kívánságait. Ha megetettük, és úgy érezzük, hogy minden rendben, de ő csak sír, akkor lehet más baj is. Vizsgáljuk meg, hogy nem tekeredett-e egy cérnaszál a lábujjára, nem került-e hajszál a szájába, nem irritálja-e valami a bőrét! Ha nem találtunk semmi rendellenességet, de a kicsi még mindig sír, mérjük meg a hőmérsékletét.

Mivel a téma jó pár évig elkísér minket, érdemes jól átgondolni, hogy melyik fajta pelenkát szeretnénk hozzá használni. Melyik pelenka passzol leginkább a babapopsira? „A fontos az, hogy pontosan illeszkedjen rá, és elég mozgásszabadságot biztosítson a kisbabának” - mondja Steidl. Az eligazodást segíti a pelenkacsomagon feltüntetett súlycsoport. Valamint néhány gyártó egyéb „mankókkal” is segíti a bizonytalan szülőket. A legújabb Pampers baby-dry pelenkák elülső oldalán van például egy jelzés, amely megmutatja, ha a pelenka túl kicsi. Ha egyszer mégis kicsordogna belőle valami, akkor se bizonytalanodjon el! Még a legjobban illeszkedő pelenkáknál is előfordul az ilyen, nyugtat meg Carstensen bába. Milyen gyakran kell egyáltalán pelenkáznunk, ha a modern pelenkák már ilyen jól szárazon tartják a popsít? A kisbabákat napi 6-8 alkalommal kell tisztába tenni, az idősebbeket ritkábban. Katja Christin Carstensen az éjszakai átpelenkázást feleslegesnek tartja, kiveve, ha sebes a baba popsija. Néha a kisbabák egyszerűen csak fáznak pelenkacsere közben, ilyenkor egy melegítőlámpa jó szolgálatot tehet. Ha viszont a kisbabánk minden tisztába tételt végigsír, akkor próbáljuk meg egy másik helyen lebonyolítani. A bába utolsó trükkje, ha semmi sem segít: kapcsoljuk be a hajszárítót vagy a páraelszívót. A fehér zaj még a legsírosabb kisbabát is megnyugtatja.

tags: #pelenkazas #oltozes #kozben #ordit