Január 22-én, kedden életbe lépett az a törvényjavaslat, amelynek értelmében New York államban egészen a születés pillanatáig lehet abortuszt végezni. A szóban forgó Reproduktív Egészségügyi Törvény (Reproductive Health Act) a korábbi rendelkezés helyébe lép, amely az abortuszt a 24. hétre korlátozta. Korábban New York államban a terhesség 24. hetéig dönthetett az anya szabadon arról, megtartja-e gyermekét. Ezen kívül csak az anya életének megmentése érdekében és büntetőjogi felelősségre vonás terhe mellett lehetett megszakítani a terhességet.
A mostani törvény is fenntartja a 24 hetes korlátot, ám most már lehetőség van arra, hogy az anya bármikor, a büntetőjogi felelősségre vonás veszélye nélkül dönthessen az abortálásról, ha a baba nem életképes, nem élné túl a szülést, illetve ha az anya élete vagy egészsége veszélybe kerül.
New York állam kormányzója a bejelentés kapcsán kifejtette, véleménye szerint a döntés a progresszív értékek történelmi győzelmét jelenti. „Ez a törvény egyáltalán nem radikális, az abortuszról szóló döntés mélységesen személyes kérdés” - fogalmazott újságíróknak Liz Krueger, New York állam demokrata párti szenátora, aki a törvényjavaslat egyik előterjesztője volt. A törvény elfogadása elemzők szerint jelképes időpontban történt: ezen a héten van ugyanis a 46. évfordulója a Legfelsőbb Bíróság Roe kontra Wade határozatának.
A püspökök úgy fogalmaztak, a törvény elfogadása „szomorú fejezete” az állam történetének. „A szenátorok és a képviselők közül, akik megszavazták ezt az abortuszról szóló törvényt, maguk is anyák, akik egykor érezték, ahogy a gyermekük mozog, forgolódik és rúg a hasukban, és örültek a terhességük előrehaladásának. Sokan mások, ahogy maga a kormányzó is, apák, akik fogták a párjuk kezét, miközben nézték az ultrahangfelvételt, figyelték a gyermekük mozgását és gyönyörködtek a szívverésének hangjában” - olvasható a nyilatkozatban. „E tisztségviselők közül többen maguk sem tökéletes körülmények között jöttek világra - szegénység, egészségügyi problémák, fogyatékosság, széthullott családok. Köszönetet mondunk mindenkinek, aki társunk volt a 12 éves küzdelemben, hogy megakadályozzuk ezt a szörnyű politikát, és minden életvédő New York-inak, akik hallatták hangjukat ennek érdekében. Imádkozzunk, hogy mindazok szíve megtérjen, akik ünneplik államunk történetének ezt a tragikus pillanatát.”
Habár az első napok mémcunamija (aranyos újszülöttek fotója, rajta a felirat: „tegnap New York-ban még legálisan megölhették volna”) mára alábbhagyott, lényegileg nem csitulnak a viták, nem nyugszanak a kedélyek azóta, hogy január végén New York államban új abortusztörvényt fogadtak el. Olyat mégpedig, amely egészen a születés pillanatáig lehetővé teszi a terhességmegszakítást. Minthogy az állam büntető törvénykönyvéből ezzel egyidejűleg töröltek minden abortusszal kapcsolatos paragrafust, ráadásul annak elvégzéséhez immár orvosra sincs szükség, valóban az elképzelhető legliberálisabb szabályozás született meg.
Amerikát hagyományosan megosztja a kérdés, szavazatok millióinak útját határozza meg, hogy ki abortuszpárti, ki a női önrendelkezés szószólója (pro choice) és ki életpárti (pro life): előbbiek a demokraták táborát erősítik, utóbbiak a republikánusokét. Előbbiek diadalként ünnepelték a január végi döntést, utóbbiak pedig, élükön az elnökkel, szörnyülködtek. Donald Trump keddi helyzetértékelő (State of the Union) beszédében sem hagyta szó nélkül a témát. „New York-i törvényhozók ünnepelték a szabályozás azon passzusát, amely megengedi, hogy kitépjenek egy csecsemőt az anyja méhéből, csupán pillanatokkal annak születése előtt.” Donald Trump sem hagyta szó nélkül a témát a State of Unionban. A New York-i demokrata vezetés rögtön tagadta az elnöki vádakat, s közölték: ők csupán a legfelsőbb bíróság „Roe kontra Wade”-döntését foglalták államuk joganyagába.
A New York-i demokrata vezetés viszont nem mondott igazat. Az új szabályozásnak persze van köze a híres döntéshez - nem véletlen, hogy éppen annak évfordulóján, 46 évvel a kihirdetése után fogadták el a saját abortusztörvényüket. 1973 januárjának 22. A Trump által kinevezett életpárti legfelsőbb bírák ugyanis - főleg egy, a közeljövőben várható újabb kinevezés után - meg is változtathatják a rendelkezést.
Az orvostudomány a vetéléshatárt a terhesség 24. hetére teszi: ez után a magzatnak esélye van a túlélésre akkor is, ha idő előtt jön a világra. Ezek a javaslatok és jogszabályok viszont még ezután is biztosítják a terhességmegszakítás lehetőségét. Hiába védekeznek New Yorkban például azzal, hogy a harmadik trimeszteres abortuszra új törvényük szerint is „csak” akkor van lehetőség, ha a babáról kiderül, hogy nem lenne életképes születése után, vagy ha az anya egészsége forog kockán, a rendelkezések bírálói szerint ezek csupán gumifogalmak, és bármire ráhúzhatók. Ki tudná például 100 százalékosan megmondani egy még meg nem születettről, hogy életképes lesz-e? Főleg pedig: az „egészség” fogalmát egy másik ítéletben (Doe kontra Bolton) már definiálták. Amint a 777 blog is rámutatott, eszerint „orvosi megítélés minden olyan tényező fényében gyakorolható - fizikai, érzelmi, pszichológiai, családi és a nő életkora - amely a beteg jólétének szempontjából fontos. Mindezen tényezők vonatkozhatnak az egészségre”. Igen, a törvény betűje szerint tehát akkor is, ha mondjuk „mentális” egészségére van rossz hatással a terhesség. Donald Trump tehát nem beszélt mellé: a jogi lehetősége valóban megvan, hogy kitépjenek egy életképes gyereket az anyja hasából.
Az új törvény ráadásul hatályon kívül helyezett két olyan jogszabályt is, amelyek vetélés előidézésének kísérlete miatt büntették a várandós nőnek kárt okozókat. Magyarán: ha valaki tavaly hasba rúgott egy várandós nőt New York államban, annak a magzatban okozott kár miatt is felelnie kellett.
A hegedülő doktornő: Virginia Apgar
Ha napjainkban a világ bármely modern kórházában kisbaba születik, először egy, a 20. század közepén élt amerikai orvos szemén keresztül figyelik meg. Virginia Apgar az újszülöttek életképességének gyors és egyszerű felmérésére kidolgozott módszere, az Apgar-pontszám jelentősen csökkentette az újszülöttek halálozási arányát. A tehetséges doktornő mindemellett megalapozta a neonatológia, vagyis a gyerekgyógyászat tudományágát.
Apgar New Jersey államban született 1909. június 7-én, olyan családban, amely - ahogy ő maga is gyakran mondta - „sosem ült le egy percre sem”. A három gyermek közül ő volt a legfiatalabb. Az egész család szerette a zenét, így Virginia gyermekkorától fogva hegedült. Az orvostudomány iránti korai érdeklődését talán biztosításokkal foglalkozó apja inspirálta, aki hobbiból találmányokkal és csillagászattal is foglalkozott. Virginia már középiskolában eldöntötte, hogy orvosi pályára lép. Kiválóan teljesített a természettudományos tárgyakban, ugyanakkor a háztartási ismeretekkel meggyűlt a baja - barátai szerint főzni például sohasem tanult meg. Érettségi után először zoológiát hallgatott, és többféle részmunkaidős állással tartotta fenn magát. Végtelen energiája volt, ami mindenkinek feltűnt: hét sportcsapatban játszott, az iskolaújság tudósítója volt, színjátszó csoportokban szerepelt, és a főiskolai zenekarban hegedült. Miután megszerezte alapdiplomáját, felvételt nyert a Columbia Egyetem orvosi karára, ahol a kilencvenfős évfolyamon mindössze kilenc nő volt, egyikük a fiatal Virginia.
Miután megszerezte orvosi diplomáját, sebészeti gyakorlatot kezdett a Presbiteriánus Kórházban, New Yorkban. Jó teljesítményt nyújtott, azonban mentora, tartva attól, hogy a gazdasági válság idején női sebészként kevés lehetősége lesz, azt javasolta neki, hogy inkább az aneszteziológia területén helyezkedjen el. Az altatóorvoslás akkoriban még alakulóban volt, és inkább ápolói területként tartották számon.
Javult a csecsemőhalandóság
Nagy álma volt, hogy sebész legyen, de mivel erre nőként nem sok esélye volt, megfogadta a tanácsot: egy évig tanult aneszteziológiát egy nővérképzőben, majd rezidensképzésen vett részt. 1938-ban visszatért a New York-i kórházba, ahol az új Aneszteziológiai Osztály vezetőjének nevezték ki. Ezzel ő lett az első nő, aki ilyen magas beosztást kapott. Teljesen átalakította az osztály működését, orvosokat alkalmazott nővérek helyett, és megalapította az aneszteziológiai képzési programot is. Később teljes jogú professzorrá nevezték ki - ő volt az első nő, aki elérte ezt a pozíciót. Virginia Apgar a következő generációt oktatta az egyetemeken, és még több időt szentelt az aneszteziológiai kutatásoknak, különös tekintettel a szülészeti altatás újszülöttekre gyakorolt hatásaira és a csecsemőhalálozás csökkentésére.
Bár az 1900-as évektől csökkent a csecsemőhalandóság az Egyesült Államokban, még az 1950-es években is 20-25 százalék között mozgott azoknak az újszülötteknek a száma, akik nem élték meg az egyhónapos kort. Abban, hogy ez az arány az 1970-es évek elejétől zuhanni kezdett, fontos szerepet játszott az elhivatott doktornő.
Reggeli közben jutott eszébe a módszer
Virginia éppen reggelizett, amikor a pontozás lehetősége eszébe jutott, ezért gyorsan egy szalvétára jegyzetelte le ötletét. Végül 1952-ben mutatta be módszerét, ami 1953-ban jelent meg hivatalosan, és a mai napig világszerte alkalmazzák.
Mit mér az Apgar teszt?
Az Apgar-teszt az újszülött állapotának felmérésére szolgáló vizsgálat, amely alapján pontozzák a csecsemőt. Amíg nem létezett, sokszor nem derült fény idejében az újszülött egészségügyi problémájára. A kisbaba 5 jellemzőjét figyelik: appearance, azaz bőrszín, pulse, azaz pulzus, grimace response, vagyis reflexek, activity, azaz izomtónus, valamint respiration, vagyis légzés. Így jön ki az angol APGAR betűszó. Minden jellemzőt 0-tól 2-ig lehet pontozni, s ha minden rendben van, a maximálisan adható pont 10. A vizsgálatot a születést követő első és ötödik percben végzik. A 10-es Apgar-érték alapos vizsgálatot követően rendkívül ritka, különösen az 1. percben, hiszen a kezek és a lábak egy újszülött esetén általában kékes színezetűek, amíg fel nem melegednek, így a születés utáni első percben általában a maximum pontszám 9. Ha az első percben mért érték alacsony (5-7 közötti), és az 5. percre sem emelkedik, vagy egyéb vészjelző eltérést fedeznek fel az újszülöttön, akkor azonnali orvosi felügyeletre lehet szükség. 0-4 pont között az újszülöttet intenzív osztályra viszik. Fontos azonban, hogy az Apgar-érték csak a csecsemő pillanatnyi állapotáról nyújt tájékoztatást. Ha alacsony, az még nem jelent biztosan bajt a gyermek későbbi fejlődésére vonatkozóan.
A következő években más kutatók segítségével vizsgálta, hogyan függ össze az Apgar-pontszám a szülés módjával, a szülés során alkalmazott gyógyszerekkel, illetve az anyai altatás formáival. Az Apgar-tesztnek köszönhetően lehetségessé vált a szülések, illetve az újszülöttek statisztikai összehasonlítása, ezáltal bizonyos kockázati tényezők beazonosítása - például így fedezték fel azt, hogy az altatásban végzett császármetszéses szülések sokkal veszélyesebbek a kisbabákra, mint a spinális érzéstelenítéssel végzettek.
Mindig hordott magánál újraélesztési felszerelést
Az 1950-es évek végére Apgar több mint 17 ezer szülésnél volt jelen. A pontrendszer finomítása során rengeteg fejlődési rendellenességgel is találkozott, az ezek közötti összefüggéseket is elkezdte feltárni. Amikor a National Foundation - March of Dimes (NF) felkérte, hogy vezesse újonnan alakított, veleszületett rendellenességekkel foglalkozó osztályát, ő elfogadta a felkérést. Bár leginkább az Apgar-tesztről ismert a neve, az aneszteziológia, majd később a teratológia (a születési rendellenességek tanulmányozása) területén is vezető szerepet töltött be.
Legendás energia és kiváló emberi kapcsolatteremtő képesség jellemezte. Évente több ezer kilométert utazott, hogy közönség előtt beszéljen a születési rendellenességek korai felismerésének fontosságáról. 1972-ben Joan Beck szerzőnővel közösen Is My Baby All Right? (Egészséges a babám?) címmel könyvet írt. Eközben folyamatosan tanította a jövő orvosait az egyetemen. „Senki, de tényleg senki nem fog a közelemben leállni a légzéssel!”- így válaszolt valamikor az ’50-es években, amikor megkérdezték, miért hord magánál mindig újraélesztő felszerelést. Egy zsebkés és egy gumicső mindig volt nála arra az esetre, ha valakinek sürgősen légutat kellene biztosítania - ennek köszönhetően 16 ember életét mentette meg.
„A születés az élet legveszélyesebb időszaka”
Bár rendkívül elfoglalt volt, mindig talált időt sokféle hobbija gyakorlására. Hegedűjét is magával vitte utazásaira, és gyakran játszott amatőr kamarazenei kvartettekben, bárhová vetette is az élet. Megismerkedett a hangszerkészítéssel, egy barátjával együtt két hegedűt, egy brácsát és egy csellót készítettek. Szenvedélyesen kertészkedett, szeretett legyezőhorgászni, golfozni és bélyeget gyűjteni. Ötvenes éveiben repülőleckéket vett, és azt mondta, célja az, hogy egyszer átrepüljön a New York-i George Washington-híd alatt.
Pályafutása során Apgar mindig optimistán vallotta, hogy „a nők már a születésük pillanatától kezdve szabadok”, és úgy vélte, hogy nőként nem érték komolyabb hátrányok orvosi karrierjében. Többnyire távol tartotta magát a női szervezetektől és mozgalmaktól. Ugyan néha magánbeszélgetésekben kifejezte frusztrációját a nemek közötti egyenlőtlenségek - különösen a bérezésben tapasztalt különbségek - miatt. Több díjat kapott élete során, 1973-ban egy női magazin az év tudósnőjének választotta. Sosem vonult nyugdíjba, aktív maradt élete végéig, annak ellenére, hogy az utolsó években májbetegséggel küzdött. Ötvenegy évvel ezelőtt, 1974. augusztus 7-én hunyt el abban az intézményben, ahol ő maga is orvossá vált, majd évtizedeken át dolgozott. Barátai, kollégái és volt diákjai nemcsak éles eszéért és szakmai kiválóságáért néztek fel rá, hanem meleg szíve és sziporkázó humora miatt is. Húsz évvel a halála után az Egyesült Államok emlékbélyeget bocsátott ki a tiszteletére, egy évvel később pedig beiktatták a National Women's Hall of Fame-be (Női Hírességek Nemzeti Csarnoka).
„A születés az élet legveszélyesebb időszaka. A new york-i rendőrség közlése szerint egy hét hónapos csecsemőt lőttek le Brooklyn kerületében fényes nappal. A motor ezután felborult, a rendőrség hajtóvadászatot indított a sofőr ellen. A rendőrség által megtekintett felvételről az is kiderült, hogy a robogó hátulján utazó olyan sebességgel zuhant a motorról, hogy mindkét cipője leesett. Egy szemtanú beszámolója szerint több felnőtt és gyermek tartózkodott az utcán, amikor eldördültek a lövések. A hét hónapos baba szülei egy boltban akartak betérni, hogy biztonságban legyenek. A gyermeket egy közeli kórházba vitték, ekkor azonban már halott volt. Tavaly augusztusban arról adtunk hírt, hogy legalább három ember meghalt, és nyolc megsebesült, amikor több fegyveres lövöldözni kezdett Brooklynban a Taste of the City Lounge nevű étteremben.
Mi a valóság? Miért pirruszi győzelem csupán, amit az amerikai abortuszlobbi aratott?
A lényeg ezúttal is a részletekben rejlik. Gyerekgyilkosok ezek? Beköszöntött az újbarbarizmus kora? Vége a keresztény értékrendre épülő Amerikának? Habár az első napok mémcunamija (aranyos újszülöttek fotója, rajta a felirat: „tegnap New York-ban még legálisan megölhették volna”) mára alábbhagyott, lényegileg nem csitulnak a viták, nem nyugszanak a kedélyek azóta, hogy január végén New York államban új abortusztörvényt fogadtak el. Olyat mégpedig, amely egészen a születés pillanatáig lehetővé teszi a terhességmegszakítást.
Minthogy az állam büntető törvénykönyvéből ezzel egyidejűleg töröltek minden abortusszal kapcsolatos paragrafust, ráadásul annak elvégzéséhez immár orvosra sincs szükség, valóban az elképzelhető legliberálisabb szabályozás született meg. Amerikát hagyományosan megosztja a kérdés, szavazatok millióinak útját határozza meg, hogy ki abortuszpárti, ki a női önrendelkezés szószólója (pro choice) és ki életpárti (pro life): előbbiek a demokraták táborát erősítik, utóbbiak a republikánusokét. Előbbiek diadalként ünnepelték a január végi döntést, utóbbiak pedig, élükön az elnökkel, szörnyülködtek.
Donald Trump keddi helyzetértékelő (State of the Union) beszédében sem hagyta szó nélkül a témát. „New York-i törvényhozók ünnepelték a szabályozás azon passzusát, amely megengedi, hogy kitépjenek egy csecsemőt az anyja méhéből, csupán pillanatokkal annak születése előtt.” Donald Trump sem hagyta szó nélkül a témát a State of Unionban. A New York-i demokrata vezetés rögtön tagadta az elnöki vádakat, s közölték: ők csupán a legfelsőbb bíróság „Roe kontra Wade”-döntését foglalták államuk joganyagába.
A New York-i demokrata vezetés viszont nem mondott igazat. Az új szabályozásnak persze van köze a híres döntéshez - nem véletlen, hogy éppen annak évfordulóján, 46 évvel a kihirdetése után fogadták el a saját abortusztörvényüket. 1973 januárjának 22. A Trump által kinevezett életpárti legfelsőbb bírák ugyanis - főleg egy, a közeljövőben várható újabb kinevezés után - meg is változtathatják a rendelkezést.
Az orvostudomány a vetéléshatárt a terhesség 24. hetére teszi: ez után a magzatnak esélye van a túlélésre akkor is, ha idő előtt jön a világra. Ezek a javaslatok és jogszabályok viszont még ezután is biztosítják a terhességmegszakítás lehetőségét. Hiába védekeznek New Yorkban például azzal, hogy a harmadik trimeszteres abortuszra új törvényük szerint is „csak” akkor van lehetőség, ha a babáról kiderül, hogy nem lenne életképes születése után, vagy ha az anya egészsége forog kockán, a rendelkezések bírálói szerint ezek csupán gumifogalmak, és bármire ráhúzhatók. Ki tudná például 100 százalékosan megmondani egy még meg nem születettről, hogy életképes lesz-e? Főleg pedig: az „egészség” fogalmát egy másik ítéletben (Doe kontra Bolton) már definiálták. Amint a 777 blog is rámutatott, eszerint „orvosi megítélés minden olyan tényező fényében gyakorolható - fizikai, érzelmi, pszichológiai, családi és a nő életkora - amely a beteg jólétének szempontjából fontos. Mindezen tényezők vonatkozhatnak az egészségre”. Igen, a törvény betűje szerint tehát akkor is, ha mondjuk „mentális” egészségére van rossz hatással a terhesség. Donald Trump tehát nem beszélt mellé: a jogi lehetősége valóban megvan, hogy kitépjenek egy életképes gyereket az anyja hasából.
Az új törvény ráadásul hatályon kívül helyezett két olyan jogszabályt is, amelyek vetélés előidézésének kísérlete miatt büntették a várandós nőnek kárt okozókat. Magyarán: ha valaki tavaly hasba rúgott egy várandós nőt New York államban, annak a magzatban okozott kár miatt is felelnie kellett.
Amint ebből a táblázatból is látszik, hét államban eddig sem volt semmilyen időbeli megkötése a terhességmegszakításoknak. Hivatalos adatok szerint az összes elvégzett abortusz 1,3 százalékát végzik a terhesség késői szakaszában, ami összesen évi 8300-8500 esetet jelent. 2012-es adatok szerint ezek közül a valóban életképes korban lévő, 24 hetesnél idősebb magzatok kárára elkövetett beavatkozások is voltak: becslések szerint 600 alkalommal. Abból viszont, hogy az amerikai valóságban ilyen esetek eddig is előfordulhattak legálisan, két kérdés adódik. Miért kapott most ekkora médiavisszhangot az ehhez felzárkózó New York-i szabályozás? A válasz a második kérdésre attól függ, hogy a politikai, jogalkotási „sikereket” nézzük, vagy a valóságot. Első esetben megállapítható: az amerikai törvényhozásban hiába próbálkoztak a republikánusok már a Trump-érában azzal, hogy bűncselekménynek minősítsék a 20. hét utáni abortuszokat, a demokraták a javaslatot rendre leszavazták. A fent említett állami törvények is utóbbiak győzelmét mutatják. És akkor miért kapott ekkora figyelmet a New York-i eset? A Planned Parenthoodnak fel kellett mutatnia valamit. Nekik is felmutattak.
Ha a számokra tekintünk, szintén az abortuszok számának drasztikus visszaesése látható Amerika-szerte: ezer szülőkorban lévő nőre (15-49) 1990-ben még 23 abortusz „jutott” ötéves átlagban, másfél évtizeddel később viszont „csak” 16. Úgy ráadásul, hogy ez a szám mindig is jóval kisebb volt például az európai átlagnál: 1990-ben kontinensünkön ötven körül volt ez a szám, 2015-re harminc környékére csökkent. A tendencia viszont nálunk is kedvező: 2017-ben lépte át Magyarország a „lélektani határt”, ekkor „esett be” évi 30 ezer alá a terhességmegszakítások száma. A csökkenés aránya hatalmas: 1995-ben még 77 ezer terhességmegszakítást végeztek hazánkban. Az abszolút csúcsot a hatvanas évek jelentette: 1968-ban és 1969-ben is kétszázezer (!) fölött volt az elvetetett magzatok száma.
A valóságban a helyzet tehát folyamatosan javul Amerikában, Európa-szerte és Magyarországon is, ahol a közkeletű elképzelés szerint csupán a 12. hétig engedélyezi az abortuszt. Ez azonban nem így van. A 12. S hogy mi a súlyos válsághelyzet? A törvény szerint az, ami „testi vagy lelki megrendülést, illetve társadalmi ellehetetlenülést okoz”. Márpedig hogy mi okoz „lelki megrendülést”, meglehetősen tág és szubjektív kategória. A történetnek azonban messze nincs még vége itt. Megszakítható a terhesség a 18. hétig is, ha az állapotos nő cselekvőképtelen, illetve ha az egészségügyi intézmény vagy valamely hatóság mulasztása miatt haladta meg a terhessége a 12. hetes időtartamot. De még ezzel sincs vége: a 20. hétig - a diagnosztikus eljárás elhúzódása esetén pedig még a 24. A csökkenés itthon is hatalmas. S ha azt hinnénk, hogy ez a végső határ: tévednénk.
Első pillantásra kísérteties a hasonlóság az amerikaiak sokat bírált szabályozásával, ám mielőtt megjelennének lelki szemeink előtt a halál haszonlesői, akik a „nő életét veszélyeztető egészségi ok” gumifogalma mögé bújva Magyarországon is kifejlett magzatokat pusztítanak el, jobb, ha tudjuk: erre ma nincs mód legálisan. A törvényhez kapcsolódó végrehajtási rendelet ugyanis szabályozza a terhességmegszakítások módját: itthon ilyen késői abortuszokat csak klinikai központokban lehet végezni, s konzílium szükséges a döntéshez, amelyben különböző szakterületek orvosai vesznek részt.
A politika viszonya az abortuszhoz persze itthon is ambivalens: míg a kormánypártok úton-útfélen hivatkoznak kereszténységükre, ami a 21. században a témára vonatkozóan nem jelenthet mást, mint hogy az életet a fogantatástól számítják, mégis liberális szabályozás van érvényben. A Fidesz által alkotott Alaptörvénybe ugyan bekerült a „magzati élet” védelme, ez azonban nem változtatott a szabályozáson, s valójában csak a képviselők kognitív disszonanciáját elfedni hivatott szépségtapasz, esetleg kommunikációs imázstrükk volt. Olyan ráadásul, amely alkotmányos aggályokat is felvet. Ahogy a Regnum Portál nevű oldalon Szabó Szilárd levezette: egy alkotmányban garantált és nevesített védelmet érdekütközés esetén is csak olyasvalami olthatna ki, ami szintén nevesítve van az alkotmányban - a nő „súlyos válsághelyzete”, „testi vagy lelki megrendülése” viszont nem élvez alkotmányos védelmet. Az mindenesetre biztos, hogy további könnyítések a kormánypártok részéről nem várhatók. De vajon begyűrűznek-e a baloldali és/vagy liberális ellenzékre az amerikai „progresszívek” szélsőségesen, kizárólag és mindig csak a nő szempontját figyelembe vevő szólamai? A Válasz tapasztalatai szerint nincs ilyen veszély. Az érdekszempont is hiányzik ehhez: itthon nem létezik profitéhes magánabortusz-hálózat, amely aztán képviselők kampányaihoz járulna hozzá.
A magyar politikai pártok álláspontja az abortuszról:
| Párt | Álláspont |
|---|---|
| MSZP/DK | Nem változtatnának a meglévő szabályozáson. Kiemelten fontosnak tartják a fogamzásgátlás és a felvilágosítás szükségességét, valamint a lombikbébi program támogatását. |
| Momentum | Alapvetően megfelelőnek tartja a terhességmegszakítások törvényi szabályozását, lényegi változtatás szükségességét nem látja. Fő problémának a törvény betartatását tartja. |
| Jobbik | Nem pontosan ismerik az amerikai gyakorlatot, de a jelenlegi magyar szabályozást megfelelőnek tartják, fenntartva az erőteljesebb prevenciós segítséget. Véleményük szerint az amerikai fejlemények, ha valóban a születés pillanatáig meg lehet szakítani a terhességet, erős túlzásnak számítanak. |