Az „áldott teher” kifejezés mélyen gyökerezik a gyermekáldás iránti vágyban, de magában hordozza azokat a nehézségeket és kihívásokat is, amelyek a szülővé válás útján felmerülhetnek. Danielle Steel, az amerikai írónő egyik regényének is ez a központi témája: a meddőség drámája, a gyerek iránti vágy hihetetlen tettekre késztető, elemésztő hatalma.
Danielle Steel élete és munkássága
Danielle Fernande Dominique Schuelein-Steel 1947. augusztus 14-én született New Yorkban. Édesanyja, Norma da Câmara, egy portugál diplomata lánya volt, édesapja, John Schuelein-Steel pedig német származású, a Löwenbräu sörgyáros család leszármazottja. Gyerekkorának nagy részét Franciaországban töltötte, ahol már egészen kicsi korától kezdve részt vett szülei estélyein, így lehetősége volt megfigyelni a gazdag és híres emberek életvitelét, szokásait.
Hétéves korában szülei elváltak, ekkor Amerikába költözött apjával. A New York Egyetemre (Parsons School of Design) járt és divattervezőnek készült, ám a stressztől gyomorfekélyt kapott. Eleinte reklámszövegíróként dolgozott, majd egy San Franciscó-i PR-cég alkalmazottja lett.
Danielle első könyvét 20 éves korában írta. Általában egyszerre több könyvön is dolgozik, nem csoda, hogy ilyen termékeny. Könyveiből eddig 570 millió példány talált gazdára, 47 országban olvassák, 28 nyelvre fordították le műveit. Az Ékszerek (1993) című könyvéből készült filmet két Golden Globe-díjra is jelölték. A könyvek mellett kiadott egy verseskötetet is, Love: Poems by Danielle Steel címmel.
Házasságai és gyermekei
Danielle ötször ment férjhez. Először 18 éves korában, egy francia bankárhoz, Claude-Eric Lazardhoz, akinek egy év múlva lányt szült, Beatrixot. Kilencévnyi házasság után elváltak, ekkor jelent meg első könyve: Hazatérés. Másodjára a heroinfüggő Bill Toth felesége lett, de mint az előző, ez a házasság sem tartott sokáig, mindössze két évig. Ebből a házasságból nyolc hónapos terhesen lépett ki.
1981-ben hozzáment John Traina borkereskedőhöz. Danielle adoptálta John két fiát, Trevort és Toddot. Ezt követően öt közös gyermekük született: Samantha, Victoria, Vanessa, Maxx és Zara. Amikor már azt hitte, hogy végre megtalálta a boldogságot, akkor került nyilvánosságra, hogy Danielle fiát, Nick Trainát adoptálták, és vér szerinti apja Bill Toth. Nick nem örült, hogy mindez kiderült, mert nem akarta, hogy kistestvérei rájöjjenek, hogy John nem az apja, és hogy ő nem édestestvérük. Mivel Nick mániákus depresszióban szenvedett, ez nem volt jó hatással az egészségére. Már korábban is volt drogokkal dolga, és most ismét kábítószerhez nyúlt. Végül öngyilkos lett, 19 évesen halt meg. Hullócsillagom című könyvében édesanyja fia életét meséli el.
A sok stressz miatt, amit egyrészt Nick betegsége okozott, másrészt nagyon elhidegültek egymástól, tönkrement a házasságuk Johnnal, majd elváltak. Ennek történetét a Gyalázat című könyvében írta meg. Danielle ötödször is férjhez ment, 1998 márciusában, ezúttal egy bankárhoz, Tom Perkinshez, akitől két év múlva, 1999 augusztusában el is vált, de barátságuk azóta is megmaradt. Ebből a kapcsolatból A klón és én címmel készült könyv. Házasságaiból hét gyermeke született, és két nevelt gyermeke is van.
Karrierje és elismerései
1988 szeptemberében Zoya című könyve a Delacorte Press kiadásában jelent meg, és egyből a The New York Times valós bestseller-listájának élére ugrott. 1989-ben bekerült a Rekordok könyvébe, mert könyvei a New York Times bestsellerlistáján folyamatosan 390 hétig szerepeltek. 2002-ben kitüntetést kapott a francia kormánytól, a világ művészetéhez való hozzájárulásért. Az íráson kívül saját parfümöt jelentetett meg a nevével fémjelezve. Galériájával támogatja a művészeket.
Egyik alapítványa, a Nick Traina Alapítvány mentálisan sérült, illetve rossz bánásmódban részesült fiatalokat támogat, amelynek névadója fiatalon elhunyt fia.
Danielle Steel új könyvéről, a „Saját gondolataim”-ról beszél.
A meddőség drámája Danielle Steel regényeiben
Danielle Steel regényeinek központi témája gyakran a meddőség drámája, a gyerek iránti vágy hihetetlen tettekre késztető, elemésztő hatalma. A kötet szereplőinek - látszólag - mindent megadott a sors: vagyont, karriert, tartalmas, szórakoztató életet. Csak egyet nem: a szerelem igazi hajtórugóját és - esetenként - sajnos kioltóját: a gyermeket.
Egyik regényében egy család vacsorája során a meddőség kérdése borítja fel az addig békés hangulatot. Diana, a regény egyik szereplője, kiborul nővére, Gayle folyamatos utalásaitól a terhességre és a gyerekekre. Diana elkeseredetten kiáltja: „Azt is mondta, hogy vannak ilyen helyek, ahol… De be sem várva a mondat végét, felkiáltottam: - Még hogy teher! Hogy lenne az én drága pici csillagom teher? Hogy is gondolhatta ezt bárki! Hisz Albert a születése pillanatától kezdve az életem napsugara volt. Nála tisztább lélek nem élt a földkerekén. És évekkel később, ha néhanapján csüggedtem, elég volt ránéznem Albertre. Nekem minden áldott nap meg kellett dolgoznom azért, hogy jó ember legyek, ő viszont természettől fogva jó volt. Soha nem volt egyetlen gonosz gondolata. Lehet, hogy sokan elkeserednek, ha sérült gyermekük születik, de én azt hiszem, Albertet az Úr tette ilyenné, hogy ne kelljen szenvednie. Azt sem tudta, hogy vannak rossz emberek a világon. Szeretett mindenkit, és mindenki szerette őt.”
Ez a mélyen személyes kirohanás rávilágít a meddőség okozta fájdalomra és a társadalmi elvárások súlyára. A regényei sokszínűek, de a stílusa minden könyvében felismerhető, a cselekmény vezetése is sok esetben hasonló: igyekszik mindig újabb és újabb szerelmi történetet, családi sorsokat felvonultatni. Általában van egy boldog élet, közben pedig derült égből villámcsapásként jön egy gond, probléma, tragédia, esemény, ami összekuszálja a szálakat, megnehezíti a hősök életét, vannak veszteségek és van nagy küzdelem, de általában az erős akarat és kitartás meghozza gyümölcsét - mindig felmutatva a reményteljes megoldást a tragikus nehéz helyzetekben is.
A meddőség ábrázolása a szépirodalomban
A szépirodalomban a meddőség témája gyakran megjelenik, mint a családi regények, romantikus regények és filmregények központi eleme. Ezek a történetek feltárják a gyermek iránti vágyat, a meddőség okozta érzelmi küzdelmeket és a megoldások keresését. A szerzők gyakran olyan élethelyzeteket mutatnak be, ahol a szereplőknek nemcsak a meddőséggel kell megküzdeniük, hanem a társadalmi nyomással, a családi elvárásokkal és a saját belső konfliktusaikkal is.
A meddőség hatása a párkapcsolatra
Peter Lauster „A társkapcsolat krízisei” című könyvében arról ír, hogy ha az egyik fél beleszeret valaki másba, akkor már csak nagy erőfeszítések árán képes fenntartani a szexuális kapcsolatot „a régebbi” partnerrel. Ezt arról lehet észrevenni, hogy az illetőnek nincs kedve közös programokhoz, sem ahhoz, hogy beszélgessenek, sem ahhoz, hogy szexuális életet éljenek. A korábbi kapcsolat értelmét veszti, teherré válik számára, gondolatai másfelé kalandoznak. Bár ez a rész nem közvetlenül a meddőségről szól, de rávilágít arra, hogy a nehéz élethelyzetek, mint amilyen a meddőség is, komoly terhet jelenthetnek a párkapcsolatokra.
Az "áldott teher" mint életfilozófia
A "moly aldott teher" nemcsak a gyermek iránti vágyat, hanem az élet nehézségeit, a betegségeket és a küzdelmeket is magában foglalhatja. Popper Péter „Lélekrágcsálók” című könyvében idéz Pilinszky Jánostól, aki szerint „olyan terheket tesztek az emberekre, ti, pszichológusok és pszichiáterek, amelyek alatt meggörnyednek. Ugyanis azt tanítjátok, hogy minden problémának van megoldása. Emiatt az emberek úgy gondolják, csak ők olyan hülyék, hogy nem tudják megoldani az összetört, összezavarodott, tönkrement kapcsolataikat. Mert ti úgy gondolkoztok, hogy az életben problémák vannak, és megoldásokra van szükség. Ahogy idősödtem, egyre inkább rájöttem, hogy Pilinszkynek van igaza.”
Ez a gondolat arra utal, hogy nem minden problémára van könnyű megoldás, és az életben vannak olyan terhek, amelyeket el kell viselni, de amelyek mégis áldottak lehetnek, mert formálnak bennünket és tanítanak. A betegségtapasztalatban a test megszűnik észrevétlen és hatékony eszköznek lenni, így a tér és a lehetőségtér egyaránt beszűkül: bizonyos cselekvések, pózok, gesztusok lehetetlenné válnak. Azok a cselekvések, amelyek addig elérendő céljainkat csupán szolgálták, maguk válnak céllá. Sartre elemzésében, ha kirándulás közben elfáradok, testem már ekkor is „holt teherré” válik számomra, amit úgy vonszolok, mint egy hátizsákot, testem „kivonja magát szabadságom alól”.
Ez a megközelítés segít megérteni, hogy az életben a nehézségek és kihívások, mint amilyen a meddőség vagy a betegség, milyen mélyen érinthetik az embert, de egyben lehetőséget is adnak a belső növekedésre és az új perspektívák megtalálására. Az „áldott teher” tehát nemcsak egy fizikai teher, hanem egy szellemi és lelki út is, amelyen keresztül az ember megtanulja értékelni az életet annak minden aspektusával együtt.