Ezer újszülöttből 1-3 gyermek súlyos halláskárosodással jön a világra, ezért is van óriási jelentősége az újszülöttkorban elvégzett objektív hallásvizsgálatnak. A hallás elengedhetetlen a beszédfejlődéshez, a nyelvi, kognitív és szociális készségek elsajátításához; az időben megkezdett hallásrehabilitáció pedig nagyban segíti a halláscsökkent gyermekek célzott fejlesztését és szocializálódását.
A kezeletlen halláscsökkenés nem csupán a beszédtanulás késését vonja maga után, hanem érzelmi és kognitív lemaradást is okozhat. A túl későn felismert halláscsökkenés hosszú távon olyan nehézségekhez vezet, mint a szociális elszigeteltség, önbizalomhiány, csökkenő tanulmányi teljesítmény, de akár súlyosabb lelki problémák is kialakulhatnak a következtében.
Az objektív (együttműködést nem igénylő) hallásvizsgálatok jelentősége abban rejlik, hogy már nem a csecsemőtől várjuk a visszajelzést, hanem műszeres vizsgálat segítségével kapunk képet a hallásáról.
Miért kritikus a korai felismerés?
Az emberi agy elképesztő plaszticitásában rejlik a csecsemőkori hallásvizsgálat elvégzése mögött húzódó legfőbb indok. Az élet első hónapjaiban az agyi idegpályák olyan intenzitással fejlődnek, amelyre a későbbiekben már soha nem lesz példa. Ha ebben az időszakban a hallópályák nem kapnak megfelelő ingerületet, az érintett agyterületek funkciója sorvadni kezdhet, vagy más érzékszervi feladatokat vesznek át.
A beszédtanulás nem az első szavakkal kezdődik, hanem hónapokkal korábban, az akusztikus környezet folyamatos észlelésével és feldolgozásával. A csecsemő már az anyaméhben elkezdi ismerni az édesanyja hangjának dallamát, születése után pedig intenzíven figyeli a beszéd ritmusát és a hangsúlyokat. A jó hallás lehetővé teszi a baba számára, hogy összekapcsolja a látott dolgokat a hallott nevekkel. Hallássérülés esetén ez a kapcsolat gyenge vagy hiányzik, ami miatt a szókincs bővülése elmarad, a mondatszerkesztés pedig nehézkessé válik.
A hallás korlátozottsága gátat szabhat az intim, verbális interakcióknak, ami hatással lehet a korai kötődés alakulására is.
Hallásvizsgálat Magyarországon és nemzetközi kitekintés
Magyarországon 2015 óta kötelező az újszülöttek objektív hallásvizsgálata. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy egy objektív eredményt adó, kifejezetten a gyerekek hallásszűrésére kifejlesztett eszközzel már a születést követően meg lehet állapítani, ha gond van a pici hallásával. Az Egyesült Államokban több mint másfél évtizede kötelező az újszülöttek hallásvizsgálata, e nélkül a kórházi kibocsátása sem engedélyezett.
Korábban az újszülöttek hallásvizsgálata döntően szubjektív hallásvizsgálati módszerekkel zajlott. Ily módon nem szűrhető ki számos rendellenesség. Ma már korszerű technika áll rendelkezésünkre az újszülöttkori hallásszűrés elvégzéséhez. A legtöbb klinikán és szülészeten a mai napig nem állnak rendelkezésre a szükséges felszerelések az újszülöttek hallásszűrésére, ezért a szülő kénytelen elvégeztetni a kisbaba vizsgálatát.
Újszülöttkori hallásszűrési módszerek
Az újszülöttek és fiatalkorúak hét elsődleges módszerrel vizsgálhatók. Ezek közül egyik sem fájdalmas és némelyik a gyermekek számára egészen szórakoztató.
1. Otoakusztikus emisszió (OAE)
Az otoakusztikus emisszió egy visszhangszerű válasz, amelyet az emberi fül természetesen produkál zaj hatására. Egy speciális eszközzel képesek vagyunk mérni ezt a választ, amikor a baba csendben van. Az otoakusztikus emissziót az emberi fül számára nem hallható hang használatával végezzük. A zajt egy speciális eszközzel küldjük a külső hallójáratba (egy vékony orvosi eszköz gumírozott véggel), és ezzel az eszközzel mérjük is a visszaverődő hangot is.
Magyarországon az újszülöttek első hallásszűrése szinte kivétel nélkül az úgynevezett otoakusztikus emisszió mérésével történik. Ez egy rendkívül korszerű, objektív eljárás, ami azt jelenti, hogy nincs szükség a baba aktív közreműködésére vagy visszajelzésére. A folyamat során a védőnő vagy a szakasszisztens egy apró, puha végű mérőszondát helyez a baba hallójáratába. Ez a szonda halk, kattogó hangokat bocsát ki, a műszer pedig azt figyeli, hogy a belső fül szőrsejtjei válaszolnak-e erre a hangingerre. Amikor a szőrsejtek megfelelően működnek, egyfajta „visszhangot” produkálnak, amelyet a szonda érzékeny mikrofonja rögzít. Az OAE teszt vagyis a csecsemő hallásmérés során egy apró füldugó kerül a baba fülébe mely csattanó hangokat közvetít a hallójáratba és az eszközben lévő program segítségével belsőfül válaszreakcióit elemezve megállapítható a hallást segítő belső fül működése. Ha a teszt eredménye nem utal belső fül rendellenes működésére, akkor a szervi károsodások nagy valószínűséggel kizárhatóak.
A vizsgálat mindössze néhány percet vesz igénybe, és teljesen zajtalan a külső szemlélő számára. A babák többsége észre sem veszi, hogy mi történik, sokszor átalusszák az egész procedúrát. A TOAE-s hallásszűrés bármely életkorban elvégezhető, éber gyermeken is és gyors eredményt ad. A legkönnyebben tolerálható, kivitelezhető objektív vizsgálati módszer. A vizsgálatokat szakasszisztens végzi, mindkét fülön mért eredményről nyomtatott leletet adnak.
2. Agytörzsi auditorikus válasz (BERA/ABR)
A BERA (Brainstem Electric Response Audiometry) méri a zaj elektromos jelének átjutását a hallóidegen keresztül az agyba. Ez segít előre jelezni a gyermek hallóképességét. A teszt során a gyermek alszik, vagy szedált állapotban van. Az elektródákat a gyermek füle mögé a koponyára ragasztják. A zajt a gyermek fülhallgatón keresztül kapja és az elektródák a különböző zajokra az agyi választ mérik. Ez a teszt kb. 20 percig tart.
A BERA vizsgálat során a gyermek homlokán és füle mögött helyezik el az elektródát, szondát és a kis fülhallgatót, amin keresztül hangokat hall. A készülék az ezekre adott agyi reakciókat, a hallópályák működését képes mérni. A BERA hallásvizsgálat újszülötteknél és csecsemőknél végezhető szűrés, amellyel könnyen tudjuk vizsgálni a hallórendszer alapvető épségét. A vizsgálat célja, annak eldöntése, hogy az újszülött hallása épnek mondható-e, vagy szükség van-e további vizsgálatra, terápiára esetleges halláscsökkenés vagy halláskárosodás esetében. Ezzel igazolhatjuk vissza a hallórendszer - a szervi és az idegi kapcsolat - működését.
Az első, teljes körű BERA szűrővizsgálat minden újszülött számára kötelező 1 hónapos kor előtt. A halláscsökkenés és a hallóideg veleszületett károsodásának kizárására alkalmas. Amennyiben a BERA hallásszűrés alatt arra utaló jelet találunk, hogy a hallás nem ép, úgy a megfelelő szakemberekhez irányítjuk tovább a családokat további vizsgálatokra.
3. Frekvenciaspecifikus objektív hallásvizsgálat (ASSR)
Ezen vizsgálómódszerrel szintén a fejre helyezett elektródák és a fülbe tett szonda segítségével nyerhetünk információt a hallásról. Ez frekvencia specifikus objektív hallásküszöb-meghatározás, folyamatosan fennálló hanginger periodikus változása közben. Egy nem kooperáló gyermek esetében meg tudjuk állapítani frekvenciákra lebontva a halláscsökkenés mértékét. Amennyiben a vizsgálatok során halláscsökkenés gyanúja merül fel, altatásos BERA vizsgálat és frekvenciaspecifikus objektív hallásvizsgálatra (ASSR) lehet szükség, ami részletesebb, pontosabb objektív hallásküszöb feltérképezésére ad lehetőséget.
Objektív újszülöttkori hallásszűrés Magyarországon (Riport film)
Időpont és protokoll
Az általános protokoll szerint az első hallásszűrést a születést követő 24 és 72 óra között végzik el a kórházi újszülöttosztályon. Ez az időpont ideális, hiszen a baba már adaptálódott a kinti világhoz, de még szakértő felügyelet alatt áll. Amennyiben a baba nem kórházban születik, vagy valamilyen okból elmarad a szűrés, a területileg illetékes védőnő vagy a gyermekorvos ad útmutatást a pótlásról.
Ha a vizsgálattal nem sikerül jó eredményt elérni, nem kell kétségbe esni, hiszen a szűrővizsgálatok inkább túlságosan érzékenyre vannak beállítva, hanem meg kell ismételni pár hét elteltével a vizsgálatot. Gyakran előfordul, hogy a hallójárat még nem tisztult ki teljesen, vagy a baba nyugtalansága miatt nem volt értékelhető a mérés. Lényeges azonban tisztázni, hogy a szűrővizsgálat nem diagnózis, csupán egy jelzés, hogy további, részletesebb vizsgálatokra van szükség.
Amennyiben az objektív mérések továbbra is eltérést mutatnak, a gyermeket audiológiai centrumba irányítják. Itt már szakorvosok, audiológusok és gyógypedagógusok bevonásával történik a diagnózis felállítása.
Az alábbi táblázat összefoglalja az újszülöttkori hallásszűrés főbb lépéseit és a javasolt időpontokat:
| Lépés | Módszer | Javasolt időpont | Megjegyzés |
|---|---|---|---|
| Első szűrés | Otoakusztikus emisszió (OAE) | Születést követő 24-72 óra | Kórházi újszülöttosztályon |
| Ismételt szűrés (sikertelenség esetén) | OAE | Pár hét elteltével | Hallójárat tisztulása, baba nyugalma miatt |
| Részletesebb vizsgálat (eltérés esetén) | Automatizált BERA (AABR) | Eltérést mutató OAE után | Hallóideg és agytörzs aktivitásának mérése |
| Audiológiai diagnózis | Szakorvosi vizsgálatok | AABR eltérést mutat | Audiológiai centrumban |
| Hallásrehabilitáció kezdete | Hallókészülék illesztése, fejlesztés | Legkésőbb 6 hónapos korig | Súlyosabb esetben cochleáris implantáció |
Kockázati tényezők és szülői éberség
Bár a hallásszűrés minden babánál elengedhetetlen, léteznek bizonyos rizikófaktorok, amelyek fennállása esetén a szakemberek még nagyobb körültekintéssel járnak el. A koraszülöttek és a halláscsökkenésre rizikófaktorral rendelkező gyermek fokozottan veszélyeztetettnek minősülnek, esetükben szorosabb nyomonkövetésre lesz szükség.
A leggyakoribb kockázati tényezők közé tartozik a koraszülöttség, különösen, ha a baba hosszú ideig intenzív osztályos (NICU) ellátásra szorult. A rendkívül alacsony születési súly, a súlyos vagy elhúzódó újszülöttkori sárgaság, valamint bizonyos gyógyszerek alkalmazása szintén befolyásolhatja a hallószerv fejlődését. A terhesség alatti fertőzések, mint például a rubeola, a toxoplazmózis vagy a cytomegalovírus (CMV), közvetlenül károsíthatják a magzat hallószervét. Különösen a CMV fertőzés alattomos, mivel gyakran tünetmentes az anyánál, de a babánál később kialakuló, progresszív hallásvesztést okozhat. Halláscsökkent közeli családtag, fül- vagy koponyafejlődési rendellenesség, alacsony Apgar-értékek, légzési distressz szindróma, tartós gépi lélegeztetés, fülkárosító gyógyszerek tartós szedése (gentamicin, citosztatikumok), hallóideg-károsodással járó fertőzés a szülést követően (pl. bakteriális meningitis, mumpsz, kanyaró) is mind rizikófaktor. Visszatérő, elhúzódó középfülgyulladások, fejsérülés, amely során a halántékcsont törik, Hunter szindróma, Friedreich-ataxia, Charcot-Marie-Tooth-szindróma, neurofibromatózis, oszteopetrózis, Usher-szindróma esetén szintén fokozott figyelemre van szükség.
Fontos, hogy a szülői éberséget semmi sem pótolhatja. Fontos tudni, hogy a hallás állapota változhat: egy középfülgyulladás vagy egy későbbi betegség is befolyásolhatja azt. Az első három hónapban a babának meg kell riadnia a hirtelen, erős zajokra, például egy ajtócsapódásra vagy a porszívó hangjára. Négy-hat hónapos kora között el kell kezdenie keresni a hang forrását a szemével vagy a feje fordításával. Ebben az időszakban már reagálnia kell a nevére is, vagy legalábbis abba kell hagynia a sírást, ha meghallja az édesanyja hangját. Egyéves kor körül a gyermeknek már egyszerű utasításokat is meg kell értenie, mint például a „pápá” vagy a „gyere ide”. Ha a baba csak akkor reagál, ha látja a beszélő arcát, vagy ha túlzottan hangosan ad ki hangokat, az gyanúra adhat okot. Amennyiben felmerül Önben, hogy gyermekének esetleg halláskárosodása vagy halláscsökkenése lehet, mihamarabb forduljon szakorvoshoz.
Hallásrehabilitáció és támogatás
Ha a vizsgálatok igazolják a halláscsökkenést, a modern technológia ma már elképesztő lehetőségeket kínál. A cél minden esetben az, hogy a gyermek a lehető legteljesebb akusztikus élményt kapja, ami támogatja a beszédfejlődést. A hallókészüléket lehetőleg 6 hónapos korig, az implantátumot lehetőleg 2 éves kora előtt kapja meg a gyermek.
Súlyos fokú vagy teljes hallásvesztés (siket-némaság veszélye) esetén a cochleáris implantáció jelentheti a megoldást. Ez egy sebészeti úton beültetett eszköz, amely közvetlenül a hallóideget stimulálja, kikerülve a sérült szőrsejteket.
A technológia mellett elengedhetetlen a szurdopedagógiai támogatás is. A szakemberek megtanítják a szülőknek, hogyan kommunikáljanak hatékonyan a babával, hogyan használják az eszközöket, és milyen játékos gyakorlatokkal segíthetik az auditív feldolgozást.
A magyar védőnői rendszer a világon egyedülálló, és központi szerepet játszik a hallásvizsgálati protokoll utókövetésében. A védőnő az, aki a családot otthonában látogatja, ismeri a körülményeket, és figyelemmel kíséri a baba fejlődési ívét. A szülők feladata nem csupán a vizsgálatokon való megjelenés, hanem egy ingergazdag, támogató környezet biztosítása. A babához való folyamatos beszéd, az éneklés és a közös játék során kapott impulzusok alapvetőek. Még ha fel is merül valamilyen probléma, a szülői szeretet és odafordulás a legnagyobb motivációs erő a gyermek számára.
Gyakori kérdések az újszülöttkori hallásszűrésről
- Fájdalmas a hallásvizsgálat a baba számára? Egyáltalán nem. A vizsgálat teljesen fájdalommentes és non-invazív.
- Mi történik, ha a babám nem ment át az első szűrésen? Nem kell azonnal megijedni. Az első sikertelen szűrés hátterében gyakran csak a hallójáratban maradt magzatvíz, magzatmáz vagy a baba nyugtalansága áll.
- Lehet hallássérült a babám, ha reagál az erős zajokra? Igen, sajnos előfordulhat. Az erős zajokra való reakció csak azt bizonyítja, hogy valamilyen szintű hallásmaradványa van a babának.
- Befolyásolja a fülzsír az eredményt? Igen, a hallójáratban lévő bármilyen akadály, legyen az fülzsír vagy magzatmáz, blokkolhatja a hangingert vagy a visszaérkező választ.
- Hol végeznek BERA vizsgálatot, ha szükség van rá? A BERA vizsgálatot speciális audiológiai központokban, megyei kórházakban vagy egyetemi klinikákon végzik.
- Milyen korban a legideálisabb elkezdeni a hallásrehabilitációt? A szakmai ajánlások szerint a rehabilitációt (hallókészülék illesztését vagy fejlesztést) legkésőbb 6 hónapos korig el kell kezdeni.
- Öröklődik a halláskárosodás? A hallássérülések jelentős része genetikai eredetű, de ez nem jelenti azt, hogy a szülőknek is hallássérültnek kell lenniük. Gyakran rejtett hordozók a szülők, és csak a gyermeknél jelentkezik a tünet.