A szoptatás természetes folyamata és az anyai aggodalmak
A szoptatást elkezdő anyukák fejében gyakran él egy kép arról, hogyan kéne kinéznie „normálisan” a szoptatásnak. De vajon mi számít normálisnak? A szoptatás sikere legalább annyira múlik a lelki felkészülésen, a hozzáálláson, mint a fizikai tényezőkön. Sokat segít, ha nincsenek elvárásaid, nem teljesítményként éled meg a szoptatást, nem a szoptatás sikerével szeretnéd bizonyítani, milyen jó anya vagy, hanem elfogadod a baba stílusát és a saját érzéseidet a szoptatással kapcsolatban olyannak, amilyenek.
Sok mindenen lehet javítani egy kicsit más szoptatási technikával, sok problémát okozhat a cumizavar, a túl rövid nyelvfék, ezek azonban felismerhető és megoldható problémák. Sokkal több gondot okoz az önbizalomhiány, a megfelelési kényszer, és az, ha nem tudod elfogadni a gyermekedet olyannak, amilyen. A szopizási stílusok felismerése ebben segít. Segít felismerni, miért csinálja a babád azt, amit, és elfogadni, hogy ez az ő stílusa, a karaktere, ami ellen nem kell harcolni, amit nem kell megváltoztatni, mert nincs vele semmi gond.
A baba megszületése utáni első napokban az anya melle kolosztrumot, ún. előtejet termel. Ennek mennyisége még kevésnek tűnik, de jelentősége a baba szempontjából annál nagyobb. Amennyiben valamilyen okból a baba nem lehet az anyja mellett, akkor is célszerű a kolosztrum pár cseppjét is kifejni, és a babának adni. Kinél előbb - kinél később, de az első héten megtörténik a tejbelövellés, amikor az anyatej mennyisége ugrásszerűen megnő. Az igény szerinti szoptatás - a baba jelzéseire válaszként anyja megszoptatja őt, függetlenül attól, hogy mikor és mennyit evett utoljára - esetén általában a 6. hét körül kialakul a kereslet-kínálat szerinti tejmennyiség.
A sírás már az éhség késői jelzése, ilyenkor a babát sokszor előbb meg kell nyugtatni, csak utána lehet mellre tenni. Esetenként a baba visszabukja az elfogyasztott tej egy részét, de ha ez a babát különösebben nem zavarja, akkor nem kell nagy jelentőséget tulajdonítani neki. Ha a szoptatás nem megvalósítható, vagy szoptatással nem lehet a baba szükségeit kielégíteni, érdemes az anyatejes táplálás egyéb módjaival próbálkozni, és csak végső esetben dönteni a tápszer mellett.
Arról, hogy a baba elegendő anyatejhez jut-e, nem ad feltétlenül információt, hogy milyen gyakran vagy hosszan eszik. Általában azt lehet mondani, hogy naponta legalább 8-szor egyen, legyen meg a napi 6 pisis, és a napi 3 kakis pelenka (4 napos kortól kb. 6 hetes korig). A súlyváltozás jellemzői: az első napokban max. a születési súly 10%-át veszti el, és legkésőbb a 14. napra eléri a születési súlyát.
Minden csecsemő egyéniség. Ne várja magától, hogy rögtön minden jelzését értse kisbabájának. Ha figyel rá, és hisz benne, hogy az első perctől képes kifejezni magát, akkor egyre nagyobb biztonsággal el fogja tudni dönteni, mikor szoptassa. Ön lesz az, aki a legjobban fogja érteni és ismerni Őt.
Dr. Edith Jackson ötfajta szopási stílusa
A Yale Egyetem kutatója dr. Edith Jackson az 1950-es években több száz újszülött szopási szokásait figyelte meg és ezalapján ötféle szopási stílust írt le. Sokat segíthet az aggódó anyukának a kezdetekben, ha felismeri, hogy az ő babája sem „rossz”, nincs vele semmi gond, nem a tej íze, a saját ügyetlenséged vagy valamilyen rejtélyes egészségügyi probléma miatt szopizik úgy, ahogy, hanem egyszerűen „ilyen”.
1. A "Farkaséhes" baba
Kezdettől fogva jól szopik, etetéskor mindig farkaséhes és gyorsan, céltudatosan eszik, falánkan, habzsolva. Kezdetben az ő szoptatása fájdalmas lehet, mert annyira erősen kapja be a szájába a bimbót, viszont ő gyorsan és határozottan eszik, már újszülött korában is képes 10-20 perc alatt végezni az evéssel. Nála az etetési idő szent és sérthetetlen, hangosan sír, ha éhes, és azonnal enni kér. Nála ritkán szoktak szoptatási problémák felmerülni, inkább az fordulhat elő, hogy túleszi magát, ezért kezdetben nagyokat bukik, hasfájós - erre azonban nem az a megoldás, hogy ne egyen annyit, hanem az, hogy alaposan büfiztessük meg evés után, és fogadjuk el, hogy ő akár egészen nagy adagokat is visszabukhat.
2. Az "Izgága" baba
Türelmetlenül kap rá az anyamellre, de akkora izgalomban van, hogy nem tudja rendesen bekapni, vagy pár korty után kicsúszik a szájából. Türelmetlen, ezért azonnal üvölteni kezd, és nem hagyja abba. Vele nagyon türelmesnek kell lenned, ha lenyugszik, akkor már szépen tud szopni, csak a szoptatások eleje megy nehezen. Gyakran az a problémája, hogy túl nagy a mellbimbó, nem tudja megfelelően bekapni, ilyenkor segíthet, ha két ujjal finoman összenyomod a bimbót, amíg a szájába beveszi és csak akkor engeded el, amikor már vákuum képződött.
3. A "Lusta" baba
Az első napokban szinte nem is akar szopni, átalussza a szoptatásokat és ha megkínálod, akkor is inkább csak kísérletezik vele, mint hogy érdemben enne. A 4.-5. napon aztán megjön a kedve és elkezd mérhető adagokat enni - általában akkor, amikor az anya teje belövell. A lusta babákat érdemes 2 óránként mellre tenni az első napokban, hogy próbálgassák a szopizást, de nem kell megijedni, ha csak 5-10 grammokat szopiznak.
4. A "Kényelmes" baba
Gyakran össze szokták téveszteni a lustával, de nála a lassú szopizás nem csak az első napokban tart, és míg a lustát nem különösebben érdekli a szopás, addig a kényelmet érdekli, csak éppen lassabban szopik. A kényelmes bele-bele alszik a szoptatásokba, eszik pár percet, aztán 5-10-15 percet alszik, majd megint eszik egy kicsit. Az anyukákat ez megtéveszti: azt hiszik, hogy már jóllakott, ezért leteszik aludni, majd meglepődve veszik észre, hogy 15 perc múlva felébredt és megint farkaséhes.
5. A "Játékos" baba
Ők okozzák a legtöbb fejtörést az anyukáknak. Beveszi a szájába a mellet, kortyol párat, aztán ízlelgeti, aztán megint iszik egy kortyot és megint ízlelget. Játszik az anyamellel, szopogatja, nyalogatja a száját. Kiveszi és beveszi az anyamellet már az első naptól kezdve. Hosszasan szopiznak, mire befejezik, de nem szeretik a sürgetést, ezért rájuk is igaz, hogy érdemes az első heteket elsősorban a szoptatásnak szentelni, mire megtanulja a baba, hogyan tud hatékonyabban szopizni. Becsapós lehet ez a viselkedés, hiszen egyik pillanatban úgy tűnhet, hogy nem is akar enni a baba, már befejezte, aztán a másik pillanatban újra elkezdi. A türelmetlenebb anyukák idővel megunják a játékot, azt mondják „most már úgyis csak játszik a cicivel” - a baba azonban ilyenkor még nem lakott jól és még folytatná a szopizást.
Gyakori problémák és megoldások a szoptatás során
Egy csecsemőt általában nem kell nógatni, szopik, ha van mit és szopik, ha éhes. Apróbb problémák megléte miatt a szopás, néha nagyon lassú, fájdalmas, nehézkes, mennyiségre nem megfelelő stb. Általános szopizási szabályok, hogy az első életnapokon túl, amikor az anyánál a tejelválasztás rendes mederbe jutott, a csecsemőt annyi ideig hagyjuk az emlőn, amíg tényleg szopik. A normális fejlettségű, egészséges csecsemő, mohón szopik és ezt igen rövid megszakításokkal addig teszi, míg eleget nem szopott. Ez kb. 6-10 perc, csak kivételesen szűk és gyér tejcsatornácskák esetében vagy akkor, amikor a baba gyenge, tart 15 percig is. Rendesen tehát 10 percnél tovább egy emlőn ne szoptassunk és ne szoptassunk két emlőből, ha a baba az egyikből jól tud lakni.
A gyógytornászhoz abban az esetben kell fordulni, ha megtettünk mindent (táplálkozás, folyadékbevitel, szoptatási testhelyzetek, cumisüvegek…) amiket ilyenkor tanácsolnak és mégse elégséges az eredmény. Természetesen ez a gyakorlatsor nem helyettesíti a gyógytornász által végzett arc kezelést, ahol speciális egyénre szabott extern és intern kezeléseket és technikákat alkalmaznak, de hozzásegíthet a jó eredményhez. Mackórendelő jó tanács! Ha izom gyengeség, puhaság miatt ment nehezen a szopizás akkor a „pakliban lehet”, hogy a szopizási probléma mellett a fejtartással és a vállövvel is gondok lehetnek, ami nagymozgás elmaradását és helytelen tartásokat okozhat. Tanácsos megfigyelni a fej emelését ülésbe húzásnál, az alkar támaszát hasalásnál, a fej tartását ülésnél, a forgást, a fogsor állásást, a beszéd elindulását, a levegő vétel helyességét, a nyelés helyességét stb.
Hasfájás és kólika
A születés utáni első hetekben-hónapokban problémát jelenthetnek a fájdalmas hasi görcsök, amelyek rendszerint etetés után rosszabbodnak, esetleg a délutáni órákban erősödnek. A panaszok oka lehet, hogy a baba túl sokat eszik, vagy túl mohó, sok levegőt nyel evés közben. Rendszertelenül, túl gyakran, össze-vissza szopik. A szoptatás alatt az anya olyan ételeket fogyaszt, amelyek a csecsemőnél haspuffadást idéznek elő. Köztudott, hogy egy 3 - 4 hónapos baba hasi görcsei erőteljesek, de ezt követően jelentősen mérséklődnek.
A legtöbb sírós pici baba, kimutatható ok nélkül sírdogál. A tapasztalat azt bizonyítja, hogy az ilyen sírás, melyet gyakran kólikának neveznek, csökkenthető gyakori bőr-bőr kontaktussal. Ilyenkor biztassuk az anyát arra, hogy hagyja a csecsemőt az egyik mellén annyi ideig, amennyi csak kell ahhoz, hogy az utótejet is kiszívja. A cumizást, „komfort szopást” is engedheti az anya mindaddig, amíg ez számára elviselhető. Az anya próbáljon meg fekve szoptatni úgy, hogy a csecsemő vele szemben, az anya hasán fekszik. Ezek a csecsemők szeretnek ölben lenni, bizonyos határokon belül ezzel is segítsük megnyugvását. Sok nyűgös csecsemő szereti a „kólika tartást”. Ilyenkor az anya az egyik tenyerébe teszi a baba arcát, testét pedig az alkarján fekteti végig, a baba lábai kétoldalt lógnak a karjáról. A másik kezével az anya biztonságosan megtámasztja a babát, hüvelyk és mutató ujjával átkulcsolja a lábát, ezzel is növelve a biztonságot.
A levegő a baba pocakjában
A levegő gyakran kerül a szopós babák gyomrába, ettől kellemetlenül érzik magukat. A babák étkezési szokásai változóak. Általában megállás nélkül szeretik megenni a táplálékot és felháborodnak, ha evésüket megszakítjuk. A mohó, nagy kortyokban evő babáknál pedig szükséges az evés közben böfiztetni, mert ők biztosan sok levegőt nyelnek. Más babák szeretnek egy kis szünetet tartani, adjunk rá lehetőséget. Igyekezzen, hogy a baba ne várjon túl sokat a táplálékra. A sírás csak izgatottá teszi a babát és közben sok levegőt nyel. A levegő felbüfiztetésében segítsünk úgy, hogy fejét a vállunkon tartva magunkhoz öleljük, vagy ültessük a térdünkre, és a kezünkkel tartsuk a vállát. Óvatosan ütögetve a hátát szintén segíthetünk neki. Vannak csecsemők, akik nem böfiznek, és vannak, akik csak néhány óra múlva böfiznek egy nagyot. Ezért fontos, hogy legyünk a babaágy környékén, hogy ha hírtelen sírni kezdő csecsemőt felvegyük, és vízszintes tartásba emeljük, ilyenkor a böfi után rögtön vissza is alszik, persze csak, ha előtte nem hagytuk sírni.
Mi a kólika? Mivel keverik össze leggyakrabban a kólikát? Kik a kólikás babák?
Mi lehet a segítség?
A legfontosabb a türelem, a szeretet, ami megnyugtatja a babát. Ezután gondolhatunk természetes gyógymódokra is. Sokat segíthet a babamasszázs. Már újszülött korban jótékony hatású, hiszen az első hetekben sok kisbabának okoz kellemetlenséget a hasfájás. Ilyenkor természetes fájdalomcsillapítóként jól alkalmazható a has masszírozása. Mivel egy puffadt, gázos has különösen érzékeny, nagy körültekintéssel kell végezni. Az anyai kéz melege, a finom simogatás, a célirányos mozdulatok általában segítenek a gázok és a széklet ürítésében. Jól alkalmazhatóak a különféle természetes anyagból készült hasfájást megelőző termékek. Van, aki gyógynövény teát használ, édeskömény, ánizs mag, babatea keverék, ezek is jó szolgálatot tehetnek. Emellett léteznek olyan cumisüvegek, amelyek csökkentik a hasfájást és a teltségérzetet.
Felhívjuk a figyelmét, hogy az itt megjelent cikkekben szereplő információk általános ajánlásként szolgálnak, és semmilyen módon nem helyettesítik a szakorvos tanácsait. Amennyiben Ön, a családja vagy a gyermeke valamilyen súlyos vagy állandósult tünettől vagy betegségtől szenved, vagy konkrét orvosi tanácsra van szüksége, forduljon szakemberhez.
A cumisüveg és a tápszer szerepe
Cumisüvegek és etetőcumik: Tegye zökkenőmentessé az etetést. A cumisüveges táplálás rugalmasságot biztosít az étkezések idején. Egyszerre szeretne szoptatni és cumisüveget használni? Vagy csak a cumisüveget választja? Mindenben segítünk.
Ha nem sikerül a szoptatás, akkor a legtöbb szülő szinte semmilyen segítséget nem kap ahhoz, hogy hogyan táplálja, használja a cumisüveget és a tápszert. Etetem. Altatom. Így gondolkodunk, amikor a babánkról gondoskodunk. Amikor szopnak a babák, akkor megnyugszanak, jóllaknak és elalszanak.
A babáknak az a természetes, az a legjobb, ha szopnak - ez közhely. Azért, mert attól, hogy a te babád nem (csak) szopik, még pontosan ugyanolyan jót akarsz neki, mint az, aki (csak) szoptat. Mert a szopizás nem véletlenül működik úgy, ahogyan működik, hanem azért, mert ahogyan az igény szerinti szoptatás működik, úgy jó a babának. Azért, mert mindkettőtöknek nagyon finom lehetne az igény szerinti cumisüveges és nyugtatócumis gondoskodás, ami létezik! Ahhoz, hogy ezt megérthessük, kérlek, gondoljuk végig, hogy mit is kap az a baba, amelyik igény szerint szopik. Sok és gyakori szopást. Ami szopó mozgást és testközelséget, sőt, bőr-bőr kontaktust jelent egyszerre. Akkor kapja ezt, amikor éppen nyugtalan, akkor, amikor álmos, fáradt, és akkor is, amikor éhes. Szóval, éjjel-nappal bármikor, első nyikra. az elalváshoz segítségre: a leghatékonyabb segítség számára a szopó mozgás és a folyó tej nyelésének a nyugtató hatása, testközelben.
Amikor itt az evés bejáratott ideje, odaadjuk a babának az adagját. Amit úgy számolunk ki, hogy a napi adagot elosztjuk az etetések számával. Két evés között órák (eleinte legalább három, de elég hamar már inkább négy) telnek el. Kb. a négyóránkénti etetésektől kezdve éjjel már nincsen etetés. Ez azt jelenti, hogy a baba mohón, ritkán és nagyokat eszik. Gyakori, hogy bukik. Sok levegőt nyel evés közben. Az etetések nagyon gyorsak: pár perc, és eltűnik az adag. Az altatások nagyon nehezek. Alig alszik napközben a baba. Éjjel, ha megébred, nehéz visszaaltatni. Pedig sokszor ébred. Ráadásul azt mondják, hogy nem szabadna ennie már ilyenkor.
Sokkal kevesebbet nézzük az órát, többet foglalkozunk azzal, hogy időtlenül ráhangolódunk, szinte eggyé válunk a babával. Nyugodtakká válnak az etetések. Sikerül ölben, összebújva etetni. Lecsökkennek, akár meg is szűnnek a bukások. Kulcsot találunk az altatáshoz. Akár a nyugtatócumi is elfogadja a baba, ha eddig nem fogadta el. Könnyebb lesz visszaaltatni is a babát éjjel, amitől nyugodtak, ezért sokkal könnyebbek lesznek az éjszakák. Kevesebb lesz a sírás. Kipróbálnád?
Általános tanácsok az anyáknak a szoptatáshoz
Az első életnapokon túl, amikor az anyánál a tejelválasztás rendes mederbe jutott, a csecsemőt annyi ideig hagyjuk az emlőn, amíg tényleg szopik, illetve, amíg jól nem lakott. A normális fejlettségű, egészséges csecsemő, amikor mellre tesszük, mohón szopik és ezt igen rövid megszakításokkal addig teszi, míg eleget nem szopott. Ez időben kifejezve 6-10 perc, csak kivételesen szűk és gyér tejcsatornácskák esetében vagy akkor, amikor a baba gyenge, tart 15 percig is. Rendesen tehát 10 percnél tovább egy emlőn ne szoptassunk és ne szoptassunk két emlőből, ha a baba az egyikből jól tud lakni. A jóllakottságról vagy mérés utján győződünk meg és ez a legbiztosabb, vagy tájékoztathat bennünket az, hogy a baba nyugodt-e szopás után, van-e elég számmal (12 - több) átnedvesedett pelenkája naponta és végül, hogy mutat-e kellő fejlődést - súlygyarapodást. Ha a baba egy emlőből nem tudna jóllakni 10 perc alatt, akkor nyújthatjuk neki a másik emlőt is. Jóllakottság annyit jelent, hogy a baba kapott annyi táplálékot, amennyi őt kora és fejlettsége szerint megilleti.
Egészséges, erőteljes csecsemőt sohasem kell nógatni, szopik, ha van mit, ha szopási művelete nem hiábavaló; szopik, ha éhes. Tehát vagy azért nem szopik, mert nincs mit, vagy azért, mert nem éhes. Előbbi forog fenn akkor, ha az emlő nem telődik ugy, mint máskor, vagyis nem feszül, ha a szopási kísérlet után sem kiszívni, sem kifejni az emlőből számbavehető tejmennyiséget nem lehet. Ha ezeknek ellenkezője forog fenn, akkor a baba étvágytalanságát vehetjük fel, különösen akkor, ha székleteivel sincsen rendben. Természetesen a baba hőmérsékletét is ellenőrizni kell.
Szopásra vonatkozólag még tudnunk kell, hogy az anyának a szoptatáshoz kényelmesen kell elhelyezkednie, úgyhogy a babát biztosan tarthassa ölében. Az anya szoptatás közben mást ne csináljon, ne társalogjon, hanem figyelje gyermekét, egyrészt azért, hogy tudja és érezze, hogy jól szopik-e, másrészt azért, hogy a baba légzését szopásközben az emlő odafekvése az orrnyilasokhoz ne gátolja. Szoptató nő vegyesen táplálkozzék, mindent ehet, csak arra ügyeljen, hogy gyomrát meg ne terhelje. Több folyadékra van szüksége; hogy milyen folyadékot fogyasszon inkább, azt némileg tetszésére lehet bizni. Ha kellőképpen táplálkozik, akkor viz ivása is megteszi, ha táplálkozása gyengébb, akkor legcélszerűbb, ha sok tejet és rántottlevest fogyaszt. Aki megszokta és nehezen nélkülözi, az mértékkel sört, vagy bort is fogyaszthat.
Miután a baba szopott (esetleg mérés után), célszerű egy rövid ideig rendesen függőleges helyzetben tartani, hogy könnyen felböföghessen, ezúton sokszor a szopást követő nyugtalanságot kerüljük el. Ezen nyugtalanságot a gyomrot feszítő levegő idézi sokszor elő, melyet a baba szopásközben nyelt. A nyelt levegő fekvő helyzetben könnyen okozhat hányást is.
A baba nyugtalanságának mindig megvan az oka, de szoptatása után, ha keveset szopott volna is, ne tulajdonítsuk sírását éhségnyilvánításnak. A baba táplálékszükségletét minden körülmények között ki kell elégíteni, a napi tejmennyiséget meg kell kapnia; ha egyszerre keveset szopik, ugy többször kell szopnia szabályos beosztásokkal és ha igy sem elégíthető ki, akkor mesterséges táplálékokkal kell a hiányt pótolnunk, de éhségnek ne tulajdonithassuk és ne tulajdonítsuk sohasem nyugtalankodását.
Itt csak jelezni kívánom, hogy egyik igen gyakori akadálya a szoptatás folytatásának az emlőbimbó berepedése és kisebeződése. Ez csaknem tűrhetetlen fájdalmakat okoz a szoptatásnál egyrészt és az emlő lobos-genyedő megbetegedéséhez vezethet másrészt. A kiváltó ok pedig legtöbbször helytelen szoptatási technika. Egy-egy szoptatás sohase tartson oly soká, hogy a bimbó hámját bántalom érje, ezért csak addig engedjük szopni a babát, mig hosszabb pihenőket nem tart. Ha a baba üres emlőn szopik, akkor rendszerint nagyobb erővel szorítja és rángatja a bimbót, igy támadnak könnyen a berepedések. Egy másik fontos tényező kellemetlenségek elkerülése céljából, hogy ne szárítsuk mesterségesen a bimbó hámját; tehát ne mossuk, vagy borogassuk alkohollal, hanem zsírozzuk inkább. Enyhébb berepedések miatt nem célszerű abbahagyni a szoptatást, amellett természetesen gyógyíttatni kell a bimbót és kellő pihenőket kell részére biztosítani.
Szoptatás folyamán itt-ott apadó tej az anyát ne ejtse kétségbe, ezért még nem kell a babát elválasztani, ezért nem kell dajkát venni vagy változtatni. Nyugalommal, kellő táplálkozással, esetlegesen fennálló vérzés megszüntetésével, vagy netaláni psychikai okok multával a tejelválasztás újból megindul, ha a szoptatást abba nem hagyjuk. Menstruatio a további szoptatást nem akadályozza, tartama alatt néha nyugtalanabb a baba, talán kevésbé hizik is, a menstruatio megszűntével megint a rendes kerékvágásba jut.
A gyermek szopásait ugy kell rendezni, hogy ezek nappal intéztessenek el, éjszaka 8 órás pihenésre szoktassuk a babát, lehetőleg első életnapjától kezdve; csak akkor rövidülhet ezen pihenési szak, ha a nappali táplálékfelvétel további kiegészítésre szorul, ezt azonban csak rövid átmeneti időre engedjük meg.
Szopáson, illetve rendes táplálékán kivül a baba legfeljebb saccharin-nal édesített orosz vagy édeskömény, vagy Kamilla-teából kaphat néhány kávéskanyálnyival olyankor, amikor nyugtalan, vagy csuklik, vagy sírás folytán nyelve szárad, etc.
A szopósgyermek nyugtalanságát elég gyakran bélgörcsök váltják ki, még akkor is, ha megfelelő mennyiséget szop és kielégítő módon gyarapszik. Ilyen nyugtalanság rendszerint több-kevesebb bélgázképződéssel jár és ilyenkor alkalmazott beöntés 50 gr. Kamilli-teával (37° C.) momentán enyhülést szokott hozni. Sokszor erre sincs szükség, a baba szájába helyezett gummiszopóka is megnyugtatólag hat. A tisztán tartott gummiszopóka bátran használható, a babára nézve teljesen ártalmatlan, jobbnak tartom, mint azt, hogy a baba ujját szopogassa. A szopókáról adott időben könnyen leszoktatható, ujjáról nem és utóbbi nem is tartható tisztán.
A csecsemőt 5 hónapos korának betöltéséig kizárólag szoptatni ajánlatos, gyengén fejlett csecsemőt 6 kiló testsúly eléréséig szoptassunk, ekkor kezdődik a hozzátáplálás és a teljes elválasztást addig célszerű halasztani, mig a baba első fogait meg nem kapta, ami normális fejlődés mellett a 7-8. hónapban történik.
Minden nőnek, ki az anyaság magasztos és nehéz feladatát vállalta, ezen feladatát a magzat világrahozásával még nem fejezte be, inkább csak megkezdte. A szoptatás mindenesetre a feladatnak valamivel könnyebb része, sok gyönyörűséggel is jár és teljesen indokolatlan és téves azon aggodalom, hogy a szoptatás a testi szépségnek, vagy az egészségnek árthatna. Saját és gyermekének érdekében cselekszik tehát minden anya, ha gyermekét maga szoptatja. Csak bizonyos betegségben szenvedő nőkre nézve lehet a szoptatás káros, ezen kivételes eseteket az orvos bírálja el; ilyenkor van helye annak, hogy a gyermeket dajka szoptassa, ha az egészségét és a fejlődését legjobban biztosító táplálási módban kivánjuk részesíteni. Dajkának lehetőleg csak olyan nőt fogadjunk, kinek saját gyermeke már vagy legalább 3 hónapos és veszély nélkül, akár mesterséges táplálásra fogható, vagy megbízható helyre, emlőre helyezhető, vagy a leendő dajka saját gyermekét is a vállalt gyermek mellett tovább szoptathatja. A dajka által való szoptatásnál teljesen ugy kell eljárni, mint amikor az anya szoptatja gyermekét.
Amikor az anya nem tud szoptatni és nincs módjában, hogy dajkát fogadjon, akkor mesterséges táplálékra kell fogni a csecsemőt, illetve ha nagyon keveset szopik akár anyjától, akár rosszul tejelő dajkától és dajkaváltoztatást valamilyen ok nehezíti, akkor mesterséges táplálékokkal pótoljuk a női tej hiányait. Mesterséges táplálékhoz mindig sokkal könnyebben és veszélytelenebbül szoktatható a még női tejet is élvező csecsemő. A hozzátáplálás, vagy mesterséges táplálás megindulhat vizes vagy teás tejhigítással, lisztvizes tejhigítással, vajlevessel, stb., stb.
