Amikor egy kisgyerek először ejt ki csúnya szót a száján, felnőttként hirtelen azt sem tudjuk, hogyan reagáljunk. Egy 3-4 éves gyerek (a káromkodás megjelenésének átlagos életkora) játékába szőtt szaftos kifejezés igen komikus hatással bír, amelyet meglepettségünk következtében rendszerint félig elfojtott nevetéssel reagálunk le. A kissé kontrollálatlan - és nem túlzottan nevelő hatású - megnyilvánulásunkat ezután persze igyekszünk minél hamarabb helyre rakni, s az összeráncolt homlokú, tekintélyt parancsoló attitűdünket elővenni. Egy dackorszak kellős közepén lévő gyerek számára azonban a szigor és a tiltás (akárcsak az elismerő nevetés) csak olaj a tűzre, amellyel szemben a szülő szinte tehetetlen. Valami más megoldásra van szükség.
Miért vonzó a káromkodás a gyerekek számára?
A káromkodás általában 4 éves kor körül válik vonzóvá a kicsik számára. A káromkodásnak - ahogy azt már egy korábbi cikkünkben is megemlítettük - vannak pozitív hatásai. A gyerekeink esetében a legkiemelendőbb ezek közül az önkifejezés, az erő és hatalom átélése, valamint a feszültség levezetése. A csúnya beszéd érzelmeket közvetít, amelyek néha erősebbek annál, mint ami elfogadhatónak minősül a társadalmi norma szerint, éppen ezért burkolódzik egy intenzív verbális kifejezésbe. A gyerekek fokozatosan sajátítják el belső frusztrációjuk különböző kifejezési módjait. A negatív érzések megfelelően kontrollált kifejezéséhez, vagyis a kellő önszabályozáshoz idő kell és gyakorlási lehetőség.
A kisgyerekek még rendszerint harapással fejezik ki és egyben oldják is belső feszültségeiket egészen addig, amíg kellő gyakorlatot nem szereznek végtagjaik mozdulatainak pontos irányításában, s ezzel átveszi a főszerepet az ütés, a karmolás vagy a rúgás. A verbális agresszió ugyanennek felel meg, ami a hirtelen szókincsbővülés és a szavak egyre tudatosabb használatának eredménye. Megjelenése tehát természetes. Felerősödése és túlzott alkalmazása azonban függ a környezettől, és a szülők erre a viselkedésre adott reakciójától. A dackorszak a felnőttektől való függetlenedés kezdete, az önállósodás és a saját hatalom határainak felderítése, ami (a fejlődés érdekében is) megkívánja a szülők irányításával és tiltásával való szembeszegülést.
A káromkodás mint a család tükre
Sok szülőnél kapcsol be a szégyenérzet, amikor a gyermeke káromkodni kezd, pedig nem kellene. Bojti Andrea gyermekpszichológus szerint "Ha nem káromkodunk otthon állandóan, a gyerekünk se fog." Ennek ellenére felmerül a kérdés, hogy lehet, hogy akár egészen kis óvodás korban is hallani káromkodó gyerekeket.
Amikor a gyerekek elkezdenek beszélni és közösségbe kerülnek, akkor van egy időszak, amikor elkezdik felszedni magukra a csúnyább szavakat. A reakció tetszik nekik, hogy hirtelen mindenki rájuk figyel. Ezt hívják funkciógyakorlásnak. A gyerek látja, hogy mit vált ki a felnőttekből, és ez általában tetszik neki, úgyhogy máskor is megismétli. Ezért szokta azt javasolni a gyerekpszichológus, hogy szimplán ne foglalkozzanak vele, mert ha nem csinálnak belőle ügyet, akkor idővel ki is kopik a gyerek nyelvéből.
Mit tehetnek a szülők a káromkodás ellen?
Napjainkban a káromkodás bizonyos mértékig átszőtte az emberek hétköznapjait, így elkerülhetetlen, hogy a gyerekek is találkozzanak vele akár otthon, akár intézményes vagy más szociális körülmények között. A szitokszavak alkalmazása ugyanakkor alapvetően szociális tabunak számít, így szülőként felelősséggel tartozunk azért, hogy az ilyen irányú szókincsbővülésüket, de még inkább azok használatának körülményeit, megpróbáljuk kordában tartani. Ezt elérni pedig leginkább játékkal tudjuk!
A szakemberek egyértelmű álláspontja, hogy nincs szükség ebben az esetben semmiféle büntetésre. Arra viszont szükség van, hogy szembesítsük vele, hogy ezt nem szabad mondani. Minél inkább tiltjuk, annál inkább fogják mondogatni.
3 játék, ami segít csökkenteni a káromkodást
A gyerekek játékon keresztül tanulnak a leghatékonyabban. Így képesek megismerni és megérteni a világ működését, kifejezni és megélni a saját érzéseiket, feldolgozni az őket érő ingereket, tapasztalatokat, s általuk begyakorolni a társadalmi és kulturális szokásokat. Talán ellentmondásosan hangzik, de a káromkodás is azzal csökkenthető (illetőleg szüntethető meg bizonyos mértékig), ha valamilyen játékos formában teret engedünk neki. Ha a gyerekeink otthon, a mi biztonságos környezetünkben élhetik ki ezen vágyaikat, fejezhetik ki belső feszültségeiket, tapasztalhatják meg annak érzését, és ismerkedhetnek meg ítéletmentesen a külvilág várható reakciójával, akkor sokkal kisebb késztetést fognak érezni arra, hogy nagy közönség előtt is így tegyenek. Tiltás helyett, inkább játssz!
Hogyan segítsük az SNI gyermeket? – Útmutató szülőknek
- Ismételd meg helytelenül! Amikor egy csúnya vagy trágár kifejezéssel él a gyereked, próbáld meg egy-két betűt kicserélve megismételni azt. Esetleg kérdezz rá vissza ekképpen: „Mi az a lüke vöcsök? Kinek van vasfeje? Milyen kaktusz? Mit kérsz rizsával?” Ezek a szófordulatok általában meglepetésként érik a gyerekeket, és rendszerint igen szórakoztatónak tartják, így könnyen meg is feledkeznek a káromkodásról. Egy jó kacagással, a hallott szó ismételgetésével, vagy egy új szó kitalálásával folytatják a mókát, feloldva ezzel saját belső feszültségeiket is.
- Tartsatok Káromkodó Perceket! Előfordulhat, hogy több energiát és negatív feszültséget kell kiereszteni a gyereknek ahhoz, hogy kellőképpen oldódni tudjon, és szót is fogadjon aztán. Ilyenkor lehet jó választás ez a játék. Állítsatok be közösen egy időzítőt (1-2 percre), és ez alatt az idő alatt jó hangosan eresszétek ki, ami bennetek van. Hadd cifrázza a gyerek, ahogy csak tudja! Érezze, hogy itt biztonságban van! Ha pedig véget ér, mindenki könnyedebben mehet újra a dolgára.
- Legyél a célpont! A gyerekünk verbális agressziója néha kifejezetten nekünk szól. Talán több korlátozás érte, mint amennyi érzelmi elismerés, így a belső egyensúlya felborult, amit erőfitogtatással akar kompenzálni. Ha a lehetőségeid engedik, szállj be a játékba, és válj célponttá! Tégy úgy, mintha a káromkodás golyóként csapott volna a mellkasodba, és szenvedj kicsit! Vagy játszd el, hogy megeszed a szitokszót, majd alig győzöd kiköpdösni, mert olyan rossz az íze! Bármit kitalálhatsz, a lényeg, hogy te legyél éppen az ügyetlen, a gyenge és a kicsi. A megfordult hatalmi helyzet segíti visszaállítani a belső egyensúlyt, létrehozza a kapcsolódást, és elengedi a káromkodás szükségességét.
Egy másik hatékony módszer, ha a plüssállatokra fogjuk a csúnya szavakat. Ráfoghatjuk, mutogathatunk, megdorgálhatjuk érte, a kicsik ezeken is rendkívül jól tudnak szórakozni. Ekképpen segíthetjük, hogy a gyerekünk külső személyként tudja átélni a helyzetet, láthassa a negatív reakciót, és mégse érezze közben fenyegetve magát, ami csak fokozná a belső feszültségét. Sokszor jobb ez a megoldás, mint a szembesítés, mert kevésbé ijesztő a gyerek számára. Ha pedig nincs veszélyben, könnyebben figyel oda a történésekre, hatékonyabban szabadítja fel a nem kívánatos érzéseit, tanul a tapasztalataiból, valamint visszatalál önmagához és hozzánk. Megtanulja, hogy a mi biztonságos környezetünkben mindig kifejezheti önmagát. Ha pedig ezt tudja, más körülmények között is kevésbé érzi majd a késztetést, hogy elveszítse a saját viselkedése felett a kontrollt, s ezzel ellenszenvet váltson ki. A káromkodás kikopik, de csakis akkor, ha előbb játszhat vele ő is egy kicsit.
Különbség káromkodás és káromkodás között
Bojti Andrea szerint a gond akkor van, amikor a káromkodás sértegetéssel vegyül. Általában az szokott egy otthonról hozott minta lenni, mert ha a gyerek a négy fal között nem hallja (például) apát és anyát egymással csúnyán beszélni, akkor valószínűleg ő sem fog káromkodva vitatkozni a barátaival a suliban. A gyerekpszichológus szerint a tiniknél a trágár szavak használata a valahová tartozás érzését erősítik. „Ha a 13 éves fiunk videochaten úgy köszön be a haverjának, hogy minden második szava valami trágár kifejezés, az nem sértegetés, az szimplán vagánykodás, menőzés. A csúnya szavak nekik az összetartozás élményét tudják hozni.” Ez persze nekünk, felnőtteknek furcsa lehet, de ha merünk őszintén tükörbe nézni, és visszaemlékezni, lehet, hogy még arra is fogunk emlékezni, amikor ugyanennyi idősen ugyanezt csináltuk.
A káromkodások, tetszik vagy nem, a nyelvünk részét képezik. A többi szóhoz hasonlóan ezek is érzéseink, gondolataink és szándékaink kifejező eszközei, így ebben az értelemben a gyerekek káromkodására a fejlődési, tanulási folyamat része. Ami biztos, hogy képtelenség elkerülni a rossz hatásokat. Így tehát a szülők feladata nem az, hogy megakadályozzák, hogy a rossz behatások utat nyerjenek, hanem az, hogy segítsenek megérteni a gyermekeiknek, mit mondanak, és hogyan fogadja azt a környezetük. Az egyik legrosszabb, amit tehetünk, ha figyelmen kívül hagyjuk a csúnya szavakat. Amikor a felnőttek reagálnak, átveszik az irányítást a gyerek viselkedése és a helyzet felett.
Későbbi hatások
De a nagy kérdés, hogy ha hagyjuk, hogy így beszéljenek, akkor már mindig így is maradnak? A káromkodó gyerekből káromkodó felnőtt is lesz?
„Ha csak magamból, vagy akár a környezetemből indulok ki, akkor megnyugtató a helyzet, ugyanis én azt látom és tapasztalom, hogy az emberek megtanulnak disztingválni, és tudni fogják, mik azok a helyzetek, amikor nem fér bele a káromkodás, és melyek azok, amikor akár bele is fér. Az ember tudja, hogy egy vizsgálat közben a nőgyógyászának nem áll neki káromkodni, de a barátnőnkkel kávézás közben kicsúszik egy-két b-meg. A gyerekeinkkel se lesz másképp, meg fognak tanulni különbséget tenni és még könnyebb lesz a dolguk, ha segítünk nekik ebben.”
A csúnya beszéd okai gyerekeknél és megoldások
Hiányos, amikor felszínesen az agresszivitásra vezetik vissza, hogy csúnyán beszél a gyerek. Takács Péter gyermek életmód-tanácsadó szerint ezek a gyermekek azért beszélnek csúnyán, káromkodnak, mert erőtlennek érzik magukat, és azáltal hogy kirohannak valaki ellen, hogy kontrollálhatják a helyzetet. A másik ok, hogy nincs meg bennük az a problémamegoldó készség, mely segítségével helyesen tudnák kezelni a frusztrációt, csalódást, konfliktusokat.
Amennyiben a gyermek nem sajátítja el a különböző problémamegoldó készségeket, melyek elengedhetetlenek a szocializációhoz, annak több oka lehet. Az ok kereshető a személyes temperamentumban, a diagnosztizált vagy nem diagnosztizált tanulási nehézségekben, illetve a családon belül zajló problémákban. Ezek a gyermekek érzelmi kimerültséget mutatnak, mikor azzal kell szembesülniük, hogy nem képesek megoldani az együttéléskor felmerülő problémákat.
A szülők szerepe a problémamegoldásban
Ha például a gyermeknek egy áruházban mondunk neki nemet valamire, akkor sokszor kezdődik a hiszti. Más szóval a gyermek jelt ad a szülőnek: „Ha továbbra is nemet mondasz és nem engedsz, akkor hisztizni fogok!” Ha a szülő enged, a gyermek eléri a célját, azért a szülő megtanítja a gyermekét, hogy átvegye az irányítást a szülő fölött. A szülő pedig így megtanulja elfogadni az egyre helytelenebb viselkedési formákat a gyermekétől. Ezek a hisztik egy idő után általában eltűnnek, s helyére bekerül a verbális agresszió, káromkodás, fenyegetés, megfélemlítés. Ahogy a gyermek idősödik és bekerül az óvodába, a hiszti nem elfogadható viselkedési forma. Viszont a homokozóban, ha elbánik egy másik gyermekkel és sikerül elijeszteni, akkor övé a pálya! Igaz, hogy a másik gyermekek elkerülik, és nem játszanak vele, de a viselkedési forma ismét megerősítést nyer.
A gyerekeknek szüksége van szabályokra, mert ezek között biztonságban érzi magát. Természetesen adódnak olyan helyzetek, amikor a kereteket a gyerek ki akarja tágítani, s azt már a szülőknek közösen kell eldönteni, hogy mi az ami megengedett, és mi nem. Ingerültség nélkül, de a szülőnek jeleznie kell, hogy mi nem fér bele a család értékrendjébe. A családban uralkodó szabályoknak ismerteknek kell lenniük a gyerekek számára és úgy kell velük megismertetni, hogy létrejöjjön olyan saját nézőpontjuk, ami miatt reális lesz az a szabály. Érd el azt, hogy ne legyen „negatív reakció” a részedről. Használj az idegességen és ingerültségen kívüli, jobb érzelmeket. Nyilván nem nagy öröm az ilyen helyzet, ezért nem fogsz lelkesedni. Egykedvűséggel például vagy unalommal reagálhatsz, ennél alacsonyabb érzelmeket ne használj, magasabbat viszont használhatsz. Egy probléma kinevetése más esetekben is segíthet.
| Probléma | Megoldás |
|---|---|
| Gyermek káromkodik | Játékos módszerek (pl. ismételd meg helytelenül, Káromkodó Percek, plüssállatokra fogni) |
| Agresszív káromkodás, sértegetés | A szülők mutassanak jó példát, ne sértegessék egymást |
| Hiányzó problémamegoldó készség | Tanítsuk meg a gyerekeknek a frusztráció és konfliktusok kezelését |
| Figyelemfelkeltő káromkodás | Ne reagáljunk negatívan, hanem közömbösséggel vagy csodálkozással |
| Csúnya beszéd más gyerekektől | Beszéljünk a gyermekkel a közösségi normákról és a szavak hatásáról |