A mese szó hallatán rögtön a kisgyermekeknek szóló történetek jutnak eszünkbe, felidézve gyerekkorunkat, amikor szüleink az ágyunkon ülve olvasták az esti mesét. A meséknek komoly szerepük van a gyermekek személyiségfejlődésében. A mesére nevelés már magzati korban elkezdődik, amikor az anya és az apa beszél a magzathoz, énekel és ritmusos versikéket mond. Ez a korai kapcsolatteremtés alapozza meg a későbbi érzelmi kötődést és a nyelvi fejlődést.
A magzati kor és a mesélés jelentősége
A várandósság időszaka sok örömöt, de sokszor bizonytalanságot és szorongást is hoz. A hormonális változások, a testi átalakulás és az újdonságok könnyen feszültséget kelthetnek. A tudomány azonban egyre több bizonyítékot szolgáltat arra, hogy a mesélés és éneklés nemcsak a kisbabát, hanem az anyát is megnyugtatja. A magzat a 24. terhességi héttől hallja az anya hangját, a szívverést, a légzés ritmusát.
Egy 2013-as kutatásban (Moon, Lagercrantz & Kuhl) kimutatták, hogy az újszülöttek felismerik azokat a dallamokat, amelyeket még a méhen belül hallottak. Tehát magzati korban érdemes énekléssel, ütemes versikékkel, mondókákkal szórakoztatni a pocaklakót. A 3. trimesztertől kezdj el ritmusos versikéket mondani és mondókázni a magzatnak, lehetőleg ugyanazokat sokszor ismételve.
Egy finn kutatásban (Partanen és mtsai, 2013) az anyák a terhesség utolsó trimeszterében rendszeresen hallgattattak egy bizonyos dallamot a magzattal. A megszületett babák agya erősebben reagált erre a dallamra, mint azoké, akik nem hallották korábban. A mesélés hiánya nem jelenti azt, hogy a gyermek ne tudna kötődni vagy fejlődni. Ugyanakkor azok a babák, akik rendszeresen hallják a szülők hangját, korábban és erősebben reagálnak rá, és az anyák is kiegyensúlyozottabbnak érzik magukat.
A régieknek nem álltak tudományos bizonyítékok rendelkezésre a magzati hallással kapcsolatban, mégis ösztönösen tudták, hogy a születendő gyerekhez beszélni kell. A mesemondáskor megszülető nyelvi dallam, az érzelmi átélés, a „megszentelt” figyelem és idő, amit a mesélő-éneklő szülő a gyereknek ad, különleges szeretetkapcsolat. A magzati hallás széleskörű tudományos kutatása csak az 1950-es évek közepén kezdődött. Azóta bizonyított tény, hogy a magzat hamarabb szerez tapasztalatot anyanyelvéről, mint ahogy megszületik, a baba előbb kezdi megtanulni anyanyelvét, mint ahogy kimondja az első szavakat.
Már magzati korban is jelenthetnek a mondókák és mesék testi kontaktust, amikor a kisbaba sarkacskáját, vagy fejecskéjét érintjük meg az anya pocakjában. A mesélés szeretete és hagyománya mennyire örökíthető tovább egy-egy családon belül? Bűdi Boglárka 2015-ben publikált kutatása azt bizonyítja, hogy akik gyermekkorukban rendszeresen hallottak mesét a szüleiktől, azok szülői szerepükben is rendszeresen mesélnek.
A mesék ereje a gyermek fejlődésében
A mesék a lelki történések mélyére repítik a gyermekeket. A mesék a szimbólumok, az archetipikus minták világában mozognak. Másfajta szinten szólítják meg az embert, nem a tudatára, hanem a lelkére hatnak. A mesékben benne van a lélek fejlődése, a történetek végére éretté válik a főszereplő.
A mese jótékony hatásai
A mese számos területen fejti ki jótékony hatását:
- Érzelmi intelligencia: A mese az érzelmi intelligencia, a kreativitás, a képzelet, a fantázia, a problémamegoldó gondolkodás fejlesztésének egyik legfontosabb eszköze.
- Beszéd és szókincs: A mesék hallgatása során a gyerekek olyan szavakkal is találkozhatnak, amelyeket keveset használunk a mindennapokban. Emellett a beszédre, a szókincsre, a kifejezőkészségre is pozitív hatással van.
- Megnyugvás és kikapcsolódás: A mesének fontos funkciója, hogy megnyugtassa, kikapcsolja és feltöltse a gyermeket. A mondókák ismerős ütemétől és dallamától is könnyebben megnyugszik.
- Világ megértése: A mesélés célja az örömszerzés mellett az is, hogy segítségükkel a gyermek felfedezze az összefüggéseket a világban, el tudja benne helyezni önmagát és másokhoz tudjon kapcsolódni.
- Önbizalom és optimizmus: A meséknek köszönhetően a baba magabiztosabb, optimistább emberré cseperedhet és könnyebben megértheti a világ működését.
Felkészítés az életre és az életbátorság fejlesztése
Kevés olyan téma vagy probléma létezik, amelyre ne találnánk választ a mesékben. A mese szimbolikus úton készíti fel a gyermeket az élet próbatételeire. Ilyen motívum például, amikor a mesehősnek el kell hagynia a biztonságos otthont, és meg kell küzdenie valamivel (pl.: sárkánnyal). A mesehős útja tulajdonképpen a gyermek útja a felnőtté válás felé. Eligazítja érzelmeiben, feloldja a félelmeket, erősíti az önbizalmát.
A gyermek általában a legkisebb hőssel azonosul, aki rengeteg hátránnyal indul, aki pont olyan, mint ő. Annak, hogy végigjárja a legkisebb mesehős útját az érzelmi fejlődés szempontjából kiemelt jelentősége van. Például megtanulja azt, hogy a fejlődéshez vezető úton sokszor szembe kell nézni a kihívásokkal, közben segíteni kell másoknak és észre kell venni a különböző lehetőségeket. Az életbátorsághoz kap példát, megtanulja, hogy a célig sok próbát kell kiállni és az út során kudarcok is érhetik.
A düh és félelmek megélése a mese segítségével
A harag megélése a gyermek számára gyakran nehézségekbe ütközik. Az a gyermek, aki valami mást akar, mint amit a körülötte lévő felnőttek illetve társadalom megkíván tőle, gyakran elutasítást, haragot vált ki környezetéből, és ő maga is haragot él meg. Amikor dühösek, a gyermekeknek sokszor agresszív, és a halállal kapcsolatos fantáziáik vannak, ami félelemmel tölti el őket. A harag megélése, helyére tétele érzelmi világukban a saját egészségük megélésének záloga. Ebben tehát érdemes segítenünk őket - a mese, a játék vagy beszélgetés által.
A gyermek belső indulatainak szimbolikus levezetésére a mese és a játék megfelelő teret ad, ahol a szörny megjelenése gyakran megkönnyebbülést hoz. A dühét megélni nem merő, szorongó gyermek a képzeletvilágát betöltő mindenható és romboló szörnyeteggel legalább részben azonosul. A klasszikus mesében a jó elnyeri jutalmát, a gonosz a büntetését. A mese főszereplőjének gyakran gonosz boszorkányokkal, tűzokádó sárkányokkal kell szembeszállniuk, ami szorongást, nyugtalanságot okozhat a gyermekben, hiszen teljesen azonosul vele. Ez a szorongás, félelem azonban csak átmeneti, hiszen ha a gyermek türelmesen hallgatja végig a történetet, lépésről lépésre kibontakozik a történet és eljutunk a boldog végkifejlethez.
Mesélés a mindennapokban
Születés után az altatódalok, mondókák, ringatók, höcögtetők játszanak fontos szerepet abban, hogy bevezessék a mesék világába a gyermeket. Az olvasást is könnyen a napi rutin részévé teheted, például beidőzítheted a délutáni és esti alvások elé. A pici gyerekek még nem tudnak sokáig koncentrálni, ezért érdemes maximum 15-20 perces „könyvidőt” kijelölni.
Mesélés fejből és meseolvasás
A fantázia, a képzelet és a kreativitás kibontakozása szempontjából lényegesen előnyösebb az olvasott vagy mesélt mese, mint a rajzfilmek. A tévében, számítógépen vagy tableten látott mesék esetén a gyermek készen kapja a képeket, a fejből mondott vagy olvasott mese viszont úgy jelenik meg a kicsi képzeletében, ahogyan ő megalkotja. Ha a gyermeknek felolvassuk a történetet, beleéléssel tegyük! Sokkal nagyobb élményt nyújt a számára, ha átéléssel adjuk elő a mesét, ez nagymértékben segít neki a történet megértésében, feldolgozásában és a szereplőkkel való azonosulásban. Semmiképpen se sietősen olvassuk vagy mondjuk a mesét, várva azt, hogy mihamarabb túlessünk rajta!
A meseválasztás szempontjai
A mese egy varázslatos, fantáziadús eszköz a kezünkben, melyen keresztül a gyermekek megértik, hogyan - és hogyan nem - működik a világ. A meseválasztás legkardinálisabb szempontja: az életkor.
Milyen a jó mese?
- Alkalmazkodik a gyermek fejlődéséhez: A fejlődés során a gyermek érdeklődési köre egyre tágul. A mese akkor jó, ha témája a gyermekhez hasonlóan változik, alakul.
- Eredeti formában jut el a gyermekhez: Fontos elkerülni a leegyszerűsített és lerövidített egyperces meséket. A mese akkor éri el jótékony hatását, ha teljes változatban jut el a gyermekhez, nincs rövidítve és nem hiányzik belőle a konfliktus.
- A mese szereplői nem ambivalensek (ellentmondásosak): Fontos, hogy a szereplők egyszerűek legyenek és csak egy-egy bizonyos tulajdonságot, jellemvonást képviseljenek (pl.: vagy jó, vagy rossz).
- Saját történeteket dolgoz fel: A 3-4 éves gyermek nagyon szereti azokat a rövid, egyszerű történeteket, amelyeknek ő maga a főszereplője.
- A mesekönyv ne legyen túlillusztrált!: A jó mesekönyv kevés és sejtelmes illusztrációt tartalmaz, amibe a gyermek bele tudja vetíteni a saját gondolatait, képzeletét. A túl sok és túl direkt kép gátolja a gyermek fantáziáját.
- Minőségi mesekönyvet vásároljunk!: A gyermek számára legideálisabb mesék kiválasztásához a legfontosabb támpont a gyermek életkora és az érdeklődése.
Mesetípusok életkor szerint
A gyermek életkorának megfelelő mesék kiválasztása kulcsfontosságú. Az alábbi táblázat összefoglalja az ajánlott mesetípusokat életkor szerint:
| Életkor | Ajánlott mesetípusok | Jellemzők |
|---|---|---|
| Magzati kor | Éneklés, ütemes versikék, mondókák | Ismerős dallamok, anya hangjának biztonsága |
| Születés után | Altatódalok, mondókák, ringatók, höcögtetők | Ritmikus, érzelmi kötődést erősítő |
| 2-3 éves kor | Én-mesék, láncmesék, állatosmesék, csalimesék | Rövid, egyszerű történetek, saját életére vonatkozó mesék |
| 4-4.5 éves kor | Népmesék, egyszerű tündérmesék, bonyolultabb állatmesék | Jó és rossz elkülönítése, szocializáció, kultúra megismerése |
| 4.5-5 éves kortól | Varázsmesék, tündérmesék (igazi mesekorszak) | Kettős tudat kialakulása, azonosulás a mesehőssel |
| 9-10 éves korig | Minden mesetípus, klasszikus mesék | Bővebb érzelmi világ, erkölcsi kérdések |
Miért kéri a gyermek többször ugyanazt a mesét?
Ha a gyermek rendszeresen ugyanazt a mesét kéri, annak fontos érzelmi funkciója van, azt jelzi, hogy van még dolga azzal a mesével. Lehet, hogy van egy leragadása vagy konfliktushelyzete, amire a mesében szimbolikus úton választ talál. Hagyjuk, hogy hasson a mese, és ne akarjuk a meséből kihámozni, hogy mi lehet a gyermek problémája.
A mesélés helyzete a modern korban
A mai rajzfilmek, mesék a TV-ben nem túl sok jóval kecsegtetnek a gyermeki lélek fejlődése szempontjából. Főleg a fiúknak szánt rajzfilmek vannak tele agresszióval, nagyon sok ingerhatás éri egyszerre a gyermek még alakulóban lévő idegrendszerét, nagy hanghatások, villódzó, gyorsan változó és sokszor ijesztő képek szinte követhetetlen sorozata. A történetekben ugyan megjelenik a jó/rossz harca, de ezek nincsenek szimbolikus történetekbe ágyazva. Főleg az esti órákban káros a gyermeknek ilyet nézni, mert este az agyat nem szabad erős ingerhatásokkal bombázni, a nyugodt alvás előfeltétele a lecsendesedés, megnyugvás.
A rajzfilmek nézésének teljes eltiltása sem jó, mivel a gyermek barátai általában nézik ezeket a rajzfilmeket, meséket, beszélnek róla és tudjuk: a tiltott gyümölcs mindig nagyobb vágyat kelt a gyermekben, annál jobban fogja érdekelni. Inkább próbáljuk korlátozni, hogy mit, mikor és mennyit tévézhet a gyermek, vagy inkább időnként egy-egy jobb mozi mesét játszunk le neki. Eleinte próbáljunk meg együtt megnézni minden mesét, így, ha a gyermek megijed vagy kérdése van, azt megbeszélhetjük vele. Később a kedvenceket már felügyelet nélkül is nézheti. A lényeg: kontrolláljuk, szabjunk határokat, melyeknek nem kell kőbe vésettnek lenni, kössünk kompromisszumot a gyermekkel és kínáljunk neki alternatívákat TV nézés helyett (szabad levegőn mozgás, közös játék, meseolvasás).
A gyermekkel töltött értékes idő
Fontos, hogy minél többet mondjunk a gyermekünknek korosztályának megfelelő meséket. Ne csak azért tegyük ezt, hogy fejlesszük a gyermeket, hanem azért is, mert értékes időt tölthetünk vele. Ez a szülő-gyermek kapcsolat egyik fontos pillére, az ilyen meghitt együttlétekre fordított idő a későbbiekben sokszorosan megtérül. Ez lesz az alapja a későbbi bizalmas szülő-gyermek beszélgetéseknek is. A mesélés legyen egyfajta rítus szeretetteljes légkörben, ami során le lehet zárni egy napot, el lehet pihenni.
