Mesterséges termékenyítésről (MT) akkor beszélünk, ha a hím állat spermáját valamilyen okból mi juttatjuk a nőstény állatba. Ez az eljárás a kutyatenyésztésben még meglehetősen ritka, többnyire inkább csak kísérleti, tudományos jellege és jelentősége van. Számtalan okból kifolyólag szükség lehet a mesterséges termékenyítésre.
Miért alkalmazunk mesterséges megtermékenyítést?
Az MT alkalmazására számos ok vezethet:
- valamelyik állatnál valamilyen, a termékenyítést kizáró morfológiai hiba áll fenn.
- A szuka valamilyen, párzással átvihető kórokozóval fertőzött, vagy mentessége nem bizonyított.
- Az egyed túl agresszív, sérült, a kannak tasakhurutja van, stb.
- Egyes fajtáknál a MT gyakran alkalmazott, rutin eljárás, a pároztatások többsége így történik. Ilyenek a pl. a bulldogok, ahol a kanok (főleg az angol bulldog) többnyire rendkívül ügyetlenek, ami elsősorban anatómiai felépítésükből adódik.
- Egyetlen spermalevétellel több szukát is meg szeretnénk termékenyíteni.
- Fagyasztott sperma behelyezésénél viszont csak közvetlenül a méhbe termékenyíthetünk.
A dolog hátránya, hogy a kan hozzászokik a procedúrához, így nem jelzi a szuka ciklusstádiumát, hiszen a számára fontos dolgokat úgy is a gazdája "csinálja".
Sperma típusok és eljárások
Mesterséges termékenyítéshez friss vagy hűtött (fagyasztott) spermát használunk, mely utóbbival történő termékenyítésnek nem feltétele a kan jelenléte. A sperma felhasználása vagy frissen, vagy megfelelő konzerválás útján lehetséges.
Friss sperma
Frissen 5-7 órán belül kell felhasználni, különben az ondósejtek károsodnak. Friss spermával történő termékenyítéskor a kan kutyától származó friss spermát egy speciális katéterrel a méhszájba juttatjuk. A kutyatenyésztők leggyakrabban a szarvasmarha inszemináló katétert, a legegyszerűbb megoldást választják. Ilyenkor a katétert, ami egy egyszerű műanyag cső, feltolják a hüvelybe, minél mélyebbre, és fecskendőből bejuttatják a frissen levett spermát. Ezután a szukát 5-15 percig fejjel lefelé tartják, hogy a sperma befolyjon a méhbe.
A rendelőben is gyakran csinálunk MT-t, főleg mastiffon, bordóin, német juhászon, rottweileren és persze bulldogokon. Szórványosan bármilyen fajta előfordulhat. Mi a frissen gyűjtött spermával való MT-t felfújható mandzsettás gumikatéterrel végezzük. Ennek előnye a sima műanyag csővel szemben, hogy szinte egy csepp sperma sem folyik vissza, mert a felfújt mandzsetta lezárja kívülről a hüvelyt, nyomást hoz létre, ami bepréseli a spermát a méhbe. Mivel a frissen gyűjtött sperma rendszerint nagyobb mennyiségű (>5ml), kitölti a katéter lumenét, a gumicső falán megmaradó anyagveszteség nem számottevő, így elegendő mennyiség jut el a méhbe. Itt is ajánlatos a szukát fejjel lefelé tartani legalább 1-2 percig.
Hűtött sperma
A nem tartósított sperma hűtőszekrényben 3-4 napig tárolható. A hűtéssel (+5C) CLONE rendszer szerint konzervált spermiumok felmelegítés után még napokig termékenyítő képesek, így a beültetést 36-48 órával az ovuláció után kell végezni. Amennyiben kétszeri rakást tervezünk, akkor az elsőt 24-36 órával a másodikat egy nappal később javasolt végezni. Nem kell a két termékenyítés között egy napot kihagyni - mint ahogy azt tennénk természetes fedezés esetén-, mivel az optimális időt meghatároztuk, a sperma pedig rendelkezésre áll. Akkor sem követünk el hibát, ha pl. 36 és 60 óra múlva termékenyítünk az ovuláció után, vagy háromszor 24, 48, 72 órával az ovuláció után.
Fagyasztott sperma
Korszerű tartósítási forma a mélyhűtés. Az így kezelt sperma konténerekben évekig tárolható és megőrzi életképességét. Fagyasztott sperma behelyezésénél viszont csak közvetlenül a méhbe termékenyíthetünk, mert itt a beültetendő sperma mennyisége kicsi (2-3ml), vitalitása, vándorló és túlélőképessége gyenge, így ezt nagyon fontos minél nagyobb mennyiségben közvetlenül a végleges helyére juttatni. Fagyasztott spermával az ovuláció után 60-72 órával termékenyítünk, amikor a petesejtek a legfogékonyabban a spermiumok befogadására. Mivel a hím ivarsejteket közvetlenül a méh üregébe juttatjuk, azonnal képesek a petesejtbe bejutni.
A mesterséges megtermékenyítés folyamata és technikái
A művi beondózás voltaképpen azt jelenti, hogy a termékenyítéshez szükséges ondósejteket nemi aktus nélkül juttatják az ivarzó nősténybe. Ezt általában álló állaton, hüvelytükör és műanyag katéter segítségével végzik. A megtermékenyítés sokféle módon elvégezhető.
Az ondónyerés
Az ondónyerés vagy manuális masszázs (maszturbáció), vagy mesterséges hüvely alkalmazásával történik. Az ondót részletes laboratóriumi vizsgálattal minősítik, s olyan oldatokkal hígítják, amelyek alkalmasak a hímivarsejtek hosszú ideig történő életben tartására, a termékenyítőképesség megőrzésére.
Az ondóvétel során legalább három ember végzi a folyamatot. A kant izgalomba hozzuk egy tüzelő szuka segítségével. Fontos, hogy a kan vizeletét még a spermagyűjtés előtt ürítse ki, és az ondóvétel napján 12-24 órával az ondóvétel előtt a kan már ne egyen és ne is igyon, mert ez erősen csökkentheti a fogamzás valószínűségét. A legjobb, ha a kutyákat hagyjuk játszani, udvarolni őket. Ezután az egyik segítő megfogja a szukát, a másik a kant, így a harmadik személy a spermagyűjtésre tud összpontosítani. Ezután guggoljunk a kan háta mögé és izgassuk a péniszt közvetlenül a herezacskó előtt. Amikor a pénisz tövénél megduzzad, és kialakul az úgynevezett csomó, gondoskodjunk róla, hogy az a spermagyűjtő zacskó belsejében legyen. A csomó az egyik kezünkkel a helyén tartva, a másik kezünkkel pedig izgassuk tovább a péniszt. A csomó 5-15 percig is eltarthat, a kantól függően. Fontos, hogy ne hagyjuk abba a pénisz izgatását, amíg megfelelő mennyiségű és minőségű spermát nem nyerünk. Ha a csomó elmúlt, eltávolíthatjuk róla a zacskót.
Sperma bejuttatása
A termékenyítés során egy fecskendő csatlakozik egy steril csőhöz. A cső másik végét dugjuk a spermát tartalmazó zacskóba. Döntse meg a zacskót, hogy a sperma az egyik sarkában gyűlhessen össze. Szívja fel a fecskendőbe a zacskó teljes tartalmát. Ha a kelleténél többet szív fel, nem baj. Ha kész, távolítsa el a fecskendőt, de a cső maradjon a zacskóban. Ezután csatlakoztassunk egy új steril fecskendőt a csőhöz. Szívjuk be a csőből a levegőt, amíg a dugattyú tetején buborék nem jelenik meg. Ezt követően szívjuk fel a fecskendő teljes térfogatát levegővel.
A szukát fogja meg egy segítő. A tulajdonképpeni inszeminálást a harmadik személy hajtja végre. Dugjuk a mutató- vagy középső ujjunkat a szuka hüvelyébe. Szűz szukák esetén, hogy ehhez valamilyen síkosítót is használnunk kell. A legjobb, ha tenyerünket a szukának támasztva alulról dugjuk be az ujjunkat. Ezután vezesse be a csövet is a hüvelybe. Helyezze a fecskendő csövét az ujjunk hegyéhez. A műanyagcső általában könnyen becsúszik a méhbe is, de nem mindig. Előfordulhat, hogy többször is próbálkoznunk kell, mielőtt sikerülne. Ha a cső a helyén van, nyomja be a spermát, és közben ide-oda mozgassa az ujját. Az ujjunk helyettesíti ugyanis a pénisz szerepét. Legalább tíz percig mind a cső, mind pedig az ujjunk maradjon benne! Az ujjunkat csak ezután vegyük ki. A hüvely ekkor összehúzódik és ráfeszül az ujjunkra. A szuka végbél körüli területének simogatása is segít kiváltani az ilyen összehúzódásokat. Ezek az összehúzódások elősegíthetik a sperma jobb méhbe jutását. Húsz perc elteltével vegyük ki a csövet és az ujjunkat is. A mesterséges megtermékenyítést a szuka fertilis periódusa alatt kétnaponta megismételhetjük, ezzel növelve annak esélyét, hogy a fedeztetés valószínűleg sikeres volt.
A mesterséges termékenyítés módjai
- Hüvelybe történő bejuttatás: egyszerű mesterséges termékenyítési mód, amikor egy katéteren keresztül jutatjuk a termékenyítő anyagot a hüvelybe, a méh nyakcsatorna külső nyílása elé.
- Sebészi úton: a fagyasztásból felolvasztott termékenyítő anyagot közvetlenül a méh testébe jutatjuk. A szukát más sebészeti beavatkozásokhoz hasonlóan narkotizálunk (kíméletes altatószerek, teljes fájdalommentesség, folyamatos monitorozás), és egy apró hasfali seben keresztül jutunk el a méhhez, amelybe a spermiumokat fecskendezzük.
Az optimális termékenyítési idő meghatározása
Minden MT-nél, de főleg a fagyasztott spermásnál alapvetően fontos a szuka ivarzásvizsgálata, az optimális termékenyítési idő meghatározása, mivel a megfigyelhető tipikus viselkedésformák itt nagyrészt kiesnek mind a kan, mind a szuka részéről, így az ezekből származó információt csak egy alapos vizsgálat pótolhatja. A termékenyítés optimális idejének meghatározásához ciklusdiagnosztikai módszereket használunk. Ennek segítségével megadható az időpont, amikor a szuka termékenyítésre alkalmas.
Progeszteronszint meghatározása
Több vizsgálati mód használatos a tüzelő szukák optimális fedezési idejének kijelölésére, viszont a leghatékonyabb módszer a vér progeszteron szintjének a meghatározása. Fontos a progeszteronszint pontos meghatározása, mert így egy-két vérvizsgálattal megállapítható az ovuláció (tüszőrepedés) ideje, és ebből kalkulálható az optimális termékenyítési idő. Téves az a felfogás, hogy a kutya 8, 12, 18 vagy 25 ng/ml progeszteron érték mellett termékenyíthető, ugyanis néhány szukánál 6 ng/ml-es másoknál 50ng/ml-es érték mellett optimális a fedezés.
Hüvely ellenállás mérése
Állatkórházunkban 1998 óta használjuk a hüvely ellenállás mérését az optimális termékenyítési idő meghatározására. Az elmúlt évek tapasztalata alapján a vizsgálati módszer alkalmas a tüzelő szukák felderítésére, az ivarzás nyomon-követésére, a költségesebb progeszteron vizsgálatok idejének kiválasztására, de hűtött vagy fagyasztott spermával való termékenyítéshez nem elegendő módszer.
Hüvelykenet vizsgálat
A hüvelykenet vizsgálat régóta használt módszer a tüzelő szukában lezajló folyamatok feltérképezésére, de önmagában kevés a sikeres tenyésztéshez. A hüvelykenet készítése mégis javasolt minden esetben, mert számtalan egyéb információhoz juthatunk, pl. a hüvelygyulladás ténye vagy a fertőzöttség.
Élettani háttér és a vemhesség
Az ovuláció és megtermékenyülés
A petefészken fejlődő tüszők ivarzáskor fölrepednek és kiszabadul belőlük a petesejt, ez a peteleválás (ovuláció). A levált petesejtek vagy oocyták a petevezetőbe sodródva 24-72 óra alatt további érési folyamaton mennek keresztül, amíg elérik a megtermékenyüléshez (fertilizáció) szükséges állapotukat. Életképességük átlagosan 2-4 nap. A megtermékenyülés, valamint az első osztódások a petevezetőben mennek végbe, majd az embriók 32- ill. 64-sejtes szedercsíra (morula) stádiumban jutnak le a méhbe. A méh üregében az embriók tovább osztódva még néhány napig szabadon vándorolnak, mielőtt megtapadnak a méhfalon (beágyazódás). Ezután megkezdődik a magzatburkok és a placenta kialakulása, fejlődése. A magzati élet végén, az 50-55. nap körül indul meg a tüdő érése, ami azonban csak a születés után, a légzés megindulásával fejeződik be.
Hormonális változások
A petefészken fölrepedt tüszők helyén sárgatestek fejlődnek, amelyek a vemhesség fenntartásában fontos szerepet játszó sárgatesthormont vagy progeszteront (P4) termelnek. A P4 két ivarzás közti alapértéke 0.5-1 ng/ml, amely az ovuláció után rohamosan növekszik és 10-15 nappal később akár az 50-90 ng/ml csúcsértéket is elérheti. A sárgatest elégtelensége a 30. vemhességi nap előtt a P4 koncentráció csökkenéséhez és nem látható embriófelszívódáshoz, a 30. nap után vetéléshez vezet. A várható ellés előtt 10-15 nappal a P4 mennyisége fokozatosan kevesbedik, majd az ellést 36 - 48 órával megelőzően hirtelen 2 ng/ml-re csökken. A szaporodásban jelentős szerepet játszó másik anyag a tüszőhormon vagy ösztrogén, amelynek magas szintje az ivarzás kezdetén okozza a tüzelés külső tüneteit. A tüszőrepedést követően azonban szintje lecsökken és a vemhesség végéig alacsony marad, és csak az ellést megelőzően emelkedik ismét, ezáltal előkészítve a szülőutat az ellésre, az emlőket a tejelválasztásra. A tejelválasztás megindulásáért közvetlenül egy másik hormon, a prolaktin felelős, amelynek koncentrációja a vemhesség második harmadától kezdve fokozatosan emelkedik és az ellést megelőzően kiváltja a tejelválasztást.
A vemhesség megállapítása
Kis testű, laza hasfalú állatok vemhessége már a 20-30. nap között kitapintható. A vemhes méh elkülönítése a többi hasűri szervtől azonban az állat ellenszegülése, telt belek vagy húgyhólyag esetén meglehetősen nehéz lehet. A vemhesség 50. napja után már nemcsak a méh, hanem a magzatok vagy magzati testrészek is tapinthatók. Röntgenvizsgálattal a vemhesség csak a csontosodás megindulása után (42-45. naptól) diagnosztizálható egyértelműen, de az ultrahangkészülékek széles körű elterjedése és a magzati sugárártalom veszélye miatt kevésbé használatos.
Bár a vemhesség fenntartásáért a progeszteron hormon felelős, szintje a fogamzott és nem fogamzott (álvemhes) egyedeknél nem különbözik lényegesen, ezért nem alkalmas a vemhesség kimutatására. Ezzel szemben a placenta által termelt relaxin vemhesség-specifikus hormon, vagyis vemhes állatokban jelentősen magasabb, mint nem vemheseknél, ezért a 24-28. nap között jó eredménnyel használható a vemhesség diagnosztizálására. Kereskedelmi forgalomban már kapható relaxin meghatározásra alkalmas gyorsteszt, ami az ovuláció után 17-25 nappal már megbízható eredményt ad.
A jelentős technikai fejlődés és a csökkenő ár az utóbbi években egyre elterjedtebbé teszi a valós idejű ultrahang készülékeket a vemhességi rutin diagnosztikában. Gyakorlott vizsgáló jó minőségű készülékkel már a 21. napon diagnosztizálni tudja a vemhességet a beágyazódott petesejt körül kialakuló méhfal megvastagodás és folyadék felhalmozódás alapján, azonban a negatív vizsgálati lelet ilyen korai időszakban még nem zárja ki a vemhességet. A vemhesség 25-27. napján viszont már elkülöníthető a magzati szívverés és a 34-36. naptól a magzati mozgások is. A 38-40. napon láthatóvá válik a húgyhólyag, a gyomor, sőt a szem is. A vemhesség korára a magzat fejlettségéből és a magzatvíz mennyiségéből következtethetünk.
Gondoskodás a vemhes kutyáról
Vemhességük első két harmadában a kutyáknál semmiféle többlet energiabevitelre nincs szükség. Különösen oda kell figyelni a robosztusabb, hízásra hajlamosabb fajták táplálására, hiszen a korai vemhesség alatt fölszedett túlsúly a későbbiekben tovább halmozódik és ellési komplikációkhoz vezethet. Mindössze az utolsó harmadban lesz annyira erőteljes a kölykök növekedése, hogy az anyakutya napi egyszeri étkezéssel már nem képes elegendő táplálékot fölvenni. Ennek oka nemcsak a rohamosan fejlődő magzatok növekvő táplálóanyag-igényében, hanem a vemhes méh által összenyomott gyomor korlátozott befogadóképességében is keresendő. Tartós energiahiány esetén az anyakutya anyagcseréje kedvezőtlen irányba változik, mérgező anyagok halmozódnak fel a vérében és kómaszerű állapotba kerülhet (vemhességi toxikózis). Ezért az utolsó három héten naponta többször is adjunk enni a szukának, lehetőség szerint jól hasznosuló, magas energiatartalmú vemhességi kutyatápot. Nincs szükség tehát emelt tápanyagbevitelre a vemhesség első két harmadában, sőt kifejezetten helytelen, ha túlzott gondoskodásból a szoptató állatok részére szolgáló, kalciummal dúsított tápot, illetve magas fehérjetartalmú kölyöktápot adunk!
Az előrehaladottan vemhes szukával ne végeztessünk túlzottan kimerítő feladatokat, de rendszeresen sétáltassuk és engedjük mozogni. Az esedékes védőoltások beadásánál és féreghajtásnál gondolni kell arra, hogy a szerek a placentán átjutva bekerülnek a fejlődő magzat szervezetébe. Ezért féreghajtásra vagy bármely más kezelésre csak olyan készítmények alkalmazhatók, ahol a gyártó kifejezetten megengedi a vemhesség idején történő használatot. Korábbi ajánlásokkal ellentétben a vemhesség idején semmilyen védőoltás beadása nem javasolt, mivel a vakcinázás védő hatása elmarad a magzatelhalás és vetélés veszélye mellett. Vemhes állatoknál kizárólag elölt vírusos vakcinák alkalmazhatók, ezen termékek száma azonban igen szűk és rendszeresen oltott kutyáknál használatuk indokolatlan.
tags: #mesterseges #megtermekenyites #kutya