A magyarországi szülészet és nőgyógyászat története hosszú és gazdag, tele van jelentős mérföldkövekkel, melyek mind a mai napig meghatározzák a modern orvosi gyakorlatot. Az orvosképzés gyökerei egészen a 17. századig nyúlnak vissza, amikor Pázmány Péter esztergomi érsek megalapította a nagyszombati egyetemet.
Mária Terézia uralkodása alatt az egyetem királyi rangra emelkedett, és a jezsuita rendi intézményből valódi univerzitássá vált az orvosi kar felállításával. Ez a reformfolyamat szervesen illeszkedett a kor felismerésébe, miszerint az egészségügy államérdek, és nagyfokú állami szerepvállalást igényel.
Az orvosképzés kezdetben latinul folyt, de a 18. század végén napirendre került a nemzeti nyelvű oktatás. Rácz Sámuel 1789-ben kiadta az első magyar nyelvű élettan könyvet, ami az első magyar nyelvű egyetemi tankönyvnek is tekinthető. 1848-ra a magyar lett a hivatalos nyelv az Orvoskaron, bár a tanárok nemzeti elfogultsága és a magyar orvosi műnyelv hiánya miatt ez a folyamat nem volt zökkenőmentes.
Az orvosképzés időtartamát kezdetben nem szabályozták, de 1774-től kezdve fokozatosan meghatározták, és a vizsgáztatások megszigorítása után az orvosi oklevelek kölcsönös elismerése is megvalósult.
Az "apás szülés" bevezetése és elterjedése
A szülőszobába való apa belépésének lehetősége, vagyis az "apás szülés" bevezetése fokozatosan történt Magyarországon. Az 1980-as évek eleje óta mehetnek be az apák a szülőszobára és élhetik át testközelből gyermekük születését.
Kelet-közép-európai kultúránkban az apa korábban ki volt rekesztve a szülésből, női dolognak tartották, ahol nem volt helye. A kórházi szülések elterjedésével az apa az volt, aki a folyosón várakozhatott. Az apák szülőszobához való közelebb engedését számos sztereotípiával övezték, például az apa, aki a szülés látványától elájul, és őt kell fellocsolni, miközben az anya vajúdik.
A kezdeti időkben, amikor bevezették, sápadt, tanácstalan, a rosszullét határán lévő férfiakat láthattunk gyakran a szülőszoba körül. Az 1995-ös cikk szerint: „Tíz éve, amikor bevezettük, sápadt, tanácstalan, a rosszullét határán lévő férfiakat láthattunk gyakran a szülőszoba körül. Mára mindennapossá vált.”
A gyors elterjedésnek az is lehetett az oka, hogy a pozitív tapasztalatokat megosztották a párok környezetükkel, így egyre többen éltek e lehetőséggel.
Szombathelyen 1986-tól mehettek be az apák a szülőszobára, felkészülésüket a nagy eseményre szüléselőkészítő tanfolyamok segítették. Budapesten, a Róbert Károly körúti Kórházban 1985-től lehettek bent az édesapák a szülésnél. Abban az évben az apák húsz százaléka élt ezzel a lehetőséggel és egy év alatt 100 ilyen szülés zajlott le, koraszülés nélkül.
Dr. Kiss Csaba szerint az apás szüléssel szülőknél a házaspárok között őszintébb kapcsolat volt az átlagosnál, jártak szüléselőkészítő tanfolyamra együtt. „Segítenek lelket önteni az asszonyokba, megfogják a kezüket, biztatják őket. Nagyon derekasan viselkednek, pedig nekik sem könnyű, hiszen igazán nem tudnak segíteni.”
Ma már az is egyre elterjedtebb szokás, hogy a frissen született gyermeket jóformán azonnal odaadják az apának ismerkedésre, míg az édesanya, aki kihordta a csecsemőt, ott fekszik egyedül a kórházi ágyon, távolból figyelve őket.
A magzati diagnosztika és az orvosképzés fejlődése
A magzati diagnosztika terén Prof. Dr. Szabó János munkássága kiemelkedő jelentőségű. Legnagyobb hatású közleménye, amelyet Prof. Dr. Gellén Jánossal közösen írt, az 1990-ben megjelent Lancet cikkük, amelyben elsőként írták le a 12. magzati héten végzett tarkóredő mérés jelentőségét a magzati kromoszóma-rendellenességek diagnosztikája szempontjából. Felfedezésükre támaszkodva került bevezetésre és terjedt el szerte a világon a genetikai ultrahang vizsgálat, mint magzati szűrő módszer.
Az orvosképzés a 19. században jelentős átalakulásokon ment keresztül. A nemzeti nyelven történő oktatás bevezetése, a tananyag korszerűsítése és a tanulmányi rendek módosítása mind hozzájárultak a magasabb színvonalú orvosképzéshez.
A 19. század elején a karok közül csak az Orvoskaron nyílhatott lehetőség komolyabb tudományos tevékenységre, illetve jelentősebb fejlesztésekre. A gyorsan fejlődő Pest gazdagabb és változatosabb beteganyagot biztosított, és a klinikai ágyak száma is növekedett.
A 19. század második felében a kórházakkal szemben új követelmények merültek fel az orvostudomány fejlődése miatt. Új épületek épültek, és a kórházak egyre inkább specializálódtak.
A szülészet és nőgyógyászat intézményi fejlődése Magyarországon
A szülészeti és nőgyógyászati ellátás intézményi fejlődése szorosan összefonódik az orvosképzés és a kórházi struktúrák átalakulásával. A Semmelweis Egyetem I. Sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikája 2012-ben ünnepelte alapításának 200. évfordulóját, és az elmúlt két évszázad alatt jelentősen hozzájárult a szülészet és nőgyógyászat fejlődéséhez.
Az egyetemi szintű szülészeti oktatás a 17. században kezdődött a nagyszombati egyetemen, ahol a szülészeti ismereteket a sebészeti tanulmányok során sajátították el a hallgatók. Az önálló Elméleti és Gyakorlati Szülészeti Tanszék az 1811/12-es tanév második szemeszterében alakult meg.
Semmelweis Ignác Fülöp 1855 és 1865 között volt a klinika igazgatója, és ekkor dolgozta ki a gyermekágyi láz profilaxisát. Küzdelmei eredményeként a klinika 1859-ben új helyre költözött, majd 1898-ra felépült az új, ma is működő Mária utcai épület.
A 20. század során a klinika tovább fejlődött, új épületrészekkel bővült, és jelentős tudományos kutatások zajlottak.
A magzati diagnosztika és a perinatológia fejlesztése kiemelt szerepet kapott a későbbi időszakban. A Semmelweis Egyetem I. Sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikája 2003 és 2007 között évente rendezte meg az "Ian Donald Postgraduate Course on New Developments of Ultrasound" kurzust, és számos nemzetközi tudományos rendezvénynek volt házigazdája.
Még kevesebb orvos lesz? Átalakítja a Belügyminisztérium a szülészeti ellátást
A vidéki kórházakban is jelentős fejlődés ment végbe. A Zala Megyei Szent Rafael Kórház 1848-ban nyílt meg, és azóta is folyamatosan fejlődik, korszerűsödik. A Bajai Szent Rókus Kórház több mint háromszáz éves múltra tekint vissza, és szintén számos infrastrukturális fejlesztésen ment keresztül az elmúlt évszázadokban.
A terhesgondozás és a család- és nővédelmi tanácsadás rendszere is fokozatosan kiépült. A második világháború utáni miniszteri rendelet jelentős minőségi ugrást hozott a mozgó szakorvosi szolgálat megszervezésével. A 70-es évek elején létrehozott centrális terhesgondozó, majd a 80-as években megalakult Család- és Nővédelmi Tanácsadók egységes szakmai irányelvek alapján biztosítják a várandósok és nők ellátását.
A reprodukciós medicina megjelenése
A hetvenes évekre az orvostudomány eljutott arra a pontra, hogy testen kívüli megtermékenyítés és embrióbeültetés módján fogant kisbaba láthatta meg a napvilágot Angliában. Magyarországon majd 10 évet kellett arra várnia a gyermektelen szülőknek, hogy a tudomány segítségével közös utódjuk legyen.
A hazai mesterségesen létrehozott terhesség-kísérlet program 1986-ban indult el Pécsett, állatkísérletek keretében. Az első magyarországi lombikbaba, Kovács Zsuzsanna 1988. augusztus 24-én látta meg a napvilágot Pécsett.
A Kaáli Intézet 1992-ben jött létre, és ettől kezdve a társadalombiztosító is fokozatosan támogatta a reprodukciós eljárásokat. Bár az egészségbiztosító öt próbálkozást finanszíroz évente, ennek is van volumenkorlátja, ami azt jelenti, hogy évente összesen hatezer próbálkozást finanszírozhatnak állami pénzből.
A lombikbébi program a hazai népességnövekedés propagálásával és a gyermekvállalás ösztönzésével került középpontba, hiszen egyre több olyan pár fordul szakemberhez, akiket a próbálkozások ellenére sem ér utol a gyermekáldás.
A magyar nők átlagéletkora az első gyermek vállalásakor jelentősen növekedett: míg 1970-ben átlagosan 22,5 évesek voltak, addig 2014-ben már 28,2, a legfrissebb adatok szerint pedig 30,2 évesen érkezik az első kisgyermek a családokba.
tags: #mikor #kerult #bevezetesre #a #szulesfelkeszites #magyarorszagon