A mesterséges megtermékenyítés: útmutató a gyermekáldás felé

A gyermekáldás egy pár számára talán a legcsodálatosabb ajándék. Ám van, akiknek ez nem adatik meg természetes úton. Amikor felmerül a fertilitási problémák valamelyike, hetekig tartó vizsgálatok után derülhet fény arra, hogy pontosan melyik az a beavatkozás, amely az egyéni eredmények alapján alkalmazható. A modern orvostudomány eszközeivel azonban ma már csaknem minden párnak lehet gyereke - ilyen eszköz a mesterséges megtermékenyítés. Magyarországon is a becslések szerint 200-300 ezer meddő pár élhet.

Meddőségről akkor beszélünk, ha egy év rendszeres és fogamzásgátlás mentes házasélet ellenére nem jön létre a kívánt terhesség. 35 éves életkor felett már 6 hónap után javasolt a meddőségi kivizsgálások megkezdése. A házaspárok egyre később szánják rá magukat a gyermekvállalásra, az életkor, amikor a nők első gyermeküket szülik, kitolódott a 30-as éveikre. Az életkor előrehaladtával azonban a fertilitás, vagyis a nemzőképesség drasztikusan csökken. Az utóbbi évtizedekben a férfiak nemzőképessége is folyamatos csökkenést mutat.

A mesterséges megtermékenyítés (asszisztált reprodukció) a meddőség kezelését szolgáló eljárások összefoglaló neve. Alkalmazása során közösülés nélkül, külső segítséggel valósul meg a petesejt megtermékenyítése, így olyan pároknak is megadathat a gyermekáldás, akik természetes úton nem tudnak gyereket nemzeni. A mesterséges termékenyítési eljárások olyan orvosi beavatkozások, amelyek során mesterséges úton, külső beavatkozások, technikák alkalmazásával teszik lehetővé, hogy egy terhesség létrejöjjön. A lombikbébi-program jó, de nem az elsődleges megoldás. Ahhoz ugyanis, hogy valaki mesterséges megtermékenyítésben vehessen részt, számos, azt megelőző kezelésen és próbálkozáson kell részt vennie, a törvényi szabályozásnak megfelelően.

Meddőség okai és kivizsgálása

A meddő párkapcsolatok 40 százalékában a hölgyeknél, 40 százalékban pedig a férfiaknál van probléma. A maradék 20 százalék egy nehezen felderíthető terület, amelyben közös okokat keresünk. Ilyen ok lehet például, hogy a nő „allergiás” párja spermájára és szervezete antitesteket termel ellene.

Legelőször azt szoktuk javasolni, hogy egy andrológus a férfit, illetve annak spermáját vizsgálja meg, ez ugyanis egy viszonylag egyszerű és gyors eljárás, mellyel kizárható a férfi meddősége. Egészséges spermáról akkor beszélhetünk, ha 1 milliliter ejakulátumban minimum 20 millió spermium található. A férfi kivizsgálásával egy időben megkezdődhet a nő vizsgálata is - ez azonban egy sokkal hosszabb és sokkal kellemetlenebb folyamat, mint az urak esetében.

Két dolgot kell tisztázni: hogy funkcionális, vagy anatómiai oka van-e a meddőségnek. Az anatómiai okok között említjük például a veleszületett fejlődési rendellenességeket, és ide tartozik a petevezetők elzáródása is, amely a leggyakoribb meddőségi ok. Ezek a problémák általában műtéttel, egynapos sebészeti beavatkozásokkal orvosolhatók.

A meddőség funkcionális okának a hormonrendszerbeli hibákat említjük. Amennyiben a női szervezet valamilyen hormonális okból nem képes petesejt termelésére, a petefészek működésének gyógyszeres serkentésére, stimulációjára van szükség. A női eredetű meddőség hátterében az esetek egy részében immunológiai eredet állhat. Meddőség esetén érdemes megvizsgálni, hogy inzulinrezisztencia áll-e a gyermekáldás elmaradásának hátterében, amelyet életmódbeli változtatásokkal, illetve gyógyszeres kezeléssel hatékonyan tudunk kezelni.

A meddőség mai, modern diagnosztizálásának és kezelésének menete, hogy először elvégzik azokat a rutinvizsgálatokat, amelyek a meddőség konkrét kiváltó okának azonosítására szolgálnak. A meddőség okai között szerepelnek például a hormonális eltérések, a spermiumokkal kapcsolatos problémák vagy a petevezeték nem megfelelő átjárhatósága - ezeket az okokat először mind ki kell zárni, mielőtt mesterséges megtermékenyítéssel próbálkoznának egy párnál. Ha sikerült beazonosítani az említett problémák valamelyikét, akkor ezeket az okokat kezdik el célzottan kezelni. Elsőként tehát nem a mesterséges ondóbevitel vagy a lombikbébi program jön szóba, hanem a női hormonpótló kezelések, a spermiumok számának növelése férfiaknál, vagy a petevezetékek átjárhatatlanságának megszüntetése.

Ha a meddőség kezelésében alkalmazott rutinvizsgálatok nem azonosítják a problémát, akkor részletesebb diagnosztikai eljárások következnek. Az egyik ilyen, orvosi indikációt követően végezhető eljárás a diagnosztikus laparoszkópia. Az endometriózis kizárólag laparoszkópiás eljárással, vagyis hastükrözéssel mutatható ki. Ha a petevezetékek átjárhatóak, az esetleges szervi elváltozások kezelésre kerültek és hormonális úton a megfelelő menstruációs ciklust is sikerült beállítani, valamint a férfi spermaszáma is normálisnak bizonyult, akkor jelentősen megnő az esély a fogantatás természetes után való megtörténésére. Ennek támogatása érdekében a meddőségi diagnosztikus orvos ultrahanggal is ellenőrzi a ciklus során, hogy megvan-e a megfelelő peteérés. Ha mindent rendben talál, a peteérés ultrahangos követésével pontosan meg tudja állapítani a tüszőrepedés várható idejét, amely időpontban a legnagyobb esély van a fogantatás bekövetkezésére.

Mesterséges megtermékenyítés előtti vizsgálatok

Asszisztált reprodukciót megelőzően a nő és a férfi célzott kivizsgálása is szükséges. Férfiaknál az ondó laboratóriumi vizsgálata, kóros spermakép esetén hormonvizsgálatok és genetikai vizsgálatok is szükségesek. Nőknél a nőgyógyászati vizsgálat, hormonvizsgálat, belső nemi szervek vizsgálata, petevezeték átjárhatósági és méhüregi vizsgálat is szükséges. A fertőző betegségek szűrése mindkét félnél kötelező. A spermavizsgálatokhoz megfelelő mintagyűjtő edényre van szükség.

A leggyakoribb eljárások

Ovuláció indukció

A női meddőség egyik leggyakoribb oka az ovulációs zavar: amikor az ovuláció (magyarul peteérés, az érett petesejt kilökődése a petefészekből) rendszertelen vagy hiányzik. Ez jellemzően a hormonrendszer egyensúlyának felborulására vezethető vissza. Az ovuláció indukció a petefészkekben található petesejtek növekedésének és érésének hormonális támogatása, melyet természetes megtermékenyülés követ. A petesejtek éretté válásával mesterségesen váltják ki a tüszőrepedést is - ez az ovuláció-indukció. A fogantatás ebben az esetben természetes úton történik, vagyis a pár együttlétére van szükség hozzá. Ha a hímivarsejt megtermékenyíti a petét, az embrió beágyazódást további gyógyszeres kezeléssel, vagyis sárgatest hormonokkal segítik elő.

Intrauterin inszemináció (IUI)

Ha néhány hónap alatt a peteérés (ovuláció) idejére időzített együttlétek sem hozzák meg a várt eredményt, akkor a következő lépés egy reprodukciós centrum felkeresése. A reprodukciós eljárások legegyszerűbb formája az ondóbevitel (szakszóval mesterséges spermafelhelyezés). Méhszáj eredetű meddőség, vagy enyhe és középsúlyos endometriózis esetén javasolt az inszemináció, vagyis a méhen belüli mesterséges megtermékenyítés. Az inszeminációt a petesejt kilökődése (tüszőrepedés) ideje körül kell elvégezni, ehhez fontos a peteérés követése, vagy a sikeresség növeléséhez akár az ovuláció indukció is alkalmazható. A kezelés során a leendő kismamánál először a lehető legkíméletesebb módon, hormonkészítményekkel peteérésre késztetik a szervezetet. Ezt követően ultrahang vizsgálatokkal folyamatos megfigyelés alatt tartják a tüszők érését, majd a legalkalmasabb érettségi állapotban tüszőrepedést váltanak ki.

A kezelés napján a férfi spermamintát ad, ezt a laboratórium feldolgozza, majd az orvos egy katéter segítségével bejuttatja a feldolgozott mintát a méhüregbe. A természetes úton kinyert spermát sterilizálják, és speciális feldolgozáson megy keresztül. A spermamintából eltávolítják az ondófolyadékot és más anyagokat, az egészséges és jól mozgó spermiumok pedig tápfolyadékba kerülnek. A tüszőrepedés idején az orvos katéter segítségével bejuttatja ezt a „koncentrátumot” a méh üregébe. Tulajdonképpen a pénisz helyett dolgozik, s ezáltal a spermiumok kikerülik a méhnyakban lévő méhnyaknyákot is, amely képes akár megállítani is a spermiumokat. A módszer tulajdonképpen a természetes teherbeesés optimalizálására szolgál, nem avatkozik be durván a természet folyamataiba. A babánál a fejlődési rendellenesség valószínűsége a hagyományos teherbeesésével azonos, a kezelés sikeressége pedig 12-15 százalékos.

Az inszemináció a normál házasélethez képest néhány százalékkal javítja a teherbeesés esélyét, hiszen a spermiumok célzottan a méhbe kerülnek, pontosan a megfelelő időpontban. Sikertelen beavatkozás esetén nincs várakozási idő a következő próbálkozásig, az előfeltétel mindössze az, hogy a petefészek és a méh megfelelő állapotban legyen. Általában a 3. vagy 4. eljárás sikeres.

Az inszeminációnak két fő fajtáját különböztetik meg:

• Homológ inszemináció (AIH): Amikor a férj saját hímivarsejtjeivel végzik el a beavatkozást.
• Donor inszemináció (AID): Amennyiben a férfi spermája nem megfelelő minőségű a fogantatáshoz, vagy a nő egyedülálló szülőként szeretne teherbe esni, lehetőség van idegen (pl. spermadonor által adományozott) spermium használatával is elvégezni az inszeminációt. Az ismeretlen (anonim) donor személy szűrése kiterjed a fertőző, a szexuálisan átvihető, valamint az öröklődő betegségekre is.

In vitro fertilizáció (IVF) - Lombikbébi eljárás

A petesejtek izgatása, majd az inszemináció sikertelensége után gondolkodhatnak a párok a lombikbébi-eljárás megindításán. Ez jelenleg Magyarországon csak magánintézményekben vehető igénybe, a jogszabályok pedig pontosan rögzítik azt is, hogy mely esetekben jár a TB-támogatás, vagyis ki jogosult lombikbébi kezelésre. A társadalombiztosító maximum öt beavatkozást finanszíroz és csak abban az esetben, ha az orvosilag indokolt, a nőnek van érvényes TAJ-kártyája, az eljárás előtt pedig voltak inszeminációs próbálkozások. Az öt beavatkozás után lehetőség van további próbálkozásra is, de csak térítés ellenében.

Lombikbébi kezelésen a szervezeten kívüli megtermékenyítés (in vitro fertilizáció - IVF) különböző formáit értjük, melyek során a spermiumok és a petesejt „randevúja”, így a petesejt megtermékenyülése is a szervezeten kívül, laboratóriumban történik. Az ilyen típusú kezeléseket többnyire az indokolja, ha a pár valamely tagjánál felfedezhető valamilyen komolyabb, terméketlenséghez vezető eltérés. Több sikertelen inszemináció, hormonprobléma, komolyabb szervi eltérés, előrehaladott anyai életkor, gyenge minőségű spermakép, ismeretlen eredetű meddőség esetén ajánlott.

IVF menete:

1. Petefészek stimuláció: Először a nő hormontartalmú készítményeket kap, melyekkel elérjük, hogy a szokásos egy petesejt/hónap helyett petefészke több, megtermékenyítésre alkalmas petesejtet termeljen. Ezt hívjuk multiplex-ovulációnak. Az így nyert 4-10 petesejtet a stimuláció végén kinyerik.
2. Petesejt leszívás: A tüszőleszívás altatásban vagy anélkül is végezhető és egy kisebb műtétnek felel meg. Általában 10-15 percig tart, majd az altatásból felébredve a páciens haza is mehet. A munka ez után ugyanis a laboratóriumban folytatódik. A petesejteket tartalmazó tüszőtartalmat rövid altatásban egy vékony tűvel, ultrahang vezérlés mellett, hüvelyen keresztül szívják le.
3. Megtermékenyítés: A kinyert petesejteket laboratóriumi körülmények között speciális tápoldatba ill. szövettenyésztő edénybe helyezik. A petesejt megtermékenyítése hasonlít a természetben is lejátszódó folyamathoz: a petesejtre 200-300 ezer hímivarsejtet cseppentenek. Lehetőség van a spermiumokat a petesejt citoplazmájába is juttatni egy üvegkapilláris segítségével.
4. Embrió tenyésztés: A megtermékenyült petesejtek, vagyis az embriók ezután 2-5 napig a laboratóriumban maradnak, amíg el nem érik a 16 vagy 32 sejtes állapotot. A fejlődés különböző stádiumaiban levő embriók eltérő fiziológiai körülményeket igényelnek a megfelelő fejlődésükhöz. Ezt a laborban az adott fejlődési állapotnak megfelelő összetételű táptalajok alkalmazásával tudják biztosítani.
5. Embrió transzfer (ET): Az embrió ekkor már alkalmas a méhbe való beültetésre, ami nagyban hasonlít az inszeminációhoz. Az embriókat kevés tápfolyadékkal egy katéterbe szívják fel, majd a méh üregébe vezetve befecskendezik. Az eredményesség érdekében soha nem egy embriót ültetnek vissza az orvosok, hanem többet, hogy az eredményességet növeljék, s legyen olyan embrió, amelyik megtapad a méhnyálkahártyában. A visszaültetés kb. 1-2 perces minimális kényelmetlenséggel járó eljárás, ami után a nő pár óra múlva általában távozhat. Három hétig feltétlen nyugalom, és ha lehetséges otthoni pihenés javasolt, ez ugyanis a legkritikusabb időszak. A megtapadást hormontartalmú gyógyszerekkel is segítik. 21 nappal az embriók visszaültetése után ultrahangvizsgálattal már látható a korai petezsák, mely jelzi a terhesség bekövetkeztét.

Intracitoplazmatikus spermium injekció (ICSI)

Az ICSI a lombikbébi kezelés egyik altípusa, amely alapvetően az eljárás módjában tér el az IVF-től. Magyarországon immár 20 éve alkalmazott módszer, amely kifejezetten azoknak a pároknak nyújt segítséget, akiknél a férfi spermaképe olyan értékeket mutat, amely arra enged következtetni, hogy természetes úton igen csekély esély van a megtermékenyülésre. Az eljárás során az eljáró szakember spermiumokat juttat a petesejtbe. A petesejtet rögzítik, és egy igen vékony tű segítségével, mikroszkóp alatt fecskendezik bele az egyetlen spermiumot. Alábbi esetekben javasolt: rossz minőségű spermiumok (nagyon alacsony spermiumszám, a mozgó spermiumok aránya 20% alatti, több mint 70% az abnormális spermiumok aránya, gyenge célirányos mozgás), súlyos endometriózis, FSH magas szintje, kevés petesejt, 40 év feletti életkor, több sikertelen IVF kezelés.

A mikro manipulációs eljárás során a petesejtet egyik oldalon rögzítik, majd a másik oldalról egy igen vékony tűvel juttatják a spermiumot a petesejt belsejébe. Az eljáráshoz a petesejtet előkezelik, a sejtet körülvevő védőréteget különböző enzimekkel elvékonyítják. A spermiumot egy üvegkapillárisba szívják fel, ahonnan közvetlenül a petesejt belsejébe úsztatják, így elkerülhetetlen találkozás jön létre a két ivarsejt között. Mivel a petesejt előkezelésen megy át az eljárás elvégzéséhez, ezért rendkívül sérülékennyé válik. A kezelés sikerének érdekében az IVF-hez képest általában több érett tüsző leszívására van szükség. Az esetek nagyobb százalékában figyelhető meg, hogy a sikertelen lombikbébi kezelés után az ICSI sikeres megtermékenyüléssel jár.

A biológus normális szerkezetű, mozgó spermiumot választ ki az injektáláshoz. Előfordulhat, hogy a mintában nincs mozgó vagy normális szerkezetű spermium. Ez önmagában nem zárja ki a megtermékenyítés lehetőségét. Kóros szerkezetű spermium is képes megtermékenyíteni a petesejtet, ha a genetikai állománya ép és rendelkezik működőképes petesejt aktiváló faktorral és centroszómával. Mozdulatlan spermiumok esetén megfelelő szelekciós módszerrel (ún.: hipoozmotikus duzzasztási teszt) ki lehet választani az életképes hímivarsejteket.

ICSI műtéti úton nyert spermiummal (TESE, MESA)

Ha az ejakulátumban egyáltalán nincs spermium, akkor azoospermiáról beszélünk. Ha az ismételt vizsgálat eredménye is azoospermiát igazol, akkor andrológus bevonásával sebészi úton meg lehet próbálni spermiumokat nyerni a mellékheréből (MESA) vagy a heréből (TESE). Sebészi úton nyert spermiumok esetén ICSI alkalmazásával lehet a petesejteket megtermékenyíteni. Azooospermia bizonyos formáinál (komplett érési gátlás) a sebészi úton nyert mintában sem lehet spermiumot találni. Éretlen spermium előalakok egy részének (elongált spermatida, kerek spermatida) felhasználásával is elvégezhető az injektálás, mert ezeknek a genetikai állománya már alkalmas a megtermékenyítésre. Az előalakokkal végzett injektálás (ELSI, ROSI) eredményessége elmarad az érett spermiumokkal végzett beavatkozásokhoz képest.

Spermium szelekció

• ZYMOT: A ZYMOT cég mikrofluidikai chip-je (Fertile Plus) lehetővé teszi, hogy a spermiumokat a hagyományos spermapreparálásnál (sűrűséggradiens centrifugálás) kíméletesebb technikával válasszák el az ondóplazmától. A chip egy membránt tartalmaz, amely elválasztja az ondót a tápoldaltól. A mozgó spermiumok a membrán pórusain keresztül úsznak fel a membrán felett lévő tápoldatba. Ez az eljárás kíméletesebb, mint a centrifugálás, mert a szeparáció során nem éri stressz a spermiumokat.
• MACS: A MACS (magnetic-activated cell sorting, magyarul: mágnesesen aktivált sejtválogatás) a spermiumválogatás fejlett módszere, amely eltávolítja a hibás, töredezett DNS-t tartalmazó spermiumokat. A MACS-módszer a sérült spermiumokat mágnesesen megjelöli, és a mágneses mezőnek köszönhetően rögzíti is őket. A megmaradt egészséges spermiumok, amelyek átjutnak a módszerrel, használhatók inszemináció, IVF, ICSI eljárás során is.
• PICSI: A fiziológiás ICSI (PICSI) eljárás lényege, hogy a spermiumokat a hialuronsavhoz való kötődésük alapján választják ki a megtermékenyítéshez. A hialuronsav a petesejtet körülvevő granulóza sejtek közötti mátrix egyik alkotóeleme és így szerepet játszik a spermiumok természetes szelekciójában. A spermiumok csak megfelelő érettségi állapotban képesek kapcsolódni a speciális Petri csésze (PICSI dish) aljára rögzített hialuronsav réteghez. Így a Petri csésze aljához kapcsolódó spermiumok injektálása előnyt jelenthet a megtermékenyítésnél.

Asszisztált hatching (AHA)

Vannak olyan esetek, amikor a petesejt megtermékenyítéséig a folyamat rendben zajlik, ám az embrió nem tud beágyazódni megfelelően a méhnyálkahártyán. Ehhez nyújt segítséget az asszisztált hatching. Az embriót olyan védőburok veszi körül, ami megvédi, miközben a sejt a petefészektől eljut a méhüregbe. Vannak olyan esetek, amelyek során az embrió nem képes áttörni ezt a burkot, ezért nem tud megtapadni a méhben, ami egy idő után a sejt elhalásához vezet. Az AHA eljárás során mechanikusan, kémiai úton, esetleg lézerrel segítik elő a burokrepedést, így a növekvő embrió már magától ki tud bújni, nagyobb eséllyel tud beágyazódni. 35 éves kor felett, két sikertelen IVF ciklus után alkalmazzák az AHA kezelést. A beavatkozást a következő esetekben rutinszerűen elvégzik a beültetés előtt: vastag zona pellucida (>15 µm), anyai életkor (>35 év), emelkedett bazális FSH, több sikertelen IVF-ET kezelés. Mikrosebészeti lézer szakszerű alkalmazásával a beavatkozás semmilyen kockázatot nem jelent az embriókra nézve.

Fagyasztott embrió transzfer (FET)

Az IVF beavatkozások jelentős részénél több embrió indul fejlődésnek, mint amennyit beültetnek. A beültetésre nem kerülő, jó minőségű embriók mélyhűtése lehetővé teszi, hogy azokat későbbi időpontban ültessék be. Így nincs szükség újabb IVF kezelésre. Az embriókat általában 5-6 napos állapotban fagyasztják le és így (-196 fokon) károsodás nélkül lehet őket tárolni, jelenlegi ismereteink szerint gyakorlatilag korlátlan ideig. A fagyasztás szóba jöhet akkor, ha a pár később is szeretne még gyermeket, vagy a termékenységet valamilyen küszöbönálló kezelés, betegség fenyegeti.

Vitrifikációs technika alkalmazásával a mélyhűtött embriók több mint 90 %-a túléli a mélyhűtést és felengedést (szemben a korábban használ ún. lassú fagyasztással, ahol ez 50-60% körül volt). Amennyiben már nem szeretnének több gyermeket vállalni, rendelkezhetnek a fagyasztott embrióik sorsáról. Az egyik lehetőség számukra, hogy a fagyasztott embriókat felajánlják olyan családok részére, akiknél a saját ivarsejttel történő gyermekáldás esélye rendkívül alacsony, vagy egyáltalán nem lehetséges.

Embrióadományozás és petesejt-donáció

Abban az esetben, hogy ha a babát akaró párnak a férfi, vagy a nő oldaláról nincs lehetősége saját embrió visszaültetésére, még mindig bízhatnak a spermium-, vagy az embrióadományozásban. A spermabankokból anonim módon lehet ismeretlen donortól spermához jutni. Erre akkor van szükség, ha a férfi hímivarsejtjei nem alkalmasak a megtermékenyítésre.

Lehetséges az embrió-adományozás is. Amikor a petesejteket a lombikbébi eljárás során leszívják, majd megtermékenyítik, nem az összest ültetik be. A többi embriót általában lefagyasztják, ha pedig sikeres volt a többi embrió beültetése, a házaspár (vagy élettársak) fel is ajánlhatják azt más nehéz sorsú pároknak. Az adományozás céljából felajánlott embrió legfeljebb 5 évig tárolható, de ez az időtartam egy alkalommal, további 5 évvel meghosszabbítható. A fel nem használt embrió a határidő letelte előtt nem semmisíthető meg, csak abban az esetben, ha az embrió károsodott. Az embrió sorsáról az embriót létrehozó házastársak (élettársak) közösen rendelkeznek.

Lehetőség van petesejt-donációra is, ám ennek még szigorúbb feltételei vannak, mint a spermadonációnak. Reprodukciós eljárás céljából történő női ivarsejt-adományozás esetén csak az ajánlhat fel petesejtet, aki a befogadó nő:

• közeli hozzátartozója vagy,
• oldalági rokona vagy,
• testvérének házastársa (bejegyzett élettársa, élettársa) vagy,
• házastársa (élettársa) közeli hozzátartozója az egyenes ági rokon és a testvér kivételével vagy,
• házastársa (élettársa) testvérének házastársa (bejegyzett élettársa, élettársa).

Preimplantációs genetikai diagnózis (PGD)

A preimplantációs genetikai diagnózis (rövidítve: PGD) a beágyazódás előtti embriók genetikai vizsgálatát jelenti, melynek célja, hogy a súlyos betegséget hordozó embriókat külön lehessen választani a (konkrét tulajdonságra nézve) egészséges embrióktól. A PGD az ún. prenatális (születés előtti) genetikai vizsgálatok legkorábbi formája.

Kockázatok és mellékhatások

Ha megtörtént a beágyazódás, és eltelt az első 6-7 hét, annak ellenére, hogy különösebb terhesgondozásra nincs szükség, a lombikbébi eljárás által létrejött terhesség mégis különbözik a spontán terhességektől:

• Ikerterhesség kockázata: Mesterséges megtermékenyítés esetén számolni kell az iker, illetve általában véve a többes terhesség kockázatával. A nemzetközi irodalom szerint az esetek 25-35 százalékában lehetséges a többes terhesség. A többes terhességek természetesen még inkább igénybe veszik az anyai szervezetet, ezért különös odafigyelést igényelnek. Amennyiben az embriók (vagy egyes embriók) esetében fennáll az életképtelenség, vagy egyéb betegség, lehetőség van az embriók számának korlátozására. Ha túl sok embrió fogan meg, rontják egymás túlélési esélyeit - ilyen esetben lehetőség van arra, hogy egy vagy több embriót eltávolítsanak, így javítva a többi esélyét.
• Genetikai problémák: Mivel a meddő pároknál eleve nagyobb valószínűségű a genetikai rendellenesség, ezen pároknál a kockázat is magasabb, hogy a baba is valamilyen betegséggel fog majd küzdeni. Magának az eljárásnak is van kockázata genetikai szempontból, azonban a szakirodalom jelenlegi állása nem tudja pontosan megállapítani, hogy ez mekkora, s a kezelés során használt gyógyszerek gyártói sem tudják ezt pontosan behatárolni, így kizárni sem lehet őket.
• Stressz: Míg a természetes úton bekövetkezett fogantatást, és gyermekvárást a nők többsége természetes folyamatnak érzékeli, addig erre a lombikbébi eljáráson átesett nőknek a kivizsgálások, gyógyszeres kezelések, műtétek és egyéb beavatkozások miatt lehetőségük sincs.
• Vetélés és méhen kívüli terhesség: Mesterséges megtermékenyítéssel létrejött terhesség esetén nagyobb a vetélés vagy abortusz valószínűsége, mint spontán terhesség esetén. Emellett az eljárás a méhen kívüli terhesség esélyét is növeli kismértékben.
• Petefészek-túlstimulálási szindróma: Fontos tudni a petefészek-túlstimulálási szindrómáról is, mint lehetséges mellékhatásról. Ritka esetben a szervezet túlzott mértékben reagál a hormonokra, és ennek következtében a vártnál több tüsző kezd megnagyobbodni.

Sikerráták

A mesterséges megtermékenyítés ára, feltételei és folyamata mellett a leggyakoribb kérdések közé tartozik az is, hogy mekkora a sikeres kezelés esélye. Magyarországon a meddőségi kezelések eredményességéről rendelkezésünkre állnak hivatalos adatok, ezek alapján 2017 és 2019 között az évente elvégzett asszisztált reprodukciók kb. 20 százalékából született gyermek, 2020-ban ez 17,9% volt, 2021-ben pedig 16,6%. Fontos, hogy a sikerráták az eltérő szabályozások, protokollok miatt országonként eltérőek - sőt még klinikánként és orvosonként is vannak eltérések a protokollokban. Amit tudunk: az inszemináció sikeressége világszerte 15-17 százalék, a lombikbébi program (IVF) sikerrátája a Magyarországhoz hasonló szabályozással rendelkező országokban 35-40 százalék (ez az embrióbeültetésre számított klinikai terhességek aránya).

A mesterséges megtermékenyítés sikerességét számos tényező befolyásolja:

• Életkor: 35 év alatt a legnagyobb a siker valószínűsége (kb. 45%), 35 felett 20-30%, 40 felett 10-15%.
• Petesejt, spermium és embrió minősége: Ezek minősége alapvetően befolyásolja a sikeres megtermékenyítés és beágyazódás esélyét.
• Meddőség oka: Egyes problémák könnyebben kezelhetők, mint mások.
• Korábbi próbálkozások: Ha egy nőnek korábban már volt sikeres terhessége, a siker esélye nagyobb. Ha egy nőnek már több sikertelen mesterséges megtermékenyítése vagy vetélése volt, a siker esélye kisebb.
• Stimulációs protokoll: A petefészek stimulációjához használt protokoll is sokat számít - ezt az orvos életkor, hormonszintek és egyéb tényezők alapján határozza meg.
• Életmódbeli tényezők: A dohányzás, alkoholfogyasztás, súlyfelesleg és stressz is negatív hatással lehet a kezelésre.

Ne felejtsük, hogy a lombik sikerráta magasabb a természetes úton való teherbeesés esélyénél, ami 30 évesen havonta kb. 20%, 35-40 között 5-10%, 40 felett kevesebb mint 5%.

Meddőségi kezelések sikerrátái (példa):

A mesterséges megtermékenyítés szabályozása és költségei Magyarországon

Magyarországon a kezelés ingyenes: egészen pontosan inszeminációból hat alkalmat, míg a lombikbébi-eljárásból öt alkalmat áll a társadalombiztosító (egy gyermek születését követően pedig további négyet). Emellett a kezeléshez szükséges gyógyszerek is ingyenesen hozzáférhetőek. Az állami támogatás azonban csak akkor vehető igénybe, ha a kezelés még a nő 45. életéve betöltése előtt megkezdődik. Fontos változás volt, hogy 2022 nyarától csak az állami meddőségi klinikákon kezelhetők az erre jogosult nők. Meddőségi kivizsgálásokra továbbra is van lehetőség magánintézményekben, de ezeken a helyeken már nem végeznek meddőségi beavatkozásokat. A kormány célja az volt, hogy minél szélesebb körben elérhetővé tegye az államilag finanszírozott meddőségi kezeléseket, segítve a gyermekszületések számának növelését, a népességfogyás megállítását. Érdemes még azt is tudni, hogy öt sikertelen beavatkozás után az állami klinikákon is fizetni kell az eljárásért, bár lényegesen kevesebbet, mint korábban a magánszektorban kellett.

Külföldi lehetőségek

A meddő párok egy jó része a magyarországi állami rendszer (és az azt jellemző szakemberhiány) helyett inkább külföldre utazik lombikkezelésre - csehországi, szlovákiai vagy ausztriai klinikák tartoznak a legnépszerűbbek közé. Sokan a hazai állami intézetek futószalagszerű, személytelenebb működése, az egészségügyre általában jellemző helyzet miatt döntenek külföldi kezelés mellett, illetve a jogszabályok is valamivel liberálisabb külföldön.

Az egyedülálló vagy leszbikus kapcsolatban élő nők, akiknél nincs egészségügyi akadálya a teherbeesésnek, kénytelenek külföld felé venni az irányt. Szerencsére több olyan európai ország is van, ahol a leszbikus kapcsolatban élő nőket is tárt karokkal várják a klinikák. Az ILGA-Europe szivárvány térképe jó áttekintést ad arról, hogy melyik országokban engedélyezett a mesterséges megtermékenyítés egyedülállóknak vagy azonos nemű kapcsolatban élőknek.

Jó kiindulási pont lehet a klinikák weboldala, mert a legtöbb esetben közzéteszik az árlistát, szerencsés esetben részletezve, hogy milyen szolgáltatást nyújtanak azért a bizonyos összegért. A különböző beavatkozások alap áráról tájékozódva fontos, hogy pontosan tisztában legyünk vele, mit tartalmaz az ár. Sok esetben ugyanis a gyógyszerek, a tesztek, a konzultációk külön fizetendők, mindezen felül pedig számításba kell venni az utazás és szállás költségeit. Nem elhanyagolható az sem, hogy a klinika rendelkezik-e saját spermabankkal, illetve ha nem, akkor honnan szerzik be azt.

A sikeres teherbeesési statisztikákat is érdemes áttekinteni a klinika kiválasztásakor, ha pedig ez nincs feltüntetve az intézmény honlapján, akkor az első konzultáció során legyen ez az egyik kérdés. Az első konzultációt a legtöbb klinika ingyenesen kínálja, érdemes élni a lehetőséggel.

tags: #nemvalaszto #mesterseges #megtermekenyites