Művi vetélés a második trimeszterben: részletes információk és tudnivalók

A terhesség megszakítása (interrupció graviditátisz), más néven művi vetélés (abortusz arteficiálisz) egy komoly beavatkozás, melynek elvégzésére különböző okokból, eltérő időpontokban kerülhet sor. Bár a köznyelv az abortusz kifejezés alatt kizárólag a terhesség művi megszakítását érti, ez valójában helytelen, hiszen az abortusz lehet természetes (spontán) is.

A terhesség megszakítása lehet elektív (választott időpontban történő, tervezett) vagy terápiás (amennyiben a terhes nő egészségének megóvása, vagy életének megmentése miatt történik a beavatkozás). A beavatkozás akkor végezhető a legbiztonságosabban, ha az utolsó menstruációt követő 6-10 héten belül történik, ekkor a szövődmények ritkábban lépnek fel. A 13. és 24. hét között (a második trimeszterben) végzett beavatkozások gyakrabban járnak szövődményekkel.

Miért más ez az időszak?

A második trimeszter a terhesség 13. és 24. hete közé esik. Ebben az időszakban a magzat már jóval nagyobb, a méh izomzata kevésbé reagál a méhösszehúzó szerekre, és a beavatkozás testi-lelki szempontból is megterhelőbb lehet. Bár a terhesség megszakítása az első trimeszterben biztonságosabban végezhető, esetenként a magzat betegségének felismerése elhúzódik, mivel egyes genetikai tesztek eredménye csak a második trimeszterre érkezik meg. A tizenévesek terhessége a késői felismerés és a korai, erős lelki megterhelés miatt gyakran a második trimeszterre húzódik.

Mikor kerülhet sor a második trimeszteres terhességmegszakításra?

Magyarországon ez idő alatt kizárólag indokolt esetben végezhető terhességmegszakítás, például:

• Ha a magzatnak élettel összeegyeztethetetlen betegsége, fejlődési rendellenessége van, vagy ha magas a genetikai vagy a méhen belüli magzati ártalmak miatti (teratológiai) kockázata. Élettel összeegyeztethetetlen fejlődési rendellenesség esetén a terhesség megszakítása a 24. hétig lehetséges.
• Ha a magzat súlyos betegsége igazolódik, általában a 20., de maximum a 24. hétig végeznek ilyen műtétet.
• Ha az anya élete vagy egészsége veszélyben van. Orvosi szempontból szóba jöhetnek egyéb, az anya egészségét veszélyeztető állapotok, mint például súlyosan magas vérnyomás, szívbetegség, depresszió vagy pszichiátriai betegségek, vesebetegségek, fertőzések, daganatok.
• Ha súlyos pszichés vagy szociális körülmények igazoltan indokolják. A nő indokai a terhesség megszakítására szociális indokok, a bűncselekményből adódó terhesség, a terhes nő fiatalkorúsága vagy korlátozott cselekvőképessége lehetnek. Később (a 13-18. hét között) is végeznek terhességmegszakítást elsősorban az "anya súlyos válsághelyzete" esetén, vagy ha a terhesség megszakítása a terhesnek nem felróható okból nem történt meg a 12. hét előtt.

A beavatkozást csak olyan intézmény végezheti, amely rendelkezik a megfelelő orvosi, embriopatológiai és pszichológiai háttérrel.

Hogyan történik a középidős terhességmegszakítás?

Ha a terhesség a második trimeszterbe ért, megszakításához a dilatációt és evakuációt alkalmazzák. A szakemberek törekednek arra, hogy a méhszáj tágítása fokozatosan, kíméletesen történjen, és lehetőleg gyógyszeres segítséggel váltsa ki a vetélést, minimalizálva a műtéti beavatkozást.

Diagnózis és előkészítés

Az orvosnak ismernie kell a terhesség korát, ennek pontos megállapításához a kikérdezésen túl vizsgálatot is végez. A terhességmegszakítás előtt fontos, hogy a terhes nő valamennyi kérdésére választ kapjon, és legyen kellő ideje átgondolnia döntését. Kiskorú anya esetén a beavatkozáshoz a szülők beleegyezése elengedhetetlen. Fontos kiemelni, hogy a későbbi terhesség során fellépő méhszájelégtelenség elkerülése miatt azon páciensek, akik még nem szültek, vagy csak császármetszéssel szültek, a beavatkozást megelőzően méhszájtágítást kell kapjanak. Ez lehet tágító pálca formájában, vagy modernebb megoldás a gyógyszeres méhszájtágítás. Ezek kíméletesen puhítják méhszájat, így a műtőben előfordulhat, hogy tágításra már egyáltalán nincs szükség.

A méhszáj előkészítése (érlelése)

Cél, hogy a méhnyak lassan és fájdalommentesen megnyíljon:

• Lamináriák (tengeri növényből készült pálcikák) segítségével,
• Vagy prosztaglandin-tartalmú tablettával/géllel,
• Vagy egy steril katéter (Foley-katéter) ballonja segítségével, amely mechanikusan tágítja a méhszájat.

Fájáskeltés (indukció)

Miután a méhnyak tág, a méh összehúzódásait gyógyszerrel serkentik:

• Oxytocin tartalmú infúzióval,
• Vagy prosztaglandin E2 hatóanyaggal.

Ez a szakasz akár több órán át is tarthat. A cél, hogy a szervezet természetes úton kilökje a terhességet. A mellékhatások hányinger, hányás, hasmenés lehetnek.

Műszeres befejezés

A vetélés után a méhben visszamaradt szöveteket az orvos eltávolítja. Az eltávolított szöveteket embriopatológiai vizsgálatra küldik, ha fejlődési rendellenesség miatt történt a megszakítás. A műtéti beavatkozást műszeres befejezésnek nevezzük. Ezt vénás altatásban (TIVA) végzik, azaz nincs szükség arra, hogy a légcsőbe tubust helyezzenek (intubálás), a páciens saját maga vesz levegőt. A beavatkozás körülbelül 15 percig tart. Az altatást követően a hüvelyt és a szeméremtestet fertőtlenítik, majd hüvelyi feltárást végeznek (hasonló, mint a rákszűrések során). A méh nyakcsatornáját szükség esetén 8-10mm nagyságúra tágítják, és úgynevezett Curette-kanál és/vagy vákuum-szívó segítségével a méhüreg kiürül.

Tágítás (dilatáció) és kiürítés (evakuáció)

Ha a terhesség a második trimeszterbe ért, megszakításához a dilatációt és evakuációt alkalmazzák. A beavatkozás a tágítás és kürettázs módszeréhez hasonló, azonban nagyobb tágítás, nagyobb méretű szívó, illetve fogó alkalmazására van szükség, emiatt a műtéttel járó kényelmetlenség is nő.

Tágítás (dilatáció) és eltávolítás (extrakció)

A méhnyak korábban ismertetett előkészítése után a magzatot egyben távolítják el - ilyenkor a magzat fejét összenyomják, annak érdekében, hogy az a méhnyakon átférjen.

A méhfal bemetszése (hiszterotómia)

A méhfalon ejtett metszésen keresztül távolítják el a méh tartalmát. Ezt a beavatkozást akkor végzik, ha az indukció eredménytelen volt. A második trimeszterben igen ritkán egyéb sebészi beavatkozásokat végeznek.

Mennyire biztonságos?

Bár összetettebb, a beavatkozás jól megtervezhető és biztonságos, ha tapasztalt szakemberek végzik, megfelelő előkészítéssel és fájdalomcsillapítással történik. Gyakori a fájdalomcsillapító injekciók alkalmazása, ritkábban kerül sor epidurális érzéstelenítésre. Az esetek kb. 1%-ában találkozunk azzal, hogy akár véralvadék (haematometra), akár embrionális szövet marad vissza a méhüregben. Ezt erőteljes hasi fájdalom, láz, esetleg elhúzódó vérzés kísérheti. Ilyen esetben a beavatkozás megismétlésére van szükség. Előfordulhat gyulladás (<1%), mely antibiotikus kezeléssel orvosolható. Szintén kevesebb, mint 1%-ban találkozunk perforációval. Perforációról akkor beszélünk, amikor a műtét során a méhizomzat megsérül, átlyukad. Egy amerikai tanulmány szerint a tizenharmadik terhességi hét előtt végzett terhességmegszakítások 2,5 százalékában fordul elő valamilyen enyhe szövődmény. A súlyosabb, kórházi felvételt igénylő szövődmények előfordulási valószínűsége azonban már fél százalék alatti.

Milyen kockázatokkal jár?

A második trimeszterben végzett terhességmegszakítás nagyobb vérzéssel járhat, ritkán vetélést követően az anya egészségét veszélyeztető állapot alakulhat ki, és lelkileg is megterhelőbb lehet, hiszen ekkorra a terhesség már előrehaladottabb.

Az abortusz lehetséges szövődményei

• Vérzés
• Fertőzések
• Méhfal perforáció: komoly vérzést, esetleg csonkoló műtétet eredményez
• Magzatrész visszamaradása: vérzést, lázat, gyulladást okoz
• A méh üregében felgyülemlő véralvadék
• Hegesedés a méhnyak vagy a méh üregében, ami meddőséghez vezethet
• Nyakcsatorna sérülése: a tág cervix állandó folyást, krónikus gyulladást okozhat, az újabb terhesség nagyobb eséllyel vezet vetéléshez, koraszüléshez
• Rh-szenzibilizáció: Rh-negatív anya magzata esetén humán Rh-immunglobulin adására van szükség, ezzel későbbi terhességeknél fellépő vércsoport összeférhetetlenség megelőzhető
• Lelki következmények.

A legtöbb esetben a terhesség megszakítása szövődmény nélküli és nem befolyásolja a jövőbeni terhesség esélyeit.

Utókezelés

A beavatkozást követően a vérzés mennyiségének és a vérnyomás változásának megfigyelésére van szükség. Rh-negatív anya magzata esetén humán Rh-immunglobulin adására van szükség, ezzel későbbi terhességeknél fellépő vércsoport összeférhetetlenség megelőzhető. A vérzés sebészi terhességmegszakítás esetén 5 napig, gyógyszeres terhességmegszakítás esetén tovább is folytatódhat. Ezen túl a fertőzések megelőzésére szükség lehet antibiotikus kezelésre, valamint kerülendő a nemi érintkezés és a tamponhasználat. Az orvos gondoskodik a vérzés, fertőzés, fájdalom megelőzéséről, felhívja a figyelmet a nemi élet átmeneti felfüggesztésére, javasolja a kontrollvizsgálatot, és tájékoztatja a nőt a fogamzásgátlási lehetőségekről - akár azonnal elhelyezhető spirálról is. A műtéti beavatkozást követően 2 hétig kell kerülni az ülőfürdőt, szexuális életet, tamponhasználatot. Egyéb megszorítás nincs. A beavatkozást követően 6 héttel javasolt a kontrollvizsgálat. A következő menstruáció időpontja egyénenként változik. A műtétet követően 3 hónappal kell legkésőbb jelentkeznie a vérzésnek. A következő terhesség befogadására onnantól alkalmas a szervezet, hogy a beavatkozást követő első menstruáció lezajlott.

Mire kell odafigyelni?

Ha terhességmegszakítást követően az alábbi tünetek bármelyikét tapasztalja, azonnal konzultáljon orvosával!

• Erős fájdalom
• 38.2°C feletti láz
• Erős vérzés, amely óránként egynél több betétet áztat át
• Kellemetlen szagú hüvelyi folyás
• A terhesség fennállásának további jelei

Lelki vonatkozások és támogatás

A terhesség orvosi segítséggel történő megszakíttatása minden esetben biológiai és pszichológiai trauma. Mivel műtéti beavatkozást igényel, és egy fejlődő emberi lény életének vet véget, mindkét fajta hatás érthető. A szülők, vagy az esetlegesen egyedül maradt édesanya döntését az esetek túlnyomó többségében a kényszer szüli, vagyis általában egy nehezen megoldható, vagy másképp talán meg sem oldható problémára válasz az abortusz. Az abortusz, bár megszünteti a terhességet, de a leendő csecsemővel kapcsolatos elképzeléseket nem képes megszakítani, ezért azok újra és újra felmerülhetnek. Mivel a természetes gyász folyamata is tartalmaz önvádat és bűntudatot, ez itt is megjelenik, de érthető módon fokozott mértékben, hiszen a terhesség megszakítása tudatos döntés eredménye. Fontos kiemelni, hogy a férfiaknak ugyanúgy végig kell menniük ezen a folyamaton, mint a nőknek. Pszichoterápiákból származó megfigyelések azt mutatják, hogy a feldolgozatlan abortusz a későbbi válás egyik fontos okává válhat. Művi vetélésnél is javasolt az érzelmi hullámzás tudatosítása, leírása napló formájában. Megtörténhet a baba elbúcsúztatása is.

Ezért is kiemelten fontos a pszichés támogatás, valamint a kontrollált, intézményes környezet. A terhességmegszakítás komoly testi és lelki felkészülést igényel. A lelki egyensúly ugyanolyan fontos, mint a testi egészség (ezen kettő fogalom nem is választható külön), ezért ha egy pár úgy érzi, hogy időre van szükségük a vetélés után a következő terhességig, nyugodtan várjanak.

Gyászfolyamat és veszteségfeldolgozás

A vizsgálatok szerint a párok közel 35 százaléka él át veszteséget a várandósság és a szülés során. A kimutatott terhességek 15-20 %-a vetéléssel végződik. Minél később történik egy magzat elvesztése, annál fájdalmasabb és annál tovább tart a gyászfeldolgozás. Sarkalatos kérdés az elhunyt magzat megtekintésének a dilemmája. A tapasztalat - és a szakirodalom - szerint kívánatos lenne lehetőséget teremteni a szülők számára a gyermekük megtekintésére és a búcsúzásra. Az erre vonatkozó igényt már a szülés előtti megbeszélésen tisztázni kell, mivel az anyák közvetlenül a baba születésekor nincsenek olyan állapotban, hogy fel tudják mérni saját igényüket. Az ideális az lenne, ha akár még másnap is lehetséges lenne a gyermektől való búcsúzás abban az esetben, ha a szülők részéről az első reakció az elutasítás. Rendkívül fontos, hogy a szakszemélyzet kellően érzékeny és tapintatos módon legyen jelen, teremtsenek olyan körülményeket, amelyek megkönnyítik a szülőknek a találkozást. Ha a szülők mégis úgy döntenek, hogy nem szeretnének vele találkozni, érdemes valamilyen jelet, emléket szerezni tőle (pl. lábnyom, kéznyom), ez nagyban megsegítheti a veszteség feldolgozását.

A gyászfeldolgozást segítő hagyományos rítusainktól már eltávolodtunk, ugyanakkor új rituálék még nem épültek be a kultúránkba. Ezért a veszteséget átélő családok sokszor bizonytalanná válnak, nehezen találnak kapaszkodókat, mint ahogy a tágabb család és az egészségügyi személyzet sem tudja pontosan, hogyan segíthetik, támogathatják jól a gyászolókat. A gyászmunkában legnagyobb segítséget az jelenti, ha a szeretteink segítenek elhordozni a veszteség fájdalmát: mellettünk állnak, meghallgatnak, támaszt nyújtanak, időlegesen átvállalnak néhány feladatot stb. Amennyiben valaki egyedül marad a veszteségével, érdemes egy gyászcsoportot vagy szakembert felkeresni, hogy segítségére legyen ebben a nehéz élethelyzetben. Támaszt nyújthat továbbá a vallásos hit és a spirituális gyakorlás, mivel ez segít jelentést és magyarázatot adni a veszteségre. Néhány gyászfeldolgozást segítő módszer, rituálé keretet nyújthat a veszteségek elgyászolása során.

tags: #muvi #veteles #a #masodik #trimeszterben