Ha valaki csecsemő- és kisgyermek ápolóként szeretne elhelyezkedni, tehát egészségügyi intézményekben vagy kórházakban szeretne dolgozni, akkor középfokú végzettségre, tehát érettségire van szüksége, valamint egészségügyileg is alkalmasnak kell lennie erre a pályára.
Az egészségügyi alkalmassági vizsgálaton vérnyomás- és testsúlymérés, valamint látásvizsgálat történik. A gyakorlat kezdete előtt szükség van 1 évnél nem régebbi tüdőszűrő eredményre, illetve az ÁNTSZ-be kell székletet az erre kialakított tartályban eljuttatni bakteriológiai vizsgálatra. Szükség van vérvételre is, amivel Wassermann vizsgálatot csinálnak, ez azt jelenti, hogy azt nézik meg, hogy Lueses-e valaki.
Az OKJ-s szakképzés felépítése
Csecsemő- és gyermekápoló szakképzés jelenleg OKJ-s szakképzés formájában érhető el, ami középfokú végzettségnek felel meg. Jelenleg modulos képzésben fut és három évet kell nappali tagozaton teljesíteni a szakképesítés megszerzéséért.
A képzés során elsajátítandó modulok a következők:
- 11110-16 Egészségügyi alapismeretek
- 11221-16 Alapápolás
- 11222-16 Klinikumi ismeretek
- 11153-16 Diagnosztikus és terápiás beavatkozások
- 11154-16 Egészségfejlesztés
- 11498-12 Foglalkoztatás I. (érettségire épülő képzések esetén)
- 11499-12 Foglalkoztatás II.
Gyakorlati képzés és óraszámok
A képzés jelentős részét a gyakorlati oktatás teszi ki. Öt évfolyamos képzés esetén a 10. évfolyamot követően 140 óra gyakorlatot kell teljesíteni, a 11. évfolyam után pedig további gyakorlati órák várnak a hallgatókra. A heti óraszámok évfolyamonként változnak:
| Évfolyam | Heti óraszám |
|---|---|
| 1. évfolyam | 36 |
| 2. évfolyam | 34 |
| 3. évfolyam | 32 |
A gyakorló csecsemő- és gyermekápoló feladatai
A gyakorló csecsemő- és gyermekápoló képes munkáját irányítás mellett, de önállóan, az egészségügyi csapat tagjaként végezni, az egészségügyi és szociális ellátás valamennyi szintjén. Részt vesz a megelőző, gyógyító, gondozó és rehabilitációs folyamatokban kompetencia szintjének megfelelően.
Főbb feladatkörök
- Kommunikál a beteggel és a hozzátartozójával.
- Részt vesz az ápolási folyamat megvalósításában.
- Alapápolást végez.
- Előkészíti a beteget a különböző beavatkozásokhoz.
- Közreműködik a beavatkozások, vizsgálatok során.
- Sürgősségi eseteket felismer, megkezdi az ellátást/riaszt.
- Kompetencia szintjének megfelelően közreműködik a prevencióban, egészségnevelő tevékenységben, edukációban és rehabilitációban.
A szakma kihívásai és szépségei
A technika és a tudomány folyton változik, igazából a beteg mellett, együtt vele lehet megtanulni dolgokat, ráérezni arra, hogy mit szeretne, megérezni hogy nem hisztis, csak retteg, azért viselkedik "hülyén", az egyik szorongását viccelődéssel feloldhatod, a másikét csak úgy, ha hozzáérsz, megfogod a kezét - ha odafigyelsz, hamar ráérzel kivel, hogyan bánj.
A szakmai dolgok pedig rád ragadnak - minden orvos, minden kolléga mást vár el tőled, másképp kell mellette dolgoznod, erre nem tanít meg senki. Az ápolói munka folyamatos tanulást igényel, hiszen a tudomány fejlődésével újabb és újabb eljárások, módszerek jelennek meg. Fontos az is, hogy az ember jó csapatjátékos legyen, másképp nem tud együtt dolgozni másokkal. Az ápolói hivatás iránti elkötelezettség elengedhetetlen, mivel a fizetés nem mindig tükrözi a munka nehézségét és felelősségét.