A szülésre mindenki másképp készül. Van, aki várja, más félelemmel vegyített izgatottságot érez, megint más retteg tőle. Az azonban biztos, hogy így vagy úgy, de minden kismamának át kell esnie rajta. Ahogy közeledik az időpont, úgy izgulunk egyre jobban: vajon mikor indul a baba? És egyáltalán: fel fogom ismerni, hogy ez már a szülés? Miért olyan nehéz felismerni a szülés jeleit?
A terhesség utolsó hónapjában a test már teljes erőbedobással készül a szülésre. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy összehúzódásokat produkál (jóslófájások), már szinte nincs olyan porcikánk, ami ne fájna olykor. Feszülget a hasunk, időnként keményedik, néha a derekunkban is érezhetünk fájdalmat. Előfordul, hogy ég a gyomrunk, hogy erőtlennek, fáradtnak érezzük magunkat.
Ilyen körülmények között kellene észrevenni, ha elindul a szülés - ami a legritkább esetben olyan drámai, mint a filmekben. Legtöbbször enyhe, alig észrevehető kis görcsökkel indul, amit az ember lánya gyakran vél jóslófájásnak. Emiatt fogalmazódik meg sok kismamában az a kérdés, hogy vajon észre fogja-e venni, ha már éles a játék, és tényleg menni kell.
Mikor számít "normálisnak" a szülés beindulása?
A szakirodalom normális, a term szülésnek nevezi azt, amikor a vajúdás a várandósság betöltött 37. hete után és a várandósság betöltött 42. hete előtt történik valamikor. Ez tehát egy öt hetes, nagyon széles intervallum! A betöltött 37. hét előtt megindult szülés esetén koraszülésről, 42 hét eltelte után túlhordásról beszélünk.
A szülés várható idejének kiszámítása az utolsó menstruáció első napjából és a korai ultrahang vizsgálatok eredményéből történik, az ún. Naegele képlet alapján: utolsó menstruáció első napja +7 nap, -3 hónap. Fontos azonban tudni, hogy ez egy VÁRHATÓ időpont, és a babák mindössze 4-5%-a érkezik a kiírt napon. A betöltött 37. és 42. hét között bármikor megindulhat a szülés, és ez teljesen természetes.
A szülés beindulásának jelei
A szülések alapvetően kétféle módon, a rendszeres méhösszehúzódások („fájások”) és/vagy magzatvízcsorgás formájában indulhatnak meg. Amikor a magzatvíz csorgás a rendszeres méhtevékenység előtt következik be, idő előtti burokrepedésről beszélünk. Ez a szülések kb. 12-15%-ban fordul elő.
A magzatvíz elfolyása
Van egy klasszikus verzió, amit mindenki ismer, és szintén sok filmben elsütik: egyszer csak elfolyik a magzatvíz. Ez elég egyértelmű helyzet: itt bizony szülés lesz, méghozzá hamarosan. A gyakorlatban persze eltelhet még jó néhány óra, míg ténylegesen baba lesz, de az biztos, hogy a folyamat elindult.
A magzatvíz elfolyásának nincs előjele, gyakran pukkanást érez vagy néha még hall is nő, amikor a burok megreped. Attól függően, hogy a burok melyik részén képződik a nyílás, több-kevesebb melegvíz csorgását érezheti a kismama. Amennyiben a méhszáj területén reped meg a burok és a baba feje még nem tömíti azt, nagyobb mennyiségű vízre kell számítani. Ha úgynevezett magas burokrepedés van, kisebb adagokban, de folyamatosan benedvesedik a fehérnemű és a betétek.
A magzatvíz csorgása - szemben a vizelettel - nem visszatartható, édeskés illata van, átlátszó vagy fehéresen opaleszkáló lehet. Ha a magzatvíz zavaros, zöldes színű, az azt jelenti, hogy a baba méhen belül magzatszurkot ürített, és azonnal orvoshoz kell fordulni. A magzatburok megrepedése azt jelenti, hogy az addig védett, steril üreg megnyílt a külvilág felé. Ilyenkor nem szabad kádba ülni és szeretkezni, fokozottan ügyelni kell a higiéniára.
Rendszeres méhösszehúzódások (fájások)
A szülések legtöbbje a méhtevékenység rendszereződésével indul be. Kezdetben a menstruációs görcsökhöz hasonlatosak, majd egyre erősebbek és gyakoribbak lesznek. Vannak, akiknél klasszikusan az egyre rövidebb szünetekkel érkeznek a kontrakciók: 30-20-15, majd 10-8-5-3 percesek lesznek. És vannak, akiknél rögtön 10 perc alatti időközzel indulnak.
Az első hullámok még csak 20-30 másodpercig tartanak, majd ahogyan a közöttük lévő időtartam csökken, ezzel egyidőben a kontrakciók hossza 50-60 másodpercesre, erőteljesebbre változik. Az „igazi fájásokra” az jellemző, hogy rendszeresek, erősödő, sűrűsödő tendenciát mutatnak, testhelyzet változtatásra sem csökkennek, egy jó kis melegvizes kádazás sem ritkítja őket.
A méhösszehúzódásokkal járó érzés nemcsak az alhas területén tapasztalható, hanem átterjed a hátra, derékba, combba sugárzik. A méhszáj tágulásával, s az ott lévő pici hajszálerek megrepedésével együtt kevés élénkpiros vérzés is jelentkezhet. Ez azonban nem lehet több egy gyengébb menstruációnyi betétnél.
Jóslófájások vs. valódi fájások
A jóslófájásokat a valódiaktól többnyire az különbözteti meg, hogy nem erősödnek, nem sűrűsödnek, és a fájások maguk kevésbé hosszúak, mint az igaziak. Ha valóban szülés lesz, akkor a fájások egyre kisebb időközönként jelentkeznek, egyre intenzívebbek, és legalább 30-40 másodpercig tartanak. A jóslófájások azonban stagnálnak, nem tapasztal a kismama számottevő változást. Akár órákig is jöhetnek, végül szépen abbamaradnak.
A jóslófájások legtöbbször legfeljebb kényelmetlenek, de nem jelentenek intenzív fájdalmat, szemben a szülési fájásokkal. Azok lényegesen erősebbek, és ahogy telik az idő egyre inkább erősödnek.
Egyéb jelek, amelyek a közelgő szülésre utalnak
A valódi szülés beindulása előtt már több jel is utalhat arra, hogy nincs már sok hátra:
- Nyákdugó távozása: Szürkés, kocsonyás anyag, ami napokkal megelőzheti a szülést. A méhszáj felpuhulásával és megnyílásával az addig védőszerepet betöltő nyákdugó kicsúszik. Ez a tojásfehérje állagához hasonló vagy néha annál sűrűbb átlátszó, esetenként sárgás, rózsaszínes, vagy kicsit barnás-véres zselés váladék.
- A has leszállása, koponya beilleszkedése: Először szülő nőknél ez 2-4 héttel a szülés előtt történik, míg többszöri szülésnél általában a vajúdás kezdetén, vagy az azt megelőző napokban tapasztalható. Ezzel párhuzamosan fokozódó nyomásérzés tapasztalható a hát alsó táján, a medencében és a gátnál.
- Méhnyak felpuhulása, rövidülése, eltűnése: A közelgő szülés egyik első jele a méhnyak felpuhulása, elvékonyodása, megrövidülése. Ez legtöbbször a szülést megelőző hetekben már tapasztalható, és a kismama nem érzékeli, csak az orvos tudja megállapítani, hüvelyi vizsgálattal.
- Gyomor-bélrendszeri tünetek: Gyakoriak a gyomor-bélrendszeri tünetek. Előfordulhat émelygés, étvágytalanság (ezzel összefüggésben akár súlycsökkenés is) vagy éppen falánkság. Gyakran indul a szülés azzal, hogy a várandós anya többszöri, gyakori székletet ürít.
- Fészekrakó ösztön: A takarítással, mosással, rendezgetéssel járó fészekrakó ösztön akár hónapokkal a szülés előtt kezdetét veheti, ám a szülést megelőzően a kismama sokkal energikusabb, a pakolási vágy sokkal erősebb.
Mikor kell bemenni a kórházba?
A legfontosabb kritérium az, hogy ha kórházi szülést tervezel, akkor addig maradj otthon a vajúdásod indulása után, amíg számodra ez még komfortos, amíg úgy érzed, hogy jól esik még otthon lenni. Érdemes telefonon segítséget kérni egy szülésznőtől, aki segít eldönteni a legideálisabb időpontot.
Általánosságban elmondható, hogy amikor a rendszeres méhtevékenység az ötperces időközt eléri, s már legalább egy-két órája tart, érdemes elindulni a választott intézménybe. Ha a magzatvíz tiszta, és nem bűzös akkor normál tempóban összekészülődve lehet indulni a kórházba. Ha azonban a magzatvíznek színe van, esetleg véres akkor mindenképp azonnal indulni kell a kórházba.
A kórházba érkezéskor manuális, hüvelyi vizsgálatot végeznek, ellenőrizve a méhszáj tágasságát és a magzatburok állapotát. CTG vizsgálat is történik, amely során figyelik a baba szívverését és a méhösszehúzódásokat. Ha mindent rendben találnak, a vajúdás utolsó szakaszát a szülőszobán töltöd majd.
7 módszer a szülésre való felkészülésre | Könnyű szülési felkészülés a 3. trimeszterben
A szülés szakaszai
A szülés folyamatát négy szakaszra osztjuk:
1. Vajúdási szakasz (A szülés I. szakasza)
Ez a leghosszabb szakasz, melynek során a méhszáj kitágul (1-10 cm) és a magzatburok megreped. Első szülésnél ez a folyamat hosszabb, általában 9-15 óra szokott lenni, míg második vagy többedik szülésnél gyakran rövidebb. A vajúdás alatt a méh összehúzódásai tágítják a méhszájat.
A vajúdásnak két fázisa van:
- Latens fázis: Ekkor kezdődik a méhszáj kitágulása, de még nem jelentkeznek erős fájások. A szakasz akár 24 órát is eltarthat.
- Aktív fázis: Ebben az időszakban a szülési fájások már rendszeresen és egyre gyakrabban jelentkeznek. Megnő a fájások ideje és erőssége is. A tágulási szakasz vége felé már 30-35 másodpercig is eltart egy fájás.
A vajúdás alatt még ehetsz és ihatsz, sőt, ez szükséges is ahhoz, hogy legyen erőd a kitolási szakaszban. A szülőszobában a vajúdást elősegítő eszközöket, mint például fitlabdát és bordásfalat is találsz. Ma már a legtöbb kórház engedélyezi, hogy az apuka vagy egy közeli hozzátartozó elkísérjen és veled lehessen a szülés alatt.
Lehetőség van még fájdalomcsillapító gáz (N2O) belélegzésére is. Az epidurális érzéstelenítés a gerincvelőbe fecskendezett injekció, ami az altesti érzéstelenséget okoz, de a kontrakciók érzését veszi el.
2. Kitolási szakasz (A szülés II. szakasza)
Amikor a méhszáj teljesen kitágult és szinte eltűnt, elkezdődik a kitolási szakasz. A fájdalom ebben a szakaszban a legerősebb, és már a tolófájások jelentkeznek, erős nyomási késztetéssel. Ilyenkorra a magzatburok már megrepedt, és távozott a magzatvíz. A magzat ebben a szakaszban halad végig a szülőcsatornán. Szabályos fekvés esetén először a feje bújik ki, arccal az anyuka feneke felé fordulva. Majd kissé elfordul, és először az egyik, majd a másik váll követi.
A kitolási szakasz elején kell felvenni a szülési pozíciót. Fontos a szabad mozgás megteremtése, hiszen a tested tudja/érzi milyen testhelyzetet vegyen fel kitolási szakaszban. Ma már viszonylag ritkán alkalmaznak gátmetszést szülés közben. A gátsérülés oka nem a fel nem készített gát és nem is a túl nagy baba születése. Oka lehet a nem megfelelő szülési pozíció, illetve az ok nélküli "nyomatás". A szülésznő gondoskodik a gátvédelemről, sokszor olajos masszázs formájában.
Szakmai irányelv szerint a komplikációmentes szülés után a baba azonnal az anya mellkasára helyezhető és kezdődik az oly fontos aranyóra. A kötődés kialakulása miatt nagyon fontos a bőrkontaktus. A köldökzsinórt legtöbbször még nem vágják el ilyenkor - általában addig várnak, amíg megszűnik benne a vérkeringés. A késleltetett (természetes) köldökellátás, tehát a köldökzsinórban megszűnő keringés utáni átvágás már bevett protokoll.
3. Lepényi szakasz (A szülés III. szakasza)
A baba megszületése után hamarosan leválik és megszületik a méhlepény, és vele együtt a magzatburok. Ez a szakasz pár perctől akár 15 percig is eltarthat, a méhlepény tapadásának szívósságától és a méhtevékenységtől függően. Ekkor már a fájások viszonylag enyhék, egy tolás általában elegendő. Fontos, hogy a méhlepény és magzati felszíne hiánytalanul megszülettek.
4. Lepény utáni szakasz (A szülés IV. szakasza)
A szülést követő első 2 órát tekintjük lepény utáni szakasznak. Ebben az időszakban a szülésznő rendszeresen ránéz a babára, hogy minden rendben van-e, de az anyuka és az újszülött vizsgálatai, mérése, fürdetése csak ezután történik meg. Ha mindent rendben találnak, akkor az újszülöttet mellre helyezik, és megtörténik az első szoptatás. Ilyenkor még csak az úgynevezett előtejet termeli az anya szervezete - ám ebben rengeteg fontos tápanyag, immunanyag található. A kórházból való hazamenetel előtt az újszülött alapos vizsgálaton esik át, amely magában foglalja a testsúly- és testhosszmérést, a reflexek vizsgálatát, és egyéb ellenőrzéseket.