Az óvodai beszoktatás: Szívvel-lélekkel, kézen fogva

Máris bölcsibe, esetleg oviba megy a kis szemed fénye? Milyen hamar eljött ez az idő, igaz? Az anyukák többsége tele van ilyenkor aggodalommal, kétségekkel, kérdésekkel, sok dologban tanácstalannak érzi magát. Az óvodai beszoktatás nagy próbatétel a gyereknek és a szülőnek egyaránt. Rengeteg kérdés kavarog bennünk ilyentájt, amikor gyermekünk 3 éves lesz, ami teljesen természetes.

Miért fontos esemény az óvodakezdés és a beszoktatás?

Az óvoda az első nagy megmérettetés a család, szülők életében, ahol kiderül, hogy vajon jól teljesítettek-e eddig szülőségből. Lehet, hogy ezt nem is fogalmazzuk meg magunknak tudatosan, de ekkor kapunk először visszajelzést arról, hogy a gyermekünk "beválik-e", "megfelel-e", "beszokik-e". A közösségbe szoktatás kulcsa, hogy biztonságban érzi-e magát a gyermek, talál-e olyan felnőttet, akihez szívesen fordul, akibe kapaszkodni tud. A kulcs tehát az, hogy tud-e kötődni az óvónénihez, kialakul-e vele a kötődés. Egy sok évtizedes tapasztalattal bíró bölcsődei gondozónő mondta, hogy ő még nem látott olyan gyereket, aki ne tudott volna a bölcsibe beszokni. Lehet, hogy valakinek kevesebb, valakinek több időbe telik, de előbb-utóbb minden gyermek képes lesz rá.

Felkészülés az óvodára: Tippek szülőknek

Már hetekkel az ovi- bölcsikezdés előtt elkezdheted beavatni a picurt. Pár nappal, egy héttel a Nagy Nap előtt minél több részletet mondj el neki vidáman, jókedvűen. Hogy hogyan zajlik majd a napja, mikor keltek, óra fog-e ébreszteni, mivel mentek, hol fog reggelizni, mivel fog játszani, ki és mikor megy érte, kik lesznek ott, sokan lesznek-e, milyen lesz a mosdó, az öltöző, milyen lesz a gondozónéni/óvónéni. Ha tehetitek, menjetek is be, hadd ismerkedjen egy kicsit az új környezettel, emberekkel!

Önállóságra nevelés és a ruhatár

Az óvodai beszoktatás idején, de már előtte is, fontos, hogy a gyermek önállóan végezze a dolgát. Az óvodában a gyerekek önállóan járnak mosdóba, ezért érdemes a gyermeket otthon is arra szoktatni, hogy önállóan végezze a dolgát. Nem kell egy háromévesnek teljesen egyedül felöltöznie, de próbálkozzon! Válasszunk egyszerűen fel- és levehető ruhadarabokat. A külcsíny helyett a praktikumot és a kényelmet helyezzük előtérbe! Megkötős cipő helyett könnyen felvehető tépőzáras lábbelit vigyünk az óvodába. Az mégis olyan ciki, ha agyonhasznált, a mosástól megkopott, megfakult, kibolyhosodott ruhában küldjük a bölcsibe vagy az oviba a picurt. Ugyanakkor mindennél fontosabb, hogy kényelmes legyen az, amit a gyermekünk visel. Kényelmes legyen a nadrág - érdemes szabadidő együttest beszerezni. Legyen biztonságos, ne akadályozza őt a játékban, ne izzadjon bele, tehát ne legyen műszálas anyag! Válassz minőségi gyerekruhákat, amelyek bírják a mosást, a nagyobb testvértől megörökölve sem nyúltak, fakultak, bolyholódtak ki!

A szülők szerepe a beszoktatásban

A legtöbb szülőnek, főleg az anyáknak roppant megterhelő időszak a bölcsibe vagy oviba szoktatás akkor is, ha minden a legnagyobb rendben megy. Megnőtt a szemünk fénye, kikerül óvó karjaink közül, aggódunk, hiányzik, megannyi érzés kavarog bennünk. Igyekezz higgadt maradni, de ha picit elsírod Magad sem gond, csak magyarázd el a kislányodnak, kisfiadnak, mit érzel. Hidd el, ez az időszak is tartogat Számotokra sok-sok örömöt és nagyon szép dolgokat, amiket nagyon jó lesz megélni, átélni!

Ahhoz, hogy jól vegyük az első nagyobb akadályt, érdemes elsőként a figyelmünket saját magunkra irányítani és megvizsgálni, hogy mi, szülők hogyan állunk az óvodakezdés témájához. Hogyan gondolunk mi az óvodára? Vannak saját emlékeink? Milyen érzések töltenek el, amikor első nap visszük óvodába a gyereket? Vagy amikor először hagyjuk ott egy-két órára az óvodában?

Minden gondolatunk és érzésünk - kimondatlanul is - sugárzik rólunk, a viselkedésünkből, a mimikánkból, hanglejtésünkből, stb. A gyerekek olyan antennákkal születnek, amelyek képesek kódolni a nemverbális kommunikációnk mögött meghúzódó érzéseket és gondolatokat és ennek megfelelően reagálnak az új helyzetre. Ha mi magunk szorongunk és félünk az óvodától, igazából nem szeretnénk még elszakadni a gyermekünktől, ezeket a félelmeket a gyermekünk is átveszi és csupán beteljesíti tudatalatti vágyunkat. Amikor azt tapasztalja a gyermek, hogy anya és apa is arról beszél, hogy milyen csuda jó dolog volt óvodába járni és bárcsak ők is újra ovisok lehetnének, mert ott aztán lehetett ezt is, meg azt is csinálni, akkor talán ő is pozitív izgalommal várja majd az óvodát.

8 tipp a zökkenőmentes óvodai beszoktatáshoz

1. A 3. születésnap körül, ill. egy-két hónappal az óvoda megkezdése előtt érdemes már elkezdeni beszélgetni gyermekünkkel arról, hogy ő bizony már nemsokára óvodás lesz!
2. Sétáljatok többször a leendő óvoda felé. Figyeljétek meg a gyerekeket hogyan játszanak az udvaron. Ha lehetőség van rá, menjetek be az épületbe egy-két csoportba bekukucskálni, a szekrényeket, kis mosdókat és az egyéb érdekességeket szemügyre venni.
3. Kezdjetek el otthon is kialakítani az óvodaihoz hasonló napirendet (ha eddig még nem tettétek).
4. Beszéljétek meg előre, hogy mikor és ki fog érte menni. A mikort egy eseményhez kössétek (ebéd előtt, alvás után, stb.), mert a gyerekeknek ebben az életkorban még nincs olyan időérzékük, mint a felnőtteknek.
5. Ne menj el úgy, hogy nem köszöntél el tőle. Röviden, határozottan, de szeretettel búcsúzz el tőle. Bármi történik, ne fordulj vissza utána, hogy megvigasztald.
6. Lehetőleg ne legyen más nagy változás a kisgyermek életében (költözés, új délutáni külön foglalkozások, pl. sport) az óvodakezdés időszakában.
7. Olvassatok óvodáról szóló könyveket.
8. Bőven szánj időt az óvodai beszoktatásra. Hangolódj rá gyermekedre, bízz benne és engedd el, hogy a saját útját járhassa!

Az óvónő szerepe és a beszoktatás menete

Az óvónők nagyon sokat segíthetnek, hogy az óvodai beszoktatás gördülékenyen menjen. Beszélgess velük, kérdezz bátran! Óriási tapasztalatuk és számtalan jó ötletük van, hogy éppen a ti esetetekben mi lenne hasznos. Az óvodai beszoktatás nem egyszerű feladat, hiszen az óvónőknek is meg kell találniuk a kulcsot a különböző környezetből érkező, különböző személyiségű gyerekekhez. Az óvodai beszoktatás tehát "összeszokás" minden gyerek és az óvónők számára is. A jó óvónő tudja, hogy először a szülőt kell megnyugtatni, hogy jó helyen, biztonságban lesz a gyermeke. Amint ki lehet mondani, hogy nem könnyű feladat ez a szülő számára sem, máris könnyebbé válik.

Az óvónő, már az első pillanatban felismeri, milyen személyiségtípusba tartozik a kicsi, és a beszoktatás menetét, módját, idejét is ehhez tudja igazítani. Ez nem azt jelenti, hogy a lassabban megnyíló gyerekek esetében az óvodai beszoktatás anyukával együtt töltött ideje megnyúlik - hanem csak azt, hogy nem támaszt "elvárást" a gyerekkel szemben, hogy ekkorra vagy akkorra már meg kell szoknia az óvodát. Sokszor épp az óvónő inti türelemre a szülőt, hiszen mégiscsak több óvodai beszoktatás van már a háta mögött...

Az anyás beszoktatás folyamata

Óvodánk az anyás beszoktatást részesíti előnyben, ami azt jelenti, hogy ahhoz, hogy az óvónéniket megszerethesse a gyermek érzelmi biztonságot, támaszt nyújt az édesanya. Az óvodában egy jól meghatározott és kialakított napirend szerint folyik a mindennapi élet. A beszoktatás folyamata a következőként zajlik óvodánkban: a gyerekek szüleikkel vesznek részt az első napokban, együtt játszanak, és együtt fedezik fel az óvodát, és a csoportszobát. Néhány nap után a szülők kis időre magukra hagyják a gyerekeket, majd ez az idő egyre hosszabbá válik. Az óvónő figyeljen a fokozatosságra. A gyermekeket az étkezés és az alvási időszak viseli meg a legjobban, ezért az első napokban érdemes evés előtt hazavinni a gyermekeket.

A családlátogatások alkalmával fontos információt mondhat el a szülő, ami elősegíti az egyéni bánásmód megvalósulását a pedagógus számára. Ilyen fontos információ, hogy mivel nyugtatható meg a gyermek, vannak-e szokásai , allergiája, betegsége, alvási szokásai stb.

Mindig beszéljék meg ki, és mikor fog érte jönni, és ezt mindig tartsák be. Érdemes az időpontot úgy meghatározni, hogy az egy eseményhez kössék (pl ebéd előtt).

Az óvodai beszoktatás hossza és a betegségek

Az óvodapedagógusok szerint az óvodai beszoktatás időtartama nem egy vagy két hét, hanem az egész első év az óvodával való ismerkedésről szól. Az első évben, amikor a kisgyerekek megbetegszenek és egy-két hétig otthon maradnak, szinte minden alkalommal elölről kell kezdeni az óvodai beszoktatást. A gyermekeknek hosszú időre van szükségük ahhoz, hogy érzelmileg biztonságban érezzék magukat az óvodában.

Előfordulhat, hogy a kisgyerek megbetegszik az óvodai beszoktatás alatt. Többnyire pszichoszomatikus eredetű betegségről vagy tünetekről beszélhetünk ilyenkor (pl. szobatiszta volt már és újra bepisil, hirtelen lázas lesz, de nincs más egyéb tünete, székrekedés, nagyobb mértékű szorongás, fejfájás, stb.). A biztonságosan kötődő gyermekek az óvodai beszoktatás időszakában érzelmileg instabillá válnak, hiszen el kell szakadniuk a biztonságot jelentő forrástól (szülők), ami lelkileg megterhelő számukra. Ez a fajta "lelki legyengülés" vezethet aztán a testi legyengüléshez is, így könnyebben elkapják a különböző betegségeket. Kettős támadás is indul ilyenkor a kicsik szervezete ellen, hiszen azok a gyerekek, akik előtte nem jártak közösségbe, csak az otthoni baktérium-flórával kötöttek eddig ismeretséget. Az új helyen új bacik környékezik meg őket. Általában az első évben a gyerek “megbarátkozik” az új betolakodókkal és immunrendszere évről évre erősödik. Viszont vannak olyan gyerekek, akik nem csak az első évben, de végig a 3 év alatt sokat hiányoznak betegség miatt az óvodából. Ekkor érdemes feltenni magunknak a kérdést, hogy: Vajon miért lesz olyan gyakran beteg a gyerek? Lehet, hogy valami miatt nem szeret óvodába járni? Esetleg szorong valamitől?

Nehézségek és megoldások a beszoktatás során

Éjszakai rémálmok és szorongás

Sokszor tapasztalhatjuk, hogy az óvodai beszoktatás első hete simán ment, de a második héten már kisebb-nagyobb problémák jelentkeznek. A gyermek életében bekövetkező változás olyan élményeket, érzelmeket hoz magával, amellyel nem minden kisgyereknek könnyű megküzdeni. Ezeket többnyire éjszaka, alvás közben dolgozza fel az agyunk, amelyek álmok formájában nyilvánulnak meg. Nem ritka jelenség ilyenkor, hogy a gyermek az éjszaka közepén felriad vagy hangosan beszél álmában. A gyötrő rémálmokat belső feszültség, szorongás, feldolgozatlan élmények váltják ki.

Hogyan segíthetünk gyermekünk szorongásának oldásában?

• Elsőként nekünk, szülőknek “nem szabad” szoronganunk, mert a gyermek tudat alatt is átveszi ezeket a feszültségeket, ránk hangolódik. Amennyiben mi magunk meg vagyunk győződve arról, hogy a gyerek a legjobb helyen lesz, akkor ő is így fogja érezni.
• Bízzunk benne és saját magunkban, hogy ügyesen fogjuk venni ezt az “akadályt” is, hiszen már mennyi mindent megoldottunk az elmúlt 3 év alatt.
• Ovi után beszélgessünk gyermekünkkel, de ne kérdezzünk túl sokat. Hagyjuk, hogy ő irányítsa a beszélgetést, mi csak forduljunk felé teljes figyelmünkkel és röviden (“ühüm, értem, nahát!, hm) adjuk tudtára, hogy megértjük őt.
• Fogadjuk el és nevezzük meg az érzéseit. A gyermek nem tudja megmondani, hogy éppen szomorú, csalódott, dühös vagy zavarban van. Azáltal, hogy segítünk neki az érzések megnevezésében és el is fogadjuk őt az aktuális érzelmeivel együtt, a legnagyobb jót tesszük vele.
• Ha már nagyon unjátok a sok beszédet, vegyetek elő papírt és ceruzát. Rajzoljatok közösen - ez is egy módja a kommunikációnak és a feszültség levezetésének.
• Süssétek meg együtt a kedvenc sütijét! Az együtt töltött minőségi idő során gyermeked fontosnak érzi magát, új készségeket sajátít el és így önbizalma is növekszik.
• Menjetek ki a szabadba és fogócskázzatok, röptessetek papírsárkányt vagy fussatok versenyt.
• Félhomályban fürdés után egy finom babaolajjal masszírozd meg az egész testét. Az érintés gyógyít.

Gyakori viselkedési problémák és megoldások

A gyerekek egy részénél zökkenőmentes a beszoktatás, másoknál sírás, nehéz elválás jellemzi az első heteket. A közösségbe szoktatás kulcsa, hogy biztonságban érzi-e magát a gyermek, talál-e olyan felnőttet, akihez szívesen fordul, akibe kapaszkodni tud.

1. Felpörgött hazaérkezés: Az oviban egyébként jól viselkedő gyermek, hazaérve felpörög, nem játszik el a megszokott módon, rohangál, kiabál, dobál, folyton a szüleit nyúzza. Megoldás: Hazatérés előtt segíteni kell a gyereknek levezetni az energiáit.
2. Nehéz elalvás: Eddig gyönyörűen elaludt esténként egyedül, most meg hosszasan húzza az időt. Megoldás: A lefekvés előtti rutin (kb. a lefekvés előtti 45-60 perc) legyen a szokásosnál sokkal nyugodtabb. Ne szóljon hangosan a tévé, a gyerek ne nézzen mesét, ne egyen cukros ételeket.
3. Éjszakai felriadás (pavor nocturnus) és ágybavándorlás: A kisgyerek nem ébred fel teljesen, hanem néha csukott, néha nyitott szemmel ül a kiságyban és hangosan sír. Gyakori jelenség, hogy a gyerek elkezd átmászkálni a szülői ágyba. Megoldás: A pavor ijesztő, de veszélytelen, gyakrabban fordul elő, ha a kisgyerek nagyon elfáradt. Az ágybavándorlás arra utal, hogy a gyereknek több együttlétre van szüksége.
4. Nem alszik az oviban: Vagy azért, mert kisebb az alvásigénye, vagy azért, mert túl nagy az alapzaj, nem tud ellazulni, vagy nem érzi magát biztonságban. Segítség: Segíthet, ha a megszokott alvósállatkát vagy cumit beviheti magával az oviba, vagy egy olyan tárgyat, amit a szülő szokott használni.
5. Nem eszik az oviban: Ez nem válogatósság, hanem arról van szó, hogy nem bízik annyira az óvodában, hogy ott egyen. Megoldás: Jobb, ha a gyerek minden étkezésnél leül a többiekkel, részt vesz az étkezésben, de senki nem foglalkozik vele különösebben, eszik-e. Otthon ezzel párhuzamosan be kell vezetni, hogy közösen egyetek, ő önállóan egyen.
6. Szobatisztaság és balesetek: Ha a gyermek a beszoktatás előtt nyáron lett szobatiszta, óvodakezdéskor sok „baleset” fordulhat elő. Gyakori, hogy az első hetekben a délutáni alvás alatt bepisil a kisgyerek. Megoldás: Türelem és megértés, a balesetek a stressz velejárói lehetnek.
7. Furcsa szokások felvétele: A felgyülemlett frusztrációt valahogy le kell vezetni, ezért a kisgyerek furcsa szokásokat vehet fel (pl. cumizás, körömrágás, ujjszopás, hajcsavargatás). Megoldás: Segítsünk neki kiadni magából a benne rejlő feszültséget, mutassunk utat az érzelmei feldolgozásához (pl. küzdősportok, szerepjátékok).

Az óvodai beszoktatás sikermutatói

Mikor lehetünk nyugodtak afelől, hogy gyermekünk beszokott az óvodába? A szülők ismerik legjobban a gyereküket és ők tudják a legjobban, hogy mikor érzi jól magát, mikor felszabadult, mikor szorong vagy mikor bizonytalan még gyermekük. Ebből a szempontból sem lehet a gyerekeket összehasonlítani, mégis van egy-két olyan jellemző, ami a legtöbb gyereknél azt jelzi, hogy biztonságban érzi magát már óvodában is.

• Amikor beteg, és hosszú napokat otthon tölt, akkor utána alig várja, hogy újra mehessen oviba.
• Amikor valódi kapcsolat alakul ki az óvónő és a gyermek között. Ennek egy szép példája, amikor a gyerek otthon rajzot készít az óvó néninek vagy más módon kifejezi, hogy gondol rá, fontos neki.
• Amikor már egy kicsit csintalankodik az óvodában. Azt jelenti, hogy biztonságban érzi magát és kezd feloldódni.
• Amikor már szinte alig akar búcsúzkodni, a kíváncsiság hajtja a csoportszoba felé.
• Amikor mélyen alszik éjszakánként.

Elsősorban az a gyerek fogja magát érzelmileg biztonságban érezni magát az óvodában, aki a szülei rezdüléseiből is azt érzi, hogy minden rendben van, így kerek a világ. Tehát ne feledjük, az óvodai beszoktatás sikeressége nagymértékben rajtunk is múlik!

Segítő könyvek, mesék az óvodai beszoktatáshoz

Olvassanak a gyermeknek óvodáról szóló könyveket, amelyek segíthetnek feldolgozni az új élményeket és megkönnyíteni a beszoktatást.

• Janikovszky Éva: Már óvodás vagyok
• Szepes Mária: Pöttyös Panni az óvodában
• Finy Petra: Az ovi-ügy
• Bartos Erika: Anna és Peti: Irány az óvoda!
• Vackor az óvodában
• Óvoda az őserdőben
• Első nap az óvodában
• Csesznák András - Csesznák Verka: Lapibaba oviba megy (diafilm)

tags: #ovodai #beszoktatas #szivecske #a #tenyerbe