A NATO tagállamok számára kiemelten fontos a gyors és hatékony légi szállítási, valamint légtérellenőrzési kapacitás biztosítása, különösen a távoli hadműveleti területek, békefenntartó missziók és humanitárius katasztrófák esetén. Ezen képességek fenntartásában kulcsszerepet játszanak a modern teherszállító és légtérellenőrző repülőgépek, mint az Antonov An-124 Ruslan, a Boeing C-17 Globemaster III és a Boeing E-3A Sentry AWACS.
A teherszállító repülőgépek evolúciója és szerepe
A teherszállító repülőgépek az utasszállító gépekből fejlődtek ki, céljuk a gyors szállítást igénylő, nagy értékű áruk mozgatása. Az 1920-as évektől kezdve a polgári utasszállító gépekből átalakított változatokat mostohább körülmények között, alacsonyabb ellátási szinten kiépített repülőterekről is üzemeltetni kellett. A 30-as évektől a kifejezetten teheráru szállítására tervezett típusok vették át a szerepet.
A 20. század háborúiban, különösen a második világháború előtt és elején, nagy számban alkalmaztak civil teherszállító repülőgépeket. A harctéri tapasztalatok alapján fogalmazódtak meg a katonai teherszállító repülőgépekkel szemben támasztott követelmények, mint a sebesség növelése és a teheremelő képesség megsokszorozása. A világháború után alkalmazott légcsavaros gázturbinák és gázturbinás sugárhajtóművek tovább növelték ezen gépek teljesítményét, számos különféle típus kialakulását eredményezve.
Az 1950-es évektől a civil légiszállítási iparág fejlődése szükségessé tette az utasszállító gépek áruszállító változatainak kifejlesztését. A korszerű repülőgépek moduláris felépítésű utastere akár egy órán belül átalakítható teherszállításra alkalmas raktérré. A modern teherszállító repülőgépek között nem ritka a rövid felszállópályát igénylő, ún. STOL képességgel rendelkező típus. Vannak olyan gépek is, amelyek orr-része felhajtható a nagyméretű terhek rakodásához, míg a többségnél a törzs végén lehajtható „csapóajtó” szolgál erre a célra.
A stratégiai légiszállítási kapacitás: Antonov An-124 Ruslan
Az Antonov An-124-100 Ruslan a világ egyik legnagyobb és legimpozánsabb teherszállító repülőgépe. Ez a típus kiemelkedő szerepet játszik a NATO stratégiai légiszállítási kapacitásában, a SALIS-program (Strategic Airlift Interim Solution) részeként áll rendelkezésre. Ennek keretében Magyarország is igénybe veszi a Ruslant, például a Baltikumba irányuló hadfelszerelés szállítására.
A Magyar Honvédség JAS-39 Gripen vadászgépeinek balti légtérellenőrzési missziójához szükséges felszerelések és pótalkatrészek jelentős részét az Antonov An-124-es juttatta célba Litvániába. A szállítmány konténereket tartalmazott repülőgép-pótalkatrészekkel, kiszolgáló berendezésekkel és logisztikai eszközökkel, biztosítva a magyar légierő zökkenőmentes szolgálatát a Baltikumban.
A Boeing C-17 Globemaster III: a NATO „munkalova”
A Boeing C-17 Globemaster III az Amerikai Légierő megrendelésére fejlesztették ki, elsősorban a C-141 Starlifter nehéz teherszállító repülőgépek leváltására. A több mint tízéves fejlesztés során fontos szempont volt a kiszolgálási igény alacsony szintre csökkentése, valamint a korszerű avionika, amely lehetővé teszi az autonóm működést előkészítetlen, rossz minőségű repülőtereken is, éjszakai vagy kedvezőtlen időjárási és látási viszonyok között is.
A kilencvenes évek eleje óta szerzett kedvező gyakorlati tapasztalatok miatt több, nemzetközi békefenntartó hadműveletekben részt vevő ország rendszeresítette. A C-17-es lenyűgöző képességekkel rendelkezik: törzsének hossza 53 méter, szárnyfesztávolsága 51,75 méter. Akár 77,5 tonna teher is elhelyezhető a 26,8 méter hosszú, 5,4 méter széles és 3,76 méter magas raktérben. Négy Pratt & Whitney F117-PW-100 sugárhajtómű hajtja, amelyekkel 8500 méteres utazómagasságon 0,76 Mach sebességet érhet el. A maximális felszállótömege 265 350 kg, üzemanyagtartályaiba 134 556 kg kerozin fér, és levegőben is utántölthető. A fedélzeti rendszerek automatizáltsága miatt mindössze három főből áll a személyzet: két pilóta és egy rakodóvezető.
Annak ellenére, hogy tekintélyes méretekkel és tömeggel rendelkezik, a C-17-es képes egy alig 2300 méter hosszú pályáról is le- és felszállni, ami növeli a rugalmasságot a bevetések tervezése során. Emellett korszerű rakomány célba juttató rendszerrel is rendelkezik, amellyel leszállás nélkül, a levegőből ledobva is pontosan kézbesítheti a küldeményeket, megkönnyítve a frontvonalban harcoló alakulatok ellátását nehézfegyverekkel és munícióval.
A NATO Nehéz Légiszállító Ezredének (SAC - Strategic Airlift Capability) részeként három magyar lajstromjelű C-17-es lát el szövetségi szállítási feladatokat a Pápai Bázisrepülőtérről. Ez a program lehetővé teszi, hogy a méregdrága, egy-egy kisebb ország számára gazdaságosan kihasználhatatlan óriásgépeket közösen vásárolják meg és üzemeltetik a tagországok, jelentősen csökkentve az egy nemzetre jutó kiadásokat. A repülőgépek beszerzését és működtetését előkészítő munkacsoport 2007. november 16-án hirdette ki, hogy a nyertes pályázat a magyar Pápa Bázisrepülőtér lett.
A pápai katonai repülőtér földrajzi szempontból is kedvező helyen van a Közel-Keletre és az Afganisztánba irányuló szállítási útvonalak szempontjából, és az iraki és afganisztáni hadműveletekben is fontos szerepet játszott. A SAC programban tizenkét NATO-tagállam (Bulgária, Észtország, Magyarország, Litvánia, Hollandia, Norvégia, Lengyelország, Románia, Szlovénia és az USA) és két partnerségi állam (Finnország és Svédország) vesz részt. A tervek szerint az első C-17-es 2009 kora tavaszán állt volna szolgálatba magyar felségjelzéssel és lajstromozással Pápán.
C-17 Globemaster III Reverse Thrust Stunt - Short Field Landing & Backing Up
Légtérellenőrző repülőgépek: a NATO szeme az égen
A NATO légierejének szerves részét képezik a légtérellenőrző repülőgépek, amelyek folyamatosan felügyelik a légteret és korai előrejelzést biztosítanak a lehetséges fenyegetésekről. Ennek a képességnek a gerincét a Boeing E-3A Sentry (AWACS - Airborne Warning and Control System) repülőgépek adják.
A Boeing E-3A Sentry AWACS
Az E-3 Sentry repülőgépek fejlesztését még 1965 júliusában indították az Amerikai Légierő EC-121 Warning Star légtérellenőrző repülőgépeinek lecserélésére. A Boeing a jól bevált 707 utasszállító repülőgép átalakított változatát ajánlotta erre a célra. A Boeing 1970-ben nyerte el a tendert, és a Westinghouse AN/APY-1 lokátorával felszerelt típus gyártása 1973-ban megkezdődött. Az első sorozatgyártott E-3A felszállása 1976. május 25-én történt, és 1977 áprilisában állt hadrendbe az Egyesült Államokban.
A Boeing 1992-ig összesen 68 darabot épített a típusból, különböző változatokban. Ezek az USAF-on kívül a szaúdi, francia, brit légierő állományába, valamint a NATO AEW&C (Airborne Early Warning & Control) egységébe kerültek. A repülőgépek számos korszerűsítésen estek át, többek között új jelfeldolgozó rendszereket és IFF (Identification Friend or Foe) berendezéseket kaptak. A lokátorok is fejlődtek, már a gyártás során a 26. példánytól AN/APY-2 radarokat szereltek az égi szemekbe. A forgó radardóm az E-3 repülőgépek egyik jellegzetessége.
A NATO E-3A egységét 1982-ben hozták létre 18 géppel, amelyek azóta számos szövetségi műveletben vettek részt. Jelenleg a NATO E-3A flottája 14 repülőgépből áll, melyek modernizálását - az első kivételével - a németországi Manchingban végezték. A modernizálás során az AN/APY-2 lokátorok jelfeldolgozó egységeit, a számítógépeket, az adatkezelő rendszereket és a szoftvereket is cserélték, és az operátorok már lapos folyadékkristályos képernyőkön figyelik a légteret. A kommunikációs eszközök is megújultak, javítva a munkaterhelés-elosztást és a feladatmegosztást.
A NATO légtérellenőrző repülőgépei alapesetben 14-16 fős személyzettel repülnek (az amerikaiak 16-17 fővel), akik a lokátor adatainak kiértékeléséért és a kommunikációért felelősek. Az E-3A törzs felsőrészére épített forgó radardómban található Westinghouse lokátor több megawatt teljesítményű, és 8840 méteres őrjáratozási magasságban közel 650 km-es hatótávolságban képes a légi célokat nyomon követni. Szükség esetén 400 km-es körben alacsonyan repülő célokat és földi célokat is követhet.
A NATO AEW&C erői a NATO főparancsnokságának alárendeltségébe tartoznak, azon belül közvetlenül a Belgiumi Mons-ba települt SACEUR (Supreme Allied Commander Europe) alá. Az E-3A Komponens Geilenkirchenben állomásozik az AWACS erők parancsnokságával, de a korszerűbb E-3D repülőgépekkel rendelkező Brit Komponens a szigetországi Waddingtonba települt. A NATO AEW&C Komponens parancsnoka rotációs elven amerikai vagy német dandártábornok, helyettesük pedig brit parancsnok.
A légtérellenőrző erők 17 NATO nemzet anyagi forrásából és személyi állományából állnak. Az E-3A modifikációk luxemburgi, az E-3D változatok brit lajstrommal repülnek. A NATO modernizált E-3A repülőgépei a tervek szerint 2025-ig maradhatnak szolgálatban. A jövőben a Boeing B737NG alapra épített Wedgetail rendszernek van a legnagyobb esélye, amely nem forgatható radarkupolába, hanem a géptörzs tetejére szerelt Norton Grumman AESA síkantennás légtérellenőrző lokátorral felszerelt rendszer.