Az újdonsült szülők egyik leggyakoribb kérdése, hogyan szoktassák rá babájukat a darabos ételekre, és mikor vezethetik be az étrendjükbe a pékárukat, például a kiflit. Emellett sokan elmélkednek azon is, miért vonzódnak a gyerekek olyannyira az édes ízekhez. Cikkünkben ezekre a kérdésekre keressük a válaszokat, figyelembe véve a hozzátáplálás legfontosabb szempontjait és a gyermekek ízérzékelésének sajátosságait.
A darabos ételek bevezetése: mikor és hogyan?
Normál esetben a babák többsége 8-9 hónapos korában már elfogadja a kevésbé darabos ételeket, legkésőbb 1 évesen pedig már ügyesen elrágcsál bármit, ehhez még fogakra sem igazán van szüksége. Fontos tudni, hogy a rágás tudományának semmi köze nincs a fogakhoz, hiszen a babák az ínyükkel is képesek a pépesítésre és rágásra. A darabos ételek elutasításának hátterében sok anyuka betegségeket lát, de ez ritkább, mint gondolnád. Nagyon ritkán előfordul, hogy fogzáskor kellemetlen a rágás, még ritkábban fülfájás vagy torokfájás állhat a háttérben - ezek azonban csak átmeneti problémák. Ilyenkor érdemes 1-2 hétig nem erőltetni a darabos ételeket, majd fokozatosan újra bevezetni az étrendbe.
A legtöbb probléma elkerülhető azzal, ha a darabos ételek a hozzátáplálás kezdetétől megjelennek a baba ételei között. Ez történhet BLW (Baby Led Weaning) módszerrel, vagy úgy, hogy pépeket adunk, de a kicsi is odaülhet a családdal az asztalhoz, és kóstolhatja az őt érdeklő és korának megfelelő ételeket. A darabos ételeket akár már 6 hónapos kortól meg lehet mutatni a babának, de érdemes legkésőbb 8 hónapos korban elkezdeni. Kezdetben a puha, párolt zöldségeket, apróra vágott puha gyümölcsöket mutassuk meg neki, amiket kézzel fel tud csipegetni. Nagyon hasznos a falatkás hozzátáplálás.
A rágás fejlődése és a biztonságos falatok
A baba elsőként „csócsáló” mozdulatokkal eszik (állkapocs fel-le mozog), amikor elkezd darabos ételeket enni. Körülbelül 6-7 hónapos korára a baba új készséget mutat: ez pl. a nyelv lateralizációja, annak érdekében, hogy az ételt jól mozgassa a szájában, és ételt vigyen a szája hátsó részébe lenyelés céljából. Van különbség az öklendezés és a fulladás között. Az öklendezés teljesen normális és szükséges, ösztönszintű reakció, ami akkor fordul elő, ha a falat a szájüreg hátsó harmadába kerül. A fulladásról akkor beszélhetünk, ha légvételt követően, a nyelés előtt, a gégefedő nem záródik teljesen, és a falat a légcsőbe kerül. Soha ne rejtsünk darabkákat a pürébe, mert ez meglepheti a babát, és fulladáshoz is vezethet.
Az öklendezés idővel el fog tűnni, hiszen az ezt kiváltó terület a nyelven hátrébb fog vándorolni. Segít a megfelelő rágóka és formájú étel, hiszen ezek ingerlik a területet. Kezdetben (7-9 hónapos korban) a finger-food, azaz hosszúkás, körülbelül a felnőtt kisujja vastagságú falatok ajánlottak, melyeket a szülő könnyedén össze tud nyomni az ujjaival, tehát nem alaktartóak. Ilyenek például a puhára párolt zöldség- és gyümölcsdarabok. A forma az ekkori jellemző marok-fogás (kb. 9-12 hónapos korig) miatt is fontos. Később, körülbelül 9-12 hónapos kor körül alakul át ez csipeszfogássá, ekkor jöhetnek a kisebb, puha falatkák (pl. párolt zöldborsó, áfonya, reszelt sajt, tojáskocka).
Mikor kaphat kiflit, pékárut a baba?
Ha a baba már szépen eszi a puhább finger foodokat, akkor következhet a puha kenyérkocka, sajtkocka és a többi. A keményebb gyümölcsökkel érdemes tovább várni (pl. nyers répa, alma, dió, mandula) legalább 2 éves korig, mivel könnyebb ezeket félrenyelni. A keksz külön kategória, ugyanis az a szájban a harapás hatására apró darabokra, morzsákra esik szét. Éppen ezért, amíg a baba nem rágja jól a puha finger foodokat, ne adjunk neki kekszet. Bár több termékre rá van írva, hogy 6 hónapos korban adható, szakértők nem ajánlják az első időszakban.
Mire figyeljünk a hozzátáplálás megkezdésénél? | Babamánia
A glutén bevezetése: Az utóbbi években változott a szemlélet a glutén adását illetően. A legújabb kutatások szerint nincs értelme a megvonásnak, már 6 hónapos kortól érdemes hozzászoktatni a babákat a gluténhez. A glutén bevezetése kis mennyiségekkel kezdődjön. Először babakekszet, háztartási kekszet, gluténtartalmú tejpépet adhatunk a kicsinek. Például az első héten egy negyed darab háztartási vagy babakekszet pépesíthetünk a már megszokott gyümölcslével vagy anyatejjel. 7-8 hónapos korban már adható gabonapehely, pl. árpa, zab, búza. A baba kezébe adhatunk kenyérhéjat, kiflivéget, azonban figyeljünk arra, hogy ne nyeljen félre, ne „harapjon” le egyszerre nagyobb darabot belőle.
Miért vonzódnak a gyerekek az édes ízekhez?
Minden szülőben felmerült már, hogy mégis mi található a cukorban, ami ennyire mágnesként vonzza a gyerekeket. A trükk az ízlelőrendszerünkben rejlik, mely úgy fejlődött, hogy előnyben részesítse az energiadús ételek aromáját. Már az újszülöttek is ezt preferálják, ráadásul első táplálkozással kapcsolatos élményüket a szintén édes magzatvíz és anyatej adja. Vágyuk az édességek iránt ennek tudható be. Idővel persze megszeretik a zöldségeket is, de a fő preferencia végig az édes marad. Vonzódnak a szénhidrátokban gazdag táplálékforrásokhoz egészen addig, amíg növekednek.
Az ízlelőbimbók szerepe
A nyelv felszínén ízlelőszemölcsök sokasága található, amelyek az ízlelőbimbóba csoportosult receptorsejteket tartalmazzák. Hogy mennyire vagyunk érzékenyek az ízekre, az nagyban függ az ízlelőbimbók számától. A gyerekeknek jóval több ízlelőbimbójuk van, körülbelül 10 ezer darab, és mindegyikben 50-150 sejt csoportosul. Ezzel szemben a felnőttek átlagosan feleennyi, csak körülbelül ötezer ízlelőbimbóval rendelkeznek. A csecsemők és a gyermekek nagyobb koncentrációban rendelkeznek az édes ízekre fogékony ízlelőbimbókkal. Ennek az lehet a magyarázata, hogy az anyatej is enyhén édeskés ízű, így a csecsemők szívesebben fogyasztják a számukra létfontosságú táplálékot.
Szintén az ízlelőbimbókon múlik, hogy a gyerekek miért nem szeretik a keserű ízt. Ők ugyanis érzékenyebbek erre, intenzívebben, erősebben érzik egy keserű étel vagy ital ízét, mint a felnőttek. Ahogy idősödünk, úgy tompul az ízérzékelésünk és ezzel együtt a szaglásunk is.
A cukorfogyasztás és a gyermekek egészsége
Gyerekkorban az édes sohasem tartalmazhat túl sok cukrot, sőt. Miközben felnőttként ahhoz, hogy elérjük az édességfogyasztás okozta pillanatnyi örömet, elég olyan töménységű cukor, mint pár teáskanálnyi egy pohár vízben oldva - ez megfelel egy pohár kóla édességszintjének - addig a kisebbeknél hatvan százalékkal több cukorra van szükség ugyanakkora mennyiségű vízben oldva. Az édes íz örömet okoz a gyerekeknek, és képes elfedni a kellemetlen aromákat, érzéseket. Nem véletlenül csillapítják a fájdalmat és oldják a szorongást már csecsemőkorban cukros vízzel még az orvosok is. A The Lancet kutatása azonban az eljárás hátrányaira figyelmeztet: a cukor fájdalomcsillapítóként történő alkalmazása legrosszabb esetben károsíthatja a babák agyát is. A túl sok cukor befolyásolja a fejlődést, és növeli a cukorbetegség, magas vérnyomás, magas koleszterinszint vagy elhízás kialakulásának esélyét.
Fontos, hogy szülőként odafigyeljünk a gyermek étrendjére. Az anyatej édes ízét adó laktózzal vagy a gyümölcsökben megtalálható fruktózzal az égvilágon semmi baj sincs. Annál inkább a finomított cukorral és az édesítőszerekkel, amelyekkel az ételeinket próbáljuk fogyaszthatóbbá tenni a tésztaszószoktól a müzliig. A folyadékfogyasztás is kiemelt fontosságú: üdítőitalok, gyümölcslevek helyett az üres tea, a cukrozatlan tej és a víz az, ami megfelelően oltja a szomjat felesleges kalóriabevitel nélkül. Az előre csomagolt termékeknél mindig olvassuk el, mennyi cukrot tartalmaznak, és mérlegeljünk, érdemes-e ezzel magasra nyomni életünk értelmének vércukorszintjét.
Az egészséges táplálkozási szokások kialakítása
1 éves kor alatt még szerencsére a baba nem olyan követelőző, hogy például boltban cukorkáért hisztizzen, ezért ilyenkor különösen fontos az anya és a szülők szerepe, hogy jó szokásokat alakítsanak ki a gyermekben. Egy ekkora babának még nem létszükséglet a nassolás, sokkal fontosabb számára a rendszeres étkezések (napirend, amihez alkalmazkodhat), és az egészséges alapanyagokból készült ételek fogyasztása. Ilyenkor lehet legjobban azt a szokást kialakítani, hogy étkezések között nem nassolunk, ebéd előtt nem eszünk édességet, és így tovább. Ugyanígy rossz szokásokat is ki tudunk alakítani, hiszen a baba alapesetben nem tudja, hogy pl. létezik gumicukor, de ha megismertetjük vele, már hiányolni fogja, pedig bőven ráér még az ilyesmivel. Később pedig nagyon nehéz leszoktatni róla!
Érdemes az úgynevezett édességeket (mert szénhidrátra, cukorra bizonyos mértékig továbbra is szüksége van) a napi 5 étkezésbe beilleszteni anélkül, hogy túlzott cukormennyiséget adnánk a babának. Így, az egyik kisebb étkezés (tízórai vagy uzsonna) lehet „édesség”, bár érdemes ezzel a szóval finoman bánni. Édesség alatt 1 éves kor körül a következőket értjük:
- Natúr joghurt házilekvárral vagy édes, érett gyümölccsel ízesítve (bolti baba és gyerekjoghurtok helyett)
- Aszalt gyümölcs rágni tudó babáknak, nyammogóknak apróra vágva (gumicukor helyett)
- Házi zabpelyhes keksz (bolti kekszek helyett)
- Házilag készült babapiskóta (bolti babapiskóta helyett)
- Natúr gyümölcslé, vízzel hígítva (bolti szörpik helyett)
- Otthon készített túrókrém (túró+tejföl, pici cukor, vanília) gyümölccsel, lekvárral (bolti túródesszertek helyett)
Spártaian hangzik, de csokira, csokis „desszertekre” még semmi szüksége egy egyéves babának. Beleértve a túró rudit is!
A baba táplálásának szórakoztatónak és izgalmasnak kell lennie mindenki számára, elkerülve a stresszt és a buktatókat. Ha a baba boldog, gyarapszik ütemesen, ügyesedik és a szülők jól válogatva, jó módszerekkel táplálják, folyamatosan ügyelve a fejlődésére, nem kell aggódni az ételek pontos típusa, sorrendje miatt. Arra bátorítanánk a szülőket, hogy ha csak tehetik, friss, családi ételeket kínáljanak babájuknak már ekkor is, figyelve az igényeikre. Szorítsák vissza az üveges bébiételeket, így a gyermek hamarosan ügyes kislány/kisfiú módjára, vidáman fog falatozni a családdal együtt, beavatkozás nélkül.