A csecsemő etetése: Útmutató a szoptatástól a hozzátáplálásig és a hasfájás kezeléséig

A csecsemők táplálása az egyik legfontosabb feladat a szülők számára, amely számos kérdést és kihívást vet fel. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 1 éves korig vagy tovább ajánlja a szoptatást, kiemelve az anyatej fontosságát a baba fejlődésében és egészségében. Azonban számos tényező befolyásolhatja a táplálás módját, beleértve az anyatej mennyiségét, a baba egyedi igényeit és az esetleges emésztési problémákat.

Az anyatejes táplálás fontossága és előnyei

Az anyatej a csecsemő számára a legjobb táplálék, mely teljes mértékben kielégíti mind a tápanyag-, mind a folyadékszükségletét. Víztartalma 87%, emellett ásványi anyagokat is tartalmaz. A szoptatás megkezdésekor kolosztrum (előtej) termelődik, mely nagy mennyiségű immunglobulint, zsírban oldódó vitaminokat és ásványi anyagokat tartalmaz. Bár ez kis mennyiségben termelődik, de nincs ok aggodalomra, ugyanis a szoptatás 6-10. napjára beindul az érett női anyatej termelődése.

Az anyatejes kisbabák statisztikailag ritkábban betegek, egészségesebben fejlődnek, kisebb eséllyel lesznek allergiásak. Olyan megfigyelések is vannak, hogy az anyatejes táplálás után felnőttkorban kisebb az esélye a túlsúlynak, a cukorbetegségnek vagy a szív- és érrendszeri problémáknak. Szoptatott, jól fejlődő csecsemő esetén az élet első hat hónapjában nem szükséges a hozzátáplálás.

Az anyatej teljes hiánya vagy nem elegendő mennyisége esetén tápszeres pótlásra van szükség, melyek általában por vagy folyékony formában találhatóak.

A szoptatási stílusok és a baba egyénisége

A szoptatást elkezdő anyukák fejében gyakran él egy kép arról, hogyan kéne kinéznie „normálisan” a szoptatásnak. De vajon mi számít normálisnak? A Yale Egyetem kutatója, Dr. Edith Jackson az 1950-es években több száz újszülött szopási szokásait figyelte meg, és ez alapján ötféle szopási stílust írt le. Sokat segíthet az aggódó anyukának a kezdetekben, ha felismeri, hogy az ő babája sem „rossz”, nincs vele semmi gond, hanem egyszerűen „ilyen”.

A szoptatás sikere legalább annyira múlik a lelki felkészülésen, a hozzáálláson, mint a fizikai tényezőkön. Sokat segít, ha nincsenek elvárásaid, nem teljesítményként éled meg a szoptatást, hanem elfogadod a baba stílusát és a saját érzéseidet. Sok problémát okozhat a cumizavar vagy a túl rövid nyelvfék, ezek azonban felismerhető és megoldható problémák. Sokkal több gondot okoz az önbizalomhiány, a megfelelési kényszer, és az, ha nem tudod elfogadni a gyermekedet olyannak, amilyen. A szopizási stílusok felismerése ebben segít.

Az öt szopási stílus:

1. A mohó evő: Kezdettől fogva jól szopik, etetéskor mindig farkaséhes és gyorsan, céltudatosan eszik, falánkan, habzsolva. Kezdetben az ő szoptatása fájdalmas lehet, mert annyira erősen kapja be a bimbót, viszont ő gyorsan és határozottan eszik, már újszülött korában is képes 10-20 perc alatt végezni az evéssel. Nála az etetési idő szent és sérthetetlen, hangosan sír, ha éhes, és azonnal enni kér. Nála ritkán szoktak szoptatási problémák felmerülni, inkább az fordulhat elő, hogy túleszi magát, ezért kezdetben nagyokat bukik, hasfájós - erre azonban nem az a megoldás, hogy ne egyen annyit, hanem az, hogy alaposan büfiztessük meg evés után, és fogadjuk el, hogy ő akár egészen nagy adagokat is visszabukhat.
2. A türelmetlen: Türelmetlenül kap rá az anyamellre, de akkora izgalomban van, hogy nem tudja rendesen bekapni, vagy pár korty után kicsúszik a szájából. Vele nagyon türelmesnek kell lenned, ha lenyugszik, akkor már szépen tud szopni, csak a szoptatások eleje megy nehezen. Gyakran az a problémája, hogy túl nagy a mellbimbó, nem tudja megfelelően bekapni, ilyenkor segíthet, ha két ujjal finoman összenyomod a bimbót, amíg a szájába beveszi és csak akkor engeded el, amikor már vákuum képződött.
3. A lusta: Az első napokban szinte nem is akar szopni, átalussza a szoptatásokat és ha megkínálod, akkor is inkább csak kísérletezik vele, mint hogy érdemben enne. A 4.-5. napon aztán megjön a kedve és elkezd mérhető adagokat enni - általában akkor, amikor az anya teje belövell. A lusta babákat érdemes 2 óránként mellre tenni az első napokban, hogy próbálgassák a szopizást, de nem kell megijedni, ha csak 5-10 grammokat szopiznak.
4. A kényelmes: Gyakran össze szokták téveszteni a lustával, de nála a lassú szopizás nem csak az első napokban tart, és míg a lustát nem különösebben érdekli a szopás, addig a kényelmest érdekli, csak éppen lassabban szopik. A kényelmes bele-bele alszik a szoptatásokba, eszik pár percet, aztán 5-10-15 percet alszik, majd megint eszik egy kicsit. Az anyukákat ez megtéveszti: azt hiszik, hogy már jóllakott, ezért leteszik aludni, majd meglepődve veszik észre, hogy 15 perc múlva felébredt és megint farkaséhes.
5. A játékos: Ők okozzák a legtöbb fejtörést az anyukáknak. Beveszi a szájába a mellet, kortyol párat, aztán ízlelgeti, aztán megint iszik egy kortyot és megint ízlelget. Játszik az anyamellel, szopogatja, nyalogatja a száját. Kiveszi és beveszi az anyamellet már az első naptól kezdve. Hosszasan szopiznak, mire befejezik, de nem szeretik a sürgetést. Becsapós lehet ez a viselkedés, hiszen egyik pillanatban úgy tűnhet, hogy nem is akar enni a baba, már befejezte, aztán a másik pillanatban újra elkezdi. A türelmetlenebb anyukák idővel megunják a játékot, azt mondják „most már úgyis csak játszik a cicivel” - a baba azonban ilyenkor még nem lakott jól és még folytatná a szopizást.

Hozzátáplálás: Mikor és hogyan kezdjük?

Amennyiben nem áll rendelkezésre elegendő anyatej és kiegészítésre van szükség, el lehet kezdeni a hozzátáplálást. Kb. 4-6 hónapos kortól az anyatej, vagy ennek hiányában a tápszer önmagában már nem fedezi a fejlődésben lévő gyermek tápanyagszükségletét. Amennyiben a gyermek nem lakik jól az anyatejjel, vagy ennek hiányában a tápszerrel, a hozzátáplálást a gyermek fejlettségétől függően a védőnő vagy a gyermekorvos tanácsa alapján kezdje meg.

A hozzátáplálás megkezdésénél legyen türelmes. Előfordul, hogy a baba az első kanál pépet kiköpi. Először meg kell tanulnia a pép lenyelését és hozzá kell szoknia az új állagú és ízű táplálékhoz, ezért kezdetben csak néhány kanálnyi gyümölcspépet adjon a babának, majd fokozatosan növelje az adagot.

Az anyatejes táplálás kiegészítéseként a szilárd táplálék bevezetésére elsősorban a délelőtti, majd a déli órák a legalkalmasabbak, majd a délutáni étkezésnél és a vacsoránál folytassuk. Az egyes anyatejes vagy tápszeres étkezéseket a nap folyamán fokozatosan felváltja a bébiétel az elkövetkező hetek, hónapok során.

A szilárd ételek közül elsőként lehetőleg az egy összetevős gyümölcspépeket válasszuk. A HiPP gyümölcsökkel egyszerű a hozzátáplálás megkezdése. A pépes, majd később a darabos ételre való átállás erősíti a száj körüli izmokat.

Az új ételeket mindig fokozatosan vezessük be az étrendbe. Egyszerre mindig kizárólag egy újdonsággal próbálkozzunk, melyet több alkalommal is kínáljunk fel a csecsemő számára. Az egyfajta újdonság fontossága az esetleges allergia, vagy érzékenység fellépése miatt fontos, mivel így nyomon követhetjük, mi váltotta ki a kedvezőtlen reakciót.

Csecsemőkori hasfájás és kólika

A haspuffadás okozta hasi fájdalom a csecsemőkori hasfájások kétségkívül leggyakoribb oka. Sokak számára ismerős lehet a kép: órák óta vöröslő fejjel ordító kis csecsemő/újszülött, aki sírás közben kétségbeesetten húzogatja a lábát, vagy éppen erőlködve próbál préselni, miközben szinte megfeszül az aggódó hozzátartozó ölében. Egy-egy ilyen szituációban okkal feltételezhető, hogy a kicsi „kólikás”.

A babák, főképpen az egészen fiatal csecsemők gyomra és emésztőtraktusának egésze viszonylag „éretlennek” tekinthető, legalábbis összehasonlítva egy felnőtt vagy akár egy pár évvel idősebb kisgyermek bélrendszerének érettségével. Kezdve az emésztőenzimek termelődésének viszonylagos „tökéletlenségével”, az elfogyasztott tápszer/anyatej tartalmán vagy éppen az étkezés minőségén (levegőnyelés!) át egészen a bélrendszert kolonizáló baktériumflóra milyenségével bezárólag - számtalan tényező (illetve ezek együttes fennállása) vezethet a haspuffadás és ezáltal a kínzó hasfájás kialakulásához.

Érdekes módon nem minden csecsemő hajlamos erre az állapotra, akiknél mégis kialakul, azoknál kb. 4-5 hetes koruktól akár 6 hónapos korig is heti több alkalommal lehet a fentebb leírt jellegzetes, visszatérő hasi fájdalom-epizódokra számítani. Egy 1954-ben, a Paediatrics (Gyermekgyógyászat) c. angol szaklapban közzétett „definíció” szerint a legalább 3 hete fennálló, a hét minimum 3 napján jelentkező, s akkor legalább 3 órán át tartó vigasztalhatatlan sírás - egyéb anatómiai és működésbeli elváltozás híján - jellemzi a csecsemőkori kólikát.

A fokozott gázképződés okai

• Mohó étkezés: Ilyenkor a csecsemő minden korty tejjel/tápszerrel fölös mennyiségű levegőt juttat a gyomrába, ami - főképpen az elmaradt büfi után - nagyobb levegőbuborékokká összeállva erőteljes feszítő hatást gyakorol a bélfalra.
• Átmeneti laktózérzékenység: A tejben található tejcukor molekulák lebontása nem tökéletes, a nem lebontott cukor a vastagbél baktériumainak „prédájává” válva igen nagy mennyiségű gázképződést von maga után.
• Tejfehérje-érzékenység: Hasi fájdalomhoz, fokozottabb gázképződéshez vezethet.

A kólika kezelési lehetőségei

Ahhoz, hogy a csecsemő bélrendszerében történő gázképződés, s ezáltal a haspuffadás és a hasi fájdalom minél kisebb mértékű legyen, különféle praktikák, illetve néhány gyógyászati készítmény vethető be. Le kell szögezni, hogy még a spektrum „végigpróbálása” sem jelent teljes garanciát arra nézve, hogy a csecsemő panaszai megszűnnek. Amint a csecsemő elér ugyanis egy bizonyos életkort - ez rendszerint az 5-6. hónap környéke -, a haspuffadással, hasi fájdalommal járó tünetek akár teljesen meg is szűnhetnek.

Legelső körben mindig érdemes a lehetséges kiváltó ok szerint próbálkozni:

• Anyatejes babáknál: Nyilván tovább javasoljuk az igény szerinti szoptatást, esetleg annyit érdemes az anyukának figyelnie, hogy van-e olyan táplálék, melynek elfogyasztását követően a kicsi panaszai fokozódnak. Sajnos, viszonylag ritkán sikerül ilyet azonosítani, de talán a tejtermékek korlátozása segíthet ilyen esetekben.
• Tápszerrel táplált csecsemőknél: Meg lehet próbálni a laktózmentes tápszer adását, ha egy-két hét alatt sem érhető el érdemi változás, akkor még szóba jöhetnek a tejfehérjét hidrolizált formában tartalmazó (HA) tápszerek. Nem árt azonban tudni, hogy mivel minden egyes tápszernek más-más ízvilága van, egyáltalán nem biztos, hogy a baba zökkenőmentesen el is fogadja az általunk kiválasztottat. Éppen ezért, túl sok félével nem érdemes kísérletezgetni, mert maga a váltogatás is megviselheti a csecsemőtáplálás nyugodtságát.

További hasznos tanácsok a tünetek csillapításához

• Fontos, hogy az etetések nyugodt, csendes légkörben történjenek, és lehetőleg ne várjuk meg, amíg a gyermek rekedtre üvölti magát az éhségtől - hiszen ekkor a mohó evés a fentebb említett módon vezethet hasi fájdalomhoz.
• Akut esetben a pocak masszírozása (óvatos, gyengéd mozdulatokkal, az óramutató járásával megegyező irányban), vagy az úgynevezett antikólikás tartás (hassal lefelé az alkarunkra fektetjük a babát, fejét-mellkasát alátámasztjuk a tenyerünkkel).
• Segíthet a csecsemő hordozása (kendő), vagy a babakocsiban való tologatás valamilyen „rázósabb” terepen.
• A levegőnyelés minimalizálása érdekében lehetőleg kerüljük a cumizást, és a cumisüveget is érdemes úgy megválasztani, hogy kihasználjuk a modern technológia ezzel kapcsolatos vívmányait (úgynevezett antikólikás cumisüvegek).
• Erőteljesebb panaszok esetén bevethető a gyógyszertárak polcairól beszerezhető különféle, a bélgázképződést mérséklő, illetve a már kialakult levegőbuborékokat „feloszlató” többfajta készítmény (pl. simethicone, ánizs-kömény stb.). Ezek adagolása minden esetben pontosan fel van tüntetve a készítményhez tartozó tájékoztatón, de érdemes előbb a gyermekorvos, vagy a gyógyszerész tanácsát kikérni.

A büfiztetés fontossága és technikái

A baba büfiztetése elsőre talán apróságnak tűnik, mégis kulcsszerepe van a nyugodt etetésekben és a kisbaba közérzetében. A büfiztetés azért fontos, mert a baba evés közben - akár szoptatás, akár cumisüveges etetés során - levegőt is nyelhet. A büfiztetés segít ennek a levegőnek a távozásában, így a baba megkönnyebbül, jobban érzi magát, és nyugodtabban tud tovább pihenni vagy enni.

Általában néhány perctől akár 10-15 percig is eltarthat. Fontos tudni, hogy nem minden etetés után fog a baba büfizni - ha nem nyelt sok levegőt, előfordulhat, hogy egyszerűen nincs mit kiengednie. Nem feltétlenül gond, ha a baba etetés után elalszik. Ha nyugodt, nem feszeng, és nem bukik gyakran, nem baj, ha nem büfizik minden alkalommal. A jó minőségű cumisüvegek viszont sokat segíthetnek a levegőnyelés minimalizálásában.

Büfizési pozíciók és technikák

A büfiztetéshez többféle testhelyzet is létezik, és nincs egyetlen „legjobb” módszer - minden baba más, ezért érdemes több pozíciót is kipróbálni, hogy megtaláljuk, melyik válik be a leginkább. A lényeg, hogy a baba feje mindig legyen magasabban, mint a gyomra, és a testhelyzet segítse a levegő felfelé távozását.

• Vállon: Ez az egyik legklasszikusabb és leggyakrabban alkalmazott testhelyzet. Emeld a babát a válladra úgy, hogy a hasa a mellkasodnál támaszkodjon meg, a feje pedig a válladon pihenjen. Az egyik kezeddel tartod a baba popsiját vagy hátát, a másikkal gyengéden simogathatod vagy paskolhatod a hátát.
• Karunkon, hason fekve: A babát hason fekteted az alkarodra úgy, hogy a feje a könyökhajlatnál legyen, a lábai pedig a tenyered felé lógjanak. Ez a pozíció enyhe nyomást gyakorol a baba hasára, ami segíti a levegő távozását.
• Ölben ülve: Ültesd a babát az öledbe háttal magadnak, miközben egyik kezeddel a mellkasánál vagy állánál támasztod meg (óvatosan, ne a nyakát fogd), a másik kezeddel pedig finoman simogatod vagy ütögeted a hátát.
• Mozgás közben: A babát vállra véve vagy az öledbe ültetve lassan sétálgathatsz vele a szobában. A ritmikus mozgás sokszor segít abban, hogy a baba könnyebben büfizzen.

A büfiztetés helyes technikája: Tegyünk a vállunkra vagy a baba alá egy kis textilpelenkát - így könnyen elkerülhetjük a büfi utáni ruhacsere szükségességét. Ha mi magunk kényelmesen állunk vagy ülünk, már az is sokat fog számítani. A normális kisbaba büfi általában egy halk vagy hangos szellentéshez hasonló hang, levegő távozik a gyomorból szájon át. A kisbabák büfizési mennyisége nagyon változó - nincs "normális" számú büfi. Természetesen a cumisüvegből etetett babáknak is kell büfizniük, és a jó minőségű cumisüvegek sokat segíthetnek. Ha nem jön ki a büfi, érdemes megnyugodni és türelmesnek lenni, mert nem minden etetés után szükséges büfizni.

tags: #moho #csecsemo #etetese