Az óvodai beszoktatás pedagógiai háttere és információk szülőknek

Az óvodáskor a gyermek életének egyik legszebb időszaka, de az óvodai beszoktatás egyáltatálán nem könnyű sem a gyereknek, sem az anyának. Ez egy olyan normatív krízis, ami együtt jár a gyermek fejlődésével, és életének elkerülhetetlen része. Más a környezet, más a napirend, új szabályokat kell elfogadni: a szeretetteljes szülői otthonból a követelményeket támasztó, nagy létszámú közösségbe kell beilleszkednie.

Az óvodai beszoktatás időtartama és fokozatossága

Az óvodai beszoktatás időtartama nem egy vagy két hét, hanem az egész első év az óvodával, a felnőttekkel, a társakkal való ismerkedésről szól. Ebben az időszakban sokszor megbetegszenek a gyermekek, ilyenkor szinte minden alkalommal elölről szükséges kezdeni az óvodai beszoktatást. Nincs meghatározott idő, hogy a gyereknek meddig kell ráhangolódnia az óvodára. A fokozatosság elve érvényesül a gyerekhez igazodva.

Az óvodák többségében a beszoktatás fokozatos és folyamatos, rugalmas, idejét és módját a gyermek és a család ismeretében állapítják meg. Fontos tudni, hogy nincsenek általános szabályok, melyek mindenkinél egyformán használhatók lennének. A fokozatos beszoktatási módszer lényege, hogy az óvodai tartózkodás idejét növeljük. Ez az idő a gyermek viselkedésétől, közérzetétől függően rugalmasan növelhető vagy csökkenthető.

Az első két napon a gyermek általában szülővel együtt tartózkodik a csoportban, ekkor még a gondozási és nevelési feladatokat a beszoktató szülő végzi. A gyermek ismerkedik az új környezettel, játszik új társaival. A nevelő/pedagógus megfigyeli a szülő és a gyermek interakcióit, eközben tapintatosan nyit a gyermek felé. Később a szülő rövid időre távozik, majd az időtartam fokozatosan növekszik. Az óvónő figyeljen a fokozatosságra.

A beszoktatás szakaszai

Az alábbi táblázat egy lehetséges forgatókönyvet mutat be a fokozatos beszoktatásra:

A szülői szerep és a kommunikáció fontossága

A beszoktatáskor hajlamosak vagyunk mind a gyerekre fókuszálni, és nem vesszük figyelembe, hogy a folyamatnak legalább három, de inkább négy, öt, akár hat szereplője is lehet. Ezek a szereplők a gyermek, a szülők (időnként nagyszülő vagy más gondviselő), a gondozók, óvónők, dadusok, pedagógiai asszisztensek, és a többi (adott esetben éppen beszokó) gyerek is. Ők mind hatnak valahogyan a gyerekre, annak viselkedésére.

Az őszinteség a szülő-pedagógus között nagyon fontos ebben a kapcsolatban, mivel az óvodai nevelés a családi nevelésre épül. A kettő összhangja a gyermek harmonikus fejlődésének az egyik alapja. Nagyon fontos, hogy ne halljon a gyermek elmarasztaló véleményt és ítéletet se az óvodáról, se az óvónőkről. A bizalmat erősíteni kell pozitív tartalmú beszélgetésekkel, melyben arról kap képet a gyermek, hogy milyen nagy szeretettel várják őt, és a legjobb helyen lesz, míg szülei dolgoznak.

Felkészülés az óvodára otthon

• Beszélgessenek sokat a bekövetkező eseményről, alakítsanak ki pozitív képet az óvodáról.
• Együtt készítsék, vásárolják meg az óvodai dolgaikat.
• Többször el kell mondani nekik, mi fog történni velük a nap folyamán és erősíteni kell bennük, hogy mindig jönnek értük és haza viszik őket, amikor a munkájuk befejeződött. Ezt az első hetekben nem lehet elégszer elmondani.
• Akinek a gyermeke cumizik, ne most az óvoda ürügyén akarja leszoktatni róla, mert ezzel csak megnehezíti a helyzetet.
• Inkább vigyenek az otthonból egy darabot: kedvenc játék, takaró, pelenka, rongyi stb. Ezek átsegítik a gyerekeket a kezdeti nehézségeken.
• Elsőként nekünk, szülőknek „nem szabad” szoronganunk, mert a gyermek tudat alatt is átveszi ezeket a feszültségeket, ránk hangolódik.
• Ha gyermekünk elengedett, ne kapaszkodjunk görcsösen az ajtóba. A reggeli búcsú után, bármennyire sír a gyerek, és bármennyire megszakad is az ember szíve, határozottan távozzunk az oviból.
• Elbúcsúzás nélkül soha ne hagyjuk ott és ne csapjuk be, hogy „rögtön jövök érted!”
• Elköszönés után ne forduljunk vissza könnybe lábadt szemekkel.
• Ne engedjünk a kérésnek, ha néhány hét elteltével nincs kedve oviba járni.
• Ovi után beszélgessünk gyermekünkkel, de ne kérdezzünk túl sokat. Hagyjuk, hogy ő irányítsa a beszélgetést, mi csak forduljunk felé teljes figyelmünkkel.
• Olvassanak a gyermeknek óvodáról szóló könyveket: Janikovszky Éva: Már óvodás vagyok, Bartos Erika: Anna és Peti: Irány az óvoda!
• Használják ki az óvodai nyílt napokat és ismerkedési lehetőségeket, hogy ne idegenként lépjen a gyermek óvodába.
• Amennyire lehetséges, igyekezzenek mindig ugyanabban az időpontban érkezni gyermekükért, a kialakuló idő- és biztonságérzet miatt.
• Tervezzék meg az estéket, legyen idő közös beszélgetésre, melyben a gyermek faggatás nélkül(!) beszélhet az első élményeiről! Legyen idő a reggeli stresszmentes indulásra, ugyanúgy, mint a meghitt esti mesére is.

A szülők érzelmi állapota

A szülő érzelmi állapota is meghatározó: a gyermek nem csupán a szavakból érti meg a helyzetet, hanem a testtartás, a hanghordozás és a szülői reakciók révén is. Egy bizonytalan, bűntudattal küzdő szülő nehezebben közvetíti azt az üzenetet, hogy „ez a hely biztonságos, és én bízom benne”. Amennyiben mi magunk meg vagyunk győződve arról, hogy a gyerek a legjobb helyen lesz, akkor ő is így fogja érezni.

Bármennyire is nehéz a szülő részéről is az elválás, mégis azt tanácsoljuk, magatartásuk ezekben a helyzetekben is sugározzon nyugalmat, biztonságot, szeretetet! Ellenkező esetben, a gyermekben pillanatok alatt kialakul az érzés, hogy szülei nem jó helyen hagyták, hisz’ anya is sír. Ne sírjunk együtt a gyermekkel, sem a gyermek jelenlétében, mert azonnal rossz érzést fog közvetíteni az egész óvodáról a kis lelkében, tudatában. A gyermek átveszi az anya képzetáramlását.

Rendkívül fontos, hogy a reggeli elválás során ne úgy szökjön el a szülő, amikor éppen a gyermek nem veszi észre. A bizalom pillanatok alatt romba dőlhet egy ilyen elmenetellel. Bármilyen nehéz is, ne forduljon vissza, hogy megvigasztalja, hogy „együtt sírjanak”! Fontos, hogy lássa a szülőt elmenni. Észre fogja venni, hogy az anya „eltűnt”, és sokkal rosszabb, ha kialakul benne az érzés, becsapták, otthagyták. Ha nem látja a távozását, egész nap keresheti, és a gyerekben kialakul a félelem, hogy szülei akármikor eltűnhetnek, ez pedig nagyban hátráltatni tudja az óvodai beszokás folyamatát.

Mit várhatunk a gyermektől az óvodában?

A beszoktatás időszaka meghatározza a gyermekek óvodához való érzelmi kötődését, ebben a folyamatban kiemelt figyelemmel, türelemmel, megértéssel segítjük a gyermekeket. Az óvodapedagógusok türelemmel és elfogadással tudják kezelni az egészséges gyerekek érési ritmusa közötti természetes különbségeket.

Fejlődési területek, amikben segíthet a szülő otthon

• Orrfújás: Nem csak akkor kerül elő, amikor beteg a gyermek, hanem amikor elsírja magát valamiért: - pl. elvették a játékát, vagy éppen hiányzik az anyukája, apukája.
• Valamennyire önálló étkezés: Fontos, hogy gyakorolják, megtanulják a kanállal történő étkezést, illetve, hogy a kenyeret, zsemlét, kiflit stb. harapni kell, mert nincs széttépkedve falatkákra. Étkezés közben az asztalnál kell maradni, az asztal felé fordulva kell enni.
• Öltözködés: Minél több ruhadarabot tudnak a gyermekek egyedül le-és felvenni, annál könnyebb dolguk lesz.
• Rendrakás: Nemcsak a játékoknak, hanem a ruháknak is megvan a maguk helye: Ha megszokják, hogy otthon is, az előszobafogason az ő kabátjuknak, cipőjüknek saját helye van, könnyebben megtanulják ezt az óvodában is.
• Sírás helyett próbálják elmondani a problémájukat: A szülők többsége már egy ijedt pillantásból, vagy kézmozdulatból is tudja, ha valami probléma van és tud rá reagálni. Sokat segít az együttműködésben, ha a gyermekek meg tudják fogalmazni, mi a gond. Pl.: Ne csak nyújtózzanak a polcon levő játék felé, hanem szóljanak, hogy adjuk oda, ne csak a kezünkbe adják a pólójukat, hanem kérjenek meg, hogy fordítsuk ki, vagy segítsünk felvenni.

Pszichés változások és problémák

A beszoktatás ideje alatt pszichés változások jelentkezhetnek, amit megértéssel és türelemmel kell kezelni az otthoni és az óvodai környezetben is. Ez az első közösségbe való beilleszkedés, ami a kisgyermek további életútjára nézve is meghatározó lesz. A gyermek érezheti úgy, hogy az édesanyját, és vele a 3 otthon töltött év biztonságát veszítette el. Ha őszinte, kiegyensúlyozott az anya-gyermek kapcsolat, akkor is előfordulhatnak a búcsúzkodásban fájó pillanatok. Problémát jelenthet az is, hogy a kicsinek még nincs kialakult időérzéke, nem tudja, mikor jönnek érte. Szorongási faktor lehet a kis ovis számára az idegen környezet, az idegen emberek, óvodapedagógusok, dadus nénik, és a pajtások.

Az új helyzet átmenetileg regresszív tüneteket hozhat: több lehet a sírás, az éjszakai ébredés, a szeparációs szorongás, és a korábban már kialakított szokások (pl. szobatisztaság, önálló alvás) is eltűnhetnek. A betegségek kis hányada ilyenkor pszichoszomatikus eredetű, ami abból adódik, hogy a gyermekek érzelmileg instabillá vállnak a biztonságot adó szülő távolléte miatt. Ebben a „lelkileg legyengült állapotban” könnyebben elkapják a betegségeket is.

Mikor forduljunk szakemberhez?

A legtöbb gyermek eleinte keservesen tiltakozik az óvodába járás ellen, de a megnyugvás után, ha visszanyeri a biztonságérzését, akkor képes lesz nyitottan, érdeklődéssel közelíteni a társak és a tevékenységek iránt. Érdemes a pedagógiai szakszolgálat pszichológusához fordulni, ha:

• gyermeke még hetek múltán is csimpaszkodik Önbe, nem meri otthagyni, magától nem indul el az új helyzet felfedezésére;
• ha mégis otthagyja, ettől teljesen „kiborul”, vigasztalhatatlanná válik;
• ha hónapokig sem oldódik fel, esetleg pszichoszomatikus tünetei is kialakulnak (például: reggelente fáj a hasa, feje, esetleg hasmenése van);
• ha néhány hónap elteltével sem találja fel magát, nem nagyon tud barátságokat kötni, gyakran keveredik konfliktusba.

Az óvoda szerepe és pedagógiai megközelítése

Az óvodapedagógusok mindannyian nagyon készülnek a gyermekek fogadására, törekszenek arra, hogy barátságos, nyugodt, szeretetteljes légkört alakítsanak ki, mert ez ad biztonságérzetet és a gyermek csak így tud önfeledten, elmélyülten játszani. A kiscsoportosok néhány hét alatt megszokják, hogy bizonyos rend szerint telnek napjaink. A napi ritmus, a szokások megnyugtatják a gyermeket, biztonságérzettel töltik el, hogy mindig tudják mikor, mi fog következni.

Az óvodai élet alapja a játék, valamint fontos a felfedezés lehetőségének biztosítása. A játék az egyik legjobb módja annak, hogy a gyerekek oldódjanak, új barátokat szerezzenek és könnyebben alkalmazkodjanak az új környezethez. A pozitív pedagógia támogatja a szabad játékot, ami elősegíti az önkifejezést és a szociális készségek fejlődését.

Célok és megvalósítás

A beszoktatás során a legfőbb célok: bizalom kialakítása, kapcsolatépítés, gondozási feladatok ellátása és gyakorlása, szokás- és szabályrendszer megalapozása, rögzítése, valamint törekvés az önálló feladatmegoldásra. A rutinok stabilitást és kiszámíthatóságot biztosítanak, ami biztonságérzetet ad a gyerekeknek. A beszoktatás során fontos, hogy olyan napirendet alakítsunk ki, amelyben a gyerekek gyorsan eligazodhatnak.

Az erősség központú nevelés bevezetése kiscsoportban egy olyan pedagógiai megközelítés, amelynek célja, hogy a gyermekek erősségeit, tehetségeit és pozitív tulajdonságait előtérbe helyezze, és ezáltal fejlessze önbizalmukat, motivációjukat, valamint segítse a társas kapcsolataik és készségeik fejlődését. Ez a szemlélet kiemelten fontos lehet a kiscsoportos gyermekek számára, mivel a korai években formálódnak azok az alapvető készségek és önértékelési minták, amelyek később meghatározhatják az iskolai és szociális sikereiket.

A hála tudatosítása és ápolása hozzájárulhat ahhoz, hogy a gyerekek könnyebben és pozitívabb hozzáállással illeszkedjenek be az új óvodai környezetbe. Az optimizmus gyakorlása segíti a gyermekeket abban, hogy pozitívabban lássák a helyzetet, és megtanulják, hogyan kezeljék a változásokat rugalmasabban. Az önbizalom fejlesztésére irányuló program célja, hogy a gyermekek biztonságban érezzék magukat, magabiztosak legyenek az új helyzetekben, és könnyebben beilleszkedjenek a közösségbe. A pozitív énkép kialakítása nemcsak ebben a korban, de a későbbi években is meghatározhatja a gyerek önbizalmát és a környezetéhez való viszonyát.

tags: #pedagogiai #helyzet #beszoktatas