A legtöbbünk őriz emlékeket saját nagyszüleiről, a náluk töltött szünidőkről, a nevetésről, a gondoskodásról, a biztonságról, a nagyi sütijéről.
Az öröklődés során a nagyszülők nagyon leegyszerűsítve a DNS 25 százalékával járulnak hozzá a kis csemete létrejöttéhez. Ám kiderült, hogy az anyai nagymamák a többiekénél kicsit magasabb arányban befolyásolják a baba génkészletét. Amikor egy nagyinak unokája születik, genetikai állományának 31 százalékát adja tovább fia lányának, de csak 23 százalékát a fia fiának. A természeténél fogva minden élőlény azzal az utóddal, unokával érez közelebbi rokonságot, aki genetikailag is a legközelebb áll hozzá. Az apai nagymamától származó kromoszómák variációja miatt a lányunoka DNS-ében több a közös a nagymama DNS-ével, mint a fiúunokának.
Egy másik elmélet szerint az apai nagyszülők azért kötődnek kicsit kevésbé az unokájukhoz, mert az édesanya kiléte teljesen bizonyos, míg az apáé egy picit mindig kérdéses - legalábbis evolúciós szempontból. A családok férfitagjai néha úgy érezhetik, attól félhetnek, hogy nem is tőlük van a gyerek, és így az unoka sem. Ezért lehet, hogy amióta világ a világ, az anyai nagymama kötődése erősebb az apainál. Legalábbis elméletben. Az igazság viszont az, hogy nagyon sok esetben az apai nagyszülők is legalább annyira lelkesek, gondoskodók, genetikai háttér ide vagy oda.
Eszerint az elmélet szerint, amely a chilei regényíró, Alejandro Jodorowsky nevéhez fűződik, a négy nagyszülő közül az anyai nagyihoz kötődünk leginkább, mivel a gének az öröklődés során „ugranak egy generációt”, és a nagyszülőktől közvetlenül az unokához kerülnek - ez az oka annak, hogy nagyon sokan hasonlítanak egyértelműen inkább az anyai nagymamájukra, mint a saját szüleikre.
Nagyon nagy szükség van minden családban a nagyszülőkre, hiszen ez egy többszereplős munka, egy egész család feladata, azonkívül lehetőség a példamutatásra, a szeretet megtöbbszörözésére, saját, szülőként elkövetett hibáink kijavítására, az összetartozás, a múlt, jelen és jövő egységének megélésére.
A pszichológusok úgy vélik, a nagyszülők „másodlagos szocializációs tényezők” a gyermekek életében. A szülőkhöz hasonlóan ők is értékeket, ám gyakran másfajta világszemléletet közvetítenek az unokáiknak.
A család több generációnak történeteit jól ismerőként régi fényképeket mutatnak az unokáiknak a múltból és az anyukájuk, valamint az apukájuk fiatalkoráról mesélnek nekik. Ők jelentik a termőföldet és a gyökereket, amelyekből gyermeked táplálkozik növekedése, fejlődése során.
A nagyszülők kiegészítik a szülőket, mert másfajta szórakozási lehetőségeket biztosítanak. A gyerekek imádják a változatosságot, a nagyszülők pedig lubickolnak a szerepükben! Ha a szülők távol vannak, a mamák és papák fáradhatatlanul dolgoznak azon, hogy kisunokáik a lehető legjobban érezzék magukat náluk: együtt játszanak a kicsikkel, szórakoztatják, kényeztetik őket, programokat szerveznek számukra.
A nagyszülők szerepe igen hálás feladat. Nem nehezedik a vállukra az a felelősség, hogy nekik kell megnevelni az unokákat, így szinte kizárólag csak mókáznak unokáikkal.
A gyerekeknek a nagyszülők elsősorban játszótársak, és pontosan tudják, hogy hogyan hozhatják ki ebből a legtöbbet. Gyorsan megértik, hogy olyan dolgokat is csinálhatnak és megtehetnek velük, amit otthon nem igazán szabad.
A nagyszülők pedig hajlamosak elfeledkezni arról, hogy hajdanán ők is sokat fáradoztak azon, hogy megfelelő nevelési és viselkedési szabályokat állítsanak fel saját gyermekeiknek. Bizony, elég gyakran előfordul, hogy a nagymama és a nagypapa túl sok mindent megenged az unokáknak, és hagyja, hogy azt tegyék, amihez csak kedvük van.
Mielőtt azonban a nagyszülőkre bíznánk a gyermeket, tisztázzátok, kinek mi a feladata! Egy dolog biztos: mint szülő, a te szavad az utolsó, ha a gyermek neveléséről van szó. Annak érdekében, hogy megértsék, mit szeretnél, világosan kell fogalmaznod már a kezdetektől fogva. Állíts fel házirendet, szabj korlátokat, hozz olyan szabályokat, amit a nagyszülőknél is be kell tartani! Határozd meg például a lefekvés időpontját, az esti mese és a TV nézés idejét, tudatosítsd a gyermekedben, hogy a nagyszülőknél is kezet kell mosni vacsora előtt, és ha rosszalkodik, a büntetés ott sem marad el! Azt is érdemes tisztázni a nagyiékkal, hogy mely területek azok, amiket szeretnél kizárólag te kezelni. Például ilyen a gyermek első találkozása a csokoládé vagy a cukorka ízével. Ezzel a konfliktusokat is megelőzheted, másrészt pedig a csemetédet sem zavarja össze, ha esetleg a nagyszülők másként gondolkodnak a fentiekről.
Amikor az embernek megszületik az első gyereke, minden felborul az életében. Az újdonsült anyák (és apák) kimerültek, érzékenyek, rémültek lehetnek, akiket könnyű megbántani. Automatikusan senkiből sem válik jó nagyszülő csupán attól, mert a gyermekének vagy annak párjának kisbabája születik. A nagymamaság vérrokonság is, de leginkább a szívben születik meg. Ha ez megvan, akkor öröm segíteni a kicsi körül, tehermentesíteni a szülőket, hogy könnyebben neveljék a gyerekeiket, felszabadultabbak, pihentebbek legyenek.
A gyermekágy ideje alatt az anyának a saját édesanyjára legalább négy-hat hétig szüksége lenne. A kutatások is bizonyítják, hogy ha ott a férj, az asszony akkor is olyan valakit keres, aki maga is átélte az első hetek nehézségeit. Ekkor nem a csecsemőt kell ellátnia a nagynak, akár hozzá se nyúljon a babához, hanem legyen elérhető, biztosítsa a zavartalan körülményeket a csecsemő és az anya közötti összhang kialakulásához.
A pszichológiai kutatások alátámasztják, hogy a folyamatosság érzése, mint alapélmény az ember számára nélkülözhetetlen. Minden egyénnek fontos a múltja, maga története, az, hogy tudjon mesélni a családjáról. A generációs örökség az adott közösséghez, családhoz tartozást jeleníti meg, amely az értékrendi igazodás mellett magában foglal sok-sok látszólag jelentéktelen történetet is, amelyek az énkép gazdagodását szolgálják. Ideális esetben a nagyszülők azok, akik a jelenlétükkel és a sokszor ismételt, igaz meséikkel ezt a folytonosságot képviselik az unokák számára.
A 21. századi nő minden szerepben helyt áll: dolgozik, édesanya, társ, barát, gondoskodó, és közben próbál önmaga is maradni. Hogyan lehet lavírozni a rohanó mindennapok, a teljesítménykényszer és a saját lelki békénk között?
A gyermek neme a fogantatás pillanatában dől el. A megtermékenyítést követően elindul az embrió szöveteinek, szerveinek kialakulása. Amennyiben lánymagzatról van szó, nagyjából félidőben - a terhesség 20-24. hetében - már kialakulnak azok a petesejtek, melyekből a még meg sem született kislány gyermekei fogannak majd meg. Nagyon különös, kissé borzongató belegondolni, hogy a Földön minden egyes ember petesejt formájában nagyjából 4 hónapot töltött a saját nagymamája méhében. Minden öt hónapos lánymagzat petefészkében mintegy tízmillió petesejt van. Ezeknek a petesejteknek a nagy része már a méhen belüli élet során szétesik, ám a születéskor még mindig körülbelül egymillió van belőlük. A továbbiakban a petesejtek pusztulása folytatódik, a kamaszkorra nagyjából 400 ezer marad belőlük.
A szülők nem biztos, hogy jó néven veszik, ha kiposztolnak minden unokáról készült fotót a nagyik. A szülők legalább egy évig teljesen felborult időrendben élnek.
Az embernek, amikor megszületik az első gyereke, minden felborul az életében. Az újdonsült anyák (és apák) kimerültek, érzékenyek, rémültek lehetnek, akiket könnyű megbántani. Más korban, más normák szerint neveltek gyereket a mostani nagyszülők, azóta sok minden változott, néhány tény is. Ma már bizonyított tény, hogy a tehéntej ártalmas egy kisbabának, ahogy például az is, hogy a SIDS előfordulása csökkenthető, ha az újszülött a hátán alszik. Ez is tény, tudományosan megkutatott. Az anyatej a legjobb táplálék az újszülöttnek, a szoptatást pedig nem időre mérik, nincs olyan, hogy túl sok szoptatás.
Bevallom, ejtettem már ilyen hibát. Az önfegyelemre szoktatás épp a gyerekek érdekét szolgálja. A határozottság nem zárja ki a szeretetet, gyengédséget. Óvodáskor végére az is egyik feltétele az iskolaérettségnek, hogy a 45 perces órákat figyelemmel tudja kísérni a kisgyerek. Manapság sok a panasz a magyar oktatási rendszerre. Természetesen nem lehet egyetérteni a rohamtempójú írás- és olvasástanítással, meg a mértéktelen lexikális anyaggal. De a másik véglet, amit az angol oktatásban kívülállóként tapasztalok, pont ennyire káros. Én úgy gondolom, hogy ha sem a család, sem az iskola nem támaszt korosztálynak megfelelő követelményeket, nem alakul ki az az kötelességtudat, ami képessé teszi őket felnőttként egy munkahely elvárásainak megfelelni.
Az elődök iránti kötődés megélése ugyanis elengedhetetlen az egészséges személyiségfejlődéshez, az éntudat kialakulásához, s ezt nem helyettesítheti semmilyen intézmény.
A jelenlegi foglalkoztatási helyzetben a nyugdíjkorhatár csökkentése aligha várható, így egyre fontosabb az együtt töltött minőségi idő megteremtése.
Ha a kicsi rendszeresen, hetente legalább egyszer találkozik egy rokonnal, akkor akár már egyéves kora előtt nála aludhat. Ha mindenképpen több időt kell távol töltened... mint a két étkezés közti idő - például iskola vagy munka miatt -, akkor lefejt tejet kaphat egy etetéskor. Amennyiben a cumi elég széles és kis lyukú, akkor nem okoz majd gondot a babának az evés. Ha mégis, akkor kiskanállal vagy pohárból lehet megetetni vele a tejet. A legtöbb baba gond nélkül elfogadja ezt, és egy etetésnél szépen megissza cumisüvegből a tejet.
Amikor azonban már mást is eszik... elő kell készíteni az ennivalóját. Amennyiben nem szeretnéd, hogy olyasmit kapjon, amit magad nem adnál még neki, mindenképpen előre készítsd el a pürét, vagy vásárold meg a bébiételt!
Ha már elmúlt egyéves... és csak néha, leginkább alvás előtt szopik a baba, akkor gond nélkül elalszik enélkül, legfeljebb az első alkalom tarthat kicsit tovább az altatás. Közel élő rokonnál egy-két napot és éjjelt gond nélkül ottmaradhat, a több éjszaka sem gond, de készülj fel rá, hogy utána kell majd néhány nap, mire visszaáll a megszokott kerékvágásba.
Mivel a kicsinek még nincs időérzéke, nem tűnik fel neki, hogy két-három napot vagy egy hetet maradt a mamánál, bár először érdemesebb csak egyetlen éjszakával próbálkozni. Ha nincs hozzászoktatva a kicsi, hogy más vigyázzon rá, akkor egy-két éves korában különösen nehéz lehet ezt elkezdeni. Ilyenkor ez a taktika működik: búcsúzz el tőle, mondd el, mikor jössz meg (az érkezésedet valamilyen eseményhez kösd), és bármit is csinál utána, menj el, ne fordulj vissza, ne akard megvigasztalni.
A távol élő rokonoknál való néhány napos vagy hetes nyaralással legalább ötéves korig érdemes várni. Ha a nagyszülők közelebb laknak, és legalább havonta egy-két alkalommal találkozik velük a gyermek, akkor már két-három évesen meg lehet próbálni egy néhány napos nyaralást. Ha azonban csak évente pár alkalommal találkoztok, és nagyon messze laknak, akkor érdemes kivárni az ötéves kort. Ekkorra már a távolabb élő, ritkábban látott rokonokra is emlékszik a kicsi, meg tudja mondani, hogyan érezte magát, mit szeret csinálni náluk, lehet vele beszélgetni az élményeiről. Semmiképp ne tervezz az első külön töltött nyaralás idejére külföldi utazást, mert lehet, hogy nem sül el jól az ottalvás, és a kicsiért kell menned.
Ha a gyerek sír, vigasztalhatatlan, huzamosabb ideig duzzog a rokonoknál, annak általában az az oka, hogy nem készült fel teljesen a szülőktől távol töltött napokra. Előre érdemes beszélgetnetek arról, mi fog történni vele. Amennyiben várja a nyaralást, szívesen megy, és a rokonok is értenek a gyerekekhez - a legjobb, ha náluk is vannak kicsik, ötévesen már sokat számít a hasonló korúak társasága -, akkor az első önálló vakáció élmény lesz számára.
Napközis táborba öt-hat éves korától már mehet a kisgyermek. Ottalvós táborba hat-hét évesen, de csak akkor, ha ismerős társasággal (óvodás csoporttal, osztálytársakkal, megszokott óvónénikkel, tanítónénikkel) lehet.