A szülés utáni hüvelyi változások és a regenerálódás

A szülés az emberi fejlődés évmilliói alatt tökéletesedett, tehát egyértelműen a magzat természetes úton történő világra jövetele a legbiztonságosabb. Ha tehát nincs olyan ok, amely miatt a hüvelyi szülést lehetetlenné teszi, minden esetben hüvelyi szülést tervezünk.

A szülés hatalmas erőfeszítés a női test számára, természetes, ha időre van szükség a regenerálódáshoz. Azonban sok frissen szült anyát megijesztenek az intim zónában tapasztalható változások. Fontos tudnod, hogy a természetes változásokat nem lehet százszázalékos biztonsággal elkerülni, még akkor sem, ha tudatosan felkészültél a szülésre. Gondolj csak bele, a várandós nők teste a terhesség kilenc hónapja alatt folyamatosan alakul, és ezek a változások nem érnek véget a szüléssel. Sőt.

Ezért lényeges a nőgyógyászati szakrendelésen a kismamák szülés utáni gondozása, mely gyakran egy hosszabb folyamat, rendszerint több kontrollvizsgálatot igényel és általában már a gyermek világra hozatalát követő harmadik héten megkezdődik. Hogy milyen változásokat idézhet elő a szülés a hüvelyben és milyen lehetőségek állnak a nők rendelkezésére a régi életminőség visszaszerzésének érdekében?

Gyakori szülés utáni változások és problémák

Hüvelytágulat

Egyik leggyakoribb probléma, amivel a nők a szülés után szembesülnek, az a hüvely kitágulása. Miután a kisbaba megszületett, a hüvelyfal természetes módon megduzzad. A hüvelyfal viszont a szülés előtti állapothoz viszonyítva lazább szerkezetű marad. Tudni kell, hogy a hüvely a szülés előtti formáját soha nem nyeri vissza teljes egészében, az esetek döntő többségében kitágul, azonban ezt az állapotot ma már nagyon sokféle módszerrel lehet javítani. Amennyiben a gyakorlatok nem elég hatásosak, vagy a hüvelytágulat túlzott kellemetlenségeket okoz, érdemes nőgyógyász szakorvoshoz fordulni, aki további segítséget nyújthat.

Sokan vannak, akik fájdalmasabb és elnyújtottabb ciklusról számolnak be a szülés után, de olyanok is akadnak, akik inkább könnyebben élik meg ezt az állapotot. Amennyiben a kismamák nem szoptatnak, vagy tápszerrel keverik az anyatejet, az első menstruáció időpontja általában a szülés utáni ötödik vagy hatodik héten jelentkezik.

Hüvelyszárazság

A hüvely kitágulása mellett gyakori problémát jelent még szülés után a hüvelyszárazság is. Ma már kaphatók speciális hüvelyi hidratálókrémek, melyekkel jól kezelhető ez a kellemetlenség, de szükség esetén ösztrogént tartalmazó készítmények is használhatók, a szexuális együttlétek során pedig síkosító alkalmazása jelenthet megoldást. Lényeges továbbá a hüvelyszárazság esetén a megfelelő hidratáltság, a rendszeres folyadékpótlás, de a hüvelyöblítők, a hüvelyzuhany vagy az ülőfürdő alkalmazása már nem.

A szülés után hirtelen csökken a hüvelyváladék termelődését is serkentő ösztrogén mennyisége, ez a szoptatással tovább apad, mert helyette egyéb hormonok - például a tejtermelést segítő prolaktin - termelődnek nagyobb mennyiségben. Ez kellemetlen érzést okozhat, sőt fájdalmassá teheti a nemi érintkezést. A hüvelyszárazság, illetve a nedvesség hiánya nagymértékben befolyásolhatja a szexuális életünket, és megnehezítheti a mindennapi tevékenységeinket. A hüvelyszárazság okozta panaszok bármely életkorban előfordulhatnak, leggyakrabbak azonban a változókorúaknál jelentkeznek. A hormonmentes Cikatridina hüvelykúp segítséget jelenthet a tünetek enyhítésére, hiszen helyreállítja a hüvely nedvességtartalmát, erősíti a szövetek szerkezetét, tápanyagellátását, illetve serkenti a szöveti regenerációs folyamatokat. A Cikatridina hüvelykúp hatása klinikailag igazolt a hüvelyszárazság és a hüvelyszárazsághoz kapcsolódó tünetek csökkentésében.

Fájdalom és sérülések

Gyakori és általános jelenség a szülést követően a hüvelyben megjelenő fájdalom, ami a gát tájékára is kiterjedhet. Ezek az első hetekben teljesen általánosak - különösen a hüvelyi szülés után. Azon túl, hogy ezek a sérülések varrást igényelnek, a teljes gyógyulási idejük akár 4-6 hét is lehet. Ezért hüvelyfájdalmakkal a szülés után legkorábban 6-12 héttel forduljunk orvoshoz abban az esetben, ha nem tapasztalunk változást. A szülés hatására keletkező hüvelyi sérülések gyógyulását elősegíthetjük speciális ülőpárnával, a fájdalmakat pedig hűtőtasakokkal és nem szteroid alapú fájdalomcsillapítókkal mérsékelhetjük.

A szülés során előfordulhatnak szülési sérülések is, amelyek a hüvelyhám apró sérülésétől, a hüvelyi szakadástól akár a medencefenék sérüléséig terjedhetnek. Ezek természetesen nem törvényszerűek, ugyanakkor fontos tudni, hogy előfordulhatnak. Egyes szülés közbeni sérülések kisebbek, és maguktól is begyógyulhatnak - például egy kisebb gátrepedés vagy horzsolás. Súlyosabb szülési sérülés, például jelentős szakadás vagy a medencefenék izmainak sérülése esetén a kezelés magában foglalhat fizioterápiát és rendszeres, célzott gyakorlatokat.

Vérzés és váladékozás

Teljesen természetes, hogy szülés után a hüvelyből vér és váladék ürül. Kezdetben jellemzően élénkpiros vér távozik a szervezetből, ami fokozatosan megszűnik. A szülés utáni első 24 órában jellemzően mérséklődik, néhány nap alatt pedig teljesen megszűnik, de nem ritka, hogy kisebb pecsételő folyás és váladékozás több héttel az esemény után is tapasztalható. Orvosi beavatkozásra akkor van szükség, ha a szülést követően nagy mennyiségű friss vér ürül a szervezetből. A szülés utáni vérzésre ma már kaphatók vastag egészségügyi betétek.

A gyermekágyi időszakban ugyanis a nők teste elkezd regenerálódni, ennek része a hetekig elhúzódó vérzés. Függetlenül attól, hogy a kismama hüvelyi úton vagy császármetszéssel szült, számítani lehet rá. A világrahozatal után a méh azonnal elkezd összehúzódni - ez sajnos nem teljesen fájdalommentes -, és ahol a méhlepény levált, ott vérzés lép fel.

Szexuális élet

Az orvosok javaslata szerint legkorábban a szülést követő 4. vagy 6. héten javasolt először szexuális aktus. Az orvosok javaslata szerint legkorábban a szülést követő 4. vagy 6. héten javasolt először szexuális aktus. Az orvosok javaslata szerint legkorábban a szülést követő 4. vagy 6. héten javasolt először szexuális aktus. A szexuális élet újraindítása ilyen esetekben nagy körültekintést igényel. Bár a kisbaba megnehezítheti a folyamatot, azonban érdemes elég időt hagyni az előjátékra, illetve vízbázisú síkosítót alkalmazni azért, hogy a behatolás könnyebb és fájdalommentesebb legyen. Általában az aktus során tapasztalt fájdalomhoz köthető, de a szülés utáni hüvelyi változások kapcsán mindenképpen ki kell emelni az orgazmusképtelenséget.

Sok nő félelme, hogy a hüvelye kitágul a szülés után, és tönkrevágja a szexuális életét. Megnyugtatásul írjuk, hogy a vagina valójában nagyon rugalmas: optimális esetben egy 3-3,5 kilós baba viszonylag simán préselődik át rajta. A hüvely tágulását azonban jelentősen befolyásolja a kitolás időtartama, a baba nagysága és súlya. És ne legyenek illúzióink, szülés után nem ugrik vissza az eredeti állapotába, a regenerálódás eltarthat hónapokig, de akár évekig is. A hüvely izomzatának megerősítésében sokat segíthet az intim torna, a helyes táplálkozás, és ha tudatosan figyelünk a testsúlyunkra szülés után.

Vizeletinkontinencia

Nem közvetlenül a hüvelyhez kapcsolódik, ellenben gyakori probléma a szülés után a vizelet inkontinencia megjelenése. Emellett jelenhetnek meg a vizelettartási gondok, ami nem ritkán már a terhesség alatt is gyakran előfordul. A szakértők szerint függetlenül attól, hogy a kisbaba hüvelyi úton vagy császármetszéssel született, a szülések számával egyenes arányosságban növekszik a vizeletinkontinencia esélye. A statisztikák alapján azok a kismamák, akik már a terhesség alatt is tapasztaltak vizelet visszatartási nehézségeket, rendszerint a szülés után sem mentesülnek tőle. Ilyen esetekben a medencefenék izomzatának erősítésére van szükség, így például a Kegel-gyakorlatok sokat segíthetnek, akárcsak a rendszeres meleg ülőfürdő alkalmazása.

A szülést követő pár hónapban a nők egyharmada szenved vizeletinkontinenciától. Hatékony megoldás lehet a medencefenék izmainak megerősítése például Kegel-tornával.

Gátszakadás és gátmetszés

A gátmetszés a hüvelynyílás és a végbél között ejtett metszés, ami minden esetben hegesedéssel gyógyul. Előfordulhat azonban, hogy a heg nem megfelelően gyógyul, dudorok jelennek meg mellette, esetleg viszketni kezd. Az ilyen esetek mindig szakorvosi vizsgálatot igényelnek, hiszen páciensenként eltérő, hogy milyen beavatkozásra van szükség.

A hüvelyi úton szülő nők közül 4-ből 3 nőnél fordul elő gátszakadás vagy gátmetszés.

Medencefenék süllyedés (POP)

A kismedencei szervek süllyedésének előfordulási gyakoriságát nehéz meghatározni, mert az az orvosok nem szűrik rutinszerűen ezeket az elváltozásokat. A kismedencei szervek prolapsusa akkor fordul elő, amikor a medencefenék izmok valamilyen okból károsodnak, illetve gyengül a kismedencei függesztőrendszer. A kismedencei szervek prolapsusa leginkább hüvelyi szülést követően, illetve változókorban fordul elő. Napjainkban egyre inkább terjed a hüvelyi pesszáriumok használata. Ez az eszköz - célzott medencefenék tornával/elektroterápiával kiegészítve - bizonyítottan hatékony a kismedencei szervek süllyedéses elváltozásainak kezelésében.

A két lábon járás óriási terhet ró a medencefenékre, hajlamossá téve a sérülésekre. Emellett emeli a kockázatot a terhesség és szülés: Minél több volt belőle, annál kifejezettebb ez a hatás. A nem szült nőkhöz képest az első terhesség és szülés négyszeresére, a második nyolcszorosára, a harmadik kilencszeresére növeli a műtétet igénylő POP kockázatát. Itt az egyik faktor, hogy maga a növekvő magzat hónapokig jelentős plusz megterhelést jelent a medencefenéki izomzatnak. Ezen felül plusz rizikó a hüvelyi szülés, az izom- és idegsérülések veszélye miatt. A nagy súlyú magzat, az elhúzódó kitolási szak és a fogóműtét tovább fokozza a kockázatot.

A leggyakoribb tünet a hüvelyi idegentestérzés, tehát mintha lenne a hüvelybemenetben valami nem odavaló. Előfordul, hogy tapintható, sőt súlyosabb esetben látható is a kidudorodás. Jellemző, hogy tünetek általában pihenést követően vagy fekve javulnak, míg estére vagy hosszas állást követően rosszabbak lesznek. Ezenkívül előfordulhat még medencetáji nehézségérzés, és alhasi-, deréktáji fájdalom is. Medencefenék problémára utalhat még, ha vizelési problémák, akaratlan vizeletvesztés, visszatérő hólyaghurutok vagy nehezített vizeletürítés jelentkezik; előfordulhat szex közben jelentkező fájdalom; továbbá jelentkezhetnek székelési gondok pl. nehezített székletürítés, illetve székletinkontinencia is. A nehezített ürítésben érintett betegek egy része rátanul, hogy ujjal visszanyomva a sérvet, könnyebbé válik az ürítés, ez az ún. splinting.

A medencefenék izomzatának megfelelő működéséhez szükséges az izmok épsége, megfelelő ereje, tónusa és ép beidegzése. Mi az a POP? Az angol rövidítés feloldása „pelvic organ prolapse”, amit magyarul medencefenék vagy hüvelyfali süllyedéses állapotnak szoktunk mondani. A probléma lényege, hogy a meggyengült medencefenék miatt a kismedencei szervek a hüvelybe türemkednek. Három fő típusa van, de ezek gyakran kombinálódnak egymással: A mellsőfali hüvely süllyedésnél általában a húgyhólyag dudorodik be a hüvelybe, ez más néven anterior prolapsus, cystocele, vagy hólyagsérv. A hátsófali süllyedésnél a végbél (ritkábban vékonybél) türemkedik be, ez más néven posterior prolapsus vagy rectocele, végbélsérv. Apikális prolapsus, amikor a hüvely „teteje” nem tart megfelelően, ilyenkor a méh, vagy hüvelycsonk csúszik le rendellenes pozícióba.

A konzervatív kezeléshez tartozik a gátizomgyakorlatok végzése. Ilyen esetekben fontos, hogy ezt medencefenék gyógytornára szakosodott gyógytornász tanítsa meg, ugyanis a helytelenül kivitelezett gyakorlatok még ronthatnak is a helyzeten. A módszert ki lehet egészíteni segédeszközökkel, pl. biofeedback eszközzel vagy elektrostimulációval. Ezen kívül szóba jönnek még a különböző terápiás pesszáriumok is, melyek a hüvelybe helyezve közvetve pozicionálják a környező szöveteket.

A szülés folyamata és lehetséges beavatkozások

A szülés többféleképpen indulhat. Leggyakoribb, hogy a 36. héttől előforduló jósló fájások a terminushoz közeledve rendszeresebb, erősebbekké, gyakoribbá válnak. A méhszáj a méhösszehúzódások hatására tágulni kezd és a magzat beilleszkedik a szülőcsatornába. A méhösszehúzódásokat mindenki másképpen érzi, ezért az elnevezése is többféle. Hívjuk keményedésnek, görcsnek, fájásnak, összehúzódásnak illetve latinul kontrakcióknak függetlenül attól, hogy fáj-e vagy csak menstruációs görcs erősségű. Ha az összehúzódások 10 percnél gyakoribbak, rendszeresek, erősek, akkor mielőbb be kell menni a Szülőszobára.

Másik lehetőség, hogy a magzatvíz folyik el a burok megrepedése miatt. Ez történhet tehát méhösszehúzódások nélkül is. A megindult szülés során a magzatburok a feszülés miatt magától megrepedhet, a magzatvíz síkossá teszi a szülőcsatornát, hatékonyabbá teszi a fájásokat, tehát szintén elősegíti a hüvelyi szülést. Ha a magzatvíz elfolyt, az leginkább olyan, mintha bepisilne az ember. A magzatvíz alaphelyzetben szagtalan, színtelen, de lehet rózsaszínes, sárgás vagy akár zöldes is. Sokszor egyértelmű a magzatvízfolyás, mert ez a szülés végéig folyamatosan ürül a hüvelyen át, máskor csak szivárgásként indul. A burokrepedést biztonsággal igazolni gyanús esetekben csak hüvelyi vizsgálattal, a hüvely kémhatásának vizsgálatával, ultrahanggal vagy nyitott méhszáj esetén tükrözéssel lehet.

A szülés szakaszai

A tágulási szakban az egyre gyakrabban jelentkező és egyre erősödő fájások hatására a méhszáj fokozatosan kifejtődik, kitágul, a magzat elöl fekvő része (mely legtöbbször a koponya) a medencében egyre mélyebbre kerül, előbb a bemenetben rögzül, majd a medence bemenetén áthalad. A tágulási szakban -amennyiben ez korábban nem történt meg- megreped a magzatburok és elfolyik a magzatvíz. A tágulási szak időtartama először szülőknél átlagosan 8-10 óra, többedszer szülőknél átlagosan 4-5 óra. A nyakcsatorna teljes kitágulása (a méhszáj eltűnése) után következik a kitolási szak, melynek átlagos időtartama először szülőknél 50-60 perc, többedszer szülőknél 25-30 perc. A kitolási szakban a koponya a medence üregében egyre mélyebbre kerül, majd a tolófájások hatására kigördül a magzat feje, majd a vállak, a törzs és az alsó végtagok. A magzat megszületése után, az úgynevezett lepényi szakban, a méh erőteljesen összehúzódik, a méhlepény leválik a méh faláról, majd a hüvelyen át távozik.

Szülés alatti beavatkozások

A szülőszobára érkező vajúdót a szülészorvos fogadja. CTG észlelés: Célja a magzati szívműködés és az anya fájástevékenységének műszeres észlelése. Amnioscopia: A nyitott nyakcsatornán át a szülészorvos vékony fémcsövet vezet a magzatburok alsó pólusáig, majd a magzatburkot megvilágítva megtekinti a fej előtt lévő elővíz színét, mennyiségét. Célja az esetlegesen meconiumos magzatvíz kizárása, mely fenyegető magzati veszélyállapot jele lehet. Álpozitív és álnegatív eredmény nem zárható ki. Burokrepesztés: Megfelelő feltételek esetén (méhszáj tágassága, fej helyzete) a szülészorvos eszközzel megrepesztheti a magzatburkot. Célja, hogy a magzatvízről információt kapjunk és/vagy szülésindítás, ill. a szülés folyamatának elősegítése, fájások rendezése. Oxytocinos cseppinfúzió: Megfelelő javallat és feltételek esetén vénabiztosítást követően az oxytocinos infúzió elősegíti a kívánt fájástevékenység elérését (pl.: fájásgyengeség fennállásakor vagy szülésindítás esetén). Antibiotikum terápia: Célja a fertőzés megelőzése, ill. fennálló fertőzések kezelése. Indokolt lehet fenyegető koraszülés, lázas állapot esetén, burokrepedést követően meghatározott idő elteltével, pozitív hüvelyváladék-tenyésztés esetén megelőzés céljából. Elmaradásának következménye lehet a fertőzés bekövetkezése vagy továbbterjedése, ami mind az anya, mind a magzat egészségét súlyosan veszélyeztetheti. Kortikoszteroid profilaxis: Fenyegető koraszülés esetén alkalmazható, a magzati tüdő érését segíti elő, így az esetlegesen idő előtt világra jött újszülött életkilátásait jelentősen javíthatja. Tocolysis alkalmazása (a méhtevékenység leállítása): Elsősorban fenyegető koraszülés esetén lehetőség van a fájástevékenység mérséklésére/leállítására terápiás vagy megelőzési célból. Elmaradása esetén a fájástevéknység fokozódhat és a magzat idő előtt születhet meg , ennek minden következményével. A tocolysis alkalmazása indokolt lehet még ritka szülészeti szövődmények (fenyegető méhrepedés, méhkifordulás, harántfekvés esetén meginduló szülés) esetén is.

Gátmetszés: A magzat fejének kigördülése során sérülhet a gátizomzat, ill. a feszes gát késleltetheti a magzat megszületését. Ezért meghatározott esetekben a szülészorvos gátmetszést végez, mely során a gáton egy 3-4 cm-es bemetszést ejt. A beavatkozás célja, hogy csökkentsük a hüvelyfalat és a környező szerveket (végbélzáró izom, végbél, húgycső, csikló) érintő sérülés veszélyét, lerövidítsük a kitolási szakot. Műtétes szülésbefejezés esetén (vákuum extrakció) a gátmetszéssel elegendő teret biztosítunk a magzat biztonságos megszületéséhez. A gátmetszés sebét a szülést követően a szülészorvos ellátja, a varratok behelyezését követően a gát visszanyeri eredeti állapotát. Alacsony kockázatú beavatkozás, ritka szövődménye lehet az utóvérzés, vérömleny képződés, sebszétválás, sebgennyedés, igen ritka esetben a végbél és a magzat sérülése.

Műfogások alkalmazása: Ritkán - a vállak elakadása; medencevégű szülés esetén a karok felcsapódása, ill. a fej meg nem születése esetén; ikerszülés során lábra fordításkor- előfordulhat, hogy a magzat megszületéséhez különböző műfogásokra van szükség, hogy elkerüljük az ilyen helyzetben lehetséges káros következményeket (a magzat oxigénhiányos állapotának kialakulása, agyi károsodása, csont és lágyrész sérülése, ideg sérülése, halvaszületés), amik a beavatkozás elmaradásának következményei lehetnek.

Vákuum extrakció: Amennyiben a kitolási szakban magzati vagy anyai javallat alapján a szülés gyors befejezése válik szükségessé, megfelelő feltételek esetén szóba jön a magzat vákuum extrakcióval történő világra segítése. Az eljárás során a szülészorvos egy szívókészülékre kapcsolt szívókorongot helyez fel a magzat koponyájára és a tolófájással egy időben a koponyát a medencetengely irányába húzza. Elmaradásának következménye lehet a magzat oxigénhiányos állapotának kialakulása, agyi károsodása, csont és lágyrész sérülése, idegek sérülése, halvaszületés.

Szülési sérülések ellátása: Szülés során előfordulhat a szülőcsatorna és a környező szövetek bizonyos sérülése. Ezek lehetnek a méhszáj, a gát, a hüvely, a medencefenék izomzat, a szeméremtest és a végbél sérülései. A sérüléseket a szülészorvos a szülést követően hüvelyi feltárás során azonosítja és legtöbbször helyi érzéstelenítést követően ellátja, és varratok behelyezésével visszaállítja az eredeti állapotot. A sérülés ellátásának elmaradása utóvérzéshez, vérömleny kialakuláshoz, gyermekágyi fertőzéshez, a sebgyógyulás részleges vagy teljes elmaradásához vezethet. A sérülések ellátása általánosságban alacsony kockázatú beavatkozások. Ritkán előfordulhat vizeletürítési nehézség, sebgyógyulási zavar, fertőzés, vérömleny képződés, késői következményként sipolyképződés.

Méhűri betapintás szülés után: Alkalmazása javallt: 1. méhen végzett korábbi műtét (pl. császármetszés) után a méhfal épségének ellenőrzése céljából; 2. hüvelyi szülésbefejező műtét (pl.: vákuum extrakció) után; 3. méhsérülés gyanúja esetén; 4. atóniás vérzés után; 5. lepényszövet visszamaradásának gyanúja esetén. Az eljárás során a szülészorvos kézzel a méh üregébe hatol, áttapintja a méhfalat, eltávolítja a méhűr tartalmát, majd ezután a méh üregét jódvizes oldattal kiöblíti. A beavatkozás elmaradása a méh fel nem ismert sérüléséhez (1.3.), ill. a lepényszövet visszamaradásához, utóvérzéshez, a méh fertőzéséhez vezethet, ami ritka, súlyos esetben a méh eltávolítását is szükségessé teheti. Kockázata a fertőzés és a méh sérülése.

Méhkaparás szülés után: Amennyiben a méhlepény megszületése után töredezett lepényt észlelünk, a szülészorvos küret-kanállal letapintja a méh üregét és annak tartalmát eltávolítja. A beavatkozás elmaradása a méh fertőzéséhez vezethet, mely ritka, súlyos esetben a méh eltávolítását is szükségessé teheti. A beavatkozás szövődménye ritka esetben a fertőzés, a méhfal sérülése (perforatiója), ritka késői szövődménye lehet a méhen belüli összenövések kialakulása.

Hasműtét szülés után: Amennyiben a szülést követően csillapíthatatlan, semmilyen egyéb módszerrel nem uralható, az anya életét közvetlenül veszélyeztető vérzés lép fel, vagy hegszétválás történik a méhen, hasműtétre kényszerülhetünk, melynek során a méh vérellátását biztosító artéria lekötése vagy végső esetben a méh eltávolítása is szükségessé válhat. Ennek elmaradása az anya életét közvetlenül veszélyeztető állapotot idéz elő. A műtét szövődménye lehet vérzés, infekció, a húgyhólyag és a belek sérülése, ill.

További beavatkozások lehetnek a szülés alatt: Vérnyomásmérés, pulzusszámlálás, hőmérsékletmérés, légzésszám számolása, vénabiztosítás, külső vizsgálat, belső (hüvelyi) vizsgálat, rectális (végbélen keresztül történő) vizsgálat, beöntés, hólyagkatéterezés, infúziós folyadékpótlás, fájdalomcsillapító terápia, méhösszehúzó terápia, lepényi keringést javító terápia. A fenti lista a szülés során leggyakrabban sorra kerülő beavatkozásokat tartalmazza.

Regenerálódás és rehabilitáció

A szülést követően a család még legalább további két órát marad hármasban a Szülőszobán. Ilyenkor már a szoptatást is meg szoktuk próbálni. Az előtej igen fontos anyagokat tartalmaz az újszülött számára. Szülés után minimum 3 napot kell biztonsági okokból a Klinikán tölteni. Ez alatt lecsökken a vérzés, megindul a tejelválasztás és az újszülöttnél elvégezzük a szükséges vizsgálatokat. Egy-egy nappal hosszabbodhat a benttartózkodás anyai vérszegénység, fertőzés vagy annak gyanúja miatt indított antibiotikum szedés, újszülöttkori sárgaság miatt. A szülést követő 6 hetet gyermekágynak hívjuk.

A medencefenék egészsége - ugyanúgy, mint egész testünké -, összetett tényezőktől függhet. Életmódunk, aktivitási szintünk - vagy épp inaktivitásunk-, a szülés alatti támogatás, az általunk elfogadott információk befolyásoló tényezői, mind-mind alakítják ennek a testrészünknek a jóllétét is. Nem csoda, hogy már szülés előtt is, a családtervezés időszakában is jelentkezhetnek funkciózavarok medencefenekünk működésében.

A konzervatív terápiák másik jelentős részét az erre a szakterületre specializálódott gyógytornászok tudják biztosítani. Először alaposan kikérdezzük a pácienst (személyes adatok, kórelőzmény, orvosi leletek átnézése), majd manuálisan és műszeresen is megvizsgáljuk a gátizmok állapotát. Ezt követően felmérjük a rekesz-, a has- és a törzsizmok működését. (izomerő, mozgássztereotípia, izom-szinergizmusok, lazítási képesség). Egyénre szabott fizioterápiát még ezeknek a vizsgálatoknak az eredményei alapján is csak az erre a területre szakosodott gyógytornász tud összeállítani. Aktív medencefenék torna csak azoknak a pácienseknek lesz hatékony, akik valóban a gátizmaikat aktiválják, lazítják és ezeket az izmaikat megfelelő erővel és sebességgel képesek mozgatni. Az izmok hatékony összehúzódásának elsajátítását biofeedback alkalmazásával tudjuk elősegíteni. Önmagában biofeedback alkalmazása nem elegendő a diagnózis felállításához, minden esetben szükséges a manuális vizsgálat és kontroll. Személyre szabott gyakorlatokat, kezelést csak urogyenkológiai fizioterápiás állapotfelmérés után lehet adni, azaz szülés és kismedencei műtétek után elengedhetetlen a medencefenék izmok manuális és eszközös vizsgálata, akkor is, ha az illetőnek nincs panasza.

A szülés utáni hüvelyizomzat megerősítésében sokat segíthet az intim torna, a helyes táplálkozás, és ha tudatosan figyelünk a testsúlyunkra szülés után. A tévhitekkel ellentétben a hüvelyszárazság nemcsak a menopauzába lépő nők problémája, hanem fiatalabb korban is jelentkezhet, akár a stressz vagy szülés után a hormonális rendszer felborulásának következtében is előfordulhat.

Az aranyér szintén gyakori problémának számít a várandósság harmadik trimeszterében és a szülés utáni, körülbelül 6 hétig tartó időszakban.

A medencefenék izomzatának erősítésében sokat segíthet az intim torna, a helyes táplálkozás, és ha tudatosan figyelünk a testsúlyunkra szülés után.

tags: #mitralis #regurgitatio #vaginalis #szules