Mentális zavarok a várandósság és a szülés utáni időszakban

A várandósság, a szülés és az azt követő időszak élettani és érzelmi szempontból is rendkívül jelentős állomásai egy nő életének. Ezen időszakokban a test és a lélek egyaránt hatalmas változásokon megy keresztül. Míg a fizikai változások többnyire könnyen felismerhetők, a pszichés állapotok alakulása olykor rejtettebb marad. Az anyák gyakran nem ismerik fel, hogy amit tapasztalnak, az komolyabb mentális zavar is lehet. Fontos, hogy az anyák tudják, hogy nincsenek egyedül negatív érzéseikkel, és hogy a szakszerű segítség elérhető. A megfelelő támogatással és kezeléssel ezek a mentális állapotok sikeresen kezelhetők, így az édesanyák élvezhetik az anyaság örömeit.

Veszélyeztetett várandósság és mentális egészség

A veszélyeztetett várandósság összetett orvosi és pszichológiai jelenség, amely számos biológiai, pszichoszociális és környezeti tényező hatására alakulhat ki. Mind az anya, mind a magzat fiziológiai állapota, a potenciális veszélyek, esetleges szövődmények hatással lehetnek az anya mentális állapotára. Az American College of Obstetricians and Gynecologists (ACOG) szakmai szervezet az 1970-es években honosította meg a "veszélyeztetett várandósság" fogalmát a tudományos közbeszédben. Olyan biológiai, genetikai vagy pszichoszociális tényezőkkel járó állapotokat rögzítettek, amelyek növelik az anyai és magzati komplikációk kockázatát. Az ACOG definíciója szerint a hypertonia, a diabetes mellitus, a praeeclampsia, valamint a pszichoszociális tényezők - kiterjesztve a fogalomkört például a családon belüli abúzussal, rendkívül alacsony társadalmi-gazdasági státusszal - szintén hozzájárulhatnak a veszélyeztetett terhesség kialakulásához. A várandósság alatti stressz kutatásai a magzat fejlődési körülményeire, a magzati állapot vizsgálatára összpontosultak. Perinatalis terepkutatása során Bydlowski igazolta, hogy a terhesség alatti pszichés zavarok és a társadalmi támogatás hiánya kulcsszerepet játszhat a terhesség kimenetelében.

Kockázati tényezők és azok hatásai

A várandósság alatt jelentkező pszichés megterhelés, különösen a hospitalizációval és az ágynyugalommal járó életmódbeli korlátozások, jelentős változásokat idézhetnek elő az anyai mentális állapotban. A szakirodalmi áttekintés és terepkutatási eredmények alapján igazolható, hogy a fokozott stressz növeli a praeeclampsia, a koraszülés és az alacsony születési súly kockázatát. A hospitalizáció paradox módon egyszerre csökkentheti és fokozhatja az egészségszorongást, attól függően, hogy milyen társas támogatás áll rendelkezésre.

Stressz és szorongás

A várandósság alatti stressz és szorongás átlagosan 9,1%-kal növeli a koraszülés kockázatát, amely összefüggésben áll a hormonális változásokkal és a méhlepény működésének módosulásával. Egy több mint 130 000 várandós nő adatait feldolgozó elemzés szerint a terhesség alatti pszichés distressz a spontán koraszülések egyik jelentős rizikófaktora. A fenti kutatások megállapításai egyetértenek abban, hogy az emelkedett kortizolszint negatívan befolyásolja a méhlepény működését, amely összefüggésbe hozható a születési súly csökkenésével és a koraszülés megnövekedett kockázatával. Kutatások szerint az anyai stressz és a magas kortizolszint akár 150-250 grammal is csökkentheti az újszülött születési súlyát, valamint növeli a koraszülés esélyét. Dole és munkatársai egy nagymintás (n = 1962) prospektív kohorszvizsgálat során megállapították, hogy a várandósság alatti pszichoszociális stressz és szorongás jelentősen növeli a koraszülés kockázatát. Az eredmények szerint a vizsgált populációban a koraszülés aránya 12% volt. Különösen azoknál a nőknél volt magasabb a koraszülés esélye, akik terhességük alatt fokozott szorongást éltek meg: az ő esetükben kétszer nagyobb volt a koraszülés kockázata. Azok a várandósok, akik a negatív életeseményeik hatását jelentősnek ítélték meg, 80%-kal nagyobb eséllyel szültek idő előtt. Az eredmények alátámasztják, hogy a terhesség alatti stressz és szorongás nemcsak szubjektív élményként fontos, hanem közvetlen összefüggést mutat a szülés kimenetelével, hozzájárulva a koraszülés előfordulásának növekedéséhez.

Hormonális változások és pszichés hatások

A várandósság során a női szervezetben zajló endokrin változások mértéke szinte felfoghatatlan, hiszen az ösztrogén és a progeszteron szintje drasztikusan megemelkedik. Ezek a hormonok közvetlen hatással vannak az agy azon területeire, amelyek a hangulat szabályozásáért felelősek, és befolyásolják az olyan neurotranszmitterek működését, mint a szerotonin vagy a dopamin. Nem minden szervezet reagál egyformán ezekre a drasztikus váltásokra; van, aki könnyebben adaptálódik, míg másoknál a hormonális hullámzás valóságos érzelmi cunamit indít el. Ez a biológiai érzékenység gyakran független az egyén akaraterejétől vagy életszemléletétől. A hormonok mellett a kortizol, azaz a stresszhormon szintje is gyakran megemelkedik a terhesség alatt, különösen, ha a kismama tartós szorongást él át. Ez a krónikus stresszállapot nemcsak az anya közérzetét rontja, hanem hosszú távon befolyásolhatja a méhlepény vérellátását és a magzat fejlődési környezetét is.

Hospitalizáció és mentális terhelés

A várandósok hospitalizációja komplex pszichológiai hatásokkal jár, amelyek az izoláció, a kontrollvesztés és a bizonytalanság érzésén keresztül befolyásolják a mentális állapotot. A kórházi környezet gyakran az anyai autonómia csökkenésével és az orvosi beavatkozások fokozott jelenlétével társul, ami ambivalens élményként jelenhet meg. A hospitalizáció egyik pozitív aspektusa a folyamatos orvosi felügyelet, amely növelheti a biztonságérzetet, csökkentheti az egészségszorongást és támogathatja az anyai jóllétet. A várandósok egy része számára megnyugtató lehet a rendszeres ellenőrzés és az egészségügyi szakemberek közelsége, hiszen így az esetleges komplikációk gyorsabb felismerése és kezelése biztosított. Ugyanakkor az obszerváció önmagában is jelentős stresszforrás lehet, hiszen korlátozza a fizikai aktivitást, csökkenti az anya döntéshozatali szabadságát és megváltoztatja a napi rutinját, ami az érzelmi distressz fokozódásához vezethet.

Gestatiós diabetes és szövődmények

A különböző medikális területek szakkutatásai is egyetértenek abban, hogy a diabetes az esetek 7-10%-ában alakul ki, és növeli a terhességi szövődmények kockázatát, amelyek miatt az érintett várandósok veszélyeztetett státuszba kerülnek. A gestatiós diabetes egyik gyakori következménye a magzati macrosomia, amely jelentősen növeli a szülési szövődmények kockázatát. Az ilyen esetekben gyakoribbá válik a császármetszés szükségessége, valamint megnő a születési sérülések, például a válldystokia előfordulási esélye. Fontos rögzíteni, hogy a diabeteses anyák újszülöttjei nagyobb eséllyel szenvednek hypoglykaemiában, amely újszülöttkori komplikációkhoz vezethet, beleértve a légzési distressz szindrómát és az újszülött intenzív osztályos ellátás szükségességét. A szövődmények előfordulásának magas kockázata miatt a gestatiós diabeteses várandósokat veszélyeztetett státuszba sorolják, és folyamatos orvosi felügyeletet igényelnek a várandósság teljes időszakában.

Influenza és születési rendellenességek

Jelentősen növelheti egyes születési rendellenességek kockázatát, ha az édesanya a várandósságának első trimeszterében influenzás lesz - állapították meg magyar kutatók. „Átlagosan 50 százalékkal magasabb lehet a fejlődési zavarok kialakulásának kockázata azoknál a magzatoknál, akiknél az édesanya a várandósság első három hónapjában influenzafertőzésen esik át” - állapította meg a Semmelweis Egyetem munkatársainak kutatása, amelynek eredményeiről az intézmény weboldalán is beszámoltak. Az elemzésben arra keresték a választ, hogy az egyik leggyakoribb vírusfertőzés, az influenza milyen kockázatokat jelenthet a kismamák és magzataik számára, ha azt a terhesség első trimeszterében vészelik át. Azért különösen fontos ez az időszak, mert ekkor fejlődnek ki a magzat szervei. Az eddigi megfigyelések szerint nem maga a vírus, hanem a fertőzéssel járó láz vezet a komplikációkhoz. A leggyakoribb, nem genetikai eredetű rendellenességek között az úgynevezett velőcsőzáródási problémák - például a nyitott gerinc és egyéb agyi fejlődési rendellenességek - kialakulásának veszélye átlagosan 148 százalékkal (2,48-szorosára) nőhet. Ennek jelentősége azért is kiemelkedő, mert ezek a problémák a genetikai abortuszok leggyakoribb okai közé tartoznak. A harmadik nagy csoport, a veleszületett szívhibák kockázata pedig átlagosan 63 százalékkal (1,63-szorosára) emelkedhet a kutatók elemzése szerint. Ezen belül az aortaszűkület kialakulásának veszélye akár négyszeresére is növekedhet, ha az anya a terhesség első harmadában elkapja az influenzafertőzést. Ezért, ha valaki várandósan mégis megfertőződik, a szakemberek a lázcsillapítást és a magzat rendszeres ultrahangos szűrését ajánlják.

Mentális állapotok a várandósság alatt

A várandósság ideje alatt a nők nagy része szembesül valamilyen szintű érzelmi hullámzással. Ennek okai a hormonális változások, a testi átalakulások, valamint az új szerep és felelősség miatti aggódás. A terhesség nemcsak fizikai, hanem pszichés kihívás is, ezért fontos, hogy az anyák megértsék érzéseiket, és tudják, hogy mikor érdemes - vagy súlyosabb esetben mikor szükséges - segítséget kérniük. Különösen igaz ez azokban a helyzetekben, amikor valamilyen várandósság alatti szövődmény is megjelenik.

Várandósság alatti hangulatingadozások

A terhesség alatt gyakoriak a hangulatingadozások, amelyek leginkább az első és a harmadik trimeszterben jelentkeznek. Ezek természetes reakciók a hormonális változásokra, a fáradtságra és az alvászavarokra. A várandósság alatti hangulatingadozások leggyakoribb tünetei az alábbiak:

• fokozott érzékenység;
• hirtelen hangulatváltozások;
• ingerlékenység;
• fáradékonyság.

Prenatális depresszió

A várandósság alatt előforduló depressziót prenatális (terhesség alatti) depressziónak nevezzük. Bár a terhesség örömteli időszaknak tűnhet, sok nő számára stresszt, félelmet és szorongást okozhat, különösen, ha korábban is volt már mentális egészségügyi problémája. A prenatális depresszió tünetei az alábbiak lehetnek:

• állandó levertség és szomorúság;
• táplálkozási- és alvászavarok;
• érdeklődés elvesztése a korábban örömet okozó tevékenységek iránt;
• állandó fáradtság;
• önkritikus gondolatok, alacsony önértékelés.

Gyakran merül fel a kérdés a kismamákban és környezetükben, hogy vajon hol húzódik a határ a „terhességi szeszélyek” és a klinikai depresszió között. A hangulatingadozás általában átmeneti: az egyik pillanatban sírás, a másikban nevetés jellemzi, de a kismama képes az öröm megélésére és a mindennapi feladatai ellátására. Amennyiben a tünetek akadályozzák az evést, az alvást vagy a kismama képtelennek érzi magát arra, hogy felkészüljön a baba érkezésére, mindenképpen érdemes segítséget kérni. Az öndiagnózis helyett a szakorvosi vagy pszichológusi konzultáció adhat megnyugtató választ és hatékony megoldási tervet. A várandóssági depresszió egyik legfájdalmasabb tünete az érzelmi numbness, vagyis az érzelmi zsibbadtság. Ilyenkor a kismama nem érez dühöt, de örömöt sem; egyfajta fal választja el a külvilágtól és a saját testétől is. A bűntudat, mint állandó kísérő, felemészti az energiákat: „Rossz anya vagyok, mert nem várom őt eléggé”, vagy „A stresszemmel ártok a gyereknek”. Ez a gondolati spirál önbeteljesítő jóslatként működhet, tovább mélyítve a depressziót. Az irritabilitás és a dühkitörések is lehetnek a depresszió rejtett formái. Sokan nem sírással, hanem fokozott ingerlékenységgel reagálnak a belső feszültségre. A környezet ezt gyakran türelmetlenségnek vagy a hormonoknak tulajdonítja, de ha a düh kontrollálhatatlanná válik és állandósul, az segélykiáltásként is értelmezhető. A depresszió nemcsak a lélekben, hanem a testben is nyomot hagy. Terhesség alatt sok tünetet - mint a fáradtságot vagy az alvászavart - természetesnek veszünk, de ezek intenzitása árulkodó lehet. A kóros fáradtság, amely pihenéssel sem múlik el, és az ágyból való kikelést is nehézzé teszi, túlmutat a várandósság okozta fizikai megterhelésen. Az alvászavarok különösen veszélyesek, hiszen az alvásmegvonás közvetlenül súlyosbítja a mentális állapotot. Ha egy kismama akkor sem tud elaludni, amikor lenne rá lehetősége, vagy hajnalban szorongva ébred és nem tud visszaaludni, az a cirkadián ritmus és a hangulatszabályozás zavarára utalhat. Gyakran jelentkezhetnek megmagyarázhatatlan fizikai fájdalmak is, mint például krónikus fejfájás vagy emésztési panaszok, amelyeknek nincs közvetlen szervi oka. A test gyakran szomatizálja (fizikai tünetté alakítja) a fel nem dolgozott érzelmi fájdalmat.

Prenatális szorongás

A szorongás szintén gyakori jelenség a terhesség alatt. Sok kismama aggódik a baba egészsége, a szülés folyamata és az anyává válás felelőssége miatt. Ha ez az aggodalom túlzott mértékűvé válik, akkor prenatális szorongásról beszélünk. A prenatális szorongás tünetei az alábbiak lehetnek:

• állandó aggódás és félelmek;
• alvászavarok az aggodalmak miatt;
• testi tünetek, mint például izomfeszültség, fejfájás vagy szapora szívverés;
• koncentrációs nehézségek.

A szülés mentális hatásai

A szülés testi és lelki kihívások sorát jelenti. Még a legzökkenőmentesebb szülés is hatalmas esemény, amely komoly érzelmi reakciókat válthat ki.

Szülés utáni eufória

Sok nő közvetlenül a szülés után egyfajta eufóriát tapasztal meg. Ez az érzés a hormonok, a megkönnyebbülés és az újdonsült anyaság örömének keveréke lehet. Az eufória azonban idővel elmúlhat, és helyét átveheti a fáradtság, illetve az egyéb érzelmi kihívások.

Szülés utáni szorongás és stressz

A szülés utáni szorongás gyakran abból fakad, hogy az újdonsült anyák túlterheltek az új felelősség miatt. Az éjszakai ébredések, a baba gondozása és a fizikai fáradtság szorongást okozhatnak. A szülés utáni szorongás tünetei az alábbiak lehetnek:

• állandó aggódás a baba egészsége miatt;
• szülői képességekkel kapcsolatos félelmek;
• testi tünetek, mint például szapora szívverés, fokozott izzadás.

Szülés utáni trauma (PTSD)

Azoknál a nőknél, akik traumatikus szülést élnek át, szülés utáni poszttraumás stressz zavar (PTSD) alakulhat ki. Ez olyan esetekben fordulhat elő, ha komplikációk lépnek fel a szülés során, vagy ha a nő úgy érzi, hogy nem kapott elegendő támogatást. A poszttraumás stressz zavar (PTSD) előfordulása várandós nőknél 1,5-5,6% között mozog, attól függően, hogy milyen időpontban és milyen módszerekkel mérik a tüneteket. Magas kockázatú csoportokban, például perinatalis veszteséget vagy súlyos traumát átélt nőknél, ez az arány 20-30% is lehet. A szülést követően PTSD-t tapasztaló anyák 75%-ánál depressziós tünetek is jelentkeznek, amely tovább növeli a mentális egészségi kockázatokat. Ezek az eredmények megerősítik, hogy a várandósság alatti trauma és veszteség jelentősen növeli a PTSD kialakulásának kockázatát, így a megfelelő szűrés és pszichológiai támogatás kulcsfontosságú lehet az érintett anyák számára. A PTSD jelenléte nemcsak a várandósság alatti komplikációk esélyét növeli, hanem hosszú távon az anya-gyermek kapcsolat alakulására is hatással lehet. A hormonális változások és a fokozott kortizolszint szintén jelentős szerepet játszanak a magzati fejlődés befolyásolásában, ami összefüggésben állhat az alacsony születési súllyal és a későbbi kognitív eltérésekkel.

A szülés utáni PTSD tünetei az alábbiak lehetnek:

• szülés utáni emlékbetörések vagy rémálmok;
• a szüléssel kapcsolatos beszélgetések elkerülése;
• alvászavarok;
• érzelmi eltávolodás.

Postpartum (szülés utáni) mentális állapotok

A szülés utáni időszak (postpartum időszak) különösen érzékeny időszak, amikor a nők hajlamosabbak a mentális zavarokra. A hormonális ingadozások, a szülés utáni fizikai regeneráció, valamint az új életritmus gyakran okoz érzelmi nehézségeket.

Szülés utáni „baby blues”

A szülés utáni „baby blues” általános érzelmi állapot, amelyet az anyák nagy része tapasztalhat közvetlenül a szülés után. Ez az állapot a hormonális változások következménye, és általában 1-2 héten belül elmúlik. A baby blues tünetei az alábbiak lehetnek:

• gyakori sírás;
• fáradtság;
• ingerlékenység;
• szomorúság, de nem mély depresszió.

Postpartum depresszió

A szülés utáni depresszió (postpartum depresszió) súlyosabb, mint a baby blues, és hosszabb ideig tartó depresszív állapotot jelent. Ez akár hónapokig is elhúzódhat, és orvosi segítséget igényel. A postpartum depresszió tünetei az alábbiak lehetnek:

• állandó levertség és szomorúság;
• érdeklődés elvesztése a baba vagy más emberek iránt;
• alvászavarok: akár túl sok alvás, akár álmatlanság;
• bűntudat és értéktelenség érzése;
• nehézségek a baba gondozásában.

Fontos kiemelni, hogy a szülés utáni depresszióban szenvedő anyáknak jelentősen csökkent kapacitása van arra, hogy ellássák újszülöttjeiket, ami mind a korai anya-gyermek kapcsolat kialakulását, mind a gyermek korai fejlődését károsítja. Ráadásul a depressziós állapot a függőségek (alkohol-, túlzott nyugtatószerfogyasztás) rizikóját is növeli, és csökkenti a megfelelő tápanyagbevitelt az újszülött számára, miközben a családi kapcsolatokra is károsító hatással van. Ennek a betegségnek az időben történő felismerése és helyes kezelése tehát igen nagy jelentőségű.

Postpartum szorongás

A szülés utáni szorongásos zavar hasonló lehet a szülés előtti szorongáshoz, de ebben az időszakban gyakoribbak a baba egészségével és a szülői szereppel kapcsolatos túlzott aggodalmak. Az anyák gyakran kimerültek, és folyamatosan aggódnak, hogy valami baj történhet a gyermekükkel. A postpartum szorongás tünetei az alábbiak lehetnek:

• állandó aggodalom a baba biztonsága miatt;
• nehézségek az ellazulásban;
• testi tünetek, mint például szapora szívverés, fokozott izzadás.

Postpartum pszichózis

A postpartum pszichózis, vagy más néven gyermekágyi pszichózis, a legsúlyosabb mentális zavar, amely a szülés után kialakulhat. Ritkán előforduló állapot, amely sürgős orvosi beavatkozást igényel. Onnan lehet megkülönböztetni a depressziótól, hogy ott nincsenek érzékcsalódások és zavart periódusok. A gyermekágyi pszichózis tünetei közé tartozik, hogy az érintett anya viselkedése megváltozik, elzárkózik a külvilágtól, erős hangulatingadozás lesz jellemző rá. Olyan gondolatok alakulnak ki benne, amelyek azt jelzik, hogy elveszítette a realitásérzékét. Irreális félelmek kezdik gyötörni a gyerekével kapcsolatban, megmagyarázhatatlan szorongás lesz rajta úrrá. Felléphetnek érzékcsalódások is hangok és látomások formájában. Súlyosabb esetben kitalálhatja, hogy a gyerek nem az övé. Jellemző tünet az alvászavar -, de ez nem a gyerek körüli teendők ellátásából fakad, hanem abból, hogy az anyuka nem képes megnyugodni, folyamatosan zaklatott állapotban van. Nagyon ritkán (főleg, ha a környezet nem észleli a bajt és nem áll rendelkezésre segítség) az anya önmagára és környezetére veszélyessé válhat, súlyos kárt tehet magában és a csecsemőben is, ilyenkor előfordulhat csecsemőgyilkosság. Magyarországon immár komoly protokoll van ennek a kezelésére, kellő segítséggel 6-12 hónap alatt teljesen fel tudnak épülni az érintettek. A postpartum pszichózis tünetei az alábbiak lehetnek:

• hallucinációk vagy téveszmék;
• súlyos zavartság;
• irracionális gondolatok;
• azonnali beavatkozást igénylő, veszélyes viselkedés.

A pszichés változások okai és kezelése

A pszichés változások mögött számos tényező állhat. Várandósság esetén a női test és a külső megjelenés változásával, valamint megváltozott szexualitással járhat. Ezek mind fontos meghatározói a lelki egészségének. A pszichés változások és hangulatingadozások mögött a hormonális változásoknak jelentős szerepe van. Maga a várandósság is számos aggodalmat, kételyt jelenthet a várandós nő számára: a várandósság lefolyása, kimenetele és önmagában a szülés is, mely a legtöbb esetben a félelem egyik fő forrása.

Kockázati tényezők és hajlamosító tényezők

Bár a depresszió bárkit elérhet, bizonyos tényezők növelik a kialakulásának kockázatát. Az egyik legerősebb prediktor a korábbi kórtörténet: ha valaki a várandósság előtt is küzdött már depresszióval vagy szorongásos zavarral, nála nagyobb a valószínűsége a kiújulásnak. A környezeti tényezők, mint a párkapcsolati nehézségek, a pénzügyi bizonytalanság vagy a szociális támogatás hiánya, szintén jelentős súllyal esnek a latba. Egy nem tervezett vagy nem várt terhesség, az élettér szűkössége vagy a munkahelyi stressz mind-mind olyan stresszforrások, amelyek alááshatják a kismama lelki egyensúlyát. Az életszakasz-váltás traumája, az úgynevezett matreszcencia, önmagában is megterhelő. A női identitás átalakulása, a szabadság elvesztésétől való félelem és a felelősség súlya néha pánikszerű reakciót vált ki. A közösségi média korában a kismamákra zúduló képáradat gyakran irreális elvárásokat támaszt. A tökéletesen berendezett gyerekszobák, a sportos, csak „pocakra hízó” influenszerek és a mindig mosolygó anyukák világa azt sugallja, hogy a várandósság egy esztétikai élmény és folyamatos sikerélmény. A perfekcionizmus az egyik legnagyobb ellensége a mentális egészségnek a babavárás idején. Az a kényszer, hogy mindent előre el kell tervezni, minden szakkönyvet ki kell olvasni, és a szülésnek is „tökéletesnek” kell lennie, óriási szorongást generál. Fontos tudatosítani, hogy a képernyőkön látott valóság gyakran csak egy szelektált, retusált szelete az életnek. A valódi anyaságba beletartozik a bizonytalanság, a könnyek és a fáradtság is.

A várandósság alatti és szülés utáni mentális zavarok kockázati tényezői:

• korábbi mentális zavarok;
• családi anamnézis (pl. depresszió vagy szorongás);
• szociális támogatás hiánya;
• párkapcsolati nehézségek;
• stresszes élethelyzet.

Kezelési lehetőségek és támogatás

A várandósság alatti és szülés utáni mentális zavarok kezelési lehetőségei az alábbiak lehetnek:

• pszichoterápia (pl. kognitív viselkedésterápia);
• gyógyszeres kezelés (pl. antidepresszánsok, nyugtatók és szorongáscsökkentők);
• támogató csoportok;
• szakemberrel való rendszeres konzultáció.

Az első és legfontosabb lépés az őszinteség önmagunkkal és a szakemberekkel. A védőnői és nőgyógyászati vizitek során gyakran csak a fizikai paraméterekre (vérnyomás, súly, vizelet) fókuszálnak, de a kismamának joga és felelőssége beszélni a lelkiállapotáról is. Magyarországon is elérhetőek már olyan kérdőívek, mint például az Edinburgh-i Szülés Utáni Depresszió Skála (EPDS), amelyet a várandósság alatt is alkalmaznak a kockázatok szűrésére. Ez a teszt segíthet objektívebben látni a helyzetet, és kiindulópontot adhat a szakembernek. A várandósság alatti depresszió kezelése komplex folyamat, amely több pilléren nyugszik. Az enyhe és középsúlyos esetekben a pszichoterápia, különösen a kognitív viselkedésterápia (CBT) és az interperszonális terápia bizonyult a leghatékonyabbnak. Súlyos depresszió esetén felmerülhet a gyógyszeres kezelés szükségessége is. Sokan rettegnek az antidepresszánsoktól a terhesség alatt, de fontos tudni, hogy léteznek olyan készítmények (főként az SSRI típusúak), amelyek biztonságossági profilja alaposan vizsgált. A gyógyulás nem egy lineáris folyamat; lesznek jobb és rosszabb napok. A cél nem a tökéletes boldogság elérése, hanem egy stabil, fenntartható érzelmi állapot kialakítása, ahol a kismama képessé válik az öngondoskodásra és a babára való felkészülésre.

Mit tehet a környezet?

A környezet reakciója meghatározó lehet a kismama állapotának alakulásában. Sajnos a „szedd már össze magad” típusú tanácsok többet ártanak, mint használnak, hiszen a depresszió nem akaraterő kérdése. A partner részéről a legfontosabb az ítélkezésmentes hallgatás és a gyakorlati segítségnyújtás. Ha az anya kimerült, a házimunka átvállalása vagy a pihenés lehetőségének megteremtése közvetlen hatással van a közérzetére. A tágabb családnak is meg kell értenie, hogy a kismamának most nem kritikára vagy kéretlen tanácsokra, hanem elfogadásra van szüksége. Az őszinte érdeklődés - „Hogy vagy valójában?” - többet ér bármilyen babakelengye-vásárlásnál. Egy gyermekét váró vagy éppen megszült nőnek nagymértékű támogatásra van szüksége a környezetétől, leginkább a hozzá közel állóktól. Mint bármilyen másik mentálisan megterhelő helyzettel, ezzel is kellő segítséggel és megerősítéssel lehet a legjobban megbirkózni. Próbáljuk beleképzelni magunkat a kismama helyzetébe! A teste teljesen kiszámíthatatlanul kezdhet el viselkedni, 9 hónapig együtt kell élnie azzal az érzéssel, hogy kevés kontrollja van a saját teste felett - ez senkinek nem lenne egyszerű helyzet. Emellett gyökeresen megváltozik az élete, ami rengeteg bonyolult, sokszor negatív érzéssel jár együtt. Minden esetben tegyük lehetővé számára az érzelmei megélését. Bármilyen pozitív vagy negatív érzelemről is számol be, mindig hallgassuk meg odaadással, figyeljünk rá, gyakrabban keressük és érdeklődjünk a hogyléte felől. Legyünk tisztában azzal, hogy fennáll az esélye valamilyen pszichés betegség kialakulásának. Mivel azonban a várandósság és a szülés alapvetően teljesen természetes folyamatok, ezért ráijeszteni sem kell a lehetségesen megjelenő betegségekkel a gyermeküket váró nőkre! Elég, ha tisztában vagyunk a lehetséges tünetekkel és fel tudjuk ismerni azokat. Nagyon fontos, hogy mindezt azután is tegyük meg, hogy a gyermek megszületett. Engedjük meg az anyának, hogy megélje az érzéseit, a nehézségeit, ha vannak. Sose kizárólag anyaként tekintsünk rá, hanem emberként, individuumként, aki pont akkor fogja a képességeihez mérten lehető legjobban ellátni anyai teendőit, ha közben lehetősége van megküzdenie a környezete támogatásával a saját problémáival, nehézségeivel. Tehát a legfontosabb az, hogy kellő lelki támogatást nyújtsunk a nő számára, hogy ténylegesen kiegyensúlyozott és boldog időszak lehessen ez a számára.

tags: #mentalis #zavarok #varandossagban