Pécsi Rita a kisgyermeknevelésről és a digitális kihívásokról

A nevelés egyik legfontosabb célja, hogy önbizalommal és egészséges önértékeléssel rendelkező fiatalokat segítsünk az élet útjára. Uzsalyné Dr. Pécsi Rita neveléskutató, főiskolai tanár és életvezetési tanácsadó, az organikus pedagógia meghatározó képviselője a neveléskutatás eredményeit oktatóként és képzésvezetőként is következetesen a mindennapi pedagógiai gyakorlatba ülteti át. Számos előadásán és publikációjában foglalkozik az önbecsülésre neveléssel, a kritikus élethelyzetek kezelésével, a helyes önértékelés kialakításával, valamint a digitális eszközök hatásaival.

A nevelés alapjai és az önbecsülés

Gyermekkorban kezdődik az ember nevelése, és igazából sosem ér véget. Kétségtelen ugyanakkor, hogy az alapokat egészen kicsi korban kell letenni, és ez nemcsak kihívás, hanem óriási felelősség is a szülők számára. Uzsalyné Pécsi Rita szerint a nevelés szó negatív konnotációkat is hordozhat, de fontos tisztázni, hogy a gyerek nem partner a nevelésben, hanem irányításra szorul. Mindenki képvisel egy értékrendet, ebből fejlődik ki többféle nevelési irányzat, éppen ezért állítható, hogy nem létezik semleges nevelés. Különösen fontos tudnia ezt egy szülőnek, akinek át kell gondolnia, mi az az értékrend, amely szerint él, mert csak azt tudja átadni a gyermekének. Pécsi Rita szerint a nevelés során a hit nagy erőnek számít.

A már kialakult szokásokat azonban nehezebb megváltoztatni, főleg ha valaki gyermekkorban nem kapott megfelelő nevelést, de még így sem lehetetlen. Minden nevelés önnevelés. Olyanra nem lehet nevelni, amit mi magunk nem élünk, nem alkalmazunk. Mintán tanulunk, azonosulással, mondhatnánk, utánzással: mi magunk vagyunk a legközelebbi minta. Egy keleti mondás szerint a gyerekek a szülők hátát nézve nevelkednek. Tehát: megfigyelik, vajon mit csinál Apa, amikor ráüt az ujjára… A példaképektől tanulunk.

Az érzelmi intelligencia és a motiváció fejlesztése

Az érzelmi intelligencia a szív intelligenciája: sok minden tartozik bele, például mások érzelmeinek megértése, a motiváció, vezetői képességek, a tolerancia, a kötődésképesség, vagy a kíváncsiság. Mindez a mai oktatásból kiszorul, vagy legalábbis gyakran esetlegessé válik, pedig ez a terület nemcsak dísz, fel kellene használni, a javunkra fordítani. A motiváció lelki izomzat: ha nem mozgatjuk, elsorvad. A kíváncsiság például minden gyerekben benne van, ezt kellene fenntartani. A tanulás akkor válik igazán hatékonnyá, ha belső motivációra, személyes érdeklődésre és kreatív élményekre épül.

Az ember ilyesmit tanul a művészetben is: belehelyezkedést, leszűrt élethelyzetek és feloldásaik érzelmi síkon való megélését. A mese is ilyen. A művészeti nevelés célja, hogy érzelmi intelligencia-formáló legyen, átélhetővé tegyen olyan tapasztalatokat, amik mentén majd az életünket tudjuk alakítani, éles helyzetben használni. De az olyan ártatlan időtöltések, mint társas- és csapatjátékok játszása, a kórusba vagy színházba járás is mind ezt teszik lehetővé.

A digitális eszközök hatása a kisgyermeknevelésre

Uzsalyné Pécsi Rita kiemeli, hogy a képernyőidő igazodjon a gyerekek idegrendszeri érettségéhez. A neveléskutatás ugyanis egyértelműen rámutat arra, hogy a túl korai vagy túlzott képernyőhasználat hosszú távon nehezítheti a tanulást és az érzelmi fejlődést. Már 2000-ben az Amerikai Pszichiátriai Társaság kiadott egy kiáltványt, hogy 0 és 3 éves kor között egyáltalán ne adjunk gyerekek kezébe képernyőt, mert visszafordíthatatlan idegrendszeri károsodást okoz. Ma Magyarországon 6 éves gyerekek 3 éves értelmi szinten vagy idegrendszeri fejlettségi szinten vannak.

Pécsi Rita szerint sokan azért adják oda a telefont, a tabletet a kisgyereknek, mert egyszerűen maguk sem tudják, mivel van dolguk. Az okoseszköz elektronikus drogként hat: kényelmes, leköti a gyermeket, gyors, érdekes, színes, mozog. Fontos látni, hogy az óvás, a határok felállítása nem valami szemellenzős, ósdi látásmódot jelent. Még a három-hat évesek esetében is minimális előnyt tud nyújtani egy okoseszköz. Valójában egy óvodásnak sincs semmi szüksége a képernyőre! Ha a fejletlen idegrendszer ehhez szokik hozzá, az később nagyon sok tévút lehetőségével jár. Ez a függőségek melegágya, de emellett képtelenné válhat kapcsolatok kialakítására, sérülhet a kötődésképessége, az önbizalma, az önértékelése.

A képernyőhasználat veszélyei

• Idegrendszeri károsodás: A 0-3 éves kor közötti képernyőhasználat visszafordíthatatlan idegrendszeri károsodást okozhat.
• Mentális egészség: A túlzott képernyőhasználat összefüggésbe hozható a szorongással, depresszióval, figyelemzavarral és a digitális autizmussal.
• Kötődés hiánya: Ha a gyermek sokkal többet kapcsolódik képernyőhöz, mint valóságosan, akkor egy idő után a szervezet leáll az oxitocin termeléssel, ami a kapcsolódás hormonja. Ennek következménye, hogy a gyermeket már nem fogja érdekelni az emberi kapcsolat.
• Függőség kialakulása: A képernyő kényelmes, és dopamin termelődésével jár, ami a függőségek melegágya.
• Tanulási nehézségek: A túl korai vagy túlzott képernyőhasználat hosszú távon nehezítheti a tanulást és az érzelmi fejlődést.

Uzsalyné Pécsi Rita hangsúlyozza, hogy a szülő mintája rendkívül fontos. Amikor képernyőt nézünk, az egész testérzékelés megszűnik, tehát csak oda koncentrálunk, a felnőtt is. A gyerekek mintán tanulnak, így ha a szülő a telefonjába temetkezik, a gyermek is ezt fogja látni és utánozni.

Megoldások és javaslatok

A neveléskutató és Pöltl Ákos családbiztonsági szakértő a Sorsfonalak podcastban beszélgettek a digitális eszközök veszélyeiről és a lehetséges megoldásokról. Fontos tudatosítani, hogy a gyerek idegrendszerében a fékrendszer csak 21 éves kor körül alakul ki. Ekkor már helye lehet a géphasználatnak, de legfeljebb egy-másfél órára, azt is megszakításokkal, a szülő által vezetve, edukációs programokat használva, szűrőprogramokat beiktatva.

Pöltl Ákos egy írországi példát hoz fel, ahol egy húszezres városban a szülők összeálltak és önként aláírtak egy nyilatkozatot, hogy 13-14 éves korig a gyermekük nem kap okostelefont. Ez közösségi szinten történt, és be is tartotta a 80-90 százalékuk. Ez nagyon jó, mert onnantól kezdve nem azzal jön haza a gyerek, hogy anya olyan dolgokról beszélnek itt, amiket nem értek, mert nekik ott van az okostelefon.

A Szilícium-völgy kutatóinak a gyerekei 12 éves korig „fertőzetlen” iskolákba járnak. Franciaországban 15 éves korig alapvetően tiltják az iskolai mobilhasználatot, mert tarthatatlan helyzet alakult ki, az oktatás színvonala drasztikusan zuhant. Nálunk még nem érett meg az idő arra, hogy teljes állami szabályozás legyen, de megvan az igazgatók, az intézmények szabadsága. Pécsi Rita is ismer több iskolát idehaza is, ahol médiamentes övezetet alakítottak ki, és biztatja a szülőket is, hogy ezt bizony lehet kérni, ezért fel lehet lépni.

Az online oktatás során kiderült, hogy az iskola nem csak intellektuális oktatásra való. A gyerekeknek alapszükségletük a személyes kapcsolat. A tanár személyiségformáló szerepben van, nem ismeretanyag-közlőben. A saját személyiségével is dolgozik. Rengeteg kutatás bizonyítja, hogy a szavak a mondanivalónk mindössze 7%-át közvetítik. Az fog alakítani, ami átjár.

tags: #pecsi #rita #kisgyerek