Az újszülött számára a világ teljesen új: tele fényekkel, hangokkal és rengeteg izgalmas ingerrel. Az egyik leggyakoribb helyzet, amivel a friss szülők találkoznak, hogy a baba “felcseréli”” a napirendet: nappal hosszan alszik, éjszaka pedig mintha folyamatosan ébren szeretne lenni és gyakrabban enne. Miért történik ez?
Az újszülöttek belső órája, azaz a cirkadián ritmus még nem alakult ki. A pocakban nem volt különbség nappal és éjszaka között, így a baba természetes ritmusa eleinte nem igazodik a külvilág fény-sötét váltakozásához. Ezért teljesen normális, ha az első hetekben „felcseréli” a napszakokat.
A kisbabák körülbelül 70%-a tudja három hónapos korára átaludni az éjszakát. További körülbelül 20%-ánál pedig csak hatodik hónapos korában - és van egy hányad, akik még később. De ekkor sem végleges ez még - sok ok miatt (betegségek, fogzás, növekedési ugrások, sok program, változások, nagyobbaknál egy másnapi matekdolgozat) még sokáig előfordulhat, hogy az éjszakát már stabilan átalvó gyermek ismét ébred éjjel.
Az éjszaka átalvása azt jelenti, hogy egy egy baba/csecsemő/kisgyerek kb. 6-8 órát alszik egyben, illetve, ha megébred, magától vissszaalszik. Minél kisebb egy kisgyerek, annál rövidebb ez az idő-kisbabánál 5-6 óra nagyon is jónak számít.
Valóban létezik olyan csecsemő, aki születésétől kezdve, vagy pár hetes korában át tudja aludni az éjszakát, illetve egyből születése után megkülönbözteti az éjszakát a nappaloktól. De ők vannak kisebbségben (általában az ismerősöktől vagy nagyszülőktől hallunk ilyen történeteket). A szabályozás megtanulása hosszabb folyamat, és csak részben tanult, illetve tanítható - nagy részben érés kérdése.
Miért ébred annyit éjjel a baba?
Az éjjeli ébredéseknek nagyon sok oka lehet, ezek egy része az alvás jellegével függ össze. Az egész kicsi babák körülbelül három hónapos korukig az aktív, REM fázissal kezdik az alvást, és csak körülbelül húsz perc elteltével kezdenek belépni egy átmeneti, majd a nyugodt alvás szakaszába. Míg a felnőtt alvásciklusa körülbelül 90 perc, a csecsemőké rövidebb, körülbelül 50-60 perc és több aktív fázist tartalmaz.
A kezdeti aktív fázisban, illetve a fázisváltások között könnyen felébredhet a kisbaba: ha az ilyen érzékeny szakaszban olyan inger éri, ami felébresztheti őt, akkor fel is fog ébredni. Minél nagyobb a csecsemő, annál fejlettebb az agya és annál jobban ki tudja szűrni az ébresztő ingereket, ezért egyre jobban alszik.
A tudomány jelenlegi állása szerint az éjszakai ébredések természetesek és evolúciós okokból szükségesek is. A fázisváltásokat mi felnőttek általában átalusszuk, de a kicsiket könnyebben ébreszti fel valamilyen inger. Mi azért alusszuk át ezeket a fázisváltásokat, mert az agyunk megszűri az ingereket: csak a fontosakra válaszol, a kevésbé fontosakat figyelmen kívül hagyja. Így például felébredünk, ha kamaszgyerekünk hazajön az első hajnalig tartó bulijából, de (témánknál maradva) felébredünk akkor is, ha újszülött kisbabánk sírni kezd és enni kér. Sok apró neszre, pl. a párunk szuszogására viszont nem ébredünk fel (kivéve, ha őrjítően horkol, de egy másik téma lenne).
A kisbabának viszont éppen az az érdeke, hogy érzékeny legyen az ingerekre, legelsősorban is az éhség jelzéseire. Még túl pici a gyomra ahhoz, hogy annyi táplálékot vegyen magához, amivel kihúzza reggelig, ellentétben velünk, akik jól be tudunk lakmározni vacsorára. Az is érdeke, hogy kisebb fájdalmakat, tele levő orrot, fogfájást, lecsúszott takarót és egyéb más nyűgöket a gondozójának azonnal tudjon jelezni, hiszen ha nem így lenne, nem nagyon maradt volna életben az evolúciós környezetben.
A csecsemők körülbelül 70%-a tudja három hónapos korára átaludni az éjszakát. További körülbelül 20%-ánál pedig csak hatodik hónapos korában - és van egy hányad, akik még később. De ekkor sem végleges ez még - sok ok miatt (betegségek, fogzás, növekedési ugrások, sok program, változások, nagyobbaknál egy másnapi matekdolgozat) még sokáig előfordulhat, hogy az éjszakát már stabilan átalvó gyermek ismét ébred éjjel.
A felnőttek és a kisbabák alvása nagyon eltérő. A felnőttek alvási ciklusai nagyjából 90 percesek: ezalatt egy REM-fázis van, amit mélyalvás követ (mielőtt visszatér egy könnyebb REM-fázis). Ilyenkor vagy felébredünk, vagy visszaalszunk. A REM-alvás közben álmodunk, és az agytevékenység ahhoz hasonlít, mint amikor ébren vagyunk. Az újszülötteknél ez különbözik. Amikor a baba elalszik, azonnal REM-alvása van, ami nagyjából 20 percig tart. Ez idő alatt könnyen felébredhet. Ezt követően a baba mélyebb “csendes” alvásba kerül, és ekkor kisebb eséllyel ébred fel. Míg a felnőttek körülbelül az alvásuk 20 százalékát töltik a könnyű REM-fázisban, addig az újszülöttek a napi alvásidejük 75 százalékát is tölthetik ebben a könnyen megzavarható állapotban.
Az alvás egy kiszolgáltatott helyzet, melyben mégis sok időt töltünk, ez azt jelenti, hogy életfontosságú szerepet tölt be az egészségünk és a túlélésünk szempontjából. A természet viszont bölcsen próbálja minimalizálni az alvás állapotában ránk leselkedő veszélyeket, így valószínűleg nem véletlen az, hogy pl. nem úgy alszunk, hogy 4 órát egyhuzamban a mély, majd 4 órát a felületes szakaszokban töltünk, mert akkor 4 órán át teljesen védtelenek lennénk. A mikroébredések során ugyanis egy olyan ébredés közeli állapotba kerülünk, ahol lehetőségünk van jobban rálátni a szervezetünkből és a környezetünkből érkező információkra. De mi történik, ha baj van?Ha fáj valami, ha rosszul érezzük magunkat, ha fura körülményeket vagy veszélyeztető jeleket észlelünk, akkor bizony teljesen felébredünk, így kapva lehetőséget arra, hogy túléljünk. Ilyenkor igyekszünk megoldani azt a problémát, amit tapasztaltunk: kiderítjük, mi fáj és miért, mi ez a fura zaj, miért fázunk, hova tűnt a párunk mellőlünk. Ha sikerül megoldani a problémát, akkor tudjuk folytatni az alvást. Ezek a megébredések ugye egy-egy vészhelyzetre adott reakciók. Ha ez a baj minden éjjel, 5-10 alkalommal jelentkezik, akkor az alvásunk túlságosan szakadozottá válik. Magyarul többet leszünk fenn, mint kellene.
A mély alvás aránya kisebb a babák és kisgyermekek alvásában, mint a nagyobb gyermekek és a felnőttek esetében. A babák gyakori megéhezése élettani ok, teljesen természetes, hogy éjjel és nappal is gyakran kérnek enni. A túl sok inger, a napirendi gondok, a fájdalmak viszont nagyrészt kivédhetőek.
Nincs egy konkrét szám, sem életkori érték, hogy meddig normális és meddig nem. Egy 3 hónapos baba nyugodtan megéhezhet 2-3 óránként éjjel. De ugyanezt egy 10 hónapos is megteheti. Egy 2 éves gyermek is ébredhet óránként, ha lázas vagy meg van fázva. Tehát, nem az ébredések száma, sem a baba konkrét életkora a lényeg, nem lehet azt mondani, hogy 6 hónaposan a 4 sok, az egy ébredés meg kevés, sem azt, hogy egy 1,5 éves gyermek már nem jelezhet éjjel a szüleinek vagy csak szigorúan 2x teheti ezt meg. Az a helyzet, hogy az okot legjobban a szülő tudja megmondani. Hiszen ő ismeri, vagy neki kellene a legjobban ismernie a gyermekét. A nappali kevés alvás pl. általában igen. Erről itt találsz egy letölthető összefoglalót. A túl sok inger szintén. A gyermek igényeinek megértése és a válaszkész szülői reakciók megtalálása a szülők feladata. A megéhezés viszont kevésbé befolyásolható.
A baba fejlődése kapcsán jelentkező átmeneti alvási nehézségek teljesen természetes velejárói a baba életének. A hogyanra viszont nem lesz univerzális megoldás.
Tippek az újszülött alvásának segítéséhez
Etess gyakrabban napközben! Figyelj rá, hogy két etetés között ne teljen el 3 óránál több.
Fény és környezet - ha a baba ébren van, mindig legyen világos a szobában, akár természetes, akár mesterséges fény mellett. Ébrenléti idő - a rövid nappali ébrenléti időszakban szemezzetek, beszélgessetek, játsszatok, mutass neki új dolgokat.
Sötét környezet - éjjel használj csak nagyon kevés fényt. Nyugodt hangulat - éjszakai etetéseknél ne legyen játék vagy nagy zaj. Csak a legszükségesebbeket intézd, majd segítsd visszaaltatni.
Etetés utáni visszaalvás - etetés után halk dúdolással, ringatással segíthetsz, hogy vissza tudjon szenderedni. Ha következetesen alkalmazod ezeket a tippeket, a legtöbb baba 1-2 hét alatt jobban érti a nappal és az éjszaka közötti különbséget. Ez persze mindenkinél más lehet, de a kulcs a türelem és az állandóság.
Próbálj csupán annyi fényt használni, hogy lásd, mit csinálsz, és a zajok és hangok szintjét is érdemes alacsonyan tartani. Amíg a baba dolgozik a cirkadián ritmus kialakításán, segíthet, ha napközben természetes fénynek teszed ki. Vacsora után halványítsd el a fényeket, és lehetőség szerint csökkentsd a zajt is.
Ha a baba és a család nyugalmáról van szó, mégis a legtöbben azért megpróbálnak valamiképp segíteni. Ha gyakrabban lakik jól napközben, akkor éjszaka jó eséllyel hosszabban és nyugodtabban alszik. Ez nem mindig sikerül, mert az 5-6 hónapos gyerekek gyakran nem akarnak hosszasabb időt evéssel tölteni.
Ha a gyermek túl sok szénhidrátot (cukros, lisztes) ételt eszik, akkor ez túlpörgést okozhat nála, ami miatt nyugtalanul alhat. Legyen napi rutinotok, amelyhez család szintjén alkalmazkodtok. Ha a baba túl sok ingert kap, akkor az idegrendszere terhelődik, ami miatt ingerlékenyebbé válik és éjszaka nyugtalanul alszik. Alapvetően a baba biztonságérzete az a pillér, ami azt bizalmi légkört tudja létrehozni számára, melyben nyugodtan el tud lazulni.
A baba gyakori ébredése amellett, hogy a család számára rendkívül kimerítő, aggodalmat is ki szokott váltani a szülőkből. Biztosan te is arra gondolsz, hogy a pici nem fogja megkapni a megfelelő mennyiségű pihenést, amely elsősorban az i fejlődés szempontjából. Az alvás valóban nagyon fontos a babáknak, de a gyakori ébrenlét utáni gyors elalvások megfelelően intenzíven pihenést javítanak. ebben a gyakran ébredős időszakban a pici képes elaludni, amikor elfárad.
A Harvard kutatói szerint a csecsemők arra vannak beprogramozva, hogy kisajátítsák anyjuk figyelmét, és szüleiket túlságosan fáradttá tegyék egy romantikus együttléthez . A szakértők azt is hozzátették, hogy a szoptatás is meghosszabbítja az édesanya szülés utáni terméketlenségét, vagyis a menstruáció elmaradását (amenorrhoea). Az evolúciós biológus azt is hozzátette, hogy a természetes kiválasztódás megőrizte a csecsemőkben azokat a viselkedéseket, amelyek elnyomják az édesanya petefészkének működését, mert a csecsemőnek előnye származott a következő gyermek születésének késlekedéséből.
A gyerekek utálják a lefekvést, mert olyankor a papa meg a mama összebújnak, őt meg egyedül hagyják egy sötét szobában. Az evolúciós mismatch, azaz kőkori génjeink össze nem illése környezetünkkel és kultúránkkal látszólag ilyen egyszerű dolgokban is megnyilvánul.
A gyerekek utálják a lefekvést, mert olyankor a papa meg a mama összebújnak, őt meg egyedül hagyják egy sötét szobában. Az evolúciós mismatch, azaz kőkori génjeink össze nem illése környezetünkkel és kultúránkkal látszólag ilyen egyszerű dolgokban is megnyilvánul.
Közlik, hogy éhesek, szomjasak, vagy, hogy feltétlenül egy mesét (aztán még egy mesét) kell meghallgatniuk - bármit, amivel az időt húzhatják. Arra is hivatkoznak, hogy félnek a sötétben, vagy félnek a szekrényben vagy az ágy alatt megbújó szörnyektől. Miért van ez a tiltakozás? Évekkel ezelőtt egy híres behaviorista pszichológus, John B. Watson úgy okoskodott, hogy ez a magatartás patológiás, és abból fakad, hogy a szülők túlzottan engedékenyek, ezzel elrontva gyermekeiket. (1) E nézet még mindig tartja magát a gyermekgondozásról szóló irodalomban, ahol az az általános tanács, hogy a szülő legyen szigorú és kérlelhetetlen a lefekvéssel kapcsolatosan. Világos, hogy valami hibás ebben a szakértői magyarázatban. Miért éppen ebben a sajátos kérdésben szegülnek ellen a kisgyerekek szüleik kívánságának? Nem tiltakoznak a játékokkal, a napfénnyel, az öleléssel szemben (legalábbis általában nem). Megkapjuk a választ, amint elhagyjuk a nyugati világot és tanulmányozzuk más kultúrák gyermekeinek viselkedését. A lefekvés elleni tiltakozás egyedülállóan a nyugati világot és az azt utánzó kultúrákat jellemzi. Más kultúrákban a csecsemők és a kisgyermekek gondozóikkal egy szobában, és gyakran egy ágyban is alszanak, és a lefekvés körüli herce-hurca nem ismert (2). Úgy tűnik, a csecsemők és a kisgyerekek nem önmagában a lefekvés ellen tiltakoznak, hanem az ellen, hogy egyedül, és a sötétben kell lefeküdniük. Amikor a nyugati világon kívül élő emberek hallanak arról a nyugati szokásról, hogy a kisgyerekeket egyedül, külön szobában fektetik le, ahol gyakran még idősebb testvéreik sem alszanak velük, elszörnyednek. "Szegény kicsikék!" mondják.
10 000 évvel ezelőttig mindannyian vadászó-gyűjtögető életmódot éltünk. Mindannyian olyan világban éltünk, amelyben bármely kisgyermek, egyedül, a sötétben, éjszakai ragadozók ízletes csemegéjévé vált volna. Az ágy alatt, vagy a szekrényben rejtőzködő szörnyetegek valódiak voltak, a dzsungelben, vagy a szavannán ólálkodtak, szaglálódtak, közel a törzs táborhelyéhez. Egy vadászó-gyűjtögető kultúrában csak egy őrült, vagy egy végtelenül gondatlan ember hagyna egy gyermeket egyedül éjszaka, s a gyermek legcsekélyebb tiltakozása hallatán bármely felnőtt azonnal a segítségére sietne. Amikor tehát a gyermeke ordítva tiltakozik az esti lefektetés ellen, nem az Ön akaraterejét igyekszik próbára tenni! Higgye el, gyermeke az életéért kiabál. Ez az evolúciós összeférhetetlenség elvének egy példája. Ellentmondás van őseink környezete, amelyben genetikai állományunk létrejött, és a között a környezet között, amelyben ma élünk. Őseink környezetében egy éjjel magára hagyott gyermeket súlyos veszély fenyegetett. Az a veszély, hogy megeszik. Ma egy éjszaka magára hagyott gyermeket nem fenyeget ilyen veszély. Őseink környezetében, egyetlen épelméjű szülő, nagyszülő, nagybácsi, nagynéni, vagy bármely más hordatag nem hagyott volna egy gyermeket egyedül aludni. Ha egy gyerek véletlenül túl messze keveredett egy felnőttől az éjszaka sötétjében, sírására azonnal felfigyeltek. Ma, valóságos veszélyek hiányában, a gyermek félelme irracionálisnak tűnik, így az ember hajlamos feltételezni, hogy tényleg irracionális, és a gyermeknek meg kell tanulnia uralkodni a félelmén. Vagy, ha a felnőtt a "szakértőket" olvassa, abból megtudhatja, hogy a gyermek éppen az akaraterejét teszi próbára, és el van rontva.
Mit kezdünk az evolúciós összeférhetetlenséggel? Ebben az esetben két alternatíva kínálkozik. Amikor az én fiam kicsi volt, sok évvel ezelőtt, egyetemista koromban, könnyű volt a döntés. Egyszobás lakásunk volt, nem is állt módunkban külön szobába tenni őt. A baba felébred és az éjszaka közepén órákat fentvan, képtelenség visszaaltatni. Sír, mocorog, mászik, felül, feláll… Csecsemőknél és kisgyermekeknél is egyaránt előfordulhat ez a jelenség. Az oka azonban minden korban más.
Mit lehet tenni? Újszülöttként azért szokott jelentkezni, mert a kicsi összecseréli a nappalt az éjszakával. A baba erre a különbségre magától is rájön, azonban előfordulhat olyan eset, hogy mégsem találja meg a ritmust. Ennek lehet az az oka, hogy a család életritmusa is eltolódott, reggel sokáig alszanak, este sokáig vannak ébren, vagy egyik nap így, a másik nap úgy alakul a program. Amiben segíthetsz a babának, ha összecseréli a nappalt és az éjszakát: Nappal ne hagyd 3 óránál hosszabban aludni soha. Evés után ne fektesd le azonnal, hanem legyen ébren, játsszatok és csak akkor fektesd le, amikor már nagyon álmos. Néha az újszülött nem cseréli össze a nappalt és az éjszakát, csak elcsúszik a napirendje, ilyenkor vagy hajnalban kel és este korán elalszik, vagy pedig este nagyon későn fekszik és a délelőttöt átalussza. Ezen úgy tudsz változtatni, hogy ha korán fekszik, akkor néhány napon át, először 30 perccel teszed le később este, mint azelőtt, ha ezt megszokta (kb. 3-4 nap, mire átáll a ritmusa és reggel is elkezd fél órával később ébredni), akkor megint fél órával később teszed le és így tovább. A másik esetben, ha délelőtt sokáig alszik, reggel elkezded fél órával korábban ébreszteni, ettől az egész napirend korábbra kerül fél órával és végül este is fél órával korábban fekszik le.
3-6 hónaposan az éjszakai virrasztások, hosszabb ébrenlétek leggyakrabban előforduló oka vagy az, hogy újszülött korból fennmaradt az éjszakák és nappalok felcserélése (ekkor a fentiekben leírt módszereket alkalmazhatod) vagy az, hogy nappal túl sokat alszik. Ez általában akkor fordul elő, ha a babát minden evés után lefektetik, ha hagyjáák 3-4 órákat aludni naponta, ha mindig babakocsiban altatják, ahol hosszabban alszik, illetve, ha az esti lefekvés előtt nincs lehetősége hosszabban ébren lenni, hanem a délutáni ébredés után szinte azonnal következik az esti fürdés. Mit lehet tenni? Figyeld meg, mikor álmosodik el magától és ilyenkor kis ellazítás, dédelgetés, esetleg szopi után az ágyába fektesd le aludni. Nappal ne aludjon 3 óránál hosszabban.
9-18 hónaposan szintén nagyon gyakori a hosszabb éjszakai ébrenlét. Mivel ebben a korban a fogzás miatt egyébként is gyakran ébredhet éjszaka a baba, sok szülő úgy érzi, hogy a gyerek szinte nem is alszik, hiszen hol óránként kel, hol órákat fent van éjjel. Ezt az okozza, hogy ebben a korban egyébként is nagyon érdeklődő a baba, mindenre nagyon nyitott, ingerkereső állapotban van és emellett a fogzás miatt is éberebb. Amikor felébred, egyszerűen nem tud megint az elalváshoz szükséges ellazult állapotba kerülni.
Leggyakrabban a változások váltják ki. Ha a kicsinek testvére születik, költözik vagy utazik a család, bölcsődébe-óvodába szokik be a kicsi, beteg volt, esetleg fájdalmas vagy számára ijesztő orvosi beavatkozáson esett át, az általában szorongáshoz vezet. Ilyenkor éjszaka átmenetileg felébredhet, nyugtalanabbul aludhat. A megoldás ilyenkor nem a fegyelmezés, meg az alvásra szoktató módszerek erőltetése, ezzel csak felerősödik a szorongás, hanem az, hogy nappal minél többet kell foglalkozni a kicsivel, szeretgetni, több időt, figyelmet szentelni rá, megérteni, miért szorong és szeretettel oldani a szorongását. Vannak olyan kisgyerekek is, akik egészen idáig jól aludtak, most viszont csak a szüleikkel együtt akarnak aludni. Ilyenkor a szorongást csak fokozza, ha erőltetjük a saját ágyban alvást, ha nagyon fáradtak vagyunk és láthatóan ő sem piheni ki magát, viszont velünk jól alszik, inkább aludjunk együtt vele.
Ha az éjszakai ébrenlét hangos felsírással, félálomban történő hisztivel jár, a kisgyerek felül az ágyban, kiabál, beszél, félig nyitott vagy behunyt szemmel, nem reagál semmire, majd 20-30-40 perc múlva visszaalszik, az az ún. pavor nocturnus jelensége. Ez a jelenség egyfajta kisgyermekkori „alvajárás”, ami 8 éves korig bármikor előfordulhat. A kiváltó oka ismeretlen, de az biztos, hogy szinte mindig akkor lép fel, amikor a kisgyerek nappal túlságosan elfáradt (pl. bölcsi/ovikezdéskor az első hetekben túl fárasztó az idegrendszere számára a sok kisgyerek alapzaja, a sok új élmény).
Baba alvás: Tippek újszülötteknek
Hetty Van De Rut Ph.D. - Frans Plooij. PhD - A nyűgös baba című könyve bemutatja azt a 10 fejlődési ugrást, amely a gyermek első 20 hónapjában történik, az alvási változásokra is kitérve. A La Leche League kiadásában is olvashatunk egy angol nyelvű könyvet, Sweet Sleep címmel, mely az alvás változásokat írja le időszakonkénti bontással.