Az NST, azaz non-stressz teszt vizsgálattal rendszerint a terhesség utolsó, harmadik trimeszterében találkozik a kismama. Ez egy teljesen fájdalommentes és biztonságos módszer, amely semmilyen negatív hatással sincs az újszülöttre. A non-stressz tesztként is ismert eljárás onnan kapta a nevét, hogy a vizsgálat semmilyen extra stresszfaktort sem terhel a kismamára vagy a kisbabára. Az NST egy non-invazív prenatális teszt, amelyet a baba egészségi állapotának nyomon követésére használnak a terhesség harmadik trimeszterében. Mivel a terhesgondozási protokoll országonként eltér egymástól, fontos kiemelni, hogy Magyarországon minden kismama számára kötelező.
Mi is az NST és a CTG?
A CTG (kardiotokográf) olyan műszer, melynek segítségével a magzati szívműködés és a méhizomzat aktivitása (keményedés, jósló és valódi fájások) együttesen, folyamatosan vizsgálhatóak, monitorozhatóak, és egymáshoz viszonyítva értékelhetőek. Az NST (nonstressz-test) vizsgálatot ugyanazzal a géppel végzik, mint a CTG-vizsgálatot, a különbség csupán annyi, hogy NST során csak a magzat szívműködését monitorozzák, azaz csak egy vizsgálófejet helyeznek a kismama hasára, míg CTG során kettőt, a másodikat a méhtevékenység észlelésére. Ez azért fontos, mert így az orvos szülés közben a méhtevékenységet is nyomon követheti. Az NST vizsgálat egy CTG, azaz kardiotokográfia típusú vizsgálat, másnéven nyugalmi CTG-nek is nevezik. A non-stressz teszt elsődleges célja a magzat szívfrekvenciájának mérése saját mozgásaira adott válaszként. A vizsgálat során a méhtevékenységet, a magzati szívműködést és a magzatmozgást figyelik. A Nonstress Test egy rutin prenatális teszt, amely méri a baba szívfrekvenciáját és a méhen belüli mozgásokra adott válaszát.
Mikor van szükség NST-re?
A magyarországi terhesgondozási protokoll szerint az első NST vizsgálat elvégzésére a harmadik trimeszterben, a 36. héten van szükség. Ezt követően a 40. hétig hetente végzik a vizsgálatot. Panaszmentes terhesség esetén a terhesgondozás során rutinszerűen csupán NST-vizsgálatot végeznek, a betöltött 36. héttől, hetente egy alkalommal. Vannak azonban olyan esetek, amikor ennél gyakrabban indokolt a teszt elvégzése:
- Túlhordás: amennyiben a terhesség túllépte a 40. hetet, gyakrabban, akár 1-2 naponta is szükséges lehet az NST.
- Veszélyeztetett terhesség: a veszélyeztetett vagy magas kockázatú terhesség minden esetben nagyobb odafigyelést, ezáltal gyakoribb NST-t igényelhet. Veszélyeztetett terhesség esetén már előbb elkezdhetik a vizsgálatot, és nagyobb gyakorisággal is végezhetik.
- A kisbaba nem fejlődik megfelelően: előfordulhat, hogy a kisbaba bár aktív, fejlődése nem megfelelő, túl kicsi a korához mérten.
- Vércsoport-problémák: a terhesség során vércsoport-problémák is kialakulhatnak, így amennyiben a kismama Rh-negatív, de a magzat Rh-pozitív, a szervezet antitesteket termelhet, ami szintén súlyos szövődményekkel járhat.
Szükség esetén (például koraszülés vagy magzati veszélyállapot gyanúja esetén) már a 24. terhességi héttől el lehet végezni az NST-t és CTG-t, ellenben nem annyira informatívak ezek a vizsgálatok, ilyenkor apróbb különbségeket még nem lehet értékelni. A CTG vizsgálat többnyire a terhesség 36. hetétől válik kötelezővé.
Hogyan zajlik az NST és a CTG vizsgálat?
A vizsgálat az esetek döntő többségében minden kismamánál ugyanúgy zajlik függetlenül attól, hogy az első NST-re vagy a sokadikra kerül sor. A kismama kényelmesen elhelyezkedik egy dönthető széken vagy egy vizsgálóasztalon. Az NST ülő és fekvő pozícióban is elvégezhető, de fontos, hogy a kismama ne feküdjön a hátán, mert az a lehető legrosszabb. A hasára két pánt kerül, amelyen egy-egy mérőműszerrel ellátott tappancs van. Az egyik ilyen tappancs a méhcsúcshoz közel, a másik pedig a magzat szívéhez kerül. CTG végzésekor két érzékelőt helyeznek a méhre, amelyeket puha övvel rögzítenek. Az egyik a magzat szívverését, a másik a méhösszehúzódásokat méri, és az információkat egy papírszalagra rögzíti egy-egy görbe formájában. A vizsgálat során elsősorban az figyelhető meg, hogy a magzatmozgások következtében miként változik a méhtevékenység és a baba szívverése. A vizsgálat általában 20-40 percig tart, ülő helyzetben, nyugalmi állapotban, vagy vajúdás alatt fekvő helyzetben. Az NST alapvetően nem igényel felkészülést a kismama részéről. Lényeges, hogy a magzat aktív legyen a vizsgálat alatt, ezért célszerű a CTG-vizsgálat előtt bőséges folyadék- és magas szénhidráttartalmú étel fogyasztása (csoki, szőlőcukor).
NST és CTG vizsgálatok
Mit mutatnak a görbék?
A vizsgálati idő alatt a gép egy papírcsíkra rögzíti az eredményt, két görbe/vonal formájában. A felső vonal a magzat szívfrekvenciáját, az alsó görbe pedig a méhtevékenység erősségét ábrázolja. Mivel a magzat szívműködése sok kóros esetben tükrözi a baba állapotát, ezért nagyon informatívak és hasznosak ezek a vizsgálatok.
Az alapvonal-frekvencia
Normális terhesség során a magzat pulzusszáma - így az alapvonal, azaz görbe frekvenciája - nyugalmi állapotban 120-160/perc között van. Az alapfrekvencia tartós, több mint 10 percig tartó megemelkedésének (tachycardia) több oka is lehet, például az anya lázas állapota, magas vérnyomása, pajzsmirigy-túlműködése, méhen belüli fertőzés, a baba vérszegénysége, illetve különböző gyógyszerek hatása. Ha a magzati szívfrekvencia tartósan 120/perc alatti (bradycardia), az az oxigénhiány egyik legfontosabb jele, gyors beavatkozásra van szükség.
Oszcilláció (variabilitás)
A magzat szívlüktetése nem olyan egyenletes, mint felnőttek esetén, hanem pillanatról pillanatra változik. Ezért a görbe, ami megjelenik a papíron, nem egyenletes, hanem fűrészfogszerű, azaz egy adott érték (például 130) körül ingadozik. Ezt a változékonyságot oszcillációnak/variábilitásnak nevezzük, mely az NST-görbén az egyik fontos információt nyújtja a magzat állapotáról. A megfelelő oszcilláció a baba jó oxigénellátottságát tükrözi. Oxigénhiány, rossz méhlepény-keringés esetén ez a variábilitás lecsökken, vagy ritkán meg is szűnik, a görbe nem fűrészfogszerű, hanem kiegyenesedik. Ez súlyos állapotra utalhat.
Akceleráció (gyorsulás)
A pulzusszám a magzat mozgása következtében egészséges esetben megemelkedik, de csupán fél-egy percre. Ez a rövid ideig tartó, átmeneti frekvenciaemelkedés az akceleráció, azaz gyorsulás. Az NST-vizsgálat 20-40 perce alatt legalább 2-5 ilyen, magzatmozgáshoz társuló gyorsulásnak kell megjelennie ahhoz, hogy a görbe reaktív legyen. Az eredmény nem megfelelő, azaz nem reaktív, ha egyáltalán nincs akceleráció. Ha csak 1-2 gyorsulás van jelen a görbe enyhén reaktív, ha 5-nél több, akkor hiperreaktív.
Deceleráció (lassulás)
Ha a görbén rövid ideig, néhány másodpercig tartó frekvenciacsökkenés, lassulás/deceleráció látható, mely nem függ össze méhösszehúzódással, és nem ismétlődik, az nem jelent feltétlenül kórosat. Viszont ha rendszeresen, a fájásokat követően, vagy a fájástól függetlenül lép fel és percekig tart, akkor az a magzati veszélyeztetettség jele lehet, kivéve a kitolási szakban a fájásokkal pontosan egy időben jelentkező lassulás, ami reflexes változás, és nem kell megijedni a jelentkezése esetén.
Az NST eredményei
Az NST vizsgálat során három eredmény születhet:
- Reaktív NST: Ez a jó eredmény, amely azt mutatja, hogy a magzat aktív, oxigénellátottsága megfelelő. A szívműködés átlagértéke 120-160/perc között van. Mozgás hatására a szívműködés gyorsul. Reaktív NST-ről akkor beszélhetünk, ha a magzat aktív volt a vizsgálat során és a mozgás hatására a görbékről leolvasható a szívverés gyorsulása. A reaktív eredmény arról árulkodik, hogy megfelelő a magzat véráramlása és oxigénellátottsága.
- Nem reaktív NST: A nem reaktív eredmény az, amikor a magzat vagy nem mozog, vagy a mozgást nem követi a szívverés felgyorsulása. A nem reaktív eredmény esetén baba szívfrekvenciája nem emelkedik a mozgások után, a görbe kóros eredményt mutat. Ez további vizsgálatra ad okot (ultrahang, majd az NST ismétlése). Nem reaktív görbe esetén lehet, hogy a baba csak inaktív, vagy alszik, azonban utalhat oxigénhiányra is. Ilyen esetben meg kell próbálni felébreszteni a magzatot a has mozgatásával, evéssel. Ha nem sikerült, akkor 1-2 óra múlva megismételhetik a vizsgálatot, vagy szükség esetén egyéb vizsgálati módszereket alkalmazhatnak. Az esetek döntő többségében általában elegendő lehet az NST vizsgálat ismétlése egy olyan időszakban, amikor a kisbaba aktív.
- Gyanús (suspect) NST: Gyanús eredmény esetén nincs egyértelmű jele kóros eltérésnek, sokszor abban az esetben születik, amikor a baba a vizsgálat ideje alatt alszik. Ilyenkor előfordulhat, hogy a magzat alszik, nem aktív.
Terheléses CTG vizsgálat (ST és FTT)
Napjainkban kissé ritkábban végzik, akkor válhat szükségessé, ha a görbe nem reaktív, és a variabilitás csökkent, ami arra utalhat, hogy a magzat alszik. A megfelelő regisztrátumhoz a magzatot szeretnénk felébreszteni, mert az NST eredménye ilyenkor nem egyértelmű. Ilyenkor a kismamának nem túl megerőltető gyakorlatot kell rövid ideig végezni (guggolás, lépcsőzés, szobabiciklizés), majd ezt követően megismétlik a vizsgálatot, ezt hívjuk FTT-nek (fizikális terheléses teszt). Így, ha a magzat csak aludt, vagy inaktív állapotban volt, de az oxigénellátása megfelelő, várhatóan felébred, és aktívvá válik, a görbe pedig reaktívvá. Ha az eredmény nem mutat megfelelő javulást, egyéb vizsgálatot is végezni kell, erre az áramlásos ultrahang-vizsgálat (flowmetria) terjedt el, amit egyéb ok miatt is gyakran végeznek. A terhelést gyógyszerrel, oxitocinnal is el lehet végezni, ez az oxitocin terheléses teszt (OTT). Míg az NST a nem stresszes állapotot vizsgálja, az ST pont ennek az ellenkezőjét: hogyan reagál a baba pulzusa oxitocinnal kiváltott méhösszehúzódásokra, vagyis stresszre (ST=stress test), és a pulzus változásaiból próbálnak arra következteni, hogy a méhlepény mennyire képes még ellátni a feladatát.
NST és CTG a vajúdás alatt
A vajúdás alatti folyamatos CTG terjedáse után néhány évvel értékelték az eredményeket, ami nagyon meglepő volt! Azoknak a tragikus eseteknek a gyakorisága, amikor babák a szülés során oxigénhiány miatt agykárosodást szenvedtek nem csökkent egy hajszálnyival sem! Viszont a CTG bevezetésével párhuzamosan ugrásszerűen megnőtt a császármetszések aránya! Az Egészségügyi Világszervezet alacsony kockázatú várandósoknál, alacsony kockázatú szüléseknél nem javasolja a folyamatos CTG-t, hanem a szakaszos szívhang ellenőrzést ajánlja. Fontos azonban tudnod, hogy bizonyos esetekben a folyamatos CTG szükségessé válhat! Ilyen például, ha az összehúzódásokat oxitocinnal vagy burokrepesztéssel erősítik, mert ilyenkor fontos ellenőrizni az összehúzódások erősségét és a baba reakcióját ezekre az összehúzódásokra. Ugyanez a helyzet akkor is, ha a szülés orvosi beindítása során Prostin tablettát vagy egyéb prosztaglandin tartalmú méhszáj érlelő szert alkalmaznak, mert szélsőséges esetben ez is túlstimulálhatja a méhet. Szükség van a folyamatos CTG-re epidurális érzéstelenítés alkalmazása során is, hiszen ilyenkor a viselkedésed nem ad visszajelzést az összehúzódások erősségéről és gyakoriságáról és szükséges lehet akkor is, ha valamilyen kockázati tényező merül fel.