A csecsemők élete tele van felfedezésekkel, és ez alól a félelmek sem kivételek. Vannak olyan babák, akiket kezdetben nem zavarnak a zajok maguk körül, és később kezdenek csak el megijedni egyes hangoktól, mások kezdettől összerezzennek minden zajra. De nem csak a zajok kelthetnek félelmet a csecsemőben. Megijedhet ismeretlen vagy furcsa arcoktól, hirtelen mozdulatoktól, később pedig a sötéttől is.
A csecsemők fejlődése során számos félelem kíséri őket, melyek együtt alakulnak a személyiséggel. A normál gyermeki fejlődést számos félelem kíséri, melyek együtt alakulnak a személyiséggel. Megtanulhatsz-e az ő „nyelvén” beszélni, vagy várnod kell egymás teljes megértésére addig, amíg meg nem tanul beszélni?
A csecsemők félelmeinek okai
Ha kezdettől fogva félős a baba, az oka lehet, hogy a babák nagyjából 20%-a hiperérzékenyként születik, ami azt jelenti, hogy érzékeny a hirtelen hangokra, zajokra, fényekre, nem szereti a változásokat, de akár még a ruháján található belső címke is zavarhatja. Nekik napirendre, testközelségre, csendre van szükségük elsősorban, így nyugodtabbak és kiegyensúlyozottabbak lesznek.
Gyakran előfordul, hogy a babát korábban nem zavarták bizonyos zajok, egyszercsak mégis elkezd tőlük félni. Felnőtt szemmel érthetetlen, hogyan félhet attól a baba, amit korábban is hallott. Az ő szempontjából azonban arról van szó, hogy korábban nem tulajdonított jelentőséget az adott zajnak, közben azonban okosodott, tapasztalatokat szerzett és rájött, hogy bizonyos zajok, akár veszélyt is rejthetnek magukban. Gyakori például, hogy a baba mellett gond nélkül lehet porszívózni, mert elnézelődik közben, aztán egyik napról a másikra sírni kezd, amikor bekapcsolod. Semmi más nem történik ekkor, mint hogy felismeri: a porszívó veszélyes lehet. Semmiképpen nem szabad a kutyaharapást-szőrivel elv szerint odavinni a babát a zúgó géphez és megmutatni neki, ettől csak fokozódhatnak a félelmei. Szintén nem szabad kinevetni vagy elbagatellizálni a félelmeit, sem túlzásba vinni az együttérzést, mert ezzel csak azt erősíted benne, hogy tényleg van mitől félnie. Arra sincsen szükség, hogy ott azonnal megoldjátok a helyzetet és összebarátkozzon a porszívóval, hiszen ilyenkor még nem nyugszik meg teljesen, és erős a félelme. Helyette meg kell vigasztalni, amikor sír, és egy másik alkalommal, amikor előveszed a porszívót, mielőtt bekapcsolnád, kihúzott állapotban meg kell mutatni neki, hagyni, hogy játsszon vele, felfedezze.
Az 1 éves kor alatti babák többsége a lakásba beszűrődő zajoktól szerencsére nem fél, ugyanakkor lehet, hogy a rosszabbul alvó babák felébrednek a tűzijátékozás és petárdázás hangjaira. A testközelség, hordozás segíthet, hogy az erős zajokra érzékeny baba biztonságban érezze magát és ki lehet próbálni azt is, hogy dúdolsz neki vagy fehér zajt kapcsolsz, ami segít kizárni a nagy durrogtatást. 1 éves kor után megnyugtathatja a kicsit, ha még este, amikor elkezdődik, kimentek egy sétára és megnézitek a tűzijátékokat. Ebben a korban már össze tudja kötni a hangot és a látványt egymással, így bent a lakásban is tudni fogja, hogy miből fakad a zaj és nem fog megijedni.
Ha emberektől fél… A korábban mosolygós, barátkozós babánál is előfordulhat, hogy egyik napról a másikra félni kezd az emberektől, vagy csak egy bizonyos embertől tart. Általában 6 hónapos kor környékén jelentkezik az első ilyen alkalom, ekkor jön rá ugyanis a baba, hogy anya nincs ott mindig vele és ez az általános biztonságérzetét is megrendíti: gyanakvóan méregetheti azokat is, akiket eddig elfogadott (például a nagymamákat). Az idegenektől való félelem természetes és ösztönös reakció a baba részéről, többnyire magától elmúlik, erőltetni semmiképpen nem szabad. 1-másfél éves kor között újból fellángolhat ez a félelem, ekkor a kicsi anya háta mögé bújik, csak az ő ölében akar lenni, nem barátkozik másokkal csak inkább kukucskálva méri fel a helyzetet. Vannak olyan babák, akik a korukbeli gyerekektől tartanak, ennek az az oka, hogy a kicsik viselkedése még kiszámíthatatlan, nem tudja a baba, mire számíthat tőlük, ezért inkább kerüli őket. Ha rendszeresen, hetente több alkalommal mentek gyerekek közé, akkor ez a félelem idővel magától oldódni fog.
Mitől félhet még? Megijedhet attól is, ha pulóvert húznak át a fején, vagy ha magasba emelik, vagy ha hirtelen megmozdul előtte valami.
A csecsemők az anyától való elszakadás miatt szoronganak (szeparációs szorongás). Természetes, ha a 7-8 hónapos csecsemő szeparációs szorongást él át, amikor édesanyjától eltávolodik. Megijed az állatoktól, idegenektől vagy összerezzen a hangos zajoktól.
A csecsemők nyűgösségének okai
Vannak babák, akik gyakrabban nyűgösek a többinél, és vannak, akiket az anyukájuk a kevésbé nyűgös, vagy egyáltalán nem nyűgös kategóriába sorol. És amellett, hogy minden baba más, valamelyest az, hogy a baba mennyire nyűgös, a szülő saját megítélésének és hozzáállásának kérdése is.A nyűgösség oka a baba korától függően is változó lehet. Például az újszülöttekre igaz, hogy gyakran nyűgösebbek, mint a többhónaposak. De a hasfájás, kólika is okozhat nem kis nyűgösséget, ami szintén csecsemőkorban fordul elő (2-3 hetes kortól akár 5 hónapos korig is elhúzódhat). A hasfájás miatt a babák a nap bármely szakában nyűgösebbek lehetnek az átlagnál.
Általános okok, amelyek nem korfüggőek:
- Fáradt, alváshiánya van
Sok szülőnek nem ugrik be elsőre, hiszen magától értetődőnek tűnhet, hogy ha a baba fáradt, akkor úgyis elalszik. Azonban a szervezetükben fáradtságra termelődő stresszhormonok felpörgetik a babát, és nem hagyják aludni, mivel nem tud ellazulni. Ráadásul, ha a baba stresszesen alszik el, valószínű, hogy nem is fog jól aludni. - Fáj valamije
Mint már a cikk elején említettem, hasfájás is okozhat nyűgösséget a nap bármely szakában, de bármilyen más fájdalomérzet is. Ide sorolandó például a fogzás, amikor már mozognak a baba foggyökei, az is kellemetlen érzéssel jár a baba számára. Az ínyek átmasszírozása - hasfájásnál a hasmasszázs - segíthet, de ilyenkor jellemzően az állkapocs körüli izmok is befeszülnek, így azokat is érdemes ellazítani a babának. - Stresszes a baba
Időről időre akárcsak bennünk, felnőttekben, a kisbabákban is felgyülemlenek a stresszhormonok. A feszültséget pedig, ha máshogy nem tudják, sírással oldják. Ez egy teljesen természetes folyamat, de érdemes napi rendszerességgel relaxálni a babával, akár babamasszázs, lazító technikák vagy csak szimplán simi idő keretében, hogy a stresszhormonok szintjét alacsonyan tartsuk. - Túl sok inger éri
A kisbabáknak nincs igényük a nyüzsgésre, a tömegre. A túl forgalmas helyek, a túl sok ember, a háttérzaj sok lehet a babának, és nyűgössé, feszültté válhat tőle. Ha szükségszerű és elkerülhetetlen, hogy a baba ilyen helyzetbe kerüljön (muszáj vele együtt bevásárolni egy nagyáruházban, többfős családi esemény stb.), akkor mindig legyen meg az előzetes relaxáció, és a levezető megnyugtatás. Ha nagytesók vannak otthon, nyüzsgésükre a baba akkor is túlpöröghet. Valóban vannak tehát elkerülhetetlen ingerdús szituációk, ez nem baj, de a relaxáció egy külön, csendes szobában vagy más helyen nagyon sokat segíthet a babának a megnyugvásban és a feszültség elengedésében. Tudom, ez néha elképzelhetetlen és kivitelezhetetlen, de ha már napi pár perc erejéig sikerül időt szakítani a relaxációra, a baba rengeteget fog profitálni belőle. - Oltás, vérvétel, fülbelövés
Oltás vagy vérvétel után is nyűgösebbek lehetnek a kisbabák, hiszen pici testüket valamilyen szokatlan behatás érte. Ezt fel kell dolgozniuk, és a tű nyomán keletkezett fájdalomnak el kell múlnia. Ilyenkor hagyjuk az érintett testrészt, ne simogassuk, ne masszírozzuk 24 órán át, mert a kisbabák fejben nagyon könnyen összekötik a rossz élményt a gondoskodó érintéssel, és később rosszul reagálhatnak akár a simogatásra, masszázsra, mert tudat alatt felelevenedik bennük a rossz élmény. A baba többi testrészének masszírozása, simogatása megengedett, sőt, ajánlott, nagyon nyugtató lesz a baba számára! - Front van
A babák (de a nagyobb gyerekek is) nagyon érzékenyek az időjárásváltozásra, a meleg- és hidegfrontra, ami kihat a viselkedésükre. Ilyenkor is nyűgösebbek, sírósabbak lehetnek.
Ha kisbabád időnként megfeszíti magát, nyugtalan, sír, a legtöbbször ez a frusztrációval állhat összefüggésben. A kisbaba idegének erősítése olyan szabályozott folyamatrendszerek mentén halad, amely mindenkinél más tempóban zajlik. Érdemes tudni azt, hogy az általunk észlelt fejlődési ugrások mellett olyan finom idegrendszeri és izomfejlődési változások is történnek, amelyek során bizonyos kisebb eltérések jöhetnek létre. Ezek nem mindig észrevehetőek, gyakran az izmok erősödésével teljesen korrigálódnak. Maga a mozdulat elég észrevehető, hiszen gyakran ölbe véve tapasztalható. A baba homorít, hátraveti a fejét, megfeszíti hátát és a legtöbb esetben. Talán dühösnek is látszik. Hason fekve gyakran megfigyelhető a „repülőzésnek” nevezett jelenség, a Landau-reflex. Ez más jellegű mozdulat, mint az előbb említett megfeszülés, mégis sokakban aggodalmat kelt. Ilyenkor a kisbaba főként hason fekve feszíti hátra magát, kezeit és lábait szabályosan megemelve, arcával előre nézve. A fájdalom miatti feszülés súlyos sírással jár, és a baba nehezen megnyugtatható. A görcsös hasfájás, vagy a reflux miatti gyomorégés a tehetetlen csöppséget okozhat zaklatotá teszi. Hasfájás esetén a megfeszülés mellett lábait is fel-felhúzza, pocakja kemény, esetleg bélhangok hallhatóak. A Moro-reflex valóban nem megfeszítés, de látványában ahhoz hasonló. A 3 hónapos kornál kisebb babák általában háton fekve, vagy felemeléskor, amikor nem érzik magukat biztonságban, széttárják kezeiket és egy pillanatra nem vesznek levegőt. A szülés során fellépő komplikációknak - például az átmeneti oxigénhiányos állapotnak - is lehet hatásaik az izomtónusra, idegekre. Amikor például egy látogató érkezik a picihez, aki hirtelen felkapja, és ő megijed a váratlan helyzettől, az idegen hangtól, arctól, akkor testének befeszítésével reagál. A picik nagyon érzékenyek azokra a mozdulatokra, hangokra és apró ingerekre, melyek eltérnek a szülőktől kapottaktól. Ezért ha egy idegen személy a megszokottól eltérő módon, esetleg nagyobb lendülettel veszi fel őket, vagy szokatlan testhelyzetet alakít ki, akkor a babák gyakran frusztrálttá válnak. Mivel az ő kifejezési eszközük a hangjuk, az izmaik, ezért befeszítéssel és sírással próbálják kifejezésre juttatni kellemetlen érzéseket.
Hogyan segíthetünk a csecsemőnek a félelmek leküzdésében?
Ha kezdettől fogva félős a baba, a napirend, a testközelség és a csend segíthetnek nekik elsősorban, így nyugodtabbak és kiegyensúlyozottabbak lesznek.
Ha korábban szerette a hangokat, de most félni kezd tőlük, meg kell vigasztalni, amikor sír. Egy másik alkalommal, amikor előveszed a porszívót, mielőtt bekapcsolnád, kihúzott állapotban meg kell mutatni neki, hagyni, hogy játsszon vele, felfedezze.
Az 1 éves kor alatti babáknál a testközelség, hordozás segíthet, hogy az erős zajokra érzékeny baba biztonságban érezze magát. Ki lehet próbálni azt is, hogy dúdolsz neki vagy fehér zajt kapcsolsz, ami segít kizárni a nagy durrogtatást.
1 éves kor után megnyugtathatja a kicsit, ha még este, amikor elkezdődik, kimentek egy sétára és megnézzitek a tűzijátékokat. Ebben a korban már össze tudja kötni a hangot és a látványt egymással, így bent a lakásban is tudni fogja, hogy miből fakad a zaj és nem fog megijedni.
Ha a baba félelmei szorongásos zavarokra utalnak, érdemes szakemberhez fordulni. A félelmek leküzdésében a környezetnek, családnak, barátoknak is fontos szerepe van. A bátorság bizonyos mértékig tanítható.
A baba idegrendszerének erősítése olyan szabályozott folyamatrendszerek mentén halad, amely mindenkinél más tempóban zajlik. Érdemes tudni azt, hogy az általunk észlelt fejlődési ugrások mellett olyan finom idegrendszeri és izomfejlődési változások is történnek, amelyek során bizonyos kisebb eltérések jöhetnek létre. Ezek nem mindig észrevehetőek, gyakran az izmok erősödésével teljesen korrigálódnak. A Landau-reflex abban a testhelyzetben jön létre, amelyik fontos a baba fejlődése szempontjából, ezért a napközbeni hason fekvést érdemes gyakran alkalmazni. A Moro-reflex akkor okozhat némi gondot, ha gyakran érinti a babát. Ilyenkor tudunk neki azzal, hogy kevesebbet fektetünk a hátára, többet az oldalára. Megfelelően biztonságos megtámasztással stabilan fogja érezni magát és a reflex kellemetlenségei is nagymértékben lecsökkennek.
Ha a felsorolt tünetek közül több is jelentkezik, érdemes gyermekorvossal vagy gyermekneurológussal konzultálni. A korai felismerés kulcsfontosságú, hiszen a megfelelő terápia (pl. Ne essünk pánikba! A csecsemőkori neurológiai problémák kezelhetők, ha időben felismerjük őket. Első gyermekes anyukájaként minden apróság miatt aggódsz. Teljesen érthető, hogy szeretnéd a legjobbat a kisbabádnak, és minden apró fejlődési lépcsőfoknál figyelsz, hogy minden rendben van-e. Ha a kisbabád 3 hónaposan még nem emeli a fejét hason fekve, ne ess kétségbe! A hason töltött idő segít a babának megerősíteni a nyak- és hátizmait, ami elengedhetetlen a mozgásfejlődés következő lépéseihez, például a guruláshoz és a kúszáshoz. Nem kell egyszerre hosszú időt várni! Mikor érdemes szakemberhez fordulni? Ha a baba 4 hónapos kora után sem mutat javulást, érdemes lehet felkeresni egy gyermekorvost vagy gyógytornászt. Minden baba más tempóban fejlődik, így ne aggódj, ha a te kis csöppséged kicsit később kezdi el emelgetni a fejét!
A gyermek szorongásoldásának sikere sokszor szerencsére nem az ok pontos ismeretétől függ, hanem inkább az érintett személyek hozzáállásától, a gyermek személyiségétől, és a kezelés személyre szabottságától. A szorongásos zavaroknak gyermekkorban számtalan oka lehet. Minden gyermek más, bár vannak hasonló élethelyzetek, melyekre nagyobb valószínűséggel alakul ki szorongás, mint tünet, mégis látnunk kell a probléma megértéséhez a gyermeket mint egészet. Fogantatásától a jelen korig. Az öröklött tulajdonságok, a gyermek személyisége, később a különféle környezeti ingerek egyedi mintázata alakítja az ő érzelmi világát, viselkedés- és gondolkodásmódját.
A gyermekünk szorongására utaló jeleket tehát a hozzá közel állók tudják a legpontosabban megfigyelni. A pszichológusoknak minden körülmény és részlet támpontot ad abban, hogyan tudják legjobban a családot, gyermeket segíteni, nevelési tanáccsal ellátni vagy terápiába bevonni. Fontos tehát felfigyelnünk arra, ha a gyermek alvásában, evésében, játékában, társas helyzetekben, viselkedésében, vagy testi reakciókban nagyon eltér a megszokottól. Például ha eddig nyugodtan aludt egyedül az ágyában, de újabban minden ok nélkül felriad, nem sikerül egyedül visszaaludnia, vagy átmegy éjszaka a szülőkhöz. Ha eddig jól érezte magát közösségben, de hirtelen nem akar menni óvodába, iskolába vagy a nagyszülőkhöz. Ilyenkor érdemes megpróbálnunk megérteni, mi van a viselkedésváltozás mögött, segíteni a gyermeknek az alkalmazkodásban. Gyakori hogy ezek a hirtelen viselkedésváltozások valamilyen új élethelyzethez (pl. költözés vagy a szülők válása, veszekedése, tágabb családban történő haláleset) vagy személyközi konfliktushoz kötődnek. Például valami történt a gyermek és az óvónő között, ami bántja a csemeténket. Ha segítünk neki feloldani az ezzel kapcsolatos konfliktust, akkor kedve a közösséghez visszatérhet. És abban az esetben, ha hetekig tartanak, vagy túl intenzívek, vagy több alkalommal előjönnek ezek a problémák, például nem hajlandó elválni a szülőtől, akkor érdemes komolyabban utána járni, mi okozhat félelmet, mitől szorong gyermekünk.
A félénk gyerek pszichológiája
A fűszálak a babáknál szenzoros túlterheltséget okozhatnak, ami nagyjából annyit jelent, hogy túl sok inger éri őket, ami érzelmi stressz számukra. A baba idegrendszere a születést követő pár hónapban rendkívül gyorsan fejlődik, rengeteg inger éri az összes érzékszervén keresztül. A fűszálak egyszerűen túl sok információt hordoznak számára: sokan vannak, kiszámíthatatlanul mozognak, különböző hosszúságúak, csikizik a talpat, de közben mégis szúrósak, és főleg ismeretlenek, ezáltal ijesztőek. Ezen kívül pedig van még egy fontos oka annak, hogy nemcsak a fűtől, de úgy általában a növényektől tartanak a babák. Egy 2014-es kutatásban figyelték meg azt, hogy már nyolc hónapos korukban a babák óvatosabban nyúlnak egy növényhez, mint bármilyen más tárgyhoz vagy élőlényhez. A kutatók azzal magyarázták a jelenséget, hogy az ősi önvédelmi mechanizmusok lépnek életbe még a babáknál, és egy potenciális veszélyforrást, a mérgezés lehetőségét látják a növényekben, ezért ódzkodnak ennyire tőlük.
Számos oka lehet annak, ha egy gyermek nem akar enni és azt gondoljuk válogatósság áll a háttérben. A fizikális körülményektől kezdve az evészavarokig (pl. ARFID). A jó hír az, hogy ezeken a tüneteken, állapotokon lehet segíteni. A rossz hír az, hogy sajnos viszonylag kevés helyen.
