A szoptatás az újszülött és a csecsemő táplálásának a legtermészetesebb és legegyszerűbb módja. Az anyatej minden, a baba fejlődéséhez és növekedéséhez szükséges tápanyagot tartalmaz, hőmérséklete mindig megfelelő, mindig csíramentes és - ami szintén nagy előnye - mindig "kéznél van". Mindezeken túl pedig messze többet jelent a csecsemő táplálásánál, fontos lelki kapocs az anya és gyermeke között.
Az anyatej termelődése és jelentősége
A mellek változása már a terhesség alatt is érzékelhető, ennek egyik oka éppen az, hogy már a várandósság korai szakaszában felkészül a test a tejtermelésre és a szoptatásra. Már a terhesség körülbelül hatodik hetében megkezdődik az anyatej termelődése. Sok kismama tapasztalja, hogy a terhesség alatt úgy nevezett előtej vagy kolosztrum ürül a mellből, de az is teljesen rendben van, ha ez nem történik meg.
A szülés után nemcsak a hormonok befolyásolják, hogy lesz-e elég anyatej a baba számára, hanem a kereslet-kínálat elve is, azaz minél többször teszed mellre a babát, annál hamarabb beindul a tej és éppen annyi fog termelődni, amennyire a babának szüksége van. Éppen ezért tilos teát, tápszert, cukros vizet adni a néhány napos babának, mert ezzel éppen negatív irányba befolyásoljuk a tejtermelődést. Ez azt jelenti, hogy naponta akár 18 alkalommal is szoptathatsz, nappal és éjjel egyaránt.
Valójában biológiai ok miatt nagyon kevés nő nem tud szoptatni, mindössze 3-4 százalékra tehető azoknak a nőknek az aránya, akiknek tejmirigy-elégtelenségük van, azaz a mellben nincs elegendő tejmirigy, így nem is tud elegendő tej termelődni.
Miért a szoptatás a legjobb a babának?
„Számos oka van annak - és ebben minden szakértő egyetért -, hogy miért az anyatej a legjobb a babáknak. Az anyatej mindig elérhető és megfelelő hőmérsékletű. Az anyatej mindent tartalmaz, amire a babáknak az első hónapokban szüksége van - vitaminok, ásványi anyagok, egészséges zsír, szénhidrát, fehérje. Erősíti az immunrendszert” - mondja Reinhold Kerbl professzor.
Reinhold Kerbl professzor hozzáteszi: „Csodálatos benne, hogy nem mindig ugyanolyan. A mennyisége és az összetétele a baba igényeihez igazodva automatikusan változik. Vagyis az összetétel változó, az összetevők a szoptatás ideje alatt változnak - ez teljesen egyéni, megfelelően a baba saját igényeinek.”
„Egyrészt az anyatej könnyen emészthető, így a baba kevésbé lesz kitéve emésztési zavaroknak. Másrészt a mell szívása segíti az állkapocs és az arcizmok fejlődését - ez később a baba hasznára válik, amikor enni és beszélni tanul. A szoptatott csecsemők ellenállóbbak a fertőzésekkel szemben, kevésbé valószínű az allergiák, a cukorbetegség kialakulása, kevésbé hajlamosak az elhízásra” - állítja a MAM-szakértő.
A szoptatás előnyei az anyára nézve
Reinhold Kerbl professzor kiemeli: „Igen, a szoptató anyák rendszerint egészségesebbek: ritkábban fordulnak elő gyermekágyi fertőzések, a Német Rákkutató Központ pedig megállapította, hogy esetükben alacsonyabb a mellrák kockázata.”
Felkészülés a szoptatásra és tévhitek
A sikeres szoptatásra való felkészülést már a várandósság idején érdemes elkezdeni. Fontos a lelki felkészülés és a szükséges ismeretanyag megszerzése (természetesen a megfelelő méretű, kellően rugalmas és jól szellőző melltartó beszerzésén túl). Ajánlatos, hogy a várandós szerezzen be szoptatással kapcsolatos könyveket, kiadványokat, esetleg látogasson el szoptatós baba-mama csoportba is, ha erre a lakóhelyén lehetőség van. Nagy segítséget jelenthet egy szoptatásban jártas barátnő vagy egy felkészült védőnő is.
Tévhitek a szoptatással kapcsolatban
- Sok kismama él abban a tévhitben, hogy ha annak idején az édesanyja, nagymamája nem tudott szoptatni, akkor ez neki sem sikerülhet. Valójában a nők csupán elenyészően kis hányada nem képes szoptatni (például anatómiai okok miatt).
- Egy másik elterjedt tévhit, hogy a kismellű, fiús alkatú kismamák képtelenek a baba számára megfelelő mennyiségű tej előállítására. Valójában azonban az emlőn belül az emlőmirigyek mérete közel sem olyan változatos, mint a zsírszövet mennyisége.
Az előtej és az igény szerinti szoptatás
A megszületés utáni percekben (komplikációmentes hüvelyi szülést feltételezve) az újszülött meglepően éber és veleszületett képessége révén képes arra, hogy az anyja hasára helyezve megtalálja az anyamellet és tökéletes technikával, hatékonyan szopjon. Igaz ugyan, hogy a rendelkezésre álló előtej (kolosztrum) mennyisége csupán néhány kiskanálnyi, viszont a baba gyomra sem nagyobb egy cseresznyénél.
Az ekkor (illetve már a terhesség utolsó heteiben is) termelődő előtej ellenanyagokban különösen gazdag, ami nagy jelentőséggel bír, hiszen az újszülött a biztonságos anyaméhből érkezve viszonylag védtelen a kórokozókkal szemben. Az előtej ráadásul enyhe hashajtó hatással is bír, megkönnyítve a belekben felgyűlt magzatszurok kiürülését, ezáltal csökkenti az újszülöttkori sárgaság kialakulásának az esélyét is.
A szoptatás sikere szempontjából tehát legtöbb esetben nem előnyös az a még mindig meglehetősen elterjedt gyakorlat, hogy a babát háromóránként kapja meg az anyuka és csak a nappali órákban. Az igény szerinti szoptatás azt jelenti, hogy a kicsi akkor szopizik, amikor szeretne. Ehhez arra van szükség, hogy az anyuka figyelje a korai éhség jeleit: cuppogás, tátogás, ajkak nyalogatása, kezét a szájához veszi, fej forgatása, nyelv nyújtogatása. Ha a kicsi ebben a fázisban nem kap enni, akkor a kései éhség szakaszába lép, amikor nyűgös lesz, és sírni fog. Ha ebbe a fázisba lép a kicsi, akkor előbb meg kell nyugtatni, hogy szoptatásra kerülhessen a sor.
A tejbelövellés
A fájdalmas tejbelövellés többnyire megelőzhető az újszülött igény szerinti mellre tételével. A tejbelövellés azt jelenti, hogy az első pár napban termelődő előtejet (ami kisebb mennyiségű, sárgás, sűrűbb tej) felváltja a nagyobb mennyiségű, eltérő összetételű, fehéres-kékes színű érett anyatej. Ez általában a szülés utáni harmadik-negyedik napon következik be. A mellek ilyenkor általában megduzzadnak, fájdalmasan feszülnek, olykor annyira feszessé válnak, hogy a baba képtelen bekapni a mellbimbót. Ebben az esetben néhány korty tej kifejése után a probléma általában megoldódik.
Az első 2 hét - Kritikus időszak
Szoptatási szempontból talán a legkritikusabb időszak a baba születése utáni első 2 hét. Az újszülöttek megszületés után vesztenek a születési súlyukból, melyet az első 2 hétben vissza kell nyerniük. Az első napokban túl a szülés okozta stresszen, a helyzetet sokszor nehezítheti az, hogy az édesanya és babája elkülönítve vannak, kórházi szabályokhoz kell alkalmazkodniuk.
Az újszülöttet figyelve az anya korai éhségjeleket vehet észre, mint a kezek szájba vétele, száj nyalogatása, nyelv nyújtogatása, fej emelgetése, keresgélés. Érdemes az újszülöttet már az első éhségjelek megjelenésekor mellre tenni, ekkor még türelmesebb anya és baba is, könnyebb a megfelelő szopizási pozíciót felvenni, gyakorolni. Fontos tudni, hogy ha sikerül ügyesen mellre tapadni az újszülöttnek, akkor a szoptatás egészségesen nem fájdalmas az anya számára.
Az aktív szopizás jeleit is tudjuk a babán figyelni, el kell különíteni az apró, gyors, „nyammogó” mozgásokat, melyek az emlő stimulálására irányulnak, attól a lassabb, és intenzívebb mozgástól, ami valóban az anyatej nyelését jelzi. Szintén arra utaló jel lehet, hogy a baba elegendő tejhez jut, hogy szopizás közben ellazult testtartást vesz fel, tejcseppek jelennek meg a szája sarkában, a megfelelő ideig tartó, hatékony szopizás után elégedett, elengedi a mellet, és elalszik. Szoptatás közben az anya észlelheti tej csepegését a másik mellből, a szoptatást kísérheti szomjúságérzet, kellemes, ellazult érzés és álmosság is.
Ha az édesanya azt tapasztalja, hogy újszülöttje nagyon hamar elalszik a szopizás közben, ezáltal aktív szopizás nem tud megvalósulni, akkor érdemes ébresztési technikákkal megpróbálni az újszülöttet szopizásra rávenni. Bevált ébresztési technikák például, ha az újszülött arcát, nyakát ujjunkkal megsimogatjuk, vagy a gerinc melletti területet finoman dörzsöljük, talpakat vakarjuk. Ha ezek nem hatnak, akkor vegye le a mellről, pelenkázza át, büfiztesse, vagy öltöztesse át. Ennek hatására várható, hogy az újszülött felélénkül. Ebben az első ismerkedős, izgalmas időszakban is ideális esetben az igény szerinti szoptatás valósul meg, de átmenetileg szükség lehet rá, hogy - a baba jelzéseinek figyelembevételével - az anya irányítson. Kiemelt jelentősége van a megfelelő tejbevitel megítélésében a vizeletes, illetve székletes pelenkák számának, illetve a baba megfelelő súlygyarapodásának.
Az anyatej mennyiségének alakulása
A gyermekágyas időszak az anya és gyermek összeszokásának első meghatározó ideje. Az igény szerinti szoptatás mellett ilyenkor áll be fokozatosan a kereslet-kínálat elve alapján a szükséges tejmennyiség. Ilyenkor átmenetileg előfordulhat, hogy kevesebb vagy pont, hogy több anyatej termelődik, mint amire az újszülöttnek igénye van. A tejmennyiség szépen fokozatosan tovább alakul és illeszkedik a gyermek igényeihez.
Túl sok anyatej
Nagyon nagy ajándék, amikor van anyatej bőséggel, de épp akkora kihívást tud jelenteni az is, ha túl sok a tej. Ha túl sok a tej, akkor sokszor túltelítődik, feszül a mell; pang az anyatej, ami hajlamosít mellgyulladás kialakulására. Ilyen esetben javasolt az igény szerinti szoptatás mellett megkönnyebbülésig fejni, esetleg feszülő mellre hűvös borogatást alkalmazni.
Kihívást továbbá az jelenthet, amikor együtt jár a bőséges tejhozam erős tejleadó reflexszel, ami olyan erős tej áramlatot okoz, amit nehéz az újszülöttnek elfogyasztania. Ilyenkor azt tapasztalja az anya, hogy a kicsi köhög, fuldoklik, elengedi a mellet, miközben spriccel a tej a mellből. Ez nagyon meg tudja nehezíteni a szopizásokat, akár odáig fajulhat, hogy az újszülött elutasítja a mellet. Ilyen helyzetben nagyon fontos, hogy a szopizási pozíció a lehető legideálisabban megvalósulhasson, olyan pozíciókat érdemes megpróbálni, ahol a baba magasabban helyezkedik el, mint az anya, így a gravitáció is a javára dolgozik. Érdemes gyakran mellre tenni a babát, már korai éhségjelekre, mikor még nincs annyira túltelítődve a mell és a kicsinek is van türelme az evéshez. Megoldást jelenthet, ha anya leveszi pár pillanatra a gyermeket a ciciről, amikor észleli az erős tejleadó reflex megindulását, és felitatja a spriccelő tejet, majd az áramlás enyhülésével veszi mellre ismét gyermekét. Előfejés is segíthet az erős tej áramlaton, azonban ez hosszútávon a tejszaporítás irányába hat. Érdemes gyakrabban tartani büfi szüneteket a kicsinek.
Kevés anyatej
Ez a leggyakoribb problémakör, amivel szoptatási tanácsadóhoz fordulnak az anyák, sokszor igen összetett kérdés. Számos oka lehet annak, hogy egy édesanya úgy érzi, nincs elég teje gyermeke számára. A tejtermelés legtöbbször - megfelelő gyakoriságú és hatékonyságú szoptatás mellett - képes alkalmazkodni az igényekhez. Ennek megértéséhez tudnunk kell, hogy a tejtermelés fő mozgatórugója a mellek kiürítése, amely azt az „üzenetet küldi” a szervezet számára, hogy további termelésre van szükség.
Sokszor merül fel a kérdés: egy csecsemőnek milyen mennyiségű anyatejet kell egy szopizás alkalmával elfogyasztania? Ezt nehéz lenne grammra pontosan megmondani. Az egyes szoptatásokat mérni és önmagában értékelni - más adatok nélkül - nem érdemes, ennek alapján nem megítélhető, elég-e a tej. Ami azonban kiválóan jelezheti ezt nekünk: a gyermek hosszútávú súlygyarapodása. Ha egy csecsemő jól gyarapszik, súlya megfelelően növekszik, fejlődése az életkorának megfelelően halad, akkor eleget szopizik.
Az első hónapokban az anyatejjel táplált babák többsége gyorsan gyarapszik. Az anyatejes csecsemők esetében gyakran látunk szárnyaló súlygyarapodást, akár már 2-3 hónapos kor körül is megduplázhatják születési súlyukat. Ez mindenképpen nagy örömre ad okot, semmiképp sem javasolt emiatt korlátozni a bevitelt. A születési súly megduplázódását követően a csecsemők súlygyarapodásának üteme lelassul. Ha egy csecsemő súlyfejlődése jelentősen elmarad a szokványostól, gondolhatunk arra, hogy nem jut elég táplálékhoz.
A szoptatások gyakoriságának növelése pozitívan hat a tejtermelésre, érdemes lehet tehát több szoptatási alkalmat beiktatni. Fejéssel hasonlóan tejszaporító hatást lehet elérni, melynek segítésére ma már számos kézi és elektromos eszköz áll rendelkezésre. Lehet fejni akár szoptatás után vagy külön beiktatni két szoptatás között egy-egy fejést. A lefejt anyatej odaadásához jó módszer lehet a szoptanit készülék alkalmazása, mely amellett, hogy plusz anyatejet biztosít a baba számára, a szopizással további inger éri a melleket, és ezáltal növelheti a tejtermelést.
Táplálkozás és szoptatás
A szoptató anyuka táplálkozása
Nem mindegy, hogy a szoptató anyuka mit fogyaszt. A táplálkozásnál oda kell figyelni arra, hogy olyat ne fogyasszon, amitől a kicsi közérzete rossz lehet. Például a káposzta puffasztja a kicsit is. Továbbá a rendszeres és megfelelő mennyiségű folyadék bevitelére is figyelni kell. Lehetőleg csak vizet fogyasszon, de a koffeines, cukros üdítők mindenképpen kerülendők.
Vitaminpótlás
Fontos a vitaminok pótlása már a terhességet megelőzően, majd a terhesség alatt és után egyaránt. A kicsi az anyatejjel együtt kapja meg a fejlődéséhez szükséges tápanyagokat, vitaminokat, ásványi anyagokat. Az édesanya szervezetének tehát rendelkeznie kell két embernek elegendő vitaminmennyiséggel ahhoz, hogy egészséges maradjon ő is, és a kicsi is.
Hozzá táplálás és tápszer
Tápszeres pótlás
Amennyiben a gyermekorvos úgy ítéli meg, hogy a csecsemőnek tápszeres pótlásra van szüksége, érdemes szoptatásbarát eszközöket használni (pl. kiskanalazás, pohárból itatás, vagy a fent nevezett szoptanít készülék). Ha a szoptatás valamilyen akadályba vagy nehézségbe ütközik, ideális esetben az édesanya - vagy egy másik szoptatós anyuka - lefejt tejével történik a pótlás, ezek hiányában jöhet szóba tápszer. Ha nem csak eseti pótlásról beszélünk, hanem átmeneti időszakra, de rendszeresen igényel pótlást a csecsemő, akkor ideális a szoptanít (avagy Mendela SNS eszköz) használata. Kis mennyiségű átmeneti pótláshoz ideális az ujjetető is, melynek célja, hogy a babát rávezesse a megfelelő szopási technikára.
Anyatej hiányában a tápszerek biztosítják a folyékony, tejalapú táplálékot a kisbaba számára. Amennyiben nem elegendő az anyatej mennyisége, úgynevezett „anyatejpótló” tápszerre lesz szükség az első hat hónapban - ezek a különböző nevű készítmények „HA“, illetve „1“-es számmal jelzett típusai. A csecsemőtápszerek összetétele szigorúan szabályozott. 6 hónapos kor után következnek az ún. „követő” vagy „elválasztó” tápszerek (a „2“-es típusúak), melyeket a gyümölcsök, főzelékek mellé kiegészítésként adhatunk, ha már nincs, vagy nem elegendő az anyatej. Egyéves kor után javasolják az ún. junior tápszereket.
Tápszer elkészítése és adagolása
A tápszer elkészítése előtt mossunk kezet, a fertőzés megelőzése érdekében valamennyi eszközt mosogassuk el, majd ezt követően sterilizáljuk is őket (forralással vagy sterilizáló berendezéssel). Porkészítmények felhasználásakor pontosan tartsuk be a csomagoláson leírt utasításokat! A tápszer adagolását bemutató táblázat kötelezően feltüntetendő a tápszer csomagolásán, olvassuk el figyelmesen, hogy pontosan mennyi tápszer kell a babának. A tápszer elkészítéséhez használhatunk palackozott babavizet, mely felbontást követően azonnal felhasználható. Csapvíz használatánál mindig (kb. 5 percig) forralt, majd kb. 40-50 fokra lehűtött vizet használjunk. Az elkészített tápszert 24 órán belül, hűtőben tartva még felhasználhatjuk.
A hozzátáplálás megkezdése
Kizárólag szoptatott csecsemők esetében körülbelül hat hónapos kortól vezessük be a szoptatás mellé a kiegészítő táplálást, mivel ekkor a kizárólagos anyatejes táplálás már nem fedezi a gyermek igényeit. Érdemes mindig a csecsemő fejlettségét, érettségét szem előtt tartani a hozzátáplálás megkezdésének időzítésekor. Érettségre utal, ha egy csecsemő már stabilan ültethető, érdeklődik az ételek iránt, nyúl értük, szájához emel tárgyakat. A jelenlegi táplálkozási ajánlás először a folyékony-pépes ételek bevezetését javasolja, majd következhetnek a darabos és szilárd ételek. A rágásra szoktatás általában 8-10 hónapos kor körül kezdődhet el. Nagyon fontos a csecsemő igényeit szem előtt tartani és sohasem erőltetni vagy tömni a gyermeket.
Minden csecsemőnek egyéni elképzelése van a hozzátáplálásról, némelyikük a pépeset preferálja, vagy az összenyomott, de nem teljesen pépesített ételt, van, aki saját maga szeretné kezdetektől kóstolni a puha, de darabos, megragadható ételt. A legfrissebb ajánlások megengedőek az ételek bevezetésének sorrendjével kapcsolatban, a legtöbb tápanyag - gyümölcsök, zöldségek, húsok, olajos magvak, tejtermékek is - fokozatosan bevezethetőek 6 hónapos kortól.
Az új ízek bevezetése
Új ízek bevezetésekor mind a mennyiséget, mind a minőséget illetően alapvető fontosságú a fokozatosság: egyenként, először csak kis mennyiséget adva vezessük be a gyermek étrendjébe az ismeretlen ízeket. Ha nem ízlik, ne erőltessük! A csecsemő elutasíthatja az új ízeket, előfordulhat, hogy csak több türelmes próbálkozás után fogadja el az újdonságot. Egy-egy új ízt ajánlott legalább 3 nap elteltével kínálni, ez kifejezetten fontos a potenciálisan allergizáló ételeknél (földimogyoró, csonthéjasok, szezámmag, mustármag, tehéntej, tojás, hal, tenger gyümölcsei, szója, búza, zeller, farkasbab), ahol nagy segítség lehet, ha a panaszt tudjuk adott étel bevezetéséhez kötni. Első alkalommal célszerű a délelőtti vagy a déli szoptatás/tápszer előtt próbálkozni, kb. 1-2 kávéskanálnyi mennyiséggel.
Igény szerinti táplálásnál nem ütemtervhez kötött, hanem egy természetesen zajló folyamat a szoptatások hozzátáplálással történő leváltása. Amíg a csecsemő csak jelentéktelen mennyiséget fogad el, inkább csak ismerkedik az ízekkel, addig bátran szopizhat igény szerint a hozzátáplálás megkezdése előtt megszokott ritmus szerint.
Hozzá táplálás elemei
Gyümölcsök
Az ízekkel való ismerkedéshez nagyon jó lehetőséget biztosítanak a gyümölcsök. A bevezetés sorrendje lehet egyéni, érdemes az adott idénynek megfelelő, friss, hazai gyümölcsöt feldolgozni. Bőséges választék áll rendelkezésünkre almával, őszibarackkal, sárgadinnyével, meggyel, cseresznyével, szilvával, körtével, banánnal és naranccsal. Csecsemőkorban ne adjunk aprómagvas gyümölcsöket (eper, málna, szeder).
Gabonafélék
A gabonaféléket hat hónapos kor alatt kerüljük, ezt követően szintén a fokozatosság szem előtt tartásával kínáljuk. Elsőként a zab, a rizs és a búza kerüljön be az étrendbe, majd 9-10 hónapos kortól megismertethetjük a babával a bulgurt, kuszkuszt, hajdinát is. A glutén bevezetése 6-12 hónapos kor között ajánlott, kezdetben szintén kis mennyiséggel.
Zöldségek
A zöldségeket turmixolni, a héjasokat (pl. zöldborsó) pedig passzírozni ajánlott. Darabosan akkor adhatjuk, ha a gyermek már elég érett a biztonságos fogyasztásra, rágásra! Sűrítésnek használhatunk burgonyát, vagy később fokozatosan rizst, kukoricapelyhet is. Fontos, hogy az alapanyagok ellenőrzött helyekről származzanak, lehetőség szerint próbálkozzunk vegyszermentes zöldség-gyümölcs beszerzésével!
Húsok, tojás, tejtermékek és olajok
A főzelékek komplettálása alatt a hússal, növényi olajokkal, majd tojással történő kiegészítést értjük. A húsok közül először a baromfi-, majd a sertéshús javasolt, 6 hónapos kortól pedig elkezdhetjük bevezetni a halat is a gyermek étrendjébe (pl. pisztráng, lazac, tőkehal). Alapvető fontosságú az alapos hőkezelés (főzés, sütés)! Bár a korábbi ajánlás az allergének - köztük a tojás - bevezetését is csak 12 hónapos kor után javasolta, az új szemlélet szerint fontos, hogy a gyermek szervezete időben találkozzon ezekkel.
A savanyított tejtermékeket (túró, pasztörizált sajtok, joghurt, kefir, vaj) 6 hónapos kortól fokozatosan bevezethetjük az étrendbe. Tiszta tehéntejet 1 éves kor előtt nem javasolt adni. Maximum 500 ml tejet fogyasszon naponta a kisgyermek, mivel a vashiányos állapot kialakulását elősegíti a túlzott tehéntej-fogyasztás.
A növényi olaj szintén hasznos kiegészítője a főzelékféléknek, kis mennyiségben (kb. 1 kávéskanál 1 deci főzelékhez) adhatjuk 7-8 hónapos kortól. A napraforgóolaj mellett használhatunk repce-, olíva- és lenmagolajat is. Újdonság a korábbi táplálkozási ajánláshoz képest - a földimogyoró allergia elleni megelőzésként - a földimogyoró korai (1 éves kor előtti) bevezetése.