Az agy fejlődése és a mozgás elválaszthatatlan kapcsolata

Az emberi agy fejlődése lenyűgöző folyamat, amely már a születés előtt megkezdődik, és az első életévekben, sőt, a serdülőkor végéig tart. A kisgyermekek agyának fejlődése szorosan összefügg a mozgásfejlődésükkel. A mozgás nem csupán a testi érettség jele, hanem alapvető fontosságú az agy szerkezetének és működésének fejlesztésében is.

Az újszülött idegrendszere még éretlen, ekkor az agy súlya kb. 350 g, amely egy éves korra eléri a 700 grammot. Eközben több milliárd idegsejt keletkezik, és több milliárd idegi kapcsolat jön létre, mely egyértelműen bizonyítja a csecsemőkor fontosságát! A születéskor egy csecsemő agya közel 100 milliárd agysejtet tartalmaz, nagyjából annyi idegsejtet, ahány csillag van egy közepes galaxisban. A központi idegrendszer alapegységei, az úgynevezett neuronok (idegsejt + hozzá tartozó nyúlványok) már születéskor jelen vannak, és kapcsolatok milliárdjait alkotják az első életévekben a gyermek élettapasztalatától függően. Ezek az idegi kapcsolatok elkezdenek üzeneteket küldeni egymásnak, hogy megfeleljenek a test és az agy követelményeinek.

A fejlődésben lévő agyban az idegsejtek közötti kapcsolatok stabilizálódása révén pályák, majd hálózatok jönnek létre. A pályák és a hálózatok kialakulása hosszú hónapokat, éveket vesz igénybe. Az agy fejlődésére jellemző, hogy az agyi struktúrák felépítése hierarchikus, ami azt jelenti, hogy az alapképességekért felelős idegrendszeri kapcsolódások alakulnak ki először, és erre épülnek rá a bonyolultabb képességekért felelős területek. Ha a hierarchikus fejlődés nem megfelelően zajlik, ha az alapképességek kiépülése nincs biztosítva, az erre épülő komplex képességek elsajátítása is sérülni fog.

Az agy rugalmassága tíz-tizenkét éves korig elég nagyfokú, ám már ekkor is lassabban megy egy-egy új készség elsajátítása, mint az első öt-hat évben, később pedig ez a folyamat egyre nehezebbé válik. Az idegrendszer majd csak 15-20 éves korra fejlődik ki teljesen, így a család továbbra is sokféle aktív játékkal segítheti elő az agy további növekedését.

A mozgás és a kognitív készségek kéz a kézben járnak. A fizikai aktivitás fejleszti az egyensúlyt, a koordinációt és a mozgáskoordinációt, amelyek alapjai az írásnak, olvasásnak, sportnak és zenének. A gyerekeknek mozogniuk kell, hogy aktiválják az agyukat. Az agy pedig teljes erővel reagál, lehetővé téve számukra, hogy különféle módokon mozogjanak. Ezek a fizikai mozgások koordinációt igényelnek az agy bal és jobb oldaláról egyaránt. Ez megerősíti a corpus callosumnak nevezett szöveteket, amelyek elválasztják az agy két oldalát, ami fontos az agy egyik oldaláról a másikra történő kommunikációhoz. Ezek a mozgások elősegítik az idegpályák fejlesztését és megerősítését, megalapozva a nyelvi, írás-olvasási és matematikai készségek további fejlődését.

A mozgásfejlődés során változik a gerinc alakja, végleges formáját 10 éves korra veszi fel, és csak a növekedés befejeződése után, 14-18 éves korra stabilizálódik. A testtartásunk dinamikus, egy mozgásban lévő egyensúlyi állapot, melyet az izmok állandó munkája tart fenn, még ülő helyzetben is állandóan újra és újra stabilizáljuk a testünket. A testtartásért felelős izmoknak egyensúlyban kell lenni, mert az ízületek így kerülnek optimális középhelyzetbe. Ha a testtartásért felelős izmok egyensúlya felbomlik, az ízületek terhelése egyenetlenné válik, ami hanyagtartás kialakulásához vezet. A tartáshibák megelőzését már csecsemőkorban el kell kezdeni! Először is megfelelő teret kell biztosítani a mozgásfejlődéshez. A normál testtartás kialakításában a hason fektetés és a kúszás, mászás döntő jelentőségű!

A csecsemőkori reflexek elengedhetetlenek születéskor, valamint az újszülött életben maradásának is feltételei. Az újszülött reflexmozgásokkal születik, melyek az idegrendszer érésével és az izmok fejlődésével fokozatosan a fejlettebb agyterületek gátlása alá kerülnek. Az időn túl fennmaradó csecsemőkori reflexek számos problémát okoznak a mozgáskoordináció, a viselkedés terén és a tanulási képességet is negatívan befolyásolják. A primitív reflexek élettartama korlátozott. Ha a jelzett időn túl is aktívak maradnak, a jelenséget rendellenesnek tartjuk, mert ezek a reflexek feszülést tartanak fenn az érintett izmokban.

A primitív reflexek és hatásuk a fejlődésre

Három nagy csoportra oszthatók a reflexek, melyek nem izolált csoportok, hanem amikor, egy alacsonyabb rendű épp kifejti hatását, már elkezd ráépülni az a fejlettebb reflex, ami váltani fogja.

• Visszahúzódó reflex: Ha a magzat méhen belül veszélyt érez, erre a veszélyre összehúzódik, megmerevedik, próbál mozdulatlan lenni. Már méhen belül gátlás alá kerül.
• Moro-reflex: Váratlan eseményre pl. hirtelen zajra vagy hangra, vagy ha a baba elveszíti fejének alátámasztását, akkor megriad, karjait széttárja majd egy gyors átkaroló mozdulat aktiválódik. A Moro-reflex 2-4 hónapos korban gátlás alá kerül, utána lassan felváltja egy tudatos megijedési reakció. Az időn túl is fennmaradó Moro-reflex nem hagy időt, hogy az agy tudatosan elemezze a váratlan helyzetet. Ezért lesz egy jó felfogóképességű gyermek túlérzékeny vagy hiperaktív, de idegrendszerét tekintve mindenképpen éretlen lesz.
• Markoló vagy kézfogó reflex: A tenyérre enyhe nyomást vagy simítást kifejtve, az ujjak a hüvelykujj kivételével összezárnak, ez már megjelenik méhen belül. A markoló reflex a születés utáni 4-6 hónapos korra folyamatosan alakul át tudatos fogás-elengedéssé, majd 8-9 hónapos kor körül csippentő fogássá fejlődik. A fennmaradó markoló reflex a kéz ügyetlenségével, rossz ceruzafogással jár, gátolja a manipuláció fejlődését. A gyermek szája is mozog, amikor írni vagy rajzolni próbál.
• Talpi fogó reflex: A talp ujjak alatti területére gyakorolt enyhe nyomás hatására valamennyi lábujj bekarmol. Néhány hetes kortól 12 hónapos korig kiváltható, segítségével álló helyzetben a lábujjak kapaszkodnak a talajon. Ha a felállás és a járás után is fennmarad, akkor gátolja a megfelelő egyensúlyi reakciók kialakulását, valamint a szökdelés elmaradásáért is felelős.
• Aszimmetrikus tónusos nyaki reflex: Hat hónapos korig váltható ki. Ha a hátán fekvő csecsemő fejét valamelyik irányba elfordítjuk, akkor az azonos oldali végtagokat kinyújtja, az ellentétes oldalon pedig hajlítja őket (ez az úgynevezett vívó tartás). Ez a reflex segíti a babát a kezeinek megismerésében, a szem-kéz koordináció fejlődésének az első lépése. Ha részlegesen megmarad ez a reflex, akkor nehezen keresztezi a test középvonalát, emiatt kimarad a mászás a mozgásfejlődési sorból, ezért bizonytalannak érzi az egyensúlyát, mozgásában instabil lesz. Tünete még a rossz kézírás és a gondolatok írásbeli kifejezésének gyengesége.
• Galant- reflex: Hason fekve deréktájon megsimítjuk a csecsemő gerincét, akkor felhúzza a lábát oldalra. Ez a reflex segíti a kúszó mozgást, ha mindkét oldalon egyforma erősségű. Ha ez a reflex aktív marad, a gyermeket zavarja a nadrág dereka, az öv, ülve izeg-mozog, mert a szék támlája is idegesíti a derekát. Ez a reflex kapcsolatban van a hólyag működésével tehát, ha aktív marad felelős a késői szobatisztaságért és az éjszakai ágyba vizelésért.
• Tónusos labirintus reflex: Befolyásolja az izomtónus eloszlását az egész testen. Ez segíti a csecsemőt, hogy a magzati pózból kiegyenesedjen. A biztos fejtartás és a jó egyensúly alapvető fontosságú, ezek hiányában nehézségek adódnak a távolság, a magasság és a mélység megítélésében. Ha a tónusos labirintus reflex nem kerül gátlás alá megfelelő időben, akkor akadályozza az egyensúlyrendszer működését és a fejtartó reflexek kifejlődését is.
• Babinski-reflex: A talp oldalsó élének ingerlésekor a lábujjak terpesztését és hátrahajlítását láthatjuk. Segíti a talpi fogó reflex átalakulását. Ha 12 hónapos kor után is kiváltható, akkor súlyos idegrendszeri sérülést jelez.
• Landau-reflex: Ha a babát vízszintesen a mellkasánál tartva a levegőbe emeljük, akkor a hátát homorítja, a fejét megemeli. A reflex erősíti a gerinc melletti izomzatot, fejleszti a testtartását és a látást. A tónusos labirintus reflex gátlását segíti, valamint a szemmozgásokhoz kötődő mozgások fejlődését is érleli. A reflex fennmaradása felelős a rossz testtartásért, az ügyetlen egyensúlyozásért.
• Szimmetrikus tónusos nyaki reflex: Élettartama viszonylag rövid, segíti a gyermeket, hogy a hason fekvő testhelyzetből négykézlábra emelkedjék, ebben a helyzetben ténylegesen „kettéosztja” a testet alsó és felső részre. A hintázó mozgás segíti a reflex gátlás alá kerülését. A mászás folyamatában a szem megtanulja „átlépni”, keresztezni a test középvonalát, mert a szem egyszer az egyik, majd a másik kézre fókuszál, a kezek ilyenkor mozgó ingerként szerepelnek. A későbbiekben ez a készség alapvető fontosságú ahhoz, hogy a gyermek képes legyen olvasni anélkül, hogy a sor közepén „elveszítené” a szavakat. Az olvasási nehézséggel küzdő gyermekek jelentős százalékánál csecsemőkorban kimaradt a mászás fázisa. A mászás nemcsak a gyermek koordinációjának, mozgékonyságának jelentős fejlődési szintje hanem, például rendkívül fontos a gyermek térlátásának fejlődése szempontjából is. Ha fennmarad a reflex, akkor a babák nyújtott lábbal másznak vagy csúsznak a popsijukon, vagy felhúzzák magukat álló helyzetbe. Későbbiekben a gyermeknél görnyedtség figyelhető meg, amikor a padban ül, mivel a fej előre hajtásának hatására a teste is behajlik, ezért az iskolában a padon fekve ír. Általában nem szeretik a labdás játékokat és az úszást.
• Átalakított tónusos nyaki reflex: Ha a csecsemő fejét oldalra fordítjuk, az azonos oldali végtagok behajlanak, az ellenoldaliak kinyúlnak.
• Támasztási reflex: Elesés esetén a karok szétnyílva támaszkodó mozgást végeznek, ami megóvja a fejet az ütődéstől. Az előre lefelé történő támasztási reflex már négy hónapos kor körül kiváltható, míg a hátra történő támasztási reflex csak hat hónapos kor után. Ha oldalra esünk, akkor az azonos oldali kezünkkel támasztjuk meg magunkat.
• Hüllő reflex: Ha hason fekve megemeljük az egyik oldali medencét, akkor ezen az oldalon csípő és térdhajlítás aktiválódik. Hozzájárul a megfelelő kúszáshoz. Gátolja az aszimmetrikus tónusos nyaki reflexet és a tónusos labirintus reflexet.
• Strauss reflex: A felnőttek megijedési reakciójának a neve, melynek során az inger mérlegelésére is képesek vagyunk. Gátlás alatt tartja a Moro - reflexet.
• Szegmentális átforduló reflex: A fordulásban segít, ha a fej oldalra fordul, akkor követni tudja a törzs és a csípő is az átfordulást.
• Szemmozgásokhoz kötött nyaki eredetű fejtartó reflex: Ha a törzsünket valamelyik irányba döntjük, akkor a fejünket automatikusan a látott információhoz igazítjuk.
• Egyensúlyozáshoz kötött nyaki eredetű fejtartó reflex: Csukott szemmel is képesek vagyunk a fejünket kiegyenesíteni, ha a törzsünket valamely irányba elmozdítjuk.

A mozgásfejlődés során kimarad valamelyik fejlődési szakasz - pl. a forgás vagy a kúszás, a mászás -, ennek hatásaként később feltűnhet a nagymozgás ügyetlensége, a mozgáskoordináció gyengesége, a finommozgás fejletlensége, illetve ennek lehet hosszú távú következménye az iskolás évek alatt az írás-olvasás zavara, illetve nehézsége.

A TSMT terápiával strukturálódik a gyermekek idegrendszere, finomodik az érzékelési csatornák ingerfelvétele és ingerfeldolgozása, ami pontosabb észlelést eredményez. Fejlődik a figyelmi funkció, az emlékezet, a testvázlat és a belső kontroll is kialakul. A TSMT terápiával célunk a sikeres iskolai beváláshoz szükséges képességek és készségek fejlesztése.

A mozgás és a beszéd szoros kapcsolatban áll egymással, különösen a korai fejlődési szakaszokban. Amikor egy gyermek mozog, olyan agyi területek aktiválódnak, amelyek a beszédért és a nyelvi készségekért is felelősek. A beszédfejlődés szoros összefüggésben áll a mozgásfejlesztéssel. A mozgás hozzájárul a légzőizmok, a száj körüli izmok és a nyelv izmainak erősítéséhez, melyek mind elengedhetetlenek a beszédhez. Emellett a mozgás serkenti az agy jobb félteke működését, amely fontos szerepet játszik a nyelvi feldolgozásban.

A kutatások összefüggést mutatnak a kognitív fejlődés és a mozgás között, ami azt jelenti, hogy a gyereknek mozgási lehetőségekre van szüksége, hogy tanulhasson. A gurulás, kúszás, ugrálás és ugrás, valamint számos más mozgásos tevékenység fejleszti az agyat a gyermek életének első éveiben. A mozgás építi az agy szerkezetét, új kapcsolatok jönnek létre az agyban minden alkalommal, amikor a gyermek új módon mozog - ugrál, mászik, labdázik. A rendszeres mozgás az agyunk mind a szürke-, mind a fehérállományára hatással van. A hippokampusz (amely az emlékezetért és a térbeli tájékozódásért felelős) látványos növekedésnek indul, míg a fehérállomány is erősödik, tömörebbé válik. Az agyi fejlődés mellett a mozgás által endorfin termelődik, amely hozzájárul a jobb kedvhez. Ez pedig szoros összefüggésben van a motivációval is.

Az iskolai tanulási képességek mindegyike a mozgásfejlődésre épül. A mozgás - az úgynevezett természetes vagy nagymozgások - minősége, a kivitelezés pontossága, a koordináltság megalapozzák a téri tájékozódást, az irányok, a testséma érzékelését, a finommotorikát, a beszédfejlődést. Ezek a képességek szükségesek az írás-olvasás és a matematika alapjainak elsajátításához.

A csecsemő mozgásfejlődése az első félév során lenyűgöző átalakuláson megy keresztül. Egy újszülött kezdetben alig képes kontrollálni a mozdulatait. Ám mire elérik a hat hónapos kort, sok esetben kúsznak, néha pedig már másznak a legkisebbek. A baba mozgásfejlődése az első hetekben és hónapokban a reflexek köré épül. Az újszülöttek még nem tudatosan mozgatják a végtagjaikat, hanem inkább reflexszerűen kapálóznak. A hason fekvés kulcsfontosságú a nyak és hát izmainak erősítéséhez, ami elengedhetetlen a további mozgásfejlődéshez.

A mozgásfejlődésükben elakadt csecsemők, kisgyermekek esetében az a fontos, hogy megtaláljuk ennek okát és azt mielőbb helyreállítsuk. A mozgásfejlődés problémáit leggyakrabban az agy izomtónus-szabályozó és mozgatóközpontjának funkciózavar okozza. A csecsemő- és kisgyermek tornát érdemes minél hamarabb elkezdeni, akár már újszülött kortól, hiszen annál jobb eredményeket tudunk elérni.

A mozgás nemcsak a testet fejleszti, hanem segíti a feszültség levezetését is, hozzájárulva az érzelmi egyensúlyhoz.

A gyermekek mozgásfejlődését rengeteg tényező befolyásolja, a teljesség igénye nélkül például a környezet, a családi háttér, a testi adottságok és az idegrendszeri érettsége is. Előfordul, hogy gyermek lemarad a fejlődésben, ilyenkor érdemes kicsit megsegíteni ebben. A célunk nem a siettetés, hanem, hogy a helyes mozgásfejlődéshez szükséges feltételeket megteremtsünk, valamint hogy a mozgásformákat helyesen, pontosan kivitelezze.

A mozgásfejlődés során változik a gerinc alakja, végleges formáját 10 éves korra veszi fel, és csak a növekedés befejeződése után, 14-18 éves korra stabilizálódik.

A mozgás és a gondolkodás szoros kapcsolatban áll egymással. A mozgás fejleszti a szem-kéz koordinációt, az egyensúlyérzéket és a finommotoros készségeket, amelyek elengedhetetlenek a későbbi életben is. A mozgás tehát alapvető fontosságú az agy kognitív funkcióinak fejlődéséhez.

Az agyi mielinizációja (az idegsejtek hosszú nyúlványait, az axonokat körülvevő „szigetelőréteg” kialakulása, amely az idegek gyorsabb és célzottabb ingerületvezetését teszi lehetővé) 5-8 éves kor között felgyorsul, ezt az agy elektromos aktivitása is igazolja. Ez a folyamat az agy egyes területei közötti összeköttetések kialakulását segíti, és tevékenységeinek minőségi változását teszi lehetővé.

Az emberi test különböző rendszerei egymással összhangban működnek, így a fizikai aktivitás közvetlenül befolyásolhatja a beszédfejlődést. A mozgás-beszéd integráció fogalma arra utal, hogy a fizikai aktivitás és a beszédkészség fejlesztése kéz a kézben jár.

Millió helyen olvasható, hogy a fizikai aktivitás segíti a gyermeket a tanulásban, a testi egészséges megőrzésében. A mozgás építi az agy szerkezetét, fejleszti a kognitív funkciókat, az érzelmi egyensúlyt, valamint az írás, olvasás és matematikai készségek alapjait.

Az agy rugalmassága tíz-tizenkét éves korig elég nagyfokú, ám már ekkor is lassabban megy egy-egy új készség elsajátítása, mint az első öt-hat évben, később pedig ez a folyamat egyre nehezebbé válik.

A mozgásfejlődés során kimaradt fejlődési szakaszok, mint például a mászás, hosszú távon is kihatnak a gyermek fejlődésére, befolyásolva az írás-olvasási képességeket és a mozgáskoordinációt.

A mozgás tehát kulcsfontosságú az agy egészséges fejlődéséhez, a kognitív funkciók kibontakozásához és a későbbi tanulási sikerek megalapozásához.

tags: #mozgasfejlodes #es #agyi #aktivitas