Amikor a baba nem szopizik cumisüvegből anyatejjel: megoldások és tanácsok

Kétségtelen, hogy az újszülöttek és csecsemők számára az anyatej az ideális táplálék. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) is az anyatejes táplálást javasolja legalább a gyermek első 6 hónapja során, hiszen az anyatej biztonságos, tiszta és olyan antitesteket tartalmaz, amelyek segítenek megvédeni a gyermekeket sok gyakori betegségtől. Számos élethelyzet adódhat azonban, amikor a szoptatás akadályokba ütközik, vagy amikor az anya úgy dönt, hogy cumisüvegből etetné gyermekét lefejt anyatejjel.

A „cumizavar” tévhite és a tudományos bizonyítékok

Sajnos az anyatej fejése, tárolása, majd a cumisüvegből való megitatása sok esetben egy tévhit miatt ütközik akadályba. A köztudatban hibásan, ugyanakkor elevenen él az az elképzelés, miszerint ha egy újszülött vagy csecsemő cumisüvegből is kap táplálékot, akkor „leszokik a mellről”.

Fontos leszögezni, hogy a rendelkezésre álló tudományos szakirodalmat áttekintve az eredmények nem támasztják alá azt, hogy a „cumizavar” létezne, vagyis nincs tudományos alapja annak az elképzelésnek, miszerint a szoptatás melletti cumisüveges táplálás vagy nyugtató cumi használata az anyamell mellőzéséhez, az arról való leszokáshoz vezetne. A szakirodalomban fellelhető 16 vonatkozó vizsgálat fele a „cumizavar” elképzelés mellett, míg másik fele az ellen érvel.

A korszerű és friss ismeretek fényében ma már elmondható, hogy nem tiltott vagy kerülendő az etető- és nyugtató cumik használata. Sőt, ezek az eszközök megférnek a szoptatás mellett. Az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia már 2005-ben megfogalmazta azt, hogy a nyugtató cumi használata hozzájárul a hirtelen csecsemőhalál kockázatának csökkentéséhez. Emellett egy 2011-es Cochrane review következtetése szerint egészséges újszülötteknél és csecsemőknél a nyugtató cumi használata, akár közvetlenül a megszületés utántól kezdve, akár későbbtől használva, a gyermek 4 hónapos koráig nincs hatással arra, hogy a gyermek táplálható-e kizárólagosan vagy részlegesen szoptatással.

A WHO a 2018-as Bababarát Kórházak Iniciatíva „Tíz lépésében” a tájékoztatásra helyezi a hangsúlyt. A 9. pont szerint tájékoztatni kell az anyukákat a cumisüvegből való táplálás és a nyugtató cumi használatának kockázatairól, tehát a hangsúly a kerülés helyett a tájékoztatáson van. Tehát, ameddig lehetséges, a kizárólagos szoptatásra kell buzdítani az anyukákat, emellett persze a szülő belátása szerint kaphat megfelelő, jó minőségű nyugtató cumit az újszülött/csecsemő.

Cumisüveges etetés bevezetése szoptatott babánál

A cumisüveg akár születéstől kezdve bevezethető, vagy előfordulhat, hogy egy idő után szeretné bevezetni az anya arra az esetre, ha távol lenne a babától. Fontos tudni, hogy míg egyes babák elsőre elfogadják a cumisüveget, másoknak több gyakorlásra van szükségük. Hasznos lehet, ha a baba rendszeresen kipróbálja a cumisüveg cumit vagy a cumit, hogy megszokja azt.

Gyakorlati tanácsok a cumisüveges etetéshez:

• Használjon kerek cumifejet: A cumisüvegből való szívás más száj- és nyelvmozgást igényel, mint a szoptatás, így időbe telhet, mire a baba megszokja a változást. Használjon kerek cumifejet, amely formájában és érzetében is hasonlít az anyai mellbimbóra, így minimalizálható az úgynevezett „Cumizavar” kialakulása.
• Használja az anyatejet: A cumisüveges etetés bevezetése szoptatott babánál némi megszokást igényelhet, ezért ne csüggedjen, ha az első néhány alkalommal nem sikerül.
• Hagyja, hogy az anya elhagyja a szobát: Ha úgy tapasztalja, hogy a gyermek nem akarja elfogadni a cumisüveget, engedje, hogy a másik szülő adja a cumisüveget, amikor az anya nincs jelen. A szoptatott baba érzékeli az anyatej illatát, ha az anya a közelben van, és természetes módon inkább szopni szeretne.

Figyelem: Ha kihagyja a szoptatást, mert a baba üveges etetést kap, fontos, hogy fejje le a tejet, hogy elkerülje a tejcsatornák elzáródását, a mellgyulladást és fenntartsa a tejtermelést.

Válaszkész cumisüveges táplálás

A válaszkész táplálás alapja az, hogy szülőként képes legyen kommunikálni érzelmeit és elvárásait gyermeke felé, miközben nyitott a gyermektől jövő üzenetek, különösen az éhségjelek és teltségjelek felismerésére. Ezekre azonnal, megfelelő és támogató módon válaszol. A válaszkész cumisüveges táplálás módszerét 2014 óta az UNICEF ajánlásai között is megtalálhatja. Ez a táplálási mód nem jobb, mint a szoptatás, de segíthet kivédeni a cumisüveges táplálás okozta egyes kockázatokat és problémákat.

A válaszkész cumisüveges etetés lépései:

1. Vegye az ölébe a babáját, tartsa félig ülő helyzetben az egyik karjával, közel a testéhez úgy, hogy lássátok egymás arcát.
2. Érintse a cumisüveg cumiját a baba felső ajkához. Várja meg, hogyan reagál. Ha éhes, akkor ilyenkor kinyitja majd a száját és megpróbálja bekapni a cumit.
3. Engedje, hogy szopni kezdjen, de még ne billentse az üveget, vagyis hagyja cumizni egy fél percig „üresjáratban”, ahogyan azt a legtöbb baba az anyamellen is teszi, amíg beindul a tej áramlása.
4. Az üveget döntse vízszintes helyzetbe, hogy enyhe áramlást biztosítson, és a baba elkezdhesse az evést. Ne legyen túl nagy a lendület, hagyja enni a saját tempójában.
5. Figyelje gyermeke arckifejezését, testtartását, a szopás tempóját és amikor úgy látja, hogy szükséges, engedje őt pihenni. Ilyenkor billentse kicsit lefelé a cumisüveget, hogy megálljon az áramlás. Így a babájának van lehetősége szusszanni egy picit, ahogyan ezt a szoptatás során is tenné. A cumit ilyenkor nem kell kihúznia a szájából.
6. Figyelje meg: Hogyan reagál a gyermeke a szünetre! Mit csinál? Kér-e még?
7. Egy étkezés során több ilyen szünetet is iktasson be, gyermeked igényeinek megfelelően. Az étkezésnek akkor legyen vége, amikor már nem kér többet és a jóllakottság jeleit mutatja.
8. Az etetés során engedje el azt a célt, hogy mindent megegyen az üvegből! Az erőltetés negatív stressz a gyermeknek, valamint hozzájárulhat a túlevések, a túlzott hízás, a nagy vagy gyakori bukás és a reflux tüneteinek erősödéséhez is.

Az étkezés a gyermek szükségleteihez igazodik és gyakorisága hasonlít az igény szerinti szoptatáshoz, így várhatóan egészségesebb gyarapodási görbét is eredményez. A gyakori, de kisebb étkezések segítenek elkerülni a gyomor túlzott feszülését, így csökkenthetik a rendszeres és nagy mennyiségű bukás és az ezzel járó szövődmények kialakulását. Az etetések nem csak a táplálkozásról szólnak, hanem (a szoptatáshoz hasonlóképp) az együttlétről, egymás megismeréséről, közelségről is. Ez a táplálási mód egy mély, bizalmas és kölcsönös kapcsolat kialakulását segíti a szülő és a csecsemő között, és támogatja a biztonságos kötődés létrejöttét.

Szopási sztrájk: megértés és kezelés

A szopási sztrájk a szopás részleges vagy teljes elutasítását jelenti, egy már bizonyos mértékig kialakult szoptatási kapcsolatban. A baba rángatja a cicit, idegesen eszik, hátrafeszíti magát. Egy-egy szopi alkalmával vagy bizonyos napszakokban nyugtalan a mellen vagy teljesen elutasítja. Nem csoda, hogy ebben a helyzetben a tehetetlenség és kétségbeesés hullámai uralkodhatnak el az anyán. A szopási sztrájk jelenségének megértése segíthet, hogy a kétségbeesés és tehetetlenség helyett a babádban és magadban bízva vissza tudjatok térni a harmonikus szoptatáshoz.

Hogyan ismerhető fel a szopási sztrájk?

Egyrészt azt jelzi, hogy szopni szeretne: az újszülött cuppog, tátog, dugdossa a nyelvét kifelé, forgatja a fejét, öklét a szájába teszi. Nagyobbacska baba fúrja a fejét a mellhez, ölbe mászik, esetleg a megszokott szavakat mondja. Másrészt azonban, az előzőekben felsorolt jelzések ellenére a szopás megkezdése előtt vagy közben, akár már a szopási testtartáshoz való készülődéskor, feszültté, frusztrálttá válik és elutasítja a mellet, rángatja a cicit, idegesen eszik.

Egy baba életösztönétől hajtva elemi módon keresi a harmonikus, kellemes érzeteket fizikai és érzelmi szinten is, és szeretné elkerülni a kellemetleneket. Szopási vágya éhsége és szomjúsága csillapítására, érzelmi és fiziológiai egyensúlyának helyreállítására is szolgál. Ideális esetben a szoros anyai testkontaktussal, szopómozgással és tejjel járó komplex szopási helyzet minden szinten megnyugtatja, ellazítja, kínzó éhségét és szomjúságát csillapítja. A szopás által (is) visszaáll érzékeny egyensúlyi állapota.

Ha bármilyen okból a szopás kellemes és harmonikus élményébe valami nehéz, kellemetlen hatás vagy hiányérzet vegyül, akkor az a babát megijesztheti, és arra késztetheti, hogy a számára negatív élményt elkerülje. Mivel pedig ez a negatív élmény számára a szopással kötődik össze, akkor teljes mértékben vagy részben a szopást kezdi el visszautasítani. Nagyon nagy feszültséget él meg. Szeretne szopni, jóllakni, elaludni, megnyugodni, de a szopás, mint mindezen jóknak a forrása rossz érzésekkel keveredik össze. Ijedtséget, esetleg félelmet, túlingerlődést él át, nincs más esélye, mint hogy magát a szopási élmény egészét elkerülje, teljes mértékben felülírva visszautasítja a szopást. Sztrájkba kezd. Azt is mondhatjuk, hogy szopási sztrájk esetén valójában nem a szopás ellen tiltakozik a baba, hanem a szopáshoz kapcsolt negatív élmény és érzés, valamint ezek újbóli átélése ellen.

Mi okozhatja a szopási sztrájkot?

Vannak egyszeri, erős hatású események és vannak ismétlődő nehéz élmények, amelyek szopisztrájkhoz vezethetnek. Valójában nincsen minden baba számára érvényes lista, az egyéni helyzettől, a baba pillanatnyi állapotától és temperamentumától függően bármi okozhat szopási sztrájkot. Az anya számára ezek a kellemetlen hatások olykor észrevétlenek maradnak, máskor egyértelműen tudja az anya, mi a sztrájk oka.

• Fulladásélmény: Náthától eldugult orr esetén a szopás közben nem kap levegőt, vagy erős tejleadás miatt félrenyel, köhög.
• Rossz élmény: A szopást időben közvetlenül megelőző vagy követő rossz élmény.
• Egyéb tényezők: Fogzás, az anyatej megváltozott íze (menstruáció miatt), elégtelen tejmennyiség. Bár ezek önmagukban ritkán vezetnek sztrájkhoz, más tényezőkkel együtt erősíthetik a szopisztrájk kialakulásának esélyét.

Előfordul, hogy a szopás visszautasítása mögött mélyebb nehézségek húzódnak meg. Általában ezek a szülés körüli időszakhoz kötődő vagy a szülők múltjából feldolgozatlanul maradt traumák. Ilyenek lehetnek:

• Traumatikus szülés élménye
• Elégtelen gyarapodás méhen belül
• A szopás erőltetése, erőszakos mellrehelyezés az első napokban
• Az orrot, szájat, arcot érintő orvosi beavatkozások a babánál
• A szülők által a családi múltból hozott „megrágatlan” témák, titkok, feldolgozatlan veszteségek.

Ha a szopási sztrájk elhúzódóan fennáll és a feloldást segítő próbálkozások ellenére sem oldódik, akkor érdemes szakember segítségét kérni. Bár a legtöbb esetben a sztrájk oka nem betegség és sérülés, mégis érdemes orvoshoz is fordulni, hogy ki lehessen zárni a szervi okokat.

Megoldások a szopási sztrájkra

• Ne éheztesse a gyermeket: Sokan gondolják, hogy ha már nagyon éhes lesz a gyermek, akkor biztosan fog szopni. Azonban az éhségérzet mértéke nem szokta felülírni a baba tiltakozását. Sőt. Minél éhesebb, fáradtabb és frusztráltabb egy baba, annál erőteljesebb a tiltakozása.
• Szüntesse meg a kiváltó okot: Ha tudjuk, hogy mi a szopisztrájk kiváltó oka, akkor azt teljes mértékben érdemes megszüntetni. Például érdemes elhagyni a szopi előtti orrszívózást, az erős illatú új dezodort, esetleg jó csöndesebb helyre vonulni.
• Biztosítsa a megfelelő táplálékot: Sztrájk esetén az is elsődleges dolgunk, hogy a baba így is megfelelő mennyiségű táplálékhoz jusson. Lefejt tejjel, tápszerrel, hozzátáplálás megkezdése után szilárd táplálékkal és vízzel érdemes kínálni, miközben támogatjuk a szopáshoz való visszatérését.
• Tartsa tiszteletben a gyermek tiltakozását: A gyermek nemet mondásának elfogadása, a szopás elutasításának a megengedése az igent mondásnak, a szopás újbóbi elfogadásának a letéteményese. A szopás erőltetését mindenképp jó elkerülni.
• Próbáljon ki új testhelyzeteket: Ne üljön a kedvenc szopis fotelünkbe, próbáljunk ki eddig nem használt testhelyzeteket (pl. a vállunkon ringatva megnyugtatjuk, majd óvatosan lecsúsztatjuk a mell magasságába a gyermeket vagy kendőben kínálva).
• Sok bőrkontaktus és indirekt kínálás: A szopisztrájk esetén abból indulhatunk ki, hogy a baba szeretne szopni, szopásszükséglete nem múlt el. A feladatunk, hogy a rossz élmény feloldódjon benne és felülíródjon. Érdemes a babának indirekt módon felkínálni a lehetőséget a szopásra, például az édesanya kendőben meztelen mellkasra kötve ringathatja, az ágyban vagy a kádban meztelenül együtt lehet vele.
• Szoptatás félálomban: Sokan tapasztalják, hogy a nappal hevesen tiltakozó baba, éjjel, félálomban nyugodtan szopik. A félálom megváltozott tudatállapotában nem kapcsol be az éber állapotban feszültséget keltő élmény.
• Ne használjon cumit vagy cumisüveget, ha lehetséges: Ha a baba más eszközön is ki tudja elégíteni a szopásszükségletét, akkor nehezebb őt visszaédesgetni a mellre. A cumi vagy cumisüveg önmagában is tud sztrájkot okozni.
• Kérjen segítséget szakembertől: Ha a szopási sztrájk elhúzódóan fennáll és a feloldást segítő próbálkozások ellenére sem oldódik, akkor érdemes szakember segítségét kérni. A szopisztrájk esetén legtöbbször a telefonos segítség is elegendő.

Szopási sztrájk vagy elválasztás?

Vizsgálatok szerint az 1 év alatti gyermekeknek még annyira erős a szopásszükséglete, hogy önként nem szokták elválasztani magukat. Ha tehát a babád kisebb és nem akar cicizni, elutasítja a szopást, akkor valószínűbb, hogy szopási sztrájkról van szó. Az elválasztódást nem kíséri ambivalens, feszült viselkedés. A szopási sztrájk nagyobb gyerekeknél szinte mindig hirtelen lép fel. Az elválasztódás pedig mindig fokozatosan megy végbe, egy folyamat. Ha tehát a 14 hónapos gyermek az előző napokban még naponta többször szopott, ám egyik reggel teljesen visszautasítja a mellet, akkor nagy eséllyel sztrájkol és nem elválasztódott.

Anyatejhiány: tévhitek és valóság

Az elégtelen tejtermelést nevezik meg az anyák a szoptatás idő előtti abbahagyásának legfőbb okaként. Ez azért meglepő, mert a tej mennyisége megfelelő gyakoriságú és hatékonyságú szoptatás-szopás esetén alkalmazkodik az igényekhez. A valóságban természetesen nem arról van szó, hogy a sikeres szoptatás, az elegendő tej termelése szerencse kérdése volna. Megfelelő információk és támogatás mellett az anyák túlnyomó többsége képes a kizárólagos szoptatásra a csecsemő életének első hat hónapjában, sőt arra is, hogy a szoptatást a mindkettejük számára ideális ideig folytassa.

Alapvető ismeretek hiányoznak arról, hogyan termelődik az anyatej, milyen tényezők határozzák meg a mennyiségét. Ez az anyákra és az anyával foglalkozó egészségügyi dolgozók jelentős részére is igaz. A legelterjedtebb tévhit az, hogy a mell voltaképpen egy nem annyira praktikus cumisüveg: nem látszik, mennyi van benne, a cumi része hol nagy, hol kicsi, hol lapos, ráadásul fájni is tud, nem is kicsit. A cumisüvegből ki tud fogyni a tej, így a mell működésével kapcsolatban is ez a feltételezés: ha a csecsemő elfogyasztotta a napi adagot, akkor üres a mell. Sokan azt gondolják, ha több időt hagynak arra, hogy telítődjön, több tej is lesz.

A tápszermarketing hatására sok anya gondolja úgy, hogy a tápszer legalább olyan jó, vagy akár jobb is, mint az anyatej. A társadalmi elvárás az, hogy az anya szoptasson. Ha nem így tesz, akkor rossz anyának számít, ezért akkor sem feltétlenül mer nemet mondani a szoptatásra, ha valójában nem szeretne szoptatni.

Valóban kevés a tej?

Tisztázni kell, hogy valóban kevés a tej, valóban keveset szopik-e a csecsemő. Erre azért van szükség, mert a "kevés a tej" probléma a leggyakoribb álruha. A valódi probléma sokszor egészen más. A legalapvetőbb kérdés, hogy eleget gyarapodik-e a csecsemő, hogyan változik a súlya, miközben csak anyatejet kap. Leggyakrabban ezekre az okokra hivatkoznak az anyák:

• a mell puhább és kisebb, mint azelőtt volt,
• a kisbaba sír vagy nyugtalankodik szopás után,
• már nem elég neki egy mell,
• gyakrabban szeretne szopni, mint azelőtt,
• szopás után semmit vagy csak pár csepp tejet tud kifejni,
• korábban egész nap magától is folyt a tej, ez most megszűnt,
• a korábban erőteljes tejleadóreflexet már nem érzi,
• nem gyarapodik annyit a baba, mint azelőtt.

Fontos tudni, hogy ezek a jelek ugyan utalhatnak arra, hogy kevés a tej, de ez egyáltalán nem törvényszerű. Az anyát megnyugtathatja, ha sorra vesszük aggodalmait és elmagyarázzuk, nagy valószínűséggel mi okozhatja, és hozzátesszük, hogy más anyák is szoktak hasonló jelenségeket tapasztalni, miközben kisbabájuk jól gyarapodik.

Mennyi az elég?

A részben még jelenleg is használatos növekedési görbék adatai nem hat hónapig kizárólag szoptatott csecsemőktől származnak. Referenciának a WHO növekedési görbéi tekinthetők. 1997 és 2003 között kivitelezett multicentrikus kutatás során, 8500 különböző etnikai és kulturális hátterű (Brazília, Ghána, India, Norvégia, Omán és az Egyesült Államok) legalább négy hónapig kizárólag vagy túlnyomórészt szoptatott gyerekek ötéves korig követett növekedési adatai alapján készültek az új görbék. A cél az volt, hogy a szoptatott gyerek biológiai normái jelentsék a kiindulópontot a gyarapodás megfelelőségének megítélésekor. Az átlagértéktől való eltérés nem jelent automatikusan túletetést vagy elégtelen gyarapodást, és az alsó határértéknek megfelelő gyarapodás is megfelelőnek tekinthető.

Azt, hogy az anyának van-e elég teje, a mindennapokban elterjedt gyakorlattól eltérően nem célszerű a szopott tejmennyiség alapján megállapítani. Az alkalomszerű mérés/próbaszopás eleve alkalmatlan arra, hogy az egész napi, heti fogyasztásra vonatkozó következtetést vonjunk le belőle. Az anyai stressz, amely a méréshez, próbaszopáshoz kapcsolódik, eleve gátolhatja a tejleadó reflexet. Bár ezt csak a szoptatási gyakorlat alapos megfigyelése, a gyerek állapotának, igényeinek megfigyelése után jelenthetjük ki, a következő tényezők azért adnak némi támpontot. Vigyázat: a sematikus megközelítés mindig veszélyeket rejthet magában! Azt sosem szabad szem elől téveszteni, hogy a szoptatás nem csupán táplálékforrás a csecsemőnek.

• A súlyesés kevesebb, mint 10 százalék (Chantry, 2011). Korábban 7-8 százaléknál húzták meg ezt a határt. A súlyvesztés mértékénél azonban figyelembe kell venni olyan, rutinszerűen alkalmazott szülészeti eljárásokat, amelyek befolyásolják az újszülött folyadékvesztését. Például, hogy az anya kapott-e a vajúdás során illetve a császárműtét közben folyadékpótló infúziót, ödémás-e, illetve mikor vágták el a köldökzsinórt. Ezek a tényezők az újszülöttnél is fokozott súlyvesztést okozhatnak anélkül, hogy a háttérben elégtelen tejbevitel állna.

Gyakori tévhitek az anyatejmennyiségről:

• A mell már nem olyan telt és nehéz, mint a szülés utáni hetekben volt: Ez a szoptatás természetes velejárója, nem feltétlenül jelent tejhiányt.
• A baba szopás után sír: Ennek több oka is lehet, köztük az is, hogy valamiért éhes maradt. De lehetséges, hogy csupán a testközelséget, a komfortszopást hiányolja.
• Szoptatás után már nem tud fejni: Ez azon a tévhiten alapul, hogy a mell a cumisüveghez hasonlóan kiüríthető tartály. Holott az, hogy valaki tud-e fejni vagy sem, és hogy mennyit, inkább technikai kérdés, rendszeresség, gyakorlat kérdése. A sikertelenség nem igazolja azt, hogy a mellben nincs több tej.
• A gyerek átaludta az éjszakát, de most megint felébred, és csak akkor nyugszik meg, ha megszoptatja: Teljesen normális jelenség, ami lehetséges, hogy éhség miatt következik be, de valószínűbb magyarázat a fogzás vagy egyéb ok miatti nyugtalanság.
• Már nem hízik annyit a gyerek, mint eddig: Ezt minden esetben az egyéni körülmények (gyerek életkora, gyarapodása eddig, szoptatási gyakorlat alapos végigbeszélése) alapján kell mérlegelni, hogy valóban a tej elégtelen mennyiségére utal vagy életkori sajátosság, esetleg a csecsemő étvágyában állt be változás.

Javaslatok a tejmennyiség növelésére és a szoptatási problémák kezelésére:

Az első lépés, mint minden más esetben is, a szoptatási gyakorlat gondos feltérképezése és értékelése.

• Lehetőleg ne használjon cumit, cumisüveget: Amikor cumival nyugtatná meg a csecsemőt, tegye mindig mellre.
• Kezelje lazábban az etetési rendet: Ha a csecsemő jelentkezik, szoptassa meg függetlenül attól, hogy hány óra telt el. Ha a csecsemő nyűgösködik, kísérelje meg ismét a szoptatást.
• Ne mérje a szoptatásokat: Ehelyett kísérje figyelemmel az elegendő tejbevitelre utaló jeleket. Ha pótlásra van szükség, a mennyiséget ne a szopások mérése segítségével határozza meg.
• Várja meg, amíg a csecsemő magától elengedi a mellet: Ha ez valamiért nem lehetséges, az aktív evési szakasz végét mindenképpen várja meg, és legfeljebb a komfortszopást korlátozza.
• Anya és csecsemő 24 órás együttes elhelyezése: Úgy, hogy a csecsemő legfeljebb karnyújtásnyi távolságra legyen az anyától.
• Kezelje rugalmasan a szoptatást!
• Győződjön meg róla, hogy elég kényelmes-e a pozíció anyának, babának! Gondoljuk végig, hogyan csökkenthetjük az anya feszültségét szoptatás közben.

Speciális problémák és megoldások:

• Rossz szopástechnika: Előfordulhat, hogy a csecsemő nem hatékony/rossz szopástechnikája, szájának átlagostól eltérő anatómiai sajátosságai (például lenőtt nyelve) miatt nem jut elég tejhez. Javaslat: Keressük meg a fájdalom és a sérülés okát, tegyünk javaslatot a fájdalom csökkentésére! Általában beválik: csecsemő közelebb húzása a mellhez a rákapás pillanatában.
• Kattogó, cuppogó hang szopás közben: Elképzelhető, hogy nem tud rendesen vákuumot csinálni, lecsúszik a mellről, így nem tud kellően hatékonyan szopni. Javaslat: Aszimmetrikus mellre helyezés elmagyarázása. A csecsemő orra a melltől távolabb kerül, álla viszont közelebb. Szükség esetén alsó állkapocs óvatos lehúzása a rákapás pillanatában.
• Túl sok tej: Ha az anyának a baba igényeihez képest túl sok teje van, akkor is kénytelen nyelni a tejet, amikor már nem éhes. Ugyanígy egyes babákat nagyon megijeszt az erős tejkilövellés, fuldokolnak, köhögnek, félrenyelnek. A reakció könnyen a szopás elutasítása vagy a fájdalmat okozó, nem hatékony szopástechnika kialakulása lehet. Javaslat: „Laid back” pozíció: az anya kb. 45 fokos szögben hátradől, a babát has a hashoz magára fekteti, így szoptatja. Bármilyen más pozíció, ahol a csecsemő van felül, minél függőlegesebb helyzetben. Lehetőleg gyakoribb szoptatás, hogy ne gyűljön össze túlságosan sok tej.
• Ritka szoptatás/fejés: A csecsemő nem kerül elég gyakran mellre, vagy ha nem szopik, nem elég gyakori a fejés. Riordan napi legalább 8 szoptatást/fejést javasol. A gyakorlatban általában beválik, ha az anyának legalább napi 10-12 szoptatást javaslunk. A fejés időtartamát maximáljuk fél órában, közben váltogassa az anya a melleket.
• A csecsemő átalussza az éjszakát: Az elkülönítés az anyától bármely napszakban káros.
• Étvágytalan csecsemő: Oka lehet rendszerhez szoktatási kísérlet, túlöltöztetés, nagy meleg, oltási reakció, fuldoklás élmény, félrenyelés. Ezekben az esetekben a tejmennyiség a csecsemő lanyhább, ritkább szopása miatt csökken.
• A csecsemő mással lakik jól: Ezt előidézheti az első félévben az indokolatlanul adott pótlás, túl nagy mennyiségű pótlás, vagy a szilárd táplálék túl korai, túl gyors, szoptatás rovására történő bevezetése.

Betegségek, hormonális problémák és genetikai tényezők:

Ha a jól szopó csecsemő és az ideális szoptatási gyakorlat ellenére sem termelődik elegendő tej, elérkezik az ideje annak, hogy számba vegyük azokat a lehetséges betegségeket, amelyek negatívan befolyásolhatják a tejtermelést. Ebben az esetben a háziorvos, nőgyógyász, endokrinológus bevonása is szükséges a vizsgálatok elvégzése és az eredményes terápia érdekében. Jól kézben tartott, megfelelően kezelt betegségeknél egyáltalán nem lehetetlen a kizárólagos szoptatás kielégítő tejmennyiséggel.

• Hétköznapi, lázzal járó fertőzések, köztük a masztitisz is csökkenthetik a tejmennyiséget átmenetileg. Javasoljuk a szoptatás fenntartását a megszokott módon és gyakorisággal, esetleg gyakoribb mellre tevéssel.
• Pajzsmirigy működési zavarok (posztpartum tiroiditisz incidenciája 7,5 százalék!), Hashimoto betegség (5 százalék), Graves-kór. Pajzsmirigy túlműködésnél is előfordulhat, hogy kevés a tej, ugyanígy az is, hogy túl sok.
• PCOS a nők 15 százalékát érinti, de nem mindegyiküknek van problémája a tejmennyiséggel. Gyakoribb a szoptatási nehézség a túlsúlyos, magas ösztrogénszintű anyáknál.
• Alapvetően három fő hormon működését kell figyelembe vennünk a tej termelődésével kapcsolatban: a prolaktint, az inzulint és a kortizolt. A hormonhiány tehát lehetséges, de nem gyakori ok, ami örökletes is lehet. Az inzulinrezisztencia ismert jelenség, és a kortizol-rezisztencia sem olyan ritka, ahogy korábban gondolták.

tags: #nem #szopizik #a #baba #cumisuvegbol #taplalas