Az ovulációs ciszta mérete és típusai: részletes útmutató

A petefészek ciszta egy folyadékkal vagy sűrű anyaggal telt, többnyire jóindulatú tömlő, amely a petefészek felszínén vagy annak belsejében alakul ki. Ez az elváltozás rendkívül gyakori, és sok esetben véletlenszerűen, rutin nőgyógyászati vizsgálat során kerül felismerésre. Bár sok esetben a ciszták idővel maguktól felszívódnak, előfordulhat, hogy fájdalmat, hormonális egyensúlyhiányt vagy akár komolyabb egészségügyi problémákat is okozhatnak.

Az időben történő diagnosztizálás és a helyes kezelési stratégia megválasztása nélkülözhetetlen a petefészek egészségének megőrzése és a lehetséges szövődmények elkerülése érdekében.

Mi a petefészek ciszta?

A ciszta valójában egy úgynevezett tokkal körülvett folyadékkal teli üreg. A petefészek normál működése során is képződnek ilyen folyadéktartalmú képletek a tüszőérés folyamán. A petefészek normál működése kapcsán minden ciklusban kialakulnak folyadéktartalmú hólyagocskák, a tüszők, melyek a peteérés jelei. A kis 10 mm körüli cisztákból a ciklus közepére 20-30 mm nagyságú hólyagocskák, érett tüszők alakulnak ki. Ezek a tüszők az ovuláció során kidurrannak és kilökődik a petesejt a megtermékenyítésre várva.

Ha valakinek tehát a ciklus 1-16. napja között látnak egy-két legfeljebb 30 mm-es cisztát, az normális. Ez általában a következő menstruációig spontán szűnik. Amikor már jól láthatóan nagyobbak 4 cm-nél, az utalhat kóros folyamatokra és elváltozásokra.

A petefészek ciszták típusai

A petefészek cisztáknak számos típusa ismert, melyek eredetükben, jellemzőikben és kezelési igényükben is különbözhetnek.

Funkcionális ciszták

A legtöbb petefészekciszta a menstruációs ciklus eredményeként alakul ki. Ezeket funkcionális cisztáknak nevezzük. A funkcionális ciszták legtöbbször szalmasárga folyadékot tartalmaznak, de előfordul, hogy bevérzés miatt alvadékkal teltek. Hormonális fogamzásgátlást alkalmazóknál ritkábban alakulnak ki, továbbá a fogamzásgátlók szedése elő is segíti a korábban kialakult ciszta felszívódását.

Tüszőciszta (follikuláris ciszta)

A tüszőciszta a leggyakoribb jelenség és vérzési rendellenességeket okozhat. A tüszőciszta akkor kezdődik, amikor a tüsző nem szakad szét, nem engedi ki a petesejtet, és tovább növekszik. Ezek a ciszták szintén a petefészek normál működéséből eredeztethetőek, amelyek kialakulhatnak egy meg nem repedt, de el nem sorvadt tüszőből. Mivel a tüsző nem reped meg, a helyén nem képződik sárgatest. A ciklus folyamán tehát csak tüszőhormonok (ösztrogének) termelődnek, sárgatesthormon (progeszteron) nem. Jellemző a ritka, de nagyon fájdalmas, elhúzódó, alvadékos-darabos vérzés. A legtöbb ilyen ciszta magától esik össze, vagy reped fel.

Sárgatestciszta

Miután a tüsző felszabadítja a petesejtjét, összezsugorodik, és elkezd ösztrogént és progeszteront termelni. Ezek a hormonok szükségesek a fogamzáshoz. A tüszőt most sárgatestnek nevezik. Néha a nyílás, ahonnan a petesejt kijött, elzáródik, és a sárgatest megtelik folyadékkal, ami sárgatestcisztát eredményez. Nagy valószínűséggel féloldaliak, azaz vagy csak a bal, vagy csak a jobb petefészekben képződnek. Nem nagy a méretük és leggyakrabban koraterhességben találkozhatunk velük esetlegesen az UH-on látszódhatnak. Nincs vele semmilyen tennivalónk, a sárgatest a terhesség legkésőbb 10. hetéig fenntartja a terhességet.

Nem funkcionális ciszták

Ha a petefészek ciszta nem a menstruációs ciklus hatására alakul ki, akkor más besorolás alá esik. Ezek a ciszták a spontán a petefészekben képződő szervi eredetűek, lehetnek rosszindulatú daganatos vagy nem daganatos eredetűek.

Dermoid ciszta (teratóma)

A dermoid ciszta az embrionális fejlődési maradványként alakul ki, amely a petefészekben lévő petesejteket termelő szaporító sejtekből (csírasejtek) alakul ki. A dermoid egy embrionális korban kialakuló fejlődési rendellenesség, a petefészekbe jutó elősejtek itt is tovább fejlődnek (ahogyan az a valódi célszervben normálisan történne), így akár fogat, szőrszálat is tartalmazhat. Sokszor a méreténél fogva és az ultrahang képen béltartalomhoz hasonlító kinézete miatt nem is fedezik fel sokáig. Ezeket műtéti úton lehet eltávolítani. A dermoid ciszták nagyra nőhetnek, és elmozdíthatják a petefészket a helyéről. Ez növeli a petefészek fájdalmas elcsavarodásának, az úgynevezett petefészek-torziónak az esélyét.

Cisztadenóma

Ez a petefészekciszta a petefészek felszínén lévő sejtekből alakul ki. A ciszta folyékony vagy nyálkás anyaggal lehet kitöltve. A cisztadenómák nagyra nőhetnek, és elmozdíthatják a petefészket a helyéről. Ez növeli a petefészek fájdalmas elcsavarodásának, az úgynevezett petefészek-torziónak az esélyét.

Endometrióma (csokoládéciszta)

Gyakori, hogy az endometriózis után úgynevezett „csokoládé ciszta” marad vissza jellegzetes barna szövedéke miatt. Az endometriózis egy olyan állapot, amely a méh belsejét borító sejtekhez hasonló sejtek növekedését okozza a méhen kívül. A szövet egy része a petefészekhez tapadhat és cisztát képezhet. Ez a kórképre az a jellemző, hogy szemben a méh nyálkahártyájával, a méh üregén kívül elhelyezkedő endometriosis szövet számára nincs lehetőség a testüregből való kijutásra, és emiatt egyre terjed, halmozódik. Ilyenkor csomók, foltok, súlyos esetben pedig ciszták (ún. csokoládéciszták) alakulnak ki.

Tékasejtes ciszta

Nagyon gyakori meddőség kezelése során, amikor sok ilyen típusú ciszta kialakul, az orvostudomány ezt nevezi hiperstimulációs szindrómának. Tüszőérést serkentő gyógyszeres kezelés, meddőség esetén alkalmazzák. Ha a beteget túlkezelik, akkor kétoldali tékasejtes ciszták alakulhatnak ki.

Policisztás ovárium szindróma (PCOS)

A PCOS nőgyógyászati betegség szorosan kapcsolódik ehhez a témához is, a petefészek cisztához. Normálisan a petefészkekben számos, igen apró, éretlen, havonta, peteéréskor pedig egy-két 20 mm nagyságú tüsző található. Policisztás ováriumnak, azaz sok hólyagocskát tartalmazó petefészeknek nevezik azt, amikor a petefészekben a tüszőérés zavarából kifolyólag számos kis ciszta indul növekedésnek, de mivel ezek egymást feszítik, egyik sem érik meg teljesen.

A PCOS leggyakoribb tünete a több hónapban egymás után kimaradt menstruáció. Az is nagyon feltűnő, ha egyik hónapban jóval kevesebb a vérzés mennyisége, ezért érdemes figyelni, hogy az azt követő hónapban milyen mértékű a vérmennyiség. A kutatások szerint a PCOS nem csak menstruációs zavarokat okoz, hanem az egész női szervezet hormonháztartását kedvezőtlenül vagy kórosan befolyásolja. Alapjában véve egy belgyógyászati-endokrinológiai kórkép, amire endokrinológiai vagy bőrgyógyászati tünetek együttes fennállása hívja fel a figyelmet. Ugyanakkor nincs két ugyanakkor, ugyanolyan tünetegyüttest produkáló páciens.

A női szervezetben jellemzően hosszú folyamat alatt alakul ki a hormonzavar, nem egyik hónapról a másikra. A tünetek valószínűleg éveken keresztül jelentkeznek úgy, hogy téves hozzáállás miatt tudomást sem vesznek róluk. A PCOS kialakulása és okai a mai napig nem ismertek. Gyakori, hogy a PCOS kivizsgálás során az LH/FSH hormon aránya magas, ami meggátolhatja a petesejtek érését és a tüszőrepedést. Többféle módszer van a PCOS diagnosztizálására, Magyarországon is az úgynevezett Rotterdami kritériumok alapján történik meg a diagnózis felállítása. A kezeléshez több szakma és a páciens kizárólagos együttműködésére van szükség. A gyógyszerek a fenti kezelés kiegészítő kezeléseként szolgálnak. Étrendkiegészítők is sikerrel alkalmazhatók a kezelés részeként, a vitamin és ásványi anyag pótlás jegyében.

Tünetek és szövődmények

A petefészekciszták többsége nem jár tünetekkel, és sok esetben véletlenszerűen, rutin nőgyógyászati vizsgálat során kerül felismerésre. A kisebb petefészek ciszta általában nem okoz érezhető tüneteket. Azonban nem minden ciszta múlik el önmagától, és néhány komplikációkat okozhat.

Jellemző tünetek

• Alhasi fájdalom, amely néha erősebb, néha gyengébb, fokozódhat mozgásra vagy jelentkezhet közösülés közben.
• Vérzészavar (erős vérzés, ritka, de nagyon fájdalmas, elhúzódó, alvadékos-darabos vérzés).
• A környező szervek nyomása miatt kialakuló fájdalom.
• Hányinger és hányás (különösen petefészek torzió esetén).
• Meddőség.
• A férfihormon túlműködésének jelei (erősebb testszőrzet, pattanásos bőr, túlsúly) PCOS esetén.

Lehetséges szövődmények

A petefészekhez kapcsolódó ciszták ritkán idéznek elő szövődményeket, de amennyiben igen, azok általában súlyos panaszokkal járnak.

• Petefészek torzió: A nagyra nőtt petefészekciszta a petefészek elmozdulását okozhatja. Ez növeli a petefészek fájdalmas kicsavarodásának (petefészek torzió) esélyét. Ha ez megtörténik, hirtelen, erős kismedencei fájdalom, hányinger és hányás jelentkezhet. Ez egy ritka, viszont igen veszélyes állapot, mely gyors diagnózist és mielőbbi terápiát igényel.
• Ciszta megrepedése: A felrepedt (megrepedt) petefészekciszta súlyos fájdalmat és vérzést okozhat a kismedencében. Minél nagyobb a petefészekciszta, annál nagyobb a megrepedés kockázata. A megrepedés akár igen heves, késszúrásszerű fájdalmat okozhat.
• Felülfertőződés és tályogképződés: Esetenként a ciszták felülfertőződhetnek, majd tályoggá alakulhatnak.
• Rosszindulatú elfajulás: Bizonytalan esetben további képalkotó vizsgálatokra is szükség lehet (pl. MR, CT), különösen, ha a ciszta típusa vagy jellege gyanút ébreszt. Fontos tudni, hogy a menopauza után kialakuló szilárd petefészekciszta rosszindulatú lehet.

Diagnózis

A petefészek ciszták korai felismerése nélkülözhetetlen annak érdekében, hogy elkerülhetőek legyenek a hosszú távú egészségügyi problémák, és hogy megőrizhető legyen a nők reproduktív egészsége. A petefészekciszta kismedencei vizsgálat vagy képalkotó vizsgálat, például kismedencei ultrahangvizsgálat során derülhet ki. A beteg életkora, panaszai, a tapintásos és az ultrahang vizsgálatokkal (UH) nyert információk alapján mérlegelhető a ciszta jó- vagy rosszindulatú természete.

• Terhességi teszt: A terhesség kizárására vagy megerősítésére szolgál.
• Kismedencei ultrahangvizsgálat: Egy pálcaszerű eszköz (transzducer) nagyfrekvenciás hanghullámokat küld és fogad, hogy egy videoképernyőn (ultrahang) képet alkosson az Ön méhéről és petefészkeiről. Az ultrahang megbízható eljárás a ciszták kimutatásában. Az ultrahangvizsgálatot 1-2 hónap elteltével, sz.e. laboreredmények birtokában megismételjük, ekkor döntünk a további teendőről.
• Laparoszkópia: Egy vékony, megvilágított műszert (laparoszkóp) vezetnek be a hasüregébe egy kis vágáson (bemetszésen) keresztül. A laparoszkóp segítségével a kezelőorvosa megnézheti a petefészkeit és az esetleges cisztát. Ha cisztát találnak, a kezelés általában ugyanezen eljárás során történik.
• Tumormarker-vizsgálatok: A petefészekrák esetén gyakran emelkedik egy rákellenes antigénnek nevezett fehérje vérszintje. Ha a cisztája szilárdnak tűnik, és Önnél magas a petefészekrák kockázata, a kezelőorvosa elrendelheti a 125-ös rákantigén (CA 125) vizsgálatot vagy más vérvizsgálatokat. Ebben segítségünkre lehetnek egyes, vérvétellel nyerhető laborértékek, az ún. tumormarkerek is.
• További képalkotó vizsgálatok: Bizonytalan esetben további képalkotó vizsgálatokra is szükség lehet (pl. MR, CT).

Kezelés

A petefészek ciszta kezelése változhat az egyes esetek súlyosságától és a tünetektől függően. A kezelés az Ön korától, tüneteitől, valamint a petefészekciszta típusától és méretétől függ. Fontos tudni, hogy a ciszták önmagukban nem jelentenek vészhelyzetet, tehát nem kell feltétlenül műteni vagy gyógyszeresen kezelni a pácienst.

Megfigyelés és konzervatív kezelés

A petefészekciszták többsége jóindulatú és átmeneti. Az esetek többségében a ciszták nem igényelnek kezelést, de az előidézett tünetek miatt, illetve az elváltozás jellegéből fakadóan előfordulhat, hogy kisebb-nagyobb közbeavatkozásra lesz szükség.

• Figyelmes várakozás: Sok esetben várhat, és újra néhány hónap múlva kontrollvizsgálaton megvizsgálják, hogy elmúlt-e a petefészekciszta. Ez jellemzően - életkorától függetlenül - akkor lehetséges, ha nincsenek tünetei, és az ultrahangvizsgálat azt mutatja, hogy kis méretű, folyadékkal teli cisztája van. Az 5 centiméternél kisebb, egyszerű, egyrekeszű ciszták kezelést legtöbbször nem igényelnek, 1-2 hónap alatt spontán felszívódnak.
• Gyógyszeres terápia: A hormonális fogamzásgátlók, például a fogamzásgátló tabletták megakadályozzák a peteérést. Ez megakadályozhatja, hogy több petefészekciszta alakuljon ki, és elősegítheti a korábban kialakult ciszta felszívódását. Gyógyszeres terápia önmagában a petefészek ciszták kezelésére nem alkalmas, csupán az esetleges társuló panaszok megszüntetésére szolgál, maga a tömlő gyógyszeresen nem tüntethető el.

Sebészeti beavatkozás

Ha a ciszta nagy, fájdalmas, vagy ha gyanú merül fel rosszindulatú elváltozásra, sebészeti eltávolításra lehet szükség. Ha a ciszta mérete lényegesen meghaladja az 5 centimétert, a megfigyelési időszak alatt növekedést mutat, belső szerkezeti elváltozások láthatóak benne, vagy panaszokat okoz, kezelőorvosa műtétes beavatkozást javasol majd.

• Ciszta leszívása (punkció): Erre egyszerű, csupán folyadékot tartalmazó ciszták esetén van lehetőség. Rövid érzéstelenítésben a hüvelyen keresztül felvezetett tűn át a tömlő tartalmát egy fecskendőbe leszívjuk. A folyamatot ultrahang készülék ellenőrzése mellett is végezhetjük. A néhány perces beavatkozás legfőbb hátránya, hogy a tömlő fala a szervezetben visszamarad, így gyakran előfordul kiújulás.
• Laparoszkópia (hastükrözés): A legtöbb petefészek ciszta kezelhető gyógyszeres terápiával vagy maguktól megszűnhetnek természetes folyamatok következtében, előfordulhatnak olyan esetek, amikor sebészeti beavatkozásra van szükség. A sebészeti beavatkozások közül a laparoszkópia a legelterjedtebb, mivel ez egy kíméletes, minimálisan invazív technika. A laparoszkópia során a sebész kis metszéseket végez a hason, majd egy kamera és speciális sebészeti eszközök segítségével eltávolítja a cisztát. A műtét során igyekszünk a teljes tömlőt, falával együtt eltávolítani.
• Petefészek eltávolítása (oophorectomia): Ha a ciszta nagy, működőképes petefészek-állomány nem konzerválható vagy rosszindulatúságra van gyanú, a petefészek eltávolítása (oophorectomia, petevezetékkel együtt: adnexectomia) szükséges. Nyitott hasi műtét nagy, illetve rosszindulatúságra gyanús ciszták esetén indokolt.

tags: #ovulacios #ciszta #merete