Kihívások és örömök: A többgyermekes lét valósága

A gyermeknevelés minden szülő számára egyedi kihívásokat és örömöket tartogat, de a többgyermekes családok élete különösen sokszínű és összetett. Bár hazánk népessége folyamatosan fogy, mégis egyre magasabb a három- és négygyermekes családok száma. A Kopp Mária Intézet a Népesedésért és a Családokért egy 2020-as kutatásából kiderült, hogy a három gyermek vágyott életforma lett a magyarok számára, a párok 40 százaléka ezt tartja ideálisnak, 30 százalékuk pedig a saját életében is legalább három gyermeket tervez.

Stressz és megküzdési stratégiák

A London School of Economics & Political Science kutatói a brit családok mentális egészségét vizsgálva járták körbe a témát, megfigyelve a gyermekek létszámát és az ezzel összefüggő életkörülmények változásait, s igencsak érdekes tényekre derült fény a vizsgálatok során. A TODAY 7000 anyát kérdezett meg, és felmérésükből kiderült, hogy a háromgyerekes anyák a legstresszesebbek: többször feszültek, mint azok, akiknek csak egy vagy két gyermeke van, és azoknál is gyakrabban idegeskednek, mint akik négy vagy több gyereket nevelnek. A szakemberek szerint ennek lehet az az oka, hogy a nagyobb családban élők egyszerűen megtanulnak együtt élni a stresszel és jobban kezelik a feszült helyzeteket.

„A nagycsaládos anyukákat gyakran félreismerik, úgy gondolják róluk, hogy állandóan idegeskednek” - mondja Kelley Kitley pszichológus, aki maga is négy gyermek édesanyja. „Sokat segít, hogy a gyerekek együttműködnek, bátorítják egymást, többet segítenek otthon, és persze szórakoztatják is egymást. Nemcsak a szülők nyugodtabbak, ha nagy a család, de a gyerekek is! Egy 2016-os norvég kutatás szerint azok, akiknek több testvére van, kevesebb mentális problémával küzdenek. Ugyanakkor nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy csak azért vállaljunk több gyereket, hogy nyugodtabb legyen az életünk. Egy svéd kutatás például éppen arra talált bizonyítékokat, hogy a sok gyerek sok stresszel jár együtt, és olyan szakértők is vannak, akik a személyiséget, az egyéni jellegzetességeket tartják a meghatározónak.

Nemre vonatkozó elvárások és valóság

Sokan bizonyos nemű gyermekre vágynak, s fokozottan igaz lehet ez a sokadik várandósságnál. Most azonban az is kiderült, ez általában az utolsó gyermek tizedik életévéig tart, ennyi időre van szüksége a pszichológusok szerint a családoknak ahhoz, hogy elgyászolják meg nem született fiaik után érzett szomorúságukat. „Úgy tűnik, az anyák nem akarnak túl sok velük azonos nemű gyereket” - írják a tanulmányban a szerzők. A válaszok alapján manapság már nem feltétlenül okoz problémát, hogyha egy családban mindenki lány vagy éppen a sok gyerek közül egy sem az, egészen más okok miatt aggódnak és mérgelődnek a magyar anyák.

• „Apukámék négyen voltak fiútestvérek, csak azért lettek ennyien, hogy hátha végre valamelyik Zsuzsika lesz.”
• „Mi hárman vagyunk lányok testvérek. Emlékszem, apukám majdnem megverte az orvost, aki felnézett, és azt mondta: kéne a fiú, mi? Apu szerint neki nem volt gyereke, csak 3 lánya. Sokáig fiú szerettem volna lenni.”
• Kittiék, akik szintén hamarosan belépnek a nagycsaládosok világába, annak örülnének, ha a sorminta egységes maradna: „Két lányom van, de minden vágyam, hogy a harmadik is lány legyen.”
• „Nem baj, majd a 4. fiú lesz, vagyis nálunk lány - mondja Stella, aki maga is háromfiús anyuka. - Nagyon szerettem volna lányt, és amikor megtudtam, hogy a harmadik is fiú, haragudtam magamra, hogy ilyen elvárásaim voltak. Ezt kellett elengednem.”

A nemekkel való viccelődés a világ minden táján téma. A Svédországban élő Zsuzsáék sem maradtak ki belőle. „Nálunk még az állatok is lányok, csak a férjem pasi. Sokszor megkapja, hogy szegény… Kikéri magának! Ha meghallja, hogy valakinek 3-4 lánya van, csak annyit mond, szerencsés. Én lányos anya vagyok amúgy, kiborultam, amikor a doki fiúnak látta Lilit. Engem csak a társadalmi elvárások húznak fel… két lány után mindenki azt szajkózza, hogy »csak jó lenne egy pöcsös azért, nem?« Borzasztó… mit tud egy fiú, amit a lányaim nem? Max arcon pisilni magát a pelenkázón fekve. Nem több, nem kevesebb egyik sem, jó lenne ezt megérteni.” A magyar anyák inkább a világ kihívásai miatt aggódnak a lányok nevelését illetően.

• „Hát én mindig lányos anyukának képzeltem magam, lehet, hogy azért, mert szinte csak lánytesóim vannak, de sok. Úgy gondoltam, könnyebb azonosulnom egy kislánnyal, aztán úgy látszik, más feladatom volt. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy minden alkalommal, amikor kiderült, hogy fiú, nem gyászoltam volna meg a meg nem született lányom, de igazából olyan traumaként sem ért, hogy fiúk lettek. Anyaként nehezebbnek érzem a megértésüket, sokat dolgoztam-dolgozom azon, hogy értsem őket, és hogy a kommunikációnkat is össze tudjam fésülni. Én elismerem a transzgenerációs öröklést, és hiszem, hogy a kislányom megvárta, hogy letegyem a terheim vaskos részét, ezzel könnyítve az én és az ő életét is.”
• „A mennyiségben azt érzem, hogy valóban nehéz, stresszes a páratlan szám.”
• „Emlékszem, hogy a fiam után sokkot kaptam, amikor kiderült, hogy lányom lesz. Rettegtem, hogy fogom tudni egészséges szemlélettel és önbecsüléssel nevelni egy ilyen világban. Féltem, hogy anorexiás lesz és depressziós. Aztán megszületett, és azóta imádom. Aztán jött a harmadik gyerek, és már én akartam, hogy lány legyen.”
• „Az első fiú, másodiknak fiút akartam, lány lett. Imádom a lányom, de annyira más jellem a két gyerek. A fiunk egyéniségre tiszta apja, nyugis, megalszik a tej a szájában, a lányunk tiszta én, talán ezért viselem el őt nehezebben. Olyanokat csinál, hogy a hajam égnek áll… Amit a fejébe vesz, a legnagyobb baromságot, legveszélyesebb hülyeséget is, tűzön-vízen át véghez viszi. Hamar megtudtam, hogy kislányt várok, repestem az örömtől, és erre megkaptam a lányomat, egy kis malacot, aki utál minden csajos dolgot, csak ritka kivételes alkalmakkor üzleti ajánlatok árán lehet szoknyát ráimádkozni. Mereven elutasít mindent, ami rózsaszín vagy habos-babos, egyszóval abszolút fiús. Imádom! Érvényesíti ezeket az érdekeit, velem szemben is, olyankor abszolút nem cuki.”

Amikor a nehéz gyerek nevelése kihívás

Kutatások eredményei támasztják alá, hogy fogyatékkal élő, sajátos nevelési igényű, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő gyerek nevelése a szülők számára sokkal nagyobb teher lehet, mint egy tipikusan (normálisan) fejlődő gyermeké. A gyermek állapotának súlyossága összefügg a szülők megterheltség érzésével. A nehezen nevelhető gyerekek szüleinél magasabb arányban lép fel depresszió, szorongás, magas stressz szint, szociális izoláció, kimerültség, frusztráció.

A nehéz gyerek hasfájós, nyugtalan, már csecsemő korban megnehezíti a szülők napjait, éjszakáit. A nehéz gyerek rugalmatlan, nem alszik el cumi, rongyi, megszokott kisállat nélkül, inkább ordít néhány órán át, ha épp nincs meg. A nehéz gyerek nem vesz fel új ruhát, cipőt, kabátot, ha kinőtte a régit, akkor sem. Ha nyár van, harminc fok, ő akkor is a melegítőjében akar lenni, mert képtelen rugalmasan alkalmazkodni a változásokhoz, újdonságokhoz. Nehéz gyerekkel nyáron nem kell vízpartra, strandra menni, mivel nem hogy a vízbe bemenni, átöltözni sem lesz hajlandó. A nehéz gyerekkel képtelenség utazni. A nehéz gyerek nem fog egyedül aludni éjjel. A legkisebb stressztől, ami őket éri, hónapokon keresztül képesek rettegni, nem aludni, átjárkálni, szülővel aludni. Nem is kell hozzá nagy dolog, elég, ha megijed egy helyzettől, lát vagy hall valamit a tévében, ami ijesztő számára. Egy szülő, aki férjével öt gyereket nevel, köztük két BTM nehézséggel és egy ADHD-val küzdő gyerekkel, a következőket fogalmazza meg: „Küldetésem ezzel a bloggal, hogy olyan szülőknek segítsek, mint amilyenek mi vagyunk, voltunk.”

A szorongó gyermek megértése és segítése

A szorongó gyermek segítése nem egyszerű, hiszen sokszor tehetetlennek érezzük magunkat. Nem tudjuk, hogyan kezeljük gyermekünk szorongását. Éppen ezért fontos, hogy megértsük, a szorongó gyermek gondolkodása más mint a többi gyermeké. Vannak bizonyos mondatok, amik egyáltalán nem segítenek, sőt ronthatnak a helyzeten. Hosszútávon pedig hozzájárulhatnak a kisebbrendűségi érzés megszilárdulásához, az önbizalomhiányhoz, önostorozáshoz.

A gyermek egy idő után azt gondolhatja magáról: „úgyse tudom megcsinálni”, „én mindenhez kicsi vagyok”, „rossz vagyok”, „apa nem szeret, mert mindig sírok, és béna vagyok”. A szorongó gyermek mindent komolyan vesz, sokat őrlődik magában, rengeteget gondolkozik. Nehéz vele viccelődni, vagy a figyelmét elterelni. Ha éppen szorong, tudata beszűkül és nem tud nagyon nevetni, mert ugye ahhoz lazaság kellene. Ő pedig éppen feszült. A szorongó gyermek segítése otthon kezdődik. Ehhez elengedhetetlenül fontos, hogy mit gondolunk róla, és ezt hogyan kommunikáljuk feléje.

Kerülendő mondatok és javasolt alternatívák

Az alábbi mondatokat érdemes kerülni, el is magyarázzuk, miért. Helyettük javaslunk más mondatokat, amiket viszont bátran alkalmazzunk szorongó gyermekünk otthoni megsegítésére:

1. „Nincs mitől félned!”

   Ezzel a mondattal szeretnénk megnyugtatni, de mégsem sikerül, mert ő fél, érzi, és nem tud ellene tenni. Mi szülők is tudjuk, hogy igen sok minden van, amitől félni lehet. Beszélgessünk inkább vele, mi mindentől fél. A szorongó gyermek segítése során mondjuk el, hogy ezektől más emberek is szoktak félni, de nem kell tőle állandóan rettegni és nem kell mindig készenlétben állni.

   Helyette: „Nem baj, ha félsz. Nemsoká megnyugszol és bátrabb leszel. Addig ha gondolod, itt maradok veled.”

2. „Jaj, fiam, nem igaz, hogy nem tudod megcsinálni, olyan béna vagy!”

   Ez a mondat minél többször hangzik el, a gyerekben annál mélyebb nyomot hagy! Egy idő után már ő fogja mondani, hogy „nem bírom megtenni, olyan béna vagyok!”

   Helyette: „Majd ha felkészültél, újra megpróbálod. Biztosan sikerülni fog!”

3. „Szedd össze magad!”

   A gyermek nem nagyon tudja, hogyan szedje össze magát. A szorongó gyermek segítése otthon abból is állhat, hogy alkalmazzuk a bátorító nevelés irányelveit, és a relaxációs módszereket nap mint nap. Ez sokat lendíthet a mindennapi félelmek kezelésén.

   Helyette: „Végy mély lélegzetet, tartsd bent, és ahogy kifújod lassan, megnyugszol. Vegyél még egy mély levegőt, tartsd bent és lassan fújd ki. Látod, már jobb is! Ügyes vagy!”

4. „Nem kell annyit rágódni! Ne foglalkozz vele!”

   A nem-t, és ne-t tartalmazó mondatok épp az ellenkező hatást érik el, mint amit szeretnénk. Ha nem akarok szorongani, biztos, hogy szorongani fogok. A szorongó gyermek segítése otthon néha nagyon nehéz lehet. Ilyenkor jól jöhet egy konzultáció a gyermekpszichológussal, aki például elalvási nehézségek esetén is hasznos tippekkel és nevelési tanácsokkal láthatja el a szülőket és gyermeket.

   Helyette: „Látom nagyon foglalkoztat ez a téma, holnap beszélgetünk még róla, de most már késő van. Bújj be az ágyba, helyezkedj el kényelmesen, és gondold át, mi tetszett ma a legjobban! Nagyon szeretlek! Jó éjszakát! (puszi, ölelés)”

5. „Mi lesz így veled, gyerekem?”

   A jövőre vonatkozó aggodalmaink önbeteljesítő jóslatokká változhatnak, ha (tudattalanul is) azt erősítjük a gyermekünkben, hogy ő szorongó, az is marad, és semmire sem lesz képes emiatt. Fontos látni, hogy a szorongás egy állapot, mely hol felerősödik, hol alább hagy. Hosszútávon érdemes erősíteni a gyermek önbizalmát, olyan tevékenységekbe, közösségekbe bevonni, ahol sikereket élhet át. Emellett pedig beszélgetni kell vele, mi az a szorongás, milyen érzés, és mit lehet tenni, amikor érzi, hogy szorong.

   Helyette: „Te is vagy olyan ügyes mint a többi gyerek, csak most egy kicsit megijedtél. Én nagyon szeretlek, és büszke vagyok rád, hogy legalább megpróbáltad. Legközelebb biztosan sikerülni fog!”

Fontos látnunk, hogy a szorongó gyermek egy kicsit más mint a többi. A szorongó gyermek segítése akkor lehet sikeres, ha mértjük viselkedését, gondolkodását. Ő például azért csöndes sokszor, mert épp rágódik valamin. Azért jó tanuló, mert meg akar felelni a tanárok és a szülők elvárásainak. És nem azért nem alszik el este, mert nem akar, hanem mert valóban nem tud. Nem tud megszabadulni bizonyos szorongáskeltő gondolatoktól. Nehezen lazul el. Nekünk szülőknek az a feladatunk, hogy ezt felismerjük, megértsük és így próbáljunk neki segíteni. Bátorítással, hiteles dicséretekkel. Igyekezzünk számukra olyan feladatokat, helyzeteket választani, amikben ügyesek lehetnek. A sok siker megtapasztalása, és a pozitív élmények ellensúlyozhatják a szorongást bennük. Emellett pedig szükségük lesz életük során hatékony szorongásoldó technikákra, amiket könnyen használhatnak, ha túlzott mértékűnek érzik a szorongást.

Könnyebb az élet három gyerekkel, mint eggyel?

Egyes szülők tapasztalatai szerint, bármilyen furcsán is hangzik, de könnyebb három gyerekkel, mint eggyel. Az első gyermekeddel sokkoló, mennyi mindennel kell hirtelen megbirkóznod. Egy teljesen új szerepben kell eligazodnod, miközben küzdesz az alvásmegvonással, és nem érted, mi történik a testeddel. Mire megszületik a harmadik gyereked, már jó ideje anya vagy, és kiismered magad ebben a helyzetben. Nagyjából tisztában vagy vele, mi vár rád egy újszülött mellett, és hogy milyen változásokon mész keresztül.

Persze minden gyereknek mások az igényei, más a személyiségük, de azért rengeteg alapdolgot már a tapasztalataid alapján meg tudsz oldani. Tudod, hogyan kell szoptatni, hogyan kell lefektetni, melyik fajta köhögés jelent rosszat… Tudod, mikor kell orvost hívni, és már a kisujjadból kirázod, hogyan kell megnyugtatni egy kisbabát. Már mindent elolvastál az első két gyereknél az anyaságról, és tudod, melyik nevelési elv illeszkedik hozzád.

Az alvásmegvonás és a rutin szerepe

Az első babánál túlélőtáborban érezheti magát az ember, ahol az a bevett kínzási forma, hogy 2-3 óránként felébresztenek. A harmadik gyereknél már jóval kevésbé volt stresszes a nem alvós időszak, megadta magát a sorsnak, tette, amit kellett, mert tudta magáról, hogy milyen kevés alvással is képes egész jól működni. A gyerekek örülnek egymásnak, a gyerekek segítenek, párod is nyugodtabb és te is. Babázol…utoljára…ami kicsit rémisztő is, hogy tudod a következő baba a karodban, aki a te véred talán 20 év múlva fog legközelebb reád mosolyogni…az unokád.

Ahhoz, hogy kiegyensúlyozott légy nélkülözhetetlen a megszokott és rutinszerű mindennapok hangulata. A gyerekeknek ez a biztonság. Míg ők biztonságban érzik magukat, addig lehet a szülő is gondtalan. Egy anya három gyerekkel így szervezi a napjait: „Próbálok a gyerekek előtt kelni -ez sikerül szinte minden nap. Nyugalommal indítom saját napom, majd halkan bekapcsolom a Paff a bűvös sárkányt. Örömmel és jókedvvel kelnek. Időt adok nekik is, hogy ne kelljen sietni. Gondtalan reggeli, gondtalan öltözés és gondtalan indulás mindig pontosan.”

Testvérek közötti segítség és szórakoztatás

A gyerekek tökéletesen elszórakoztatják egymást. A nagy korkülönbség ebben az esetben az én malmomra hajtja a vizet, mert egy 10 és 12 évest már nyugodtan meg lehet rá kérni, hogy üljön le legózni a legkisebbel. Vagy hogy hintáztassák kicsit, bohóckodjanak vele, amíg én elvégzem például a szükséges házi munkákat vagy megírom a cikkemet. Nem én vagyok egy személyben a szórakoztatókomplexum és háztartási robot, mint az első gyermekemnél. Ráadásul a testvérek sokkal viccesebbek egymásnak, mint anya.

Nemcsak a kicsi szórakoztatásában, de a gondozásban is lehet számítani a nagy testvérekre. Olyan kis részfeladatokat, mint hogy engedjék meg a fürdővizet, keverjenek tápszert, hozzák oda a pelenkát, remekül lehet delegálni nekik. „Nálunk a nagyok imádják öltöztetni a húgit, megetetik, arra tanítják, hogy a kaki és pisi majd a vécébe való, rengeteg területen segítenek, sok időt megspórolnak nekem. A legnagyobb lányom büszke rá, hogy ha majd ő lesz anyuka, már mindent tudni fog egy baba gondozásáról.”

A nehéz időszakok múlandósága

A harmadiknál már mindig emlékezteted magad, hogy a nehéz időszakok nem tartanak örökké. Az első gyereknél még úgy érezheted, hogy beleragadtatok egy-egy fázisba, türelmetlen vagy, azt gondolod, hogy SOHA többé nem alszol, most már ÖRÖKKÉ ordítani fog a hasfájástól és MINDIG hozzád fogja vágni a borsópürét. Harmadjára már megtanulsz nem olyan végletesen gondolkodni. Ismered a különböző mérföldköveket, nagyjából el tudod helyezni időben, mikor mi vár rád a babád mellett, és sokkal rugalmasabbá válsz. Úgyhogy mindenkinek, akinek egy gyereke van, üzenném, hogy mi, többgyerekesek nem vagyunk bátrabbak vagy ügyesebbek.

Integráció és elfogadás az óvodában

Szinte minden oviscsoportban van olyan gyerek, aki kilóg a sorból. Természetes, hogy az óvónőknek különleges figyelmet kell fordítaniuk rá és arra, hogyan viszonyulnak hozzá a társai. Akár viselkedési zavar, akár valamilyen érzékszervi sérülés vagy mozgáskorlátozottság, esetleg krónikus betegség okozza, hogy a gyerek kilóg a sorból, számára könnyen adódhat minden napra egy-két kihívással teli helyzet. Bizonyos esetekben célszerűbb lenne elkülöníteni a „problémás” óvodást, de ezzel csak azt erősítenénk benne, hogy valami nincs rendben vele.

Megtörtént eset, hogy a táplálékallergiás gyereket külön asztalhoz ültették, ezzel akarták megelőzni, hogy az asztalszomszédaitól valamilyen számára veszélyes ételféleség kerüljön a tányérjába. Ezt ő nem úgy élte meg, hogy vigyáznak rá, hanem büntetésként könyvelte el. Sajnos a hosszas elkülönítés után már a gyerektársai sem akartak mellé ülni, mert idegennek, furcsának tartották, akivel nem jó barátkozni. A legjobb tehát ezeket a gyerekeket bevonni, amibe csak lehet, és a kritikus helyzetekben a lehető legkevesebb körítéssel megoldani a problémát. Természetesen nagyon fontos, hogy a többi gyerek is tudja, miért nem eheti Zsolti azt az ebédet, amit ők, és miért nem szabad megkínálni a saját finomságukkal.

Diétás étrend és közétkeztetés

Ha egy ovisnak diétáznia kell, mert mondjuk, cukorbeteg, tejcukor-érzékenységben szenved, vagy cöliákiás, mindenkinek ismernie kell körülötte a diéta szabályait. Az óvodástársaknak például azt kell tudniuk, hogy diétázó társukat nem szabad semmivel megkínálniuk, még a szülinapi partin vagy a karácsonyi ünnepségen sem. Semmivel. A legjobb, ha ez a szabály mindenkire vonatkozik, még azokra a felnőttekre is, akik nagyjából ki tudják szűrni, hogy melyik élelmiszer tartalmazza a tiltott anyagot, és melyik nem. Az egyetlen biztonságos út az, ha a gyerek csak a közétkeztetésben számára külön szállított vagy a szülei által bevitt diétás ételt kapja. Ha a szülők még visznek gyümölcsöt, speciális desszertet vagy nassolnivalót, természetesen azt is eheti, de senki mástól semmit nem kaphat. A közétkeztetésről szóló 37/2014. (IV. 30.) EMMI rendelet szerint azok kaphatnak diétás étrendet, akik szakorvosi igazolást hoznak betegségükről. Nem elég tehát az, hogy a szülő bejelenti a diétára vonatkozó igényét.

Mozgássérült és érzékszervi gyengeséggel élő gyerekek

A mozgássérült vagy érzékszervi gyengeséggel élő gyerekek remekül beilleszkedhetnek az óvodai közösségbe, hiszen a kicsik nem tesznek különbséget, nincsenek előítéleteik, elfogadják sérült társukat úgy, ahogy van. Természetesen egy idő után lesznek kérdéseik, amelyekre válaszolni kell, mégpedig őszintén és nem túl bonyolultan. Az óvónőnek érdemes részletesen átbeszélni az érintett gyerek szüleivel - a gyerek állapotán kívül - azt is, hogy a gyermekük mit tud a saját betegségéről, fogyatékosságáról. Így az óvónő e tudás birtokában biztonságosan és őszintén beszélhet a gyerekekkel és a többi szülővel a helyzetről. Fontos, hogy ne sajnálkozzunk, kezeljük természetesnek az állapotát, és próbáljuk kihozni belőle a legtöbbet. Csak annyi segítséget kapjon az ovisunk, amennyire feltétlenül szüksége van. Ha mindig segítünk neki mindenben, akár olyasmiben, amit maga is meg tud csinálni, csak talán lassabban, akkor kiszolgáltatottnak és ügyetlennek fogja érezni magát, ha nem leszünk mellette.

Az az óvodáscsoport, amelybe különleges kisgyerekek is járnak, több feladatot ad a gondozóknak, hiszen a speciális gyerekre és a csoporttársakra is jobban kell figyelni. Nagy munka olyan játékokat találni és megvalósítani, amelybe a kicsit más gyerek is könnyen be tud kapcsolódni, és egyenrangú társa lehet a többieknek. Szerencsére az ilyen csoportoknak az óvoda biztosíthat pedagógiai asszisztenst, aki bekapcsolódik a csoport életébe, miközben a speciális igényű gyerekekre összpontosít. Bizonyos fejlesztési technikákat elsajátítva fejlesztő foglalkozásokat végezhet azokkal a gyerekekkel, akiknek erre szükségük van. Segít az öltözésnél, vetkőzésnél, az étkezéseknél a csoportszobában, az udvaron vagy a házon kívüli események során.

Érdemes átgondolni, milyen érzés lehet ezeknek a különleges gyerekeknek kilógni a sorból. Nap mint nap szembesülni a hendikepjükkel. A kiscsoportos korosztály még nem küzd ezzel sokat, a nagyobbacskák azonban már tudatosabban viszonyulnak a saját testükhöz, a képességeikhez, miközben újabb és újabb akadályokkal szembesülnek. Előfordulhat, hogy szorongani, félni kezdenek valamitől, rosszkedvűek lesznek, nem esznek, nem isznak annyit, amennyit szoktak, nem tudnak jól aludni. Ha úgy érezzük, hogy nem csak egy kis hullámvölgyről van szó, akkor érdemes a szülővel egyeztetve az óvodapszichológushoz fordulni. Különböző terápiás technikák és más, játékos módszerek segítik a gyerekeket önbecsülésük fölépítésében, szorongásuk csökkentésében. Kérjük meg őket, hogy osszanak meg minden részletet a gyerekük nehézségeivel kapcsolatban! Mi vált be? Hogyan győztek le bizonyos akadályokat?

tags: #nehez #sok #kisgyerekkel