A csecsemőhalálozás és a bölcsőhalál: Okok, kockázatok és megelőzési stratégiák

A csecsemőhalálozás, különösen az egyéves kor alatti elhalálozás, egy adott ország egészségügyi ellátórendszerének fejlettségét, a várandósgondozás, a szülészeti tevékenység és az újszülöttellátás színvonalát tükrözi, és érzékeny mutatója egy adott terület társadalmi-gazdasági fejlettségének is. Magyarországon évtizedek óta tendenciózusan csökken a gyermekhalandóság mértéke, bár az utóbbi pár évben mintha megtört volna a trend.

A csecsemőhalálozás főbb okai

A 0-1 éves csecsemők halálozásának három fő oka van, mindhárom körülbelül 28-29 százalékban befolyásolja az összes okot:

• Veleszületett fejlődési rendellenességek
• Balesetek
• Bölcsőhalál (SIDS)

A lezárások hatása a csecsemőhalálozásra

A lezárások egyik hatásaként előtérbe került az oltások és a bölcsőhalál közötti kapcsolat. A lezárások idején az oltások száma jelentősen csökkent, mivel a családok otthon maradtak, a szülők nem vitték oltatni a csecsemőket. Látható, hogy a kanyaróoltások száma kb. 300 000 dózissal esett vissza, a nem-influenza elleni oltásoké pedig kb. 2,5 millióval. Március első felétől, a zárlat kezdetétől fogva csökkenés tapasztalható a 18 éven aluli gyermekeknél bekövetkező halálok számában. A korábbi években előforduló átlagosan heti 650 halálesetről kb. 450-re csökkent a heti halálozási szám június elejéig. Ez egy 30 százalékos csökkenés, abszolút rendhagyó a megelőző évek 650-700 halálesetéhez képest. Ezen belül 168-cal kevesebb halál történt a 0-1 éves korcsoportban. A veleszületett rendellenességek nem okozhatnak ilyen gyors csökkenést, mivel azok már hónapokkal a halál előtt, a terhesség alatt bekövetkeznek. Az egyetlen ok, amely ilyen rövid idő alatt gyökeres változást idézhetett elő, a bölcsőhalálok számának radikális lecsökkenése, ami a 0-1 éves korosztályban 26 százalékkal csökkentette a halálozást (ami egyébként az összes halálok 28,5 százalékát teszi ki).

Bölcsőhalál (SIDS)

A bölcsőhalálnak (SIDS vagy sudden infant death syndrome) nevezik az egy éves kor alatti csecsemők hirtelen, ismeretlen okból bekövetkező halálát. Általában 2-4 hónapos csecsemőknél fordul elő, és legtöbbször alvás közben éri a kisbabákat. A hirtelen csecsemőhalál szindróma (SIDS) olyan esemény, amikor egy látszólag egészséges csecsemő első születésnapja előtti halála alapos vizsgálat után is megmagyarázhatatlan marad. Az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia (American Academy of Pediatrics; AAP) 2022-ben aktualizált ajánlásokat fogalmazott meg a SIDS-rizikó csökkentése érdekében.

Kockázati tényezők és megelőzés

A SIDS-re hajlamos csecsemő, a szervezet homeosztázisának szabályozásának kialakulása szempontjából kritikus fejlődési szakasz és egy „exogén stresszor”, vagyis külső hatás együttesen vezethet a bölcsőhalálhoz. A kockázati faktorokból nem mindegyik megelőzhető, de a baba számára biztonságos alvó környezet kialakítása, az anyai dohányzás és a túlmelegítés elkerülése igen fontos.

Alvókörnyezet

• Az egyévesnél fiatalabb gyermeket minden esetben hanyatt fekvő pozícióban kell a vízszintes fekvőfelületű ágyba helyezni, mert ez a pozíció járul hozzá a legnagyobb mértékben a SRID megelőzéséhez. Az oldalt fekvő pozíció nem biztonságos, nem javasolt.
• Az alvás kemény, sima, vízszintes felületen történjen! Kifejezetten újszülöttek, csecsemők számára tervezett és gyártott matracok használata javasolt, és sem a matracok alá, sem azok fölé nem javasolt puha kiegészítőket helyezni!
• A párnákon, paplanokon, vízágyon való alvás kerülendő, csakúgy, mint a memóriahabos termékek alátétként való használata. Takaró helyett a hálózsák jó megoldás lehet, párna nem kell egyáltalán egy éves kor alatt, legjobb összesen egy gumis szélű feszes lepedő (alá esetleg gumis szélű feszes matracvédő) és egy keményebb, nem süppedős matrac a baba alá.
• A szoba megosztása javasolt, az ágyé nem! A csecsemők aludjanak a szülő(k) szobájában, a szülő(k) ágyához közel, de ne a szülő(k) ágyában; legalább 6 hónapos korukig!
• A kanapék és fotelok különösen veszélyes helyek a csecsemők alvásához, és ilyen célra sosem szabad azokat használni.

Életmódbeli tényezők

• Kerülendő a dohányfüst- és a nikotin-expozíció, mind a terhesség alatt, mind a szülést követően, beleértve az elektromos cigarettákat is.
• Mellőzendő az alkohol, marihuána, opioid és egyéb tiltott szerek használata, mind a várandósság alatt, mind a gyermek megszületését követően.
• Kerülendő a túlmelegítés/túlmelegedés, és nem szabad befedni a gyermek fejét! Sose adjunk a gyermekre eggyel több rétegnél többet annál a ruházatnál, amit a felnőttek is viselnek az adott hőmérsékletű környezetben! Ideális a 18-20°C-os hőmérséklet a szobában.

Táplálás és cumizás

• Az anyatejes táplálás támogatott, 6 hónapos korig kizárólagosan, majd legalább egyéves korig folytatva, hiszen az csökkent SIDS-rizikóval köthető össze. A szoptatott babák könnyebben felébrednek, mert az ébredési küszöbük alacsonyabb, ami csökkenti a veszélyes légzésleállás kockázatát. Körülbelül 2 hónap elteltével a szoptatás védőhatása bekapcsol és 50%-kal csökkenti a SIDS kockázatát. A több mint 4 hónapig tartó szoptatás tovább fokozza ezt a hatást.
• Pihenéskor és lefekvés előtt nyugtatócumizhat a gyermek, ha igénye van rá. Noha a hatásmechanizmus nem ismert részleteiben, a nyugtatócumizás előnyösen hat a SIDS-rizikóra. Lényeges azonban, hogy a cumi sose legyen lánccal, szalaggal vagy egyéb módon a nyakhoz, kézhez fixálva, mert az növeli a fulladás esélyét.

Génmutációk és a SIDS

Egy nemrégiben megjelent közleményben bizonyos génmutációk és a SIDS közötti kapcsolatra mutattak rá. A vázizomzat egyik transzmembrán fehérjéjének, egy feszültségfüggő nátrium-csatornának (NaV1.4) a kódolásáért felelős SCN4A-gén mutációja számos egyéb - légzéssel összefüggő - kórkép mellett a SIDS-ben is szerepet kaphat. Az SCN4A gén genetikai hibája szignifikánsan gyakoribbnak adódott a SIDS-ben elhunyt csecsemőknél, mint a kontroll-csoportba tartozóknál. Úgy tűnik, hogy az SCN4A ritka genetikai variánsa a NaV1.4 csatorna funkciójának megváltoztatása révén szerepet játszhat a SIDS létrejöttében. Valószínűsíthető, hogy a genetikai hibával rendelkező csecsemők a légzőizomzatuk gyengesége miatt fogékonyabbak és érzékenyebben reagálnak olyan exogén tényezőkre, mint a cigarettafüst vagy a nem megfelelő alvási pozíció. Mindez esetükben hipoxiához vezethet, amire a respiratorikus zavaruk miatt nem tudnak adekvát fiziológiás választ adni. A vizsgálati eredmények a jövőben genetikai tesztek bázisát is képezhetik, amiknek elsősorban olyan csecsemőknél lehet jelentősége, akiknek a testvére bölcsőhalálban halt meg.

Biokémiai magyarázat: A butiril-kolinészteráz szerepe

Az ausztráliai Sydney-i Westmead Gyermekkórház kutatói egy tanulmányt tettek közzé a Lancetben, amely feltárja a bölcsőhalál egyik okát. A tanulmány szerint a bölcsőhalált a butiril-kolinészteráz (BChE) nevű, az agy izgalmi állapotát szabályozó enzim inaktivitása okozza. Az enzim aktivitása a szülés után 2-3 nappal vett vérmintákban jelentősen alacsonyabb volt azoknál a csecsemőknél, akik SIDS-ben haltak meg, mint az élő csecsemőknél és más, nem SIDS-es csecsemőhaláloknál. Ez az enzim az acetilkolin ingerületátvivő szintjére hatva fontos szerepet játszik az agy izgalmi állapotának szabályozásában, és azt is megmagyarázza, hogy a SIDS miért fordul elő általában alvás közben. Míg ugyanis éber állapotban a kolinerg ingerületátviteli rendszer aktív, alvás közben ez az aktivitás alábbhagy, csakúgy, mint az acetilkolin és az erre ható butiril-kolinészteráz működése.

Légzésfigyelő és újraélesztés

Magyarországon igen elterjedt gyakorlat a légzésfigyelő (apnoe alarm) használata a bölcsőhalál megelőzése céljából. A légzésfigyelő alkalmas arra, hogy a légzőmozgás hirtelen megszűnése után 15 másodperc múlva jelezzen, és így megakadályozza az ebből származó életet fenyegető esemény kialakulását. Fontos azonban megérteni a különbséget a bölcsőhalál (SIDS), a légzéskimaradás (apnoe) és az életet fenyegető esemény (ALTE) között. A bölcsőhalál általában nem a fent leírt mechanizmussal kezdődik, és máshogyan zajlik le. A kiváltó ok nagyrészt a csecsemő arca elé torlódó szövet vagy más tárgy. A kis térben az arc előtt feldúsul a szén-dioxid, az oxigén szintje pedig lecsökken. A légzőközpont éretlensége miatt a kicsik erre néha a felnőttekkel ellentétben nem nagyobb és erősebb légvétellel reagálnak, hanem egyre „kisebb” levegőket vesznek. A folyamat vége az úgynevezett „gaspolás”, amikor van még mellkasmozgás, de ezzel érdemi légcsere már nem történik. Sajnos ezt a légzésfigyelő még mindig légzőmozgásnak érzékeli, és nem riaszt. Mire a légzés teljesen leáll, az agy már régen oxigénhiányos állapotban van. Ezért a légzésfigyelő hasznos, de önmagában nem végez életmentést.

A második legfontosabb dolog, amit egy szülő vagy szülőpár megtehet, hogy elmegy egy csecsemő/gyermek újraélesztési tanfolyamra. Nagyban csökkenti a szorongást, ha a szülő tudja, hogy veszélyhelyzetben mit kell tenni, mivel a mentő kiérkezéséig több idő telik el, mint amennyit az agy oxigén nélkül képes elviselni.

tags: #metaanalizis #csecsemo #halal