A kétéves baba fejlesztése és szórakoztatása

A kétéves kor a "totyogó" korszak csúcspontja, amikor a gyermekek mozgásigénye és felfedezőkedése szinte kifogyhatatlan. Ebben az időszakban a gyermekek már nemcsak síkfelületen, hanem egyenetlen talajon is magabiztosan járnak, irányt változtatva futkároznak, és felügyelet mellett akár már a rövidebb lépcsősorokon is fel-le másznak kapaszkodva. Páros lábbal ugrálnak, és alacsonyabb helyekről le is ugranak. Amennyiben az önálló járás később alakult ki, úgy a futás és az ugrás elsajátítása is későbbre, 2-2,5 éves kor közé tehető.

A mozgásfejlődés mellett a finommotoros készségek is fejlődnek. A gyermekek már képesek akár három-négy elemből is tornyot építeni, és elkezdenek játszani a formák egymásba illesztésével, különböző méretű és alakú tárgyakat próbálnak egymásba rakni. Kétéves korra már három alapvető alakzatot - a kört, a négyzetet és a háromszöget - képesek azonosítani és a helyükre illeszteni.

A kommunikáció és a nyelvi képességek terén hatalmas fejlődés megy végbe. A kisdedek az anyanyelv elsajátításának legintenzívebb szakaszában vannak. Mivel a környezettel való kapcsolat elengedhetetlen a nyelvtanuláshoz, kiemelten fontos a megfelelő beszédminta közvetítése. A gyermekek kérdésekkel vagy egyszerű hangadással jelzik, ha egy tárgy nevét szeretnék megtudni. Ebben a fogékony korban naponta akár 10-30 új szót is képesek megjegyezni, ezért fontos minden tárgyat megnevezni.

A korszak végére a beszéd szinte robbanásszerűen fejlődik. Az első szavak már 18 hónapos kor előtt megjelenhetnek, általában a lányoknál korábban. Kétéves korra a gyermekek általában 50-70 szót használnak. Kezdetben egy-egy szó több jelentést is hordozhat, de a korszak végén megjelennek a távirati stílusú mondatok is, például „Apa dolgoz.” vagy „Vau-vau eszik.”.

Az egyszerű utasításokat, mint például „Kérem a labdát!” vagy „Tedd a kosárba a kockát!”, megértik és végrehajtják. Képeskönyvben a számukra ismerős képeket kérésre megmutatják.

18 hónapos korra a kisgyermekek többsége már igyekszik önállóan enni. Kanalazáskor a falatot már meríteni tudják a tálból, és megfordítás nélkül a szájukhoz emelik. A legtöbb állaggal jól boldogulnak, az étrendjük egyre inkább a családi menühöz igazodik.

A sírás továbbra is fontos kommunikációs eszköz, de egyre inkább az akaratérvényesítés egyik eszközévé válik, ami a "hisztinek" titulált viselkedés formájában jelenik meg. Ezek az érzelemkitörések gyakran akkor jelentkeznek, amikor a gyermek nem tudja megvalósítani önállósági törekvését vagy érvényesíteni az akaratát. Fontos, hogy a szülők megfelelő érzelmi és kommunikációs válaszokat adjanak, segítve a gyermeket a saját érzéseinek feldolgozásában.

Ebben az időszakban jellemzően már csak egyszer alszanak napközben. Az elalvást nagyban segíti egy kialakított rituálé, a jól ismert cselekvéssorozat, környezet és tárgyak. A kortársakkal való kapcsolat még kezdetleges, többnyire egymás mellett játszanak, de már figyelik egymást, és egyszerű interaktív játékokat kezdeményezhetnek.

Mikor forduljunk szakemberhez?

• Vezetve tud csak járni, álló helyzetben bizonytalan.
• Járása bizonytalan.
• A gyors járás nem jelenik meg (24 hó).
• Mindennapi, ismert használati tárgyakkal nem játszik megfelelően, és/vagy a játéktárgyak nem keltik fel az érdeklődését.
• Az egyik kezét feltűnően elhanyagolja, vagy sokkal ügyetlenebb vele, mint a másikkal.
• A két kéz mozgása nem összehangolt a játék során.
• Az összerakós játékok részeit nem próbálja, vagy nem tudja a helyükre illeszteni.
• Nem próbál, illetve nem tud felületen nyomot hagyni (kézzel maszatolni, ceruzával firkálni, krétával/ecsettel dolgozni).
• Nem próbál, illetve nem tud tárgyakat egymásra tenni.
• Nem vagy nehezen lehet vele tekintetkapcsolatot tartani.
• Nem mosolyog vissza, ha rámosolyognak.
• Nehéz felkelteni a figyelmét, nem követi a mutatás, a tekintet irányát.
• Kortársakkal való kezdetleges játék még hiányzik. Nem szeret más gyermekek közelében lenni.
• Neve hallatán tekintetkapcsolatot nem keres, a nevére nem figyel.
• Nem ért meg egyszerű utasítást.
• A korszak elején tapasztalt szókincse nem bővül a korszak végére.
• Továbbra is a gagyogás uralja a kisgyermek közléseit; nem jelennek meg benne szavak, szókezdemények.
• Tiltakozását fejezi ki evéshelyzetben.
• Éjszaka még mindig gyakran ébred, ilyenkor nehezen alszik vissza vagy játszani kezd.
• Hárítja a tisztálkodást, nem szereti a szappant, a fogmosást.

Kik tudnak segíteni?

A gyermek fejlődése szempontjából kiemelten fontos a minél korábbi életkorban elkezdődő fejlesztés. Amennyiben a szülőkben felmerül a probléma gyanúja, mindenképpen szakemberhez kell fordulni.

Az első életévekben elsősorban az egészségügy (védőnő, házi gyermekorvos) feladata a fejlődés nyomon követése és a megkésetten vagy eltérően fejlődő gyermekek korai felismerése. Mivel a felsorolt tüneteknek lehetnek szervi okai, első lépésben a védőnőt és/vagy a házi gyermekorvost kell felkeresni, aki szükség szerint különböző szakrendelésekre utalhatja a gyermeket.

Amennyiben a kivizsgálás nem igazol szervi okot, akkor a pedagógiai szakszolgálathoz vagy a korai fejlesztő centrumhoz lehet fordulni, ahol gyógypedagógusok, mozgásfejlesztő szakemberek (gyógytornász, szomatopedagógus, konduktor) és pszichológusokból álló szakmai team nyújt segítséget a gyermek további fejlődésében.

A terápiák sokasága nagy választási lehetőséget nyújt a családoknak. Érdemes megfogadni a „kevesebb, néha több” elvet. A szakemberek az első találkozás után segítenek kiválasztani azokat a terápiákat, amelyek a gyermek pszichomotoros fejlődése szempontjából a legfontosabbak.

A "dackorszak" vagy "hiszti" jelensége a kétéves gyermekeknél gyakori. Ez az időszak az "Én" kialakulásának időszaka, amikor a baba rájön, hogy külön egyéniség. Kezdetben úgy gondolhatja, hogy mindenható, de hamarosan szembesül a korlátaival, ami frusztrációt és ellenkezést válthat ki. Fontos, hogy a szülők türelmesek legyenek, és segítsék a gyermeket az érzelmei kezelésében.

Az önállóság támogatása mellett fontos a határok kijelölése is. A kisgyermekek frusztráltak lehetnek, ha állandóan nemet mondunk nekik, hiszen ebben az életkorban a felfedezés és a keresés a jellemző. A bizonytalan helyzetek, a következetlen szabályok nehezen viselhetőek a gyermekek számára, akik az állandóságot keresik a világban. Fontos, hogy a napirend és a rutintevékenységek kiszámíthatóak legyenek.

A szülőknek meg kell tanulniuk az egyensúlyt a gyermek támogatása és az elengedés között. Nem szabad folyamatosan szórakoztató komplexumként a gyermek rendelkezésére állni, hanem teret kell adni az önálló játéknak és a problémamegoldásnak is. Az önálló játék, még az "unalom" is, fejleszti a kreativitást, a problémamegoldó készséget és a koncentrációt.

A nyári időszakban különösen fontos a kisbabák védelme a hőségtől és az UV-sugaraktól. A vékony és sérülékeny bőrük fokozott védelmet igényel. A babakocsis kiruccanásokat érdemes a kora reggeli vagy a késő délutáni órákra időzíteni, amikor a napsugárzás kevésbé erős.

A vízhez szoktatás remek alkalom a nyári pancsolásra. Számos fürdős játék segíti a gyermekek számára a víz megszerettetését, miközben fejlődik szem- és kézkoordinációjuk, valamint logikus gondolkodásuk. Ilyenek például a horgász szettek, úszó figurák, tengeralattjárók, vagy akár a hőfokjelzős gumikacsa, amely segít elkerülni a túl forró vizet.

Az utazásokkal kapcsolatban fontos tudni, hogy az autók üvege nem szűri meg tökéletesen az UV-sugarakat, ezért a gyermekeknek szánt napszemüvegek használata javasolt. A 3-as besorolású napszemüvegek már megfelelő szűrési képességet biztosítanak.

A Montessori pedagógia elvei is nagyban hozzájárulhatnak a gyermek fejlődéséhez. Maria Montessori hangsúlyozta az önállóság, a problémamegoldás és az együttműködés fejlesztését. A gyermekek igényeihez igazított környezet, a méretre szabott játékok és eszközök segítik a babákat a világ felfedezésében és az utánzás révén történő tanulásban.

A szeparációs szorongás a kétéves gyermekeknél gyakori jelenség. Ekkor a baba rájön, hogy létezünk akkor is, ha nem lát minket, de nem tudja, mikor jövünk vissza. A "Kukucs" játékok, a következetes búcsúzkodási rituálék és az "átmeneti tárgyak" (plüssök, rongyok) segíthetnek a gyermeknek átvészelni ezt az időszakot. Fontos, hogy a szülők ne osontsanak ki titokban, mert ez aláássa a bizalmat.

A bölcsődei beszoktatás során a fokozatosság és egy ismerős tárgy jelenléte kulcsfontosságú. Rövid látogatásokkal és pozitív hangvételű elválásokkal érdemes kezdeni. Ha a gyermek csak az ölében nyugszik meg, a hordozókendő használata segíthet a testközelség biztosításában, miközben a szülő kezei szabadok maradnak.

Ha a szeparációs szorongás tartósan fennáll, és akadályozza a gyermek vagy a család mindennapi életét, érdemes szakemberhez fordulni.

tags: #par #honapos #babat #folyamatosan #szorakoztatni #kell