A nem kívánt terhességből született gyermekek élete és a jogi aspektusok

A nem kívánt terhesség és az ezzel járó elutasítottság érzése súlyos és mélyen gyökerező hatással lehet a gyermek felnőttkori életére. Az érzelmi és pszichológiai következmények, mint az alacsony önértékelés, a bizalmatlanság, a kapcsolati nehézségek, valamint a szorongás, komoly akadályt jelenthetnek a harmonikus és teljes élet elérésében. Hazánkban naponta 150 terhesség megszakítására kerül sor, de arról, hogy hány olyan gyermek születik meg, akinek létezését nem kívánta édesanyja, mégis kihordta és megszülte, arról semmilyen statisztikával nem rendelkezünk. Viszont történtek kutatások arra vonatkozóan, milyen problémával küzdenek azok a gyermekek, akiket az édesanyjuk fogantatásuktól kezdve elutasított.

A gyermek már magzati korban érezheti az anya vagy az apa érzelmi állapotát, amely testi és érzelmi szinten is nyomot hagyhat rajta. Az anya érzései hatnak a gyermekre, és átveszi azokat, például a dühöt, szorongást, félelmet. Már a magzati korban is kialakulhat az elutasítottság érzése, amely kihat a gyermek későbbi fejlődésére és életére. Napjainkra egyre több kutatás eredménye bizonyítja, hogy a tudatos létezés nem a születés pillanatában, hanem már az anya méhében megkezdődik. A magzat érzékeli mindazt, ami az édesanyjával történik, sőt ismeri minden gondolatát és érzi, hatással van rá édesanyja minden rezdülése. A negatív érzések, édesanyja félelmei, szorongásai mély nyomokat hagynak a még meg nem született magzat idegrendszerében.

Ferenczi Sándor, a világhírű magyar pszichoanalitikus terápiás gyakorlata során felismerte, hogy az anya születendő gyermekével szembeni ellenérzései, magzata létezése elleni tudatos és/vagy tudattalan beállítódásai jelentősen befolyásolják a testi-lelki fejlődését, az élethez való viszonyulását. Vagyis ha az édesanya nem kívánja gyermeke létezését, az traumatizálóan hathat a gyermek egész életére. Továbbá kiemelten fontos megállapítása volt Ferenczinek az is, hogy megfelelő segítség nélkül a negatív anyai attitűd a születés után sem múlik el.

A nem kívánt gyermekek felnőttkori problémái

Azok a felnőttek, akik nem kívánt gyermekek voltak, gyakran küzdenek alacsony önértékeléssel. Az elutasítottság érzése már a magzati korban kialakulhat, és a gyermek felnőttként is úgy érezheti, hogy nem elég jó, nem értékes, vagy hogy ő „nem kellett” senkinek. Sok esetben a nem kívánt gyermekeknél kialakul egy tudatalatti életprogram, amely azt sugallja, hogy ők „fölöslegesek”. Ez a sorsparancs életük minden területén megnyilvánulhat: gyakran úgy érzik, hogy nem elég jók, nem érdemlik meg a sikert, a szeretetet vagy a boldogságot.

A nem kívánt terhességből fakadó trauma gyakran eredményez bizalmatlanságot másokkal szemben. Az ilyen felnőttek nehezen tudnak mélyebb, intim kapcsolatokat kialakítani, mivel félelmük van attól, hogy újra elutasítják őket. Azok a felnőttek, akik elutasított gyermekek voltak, gyakran küzdenek szorongással és a saját létezésük céljának megkérdőjelezésével. Az ilyen emberek gyakran keresik, hogy miért vannak a világban, miért kellett megszületniük, és mi a céljuk az életben.

A nem kívánt terhességből fakadó érzelmi sebek felnőttkorban is megmutatkoznak, és különböző viselkedési minták vagy érzelmi reakciók formájában ismerhetők fel:

• Önbizalomhiány: Az érintettek gyakran nem hisznek magukban, és alábecsülik saját képességeiket.
• Bizalmatlanság: A nem kívánt gyermekek gyakran tapasztalnak bizalmatlanságot másokkal szemben, különösen a párkapcsolatokban.
• Szorongás és belső feszültség: A nem kívánt terhességből származó érzelmi trauma sokszor szorongásban és állandó belső feszültségben nyilvánul meg.

Kutatási eredmények és példák

Hajdu Gábor és Hajdu Tamás, a Társadalomtudományi Központ Szociológiai Intézetének két kutatója empirikus kutatásukban azt vizsgálták, hogy az 1974-ben bevezetett magyarországi abortusztörvény milyen hosszú távú hatásokkal járt a törvény után született gyerekekre nézve. Az eredmények szerint a korlátozás után született gyerekek rosszabbul szerepeltek az oktatásban és a munkaerőpiacon is. A szigorítás hatására egyébként 1973-hoz képest 30 ezerrel nőtt az élve születések száma 1974-ben.

Egy prágai empirikus vizsgálat során 220 nem tervezett terhességből született személyt vizsgáltak. A kapott eredmények arról számoltak be, hogy a prenatálisan elutasított gyermekek fejlődési, pszichológiai és szociális lemaradásokat, hátrányokat mutattak. Továbbá antiszociális és erőszakos cselekedetek előfordulása háromszor annyi volt az ő esetükben, mint a tervezett várandósságból született kontrollcsoport tagjainál. Későbbiekben finn és svéd kutatók is megismételték ezt a vizsgálatot, és ők is hasonló eredményekre jutottak.

Anne Coker amerikai epidemiológus vizsgálata (1994) arra hívta fel a figyelmet, hogy a nem kívánt csecsemők körében kétszer olyan gyakori volt a korai halál, mint más csecsemők esetén, és ezt a tragikus tényt finn kutatások is megerősítették. A nem kívánt csecsemők komoly adaptációs problémákkal jelzik az anyaméhben elszenvedett érzelmi sérelmeiket. A világhoz, a környezethez való alkalmazkodás nehezebb, és minél magasabb fokú volt az elutasítás, annál több és annál szélesebb körben érhető nyomon a sérülés.

Magda, egy 38 éves, háromgyerekes anyuka története jól illusztrálja a nem kívánt terhesség okozta lelki terheket. Ő a harmadik baba fogantatását élte meg drámaként, és egy pillanatig sem kívánta a gyermeket. Annak ellenére, hogy végül kihordta, megszülte és neveli, elmondása szerint haragszik a harmadik gyerekre, mert érkezése egy már menthetetlen házasságba csöppent. A gyermek dacos, hisztis, sokat verekszik és felesel, ami szintén utalhat a korai elutasítottság érzésére.

A jogi megközelítés: „gyermek, mint kár”

A kártérítési jog fogalomrendszerét sajátos megvilágításba helyezi az az eset, amikor az egészségügyi szolgáltató valamely mulasztása következtében a kár „egy gyermek képében jelenik meg”. A fogyatékos gyermek nem kívánt megszületése napjainkban különböző kötelezettségszegésekből fakadhat, melyekre a két leggyakoribb eset a diagnosztikus tévedés és a tájékoztatás elégtelensége.

A diagnosztikus tévedések körében beszélhetünk a prenatális, vagyis a méhen belüli diagnosztikus eljárások körében elkövetett mulasztásokról, melyekre a leggyakoribb példa a végtagfejlődési, a velőcső-záródási, kromoszóma-rendellenességek felismerésének elmulasztása a terhesség tartama alatt. A másik esetkör a tájékoztatás elégtelensége, amely során előfordulhat a szülők hibás tájékoztatása a genetikai tanácsadás során, vagy az anya téves tájékoztatása az általa elszenvedett fertőző betegségnek a magzat kockázataival kapcsolatban.

A kártérítési felelősség szempontjából itt nem arról van szó, hogy az orvos kötelezettségszegése következtében a magzat károsodást szenved, és ezért születik fogyatékosan. A kötelezettségszegés következménye itt nem maga a fogyatékosság, hanem az időben elvégezhető terhesség-megszakítás esélyének elvesztése, és ennek következtében a fogyatékos gyermek megszületése.

A wrongful birth és wrongful life igények

A születéssel kapcsolatos kártérítési igények három csoportra bonthatók:

1. „Wrongful pregnancy action”: az egészséges, de nem kívánt gyermek világrajövetele esetére.
2. „Wrongful birth action”: a fogyatékossággal született gyermek utáni szülői kártérítési igény esetére.
3. „Wrongful life action”: magának a fogyatékos gyermeknek a kártérítési igényére vonatkozik.

A kontinentális bírói gyakorlatban az első, a wrongful life tényálláskörébe eső kártérítési per az 1967-es Gleitman v. Cosgrove ügy volt, ahol a bíróság azon az alapon utasította el a fogyatékos gyermek keresetét, hogy „a bíróság nem mérheti a károsodott élet értékét magához az élet nemlétéhez”.

Magyar joggyakorlat

A Legfelsőbb Bíróság az 1/2008-as jogegységi határozatban végül egyértelműen állást foglalt abban, hogy a genetikai, vagy teratológiai ártalom következtében fogyatékossággal született gyermek nem igényelhet a saját jogán kártérítést az egészségügyi szolgáltatótól. Ez a határozat az angolszász „public policy” érvet átvéve a közrendbe ütközőnek minősítené, ha egy ilyen jellegű igényt elfogadnának, mivel ez sértené Magyarország alkotmányos rendjét. Összegzésképpen Magyarország a jogegységi határozattal csatlakozott a többi európai és tengerentúli felsőbírósághoz, amelyek elutasítják az ilyen jellegű igényeket.

A magzati élet védelméről szóló törvény szerint a terhesség a 12. hetéig megszakítható, ha a magzat orvosilag valószínűsíthetően súlyos fogyatékosságban vagy egyéb károsodásban szenved. A terhesség 20. hetéig - a diagnosztikus eljárás elhúzódása esetén 24. hetéig - szakítható meg, ha a magzat genetikai, teratológiai ártalmának valószínűsége az 50%-ot eléri.

A nem kívánt terhesség megelőzése és kezelése

Amennyiben van összefüggés a tanulási képességek és a várandósság tervezettsége között, az arra erősít rá, hogy mennyire fontos a tudatos családtervezés, az erről való edukáció, felvilágosítás, felkészítés, a szexuális prevenció. Vagyis, hogy minél inkább ott és akkor „érkezzenek meg” a gyermekek, ahol és amikor tervezték őket, hogy nyitottan, szeretettel és ne félelemmel, elutasítással fogadják őket.

Ehhez kapcsolódhatnak azok a gazdasági támogatási és ösztönző csomagok, amelyek segítik a babaváró pár életét, kapcsolatát és a kapcsolatuk „gyümölcseit”, a gyermekeket hosszú távon is. A nem tervezett gyermekek szüleinek nagyobb segítséget kell adni, hogy a szülők meg tudjanak „barátkozni” a nem várt jövevénnyel. Fontos, hogy szakszerű segítséget kapjanak aszerint, hogy még nem tervezték a gyermek érkezését, vagy már nem terveztek több gyermeket a családban, vagy egyáltalán nem terveztek gyermeket és esetleg nem is alkalmasak a gyermek fogadására.

Szakemberként kiemelten fontos szerep, hogy legideálisabb esetben még a várandósság idején eljuttassuk a szülőket a gyermekük elfogadásáig. Bátorítani kell a szülőket az ambivalens érzéseik felvállalásában, hiszen ha a nehéz érzések megfogalmazódnak, könnyebben fel is tudnak oldódni. Ez pedig hozzásegítheti a családot az elfogadáshoz. Elengedhetetlenül fontos, hogy a várandósnak legyen módja problémái feltárására és megbeszélésére, továbbá hogy számára megfelelő információkat és ellátást kapjon.

Ha az anya úgy érzi, semmiképpen sem képes megbirkózni a kialakult helyzettel, akkor támogatnunk kell őt abban, hogy egy számára is elfogadható döntést tudjon meghozni. Ez a segítség lehet egy támogató családi vagy szakmai kapcsolat megerősítése, az örökbeadás lehetőségének átgondolása vagy adott esetben a terhesség megszakítása.

A nem kívánt terhesség által okozott trauma biológiai és pszichológiai gyökerei mélyre nyúlnak. Már a magzati korban is kialakulhat az elutasítottság érzése, amely kihat a gyermek későbbi fejlődésére és életére. A nem kívánt terhesség során kialakult érzelmi trauma pszichológiai hatásainak megértéséhez fontos elméletek is rendelkezésre állnak. Stanislav Grof születési mátrixai például segítenek magyarázni, hogyan hatnak ezek az élmények a magzat tudatára és későbbi életére.

Terápiás lehetőségek a trauma feldolgozására

A nem kívánt terhességből eredő érzelmi és pszichológiai traumák feldolgozása hosszú távú gyógyulási folyamatot igényel, de számos terápiás módszer áll rendelkezésre, amelyek segíthetnek a sebek feloldásában és a teljesebb élet elérésében. Az egyik leghatékonyabb megközelítés a pszichoterápia, amely során a páciens feltárhatja gyermekkori élményeit és szembenézhet az elutasítottság érzésével.

• Belső gyermekkel való munka: Különösen hasznos lehet azok számára, akik mélyen hordozzák magukban a nem kívánt terhességből származó traumákat.
• Születési modellezés vagy prenatális terápia: Ezek a terápiás megközelítések kifejezetten a születési traumák feldolgozására koncentrálnak.
• Transzlégzés: Ez egy mélylégzési technika, amely lehetőséget nyújt a magzati és születési traumák feldolgozására. A légzés segítségével a páciens mélyebb tudatállapotba kerül, amelyben hozzáférhet a tudatalatti érzelmekhez és élményekhez.

Fontos hangsúlyozni, hogy a nem kívánt terhességből eredő trauma feldolgozása nem gyors folyamat. Időt és türelmet igényel, hogy a páciens újraépítse az önmagába és másokba vetett bizalmat, és megtanuljon egészségesebb kapcsolatokat kialakítani. Számos eset bizonyítja, hogy a terápiás folyamat során elért felismerések és a trauma feloldása jelentős változásokat hozhat az érintett személy életében. Az önértékelés növekedése, a kapcsolatok javulása és a szorongás csökkenése mind hozzájárulnak a teljesebb, boldogabb élethez.

tags: #nem #kivant #terhessegbol #szuletett #gyerek