Változások a kismama szervezetében: A vér térfogatának növekedése és az Rh-összeférhetetlenség

Áldott állapotban a nők szívének munkája nagy mértékben fokozódik. Várandósság során a kismama szervezete nagy változásokon megy keresztül, mely nagyban befolyásolja a vérkeringést is. Ennek oka a vér mennyiségének nagy mértékű növekedése, ami már a hatodik hétben megkezdődik és átlagosan 50%-kal nő.

A terhesség során kialakuló változások kihívást jelentenek a várandós szíve számára: egyrészt olyan hormonális és anyagcsere-változásokra kerül sor, amelyek befolyásolhatják a szívműködést is, másrészt a magzat számára is biztosítani kell a vérkeringést.

A vérkeringés és a szív megváltozott működése

Várandósság során a szív által megmozgatott vér mennyisége 30-50%-kal megnő. A perctérfogat, tehát a szív által percenként továbbított vér mennyisége a 28. hétig nő. Ez egyrészt annak köszönhető, hogy nő a pulzustérfogat (az egy szívdobbanás alatt kilökött vér mennyisége), másrészt a pulzus is emelkedik (akár 100/perc is lehet nyugalomban a terhesség végén).

Várandósság alatt terheléskor a perctérfogat és a szívfrekvencia jobban emelkedik, mint nem másállapotban. Szívzörejek és ritmuszavarok is kialakulhatnak, ami a szív fokozott munkájának jele. A megnövekedett perctérfogat a méh és a magzat vérellátását fedezi. Az emésztőrendszer és a vázizmok vérátáramlása csökken.

A várandósság első felében a szisztolés és a diasztolés vérnyomásértékek csökkennek, majd újra elkezdenek emelkedni a terhesség előtti szintig. Terhesség során a szív megnagyobbodhat, mivel akár 30-50%-kal keményebben dolgozik, mint terhesség előtt. A vérkeringés fokozott terhelése miatt telt nyaki vénák és szívzörejek jelenhetnek meg.

Ezzel együtt az érpálya hossza is növekszik, amit a méhlepényi keringés és az anya testsúlyának növekedése is befolyásol. A vér visszaáramlását az alsó végtagok és a medence irányából a szívbe akadályozza az egyre növekvő méh. Ennek következtében főként a lábakon vizenyő (ödéma), duzzadás alakul ki. Az alsó végtagokban a vénás nyomás nő, ennek következményeként visszeresség és ödéma alakulhat ki. A terhes méh háton fekvő helyzetben összenyomhatja az alsó üres visszeret, ami hirtelen vérnyomáseséssel, ájulással, a magzati szívverés lassulásával járhat. Ezt vena cava inferior szindrómának nevezzük, és oldalra fektetéssel szűnik meg.

Folyadékfogyasztás terhesség alatt

A kismamáknak alapvetően oda kell arra figyelniük, mit esznek, mit isznak, és mennyit, hiszen egy új élet növekszik bennük, akinek mindent biztosítaniuk kell az optimális fejlődéshez, illetve a saját szervezetükről, egészségükről, jó közérzetükről sem szabad megfeledkezniük. Átlagos körülmények között az áldott állapotban lévő hölgyeknek hozzávetőleg 1,5-2 liter folyadék fogyasztása ajánlott naponta, ez kánikulában, 30 fok felett, 3 literig fokozandó. Ezt szomjúságérzet nélkül is ajánlatos elfogyasztani, hiszen a szomjúság már hiányt jelez.

Alapvetően az alacsony ásványianyag-tartalmú ásványvíz, abból is a buborékmentes a legjobb folyadékpótlás, emellett a 100%-os gyümölcs- és zöldséglevek, a gyümölcslevesek és a tej (turmixok, gyümölcsshake) jönnek még szóba. A teák közül a zöld, illetve gyümölcsteák ajánlottak, mivel ezek koffeintartalma alacsony. Cukor helyett inkább mézzel édesítve. A cukrozott üdítőitalok fogyasztása a várandósság alatt - és egyébként is - kerülendő.

A várandósok esetében a kiszáradás tünetei hasonlóak, mint mindenki másnál, azonban a magzatot is érinthetik. A kiszáradás során csökken a keringő vértérfogat, ennek okán a méhlepényen át a magzathoz is kevesebb oxigén kerül, így az ő állapota is romolhat. A besűrűsödött vér a várandósság alatt amúgy is emelkedett trombóziskockázatot tovább fokozza. A súlyos kiszáradás a veseműködés romlását, sőt leállását is kiválthatja. Így a káros anyagoktól nem tud megszabadulni a szervezet, ami akár végzetes károsodást is okozhat anyának-magzatnak egyaránt.

Vérképző rendszeri változások

A keringő vér térfogata megnő. Nő a vérplazma térfogata, és a csontvelő több vörösvértestet termel. A megnövekedett vérmennyiség a magzat és a méh igényeit elégíti ki. A keletkezett hőt is elszállítja a bőrhöz. Továbbá felkészíti a szervezetet a szülés során fellépő félliteres vérveszteségre. A fehérvérsejtek száma emelkedik.

A várandós nő vére „felhígul” a babavárás során, és a vörösvértestek száma alacsonyabb lesz, mint korábban volt. Régóta tartja magát az a tévhit, hogy minden kismamának szüksége van vaspótlásra, a teherbe esés pillanatától. Ezzel szemben elegendő, ha csak akkor kap vasat, ha ezt a vérvétel eredménye is alátámasztja - általában csak a második vérvétel után.

A terhesgondozás során három „kötelező” vérvételre kerül sor, amikor a teljes vérképet vizsgálják: a 12., a 24-28 és a 36-37. héten. Ezenkívül az anya kérésére, illetve az orvos indokai alapján további vérvizsgálatokat is végezhetnek.

A vérkép alkotóelemei és változásaik terhesség alatt

Az ereinkben áramló, átlagosan 5-6 liternyi vér alkotórészei - a vörösvértestek, a fehérvérsejtek és a vérlemezkék - a folyékony vérplazmában helyezkednek el.

• Vörösvértestek (eritrociták): Látják el oxigénnel a szervezetet, egy speciális oxigénszállító fehérje, a hemoglobin segítségével. Terhesség alatt számuk csökkenhet a vér „felhígulása” miatt.
• Fehérvérsejtek (leukociták): A védekezőrendszer elemei. Ha a szervezet fertőzést észlel valahol, akkor a fehérvérsejtek elpusztítják, és egyúttal el is takarítják a kórokozókat. Terhesség alatt számuk emelkedik.
• Vérlemezkék (trombociták): Akkor lépnek működésbe, ha az érfalon valahol sérülés keletkezik: ekkor rögtön a sérült részhez tapadnak, összecsapódnak, és beindítják a véralvadás folyamatát. Alacsony vérlemezkeszám esetén további vizsgálatokra van szükség.

A vérsüllyedést azért mérik, hogy kiderítsék, zajlik-e a szervezetben valamilyen gyulladásos folyamat. Meglepő tény, hogy a várandósság immunológiai szempontból nagyon ellentmondásos állapot: az anyai szervezet egy idegen testet fogad be és nevel hónapokig. Mivel a süllyedés a szervezet immunrendszerének állapotát mutatja, a babavárás idején természetes, hogy értéke eltér a normálistól. A mért érték akár 60-80 mm/óra is lehet, ami nem terhes állapotban komoly bajt is jelenthet, a kilenc hónap alatt azonban önmagában még semmilyen problémára nem utal. Ha a vérképben egyéb eltérések is kimutathatók, akkor természetesen további vizsgálatokat kell végezni.

Vércsoport-összeférhetetlenség terhesség alatt

Mivel a születendő magzat vércsoportja eltérhet az anyáétól, a kismama szervezete idegenként érzékelheti és ellenanyagok termelésébe kezdhet. Szerencsére a terhesgondozás kiemelt figyelmet fordít a vércsoportok vizsgálatára és a szükséges kezelések is elérhetőek.

A vércsoport egy olyan öröklődő tulajdonság, amit a vörösvértestek felszínén jelen lévő antigének határoznak meg. A segítségükkel lehet a vér különböző csoportjait elkülöníteni. A pontos vércsoport ismeretének alapvető szerepe van sok orvosi kezelés és a terhesgondozás során is.

Az Rh vércsoportrendszer (azaz hogy a magzat, illetve az anya vércsoportja pozitív vagy negatív) az AB0 után a második legfontosabb vércsoportrendszer, a terhesség alatt különös jelentőséggel bír. Az emberek vagy Rh-pozitívak, jelezve, hogy rendelkeznek a fehérjével, vagy Rh-negatívak e fehérje nélkül. Ha az egyén testében lévő vérben van a fehérje, akkor egy személy Rh-pozitív. Az Rh-pozitív a leggyakoribb vércsoport.

Az Rh-összeférhetetlenség kialakulása

Vércsoport összeférhetetlenség akkor jelentkezik, amikor az anya vércsoportja Rh-negatív, tehát a D antigénnel még nem találkozott a szervezete, a magzat vércsoportja ellenben Rh-pozitív. Az első terhesség kialakulásakor még nincs jelen a D antigén ellen termelt ellenanyag sem a kismama szervezetében, így az első terhesség során még nem szokott súlyos következményekkel járó immunreakció kialakulni.

Szülés során (de terhességmegszakításkor is, vagy szülészeti beavatkozások során) azonban magzati sejtek juthatnak az anya vérkeringésébe, ami kiváltja az immunreakciót, így a következő (második és további) terhesség idején már jelen lehet a D antigén ellen termelt ellenanyag, ami a magzatba átjutva már méhen belül súlyos állapotot idézhetne elő.

Nagyon kevés, csupán 0,1 ml magzati vér is elegendő az anya immunizálódásához, mely visszafordíthatatlan folyamat. Tehát, ha az embrió/magzat RhD-pozitív (amiről még nincs információnk), nagyon kevés, az anyai keringésbe jutott vér is szövődményt okozhat. Sajnos előre megmondani nem tudjuk, kinél fog problémát okozni biztosan, és kinél nem.

Újszülöttkori hemolitikus betegség

A termelődő ellenanyagok potenciálisan károsíthatják a magzat egészségét. Az ellenanyagok képesek ugyanis arra, hogy a méhlepényen és a köldökzsinóron keresztül eljussanak a magzat szervezetébe, ahol megtámadják a vörösvértesteket, és károsítják azokat. A folyamatot hemolízisnek nevezzük, és a babánál kialakuló betegség neve újszülöttkori hemolitikus betegség.

Az egyik fontos része a hemolízisnek, hogy a vörösvértestek károsodnak, emiatt az újszülöttben vérszegénység alakul ki, ami általában egészen enyhe, de időnként igen súlyos állapotot is eredményezhet. A hemolízis miatt a vér bilirubinszintje megemelkedik a születést követően, ami az újszülöttkori sárgasághoz vezet. Ilyenkor az újszülött bőre és a szemfehérjéje sárgásan elszíneződik, majd néhány héten belül rendeződik.

Súlyos esetben a vérszegénység szívelégtelenséghez, máj- és lépduzzanathoz, és az egész testet érintő ödémához vezethet. Amennyiben a folyamat még a szülés előtt súlyosbodik, méhen belüli elhalást is okozhat. Szerencsére csak nagyon ritkán fordul elő a betegség súlyos formája, ami egyrészt a hatékony megelőzésnek, másrészt az alapos, a vércsoportokra, és termelődő ellenanyagokra is kitérő terhesgondozásnak is köszönhető.

Az anti-D profilaxis

Mivel az első terhesség során leggyakrabban a szülés során lesz lehetősége az Rh-negatív anyai szervezetnek először arra, hogy felismerje a testidegen D antigént egy Rh-pozitív újszülöttből származó vörösvértesteken, így ekkor már csak a magzat születése után termelődik ellenanyag, ezért ilyenkor még nem alakul ki az újszülött hemolitikus betegsége.

Ilyenkor van lehetőség arra, hogy a születéskor az újszülött vércsoportját meghatározva (leggyakrabban a köldökzsinórvérből levett vérmintából) időben felismerjük a kockázatot jelentő magzati Rh-pozitív vércsoportot. Amennyiben ez igazolódik, akkor az anya a szülést követő 72 órán belül egy injekciót fog kapni. Ezt nevezzük anti-D profilaxisnak, és az injekcióban IgG anti-D (vagyis D antigén ellenes antitest) van.

A gyógyszer hatása úgy alakul ki, hogy az anyának beadva bekerül a keringésbe, és az esetlegesen anyai szervezetbe jutó magzati Rh-pozitív vörösvértestek D-antigénjéhez kötődnek, majd elpusztítják azokat, így mintegy elfedve őket az anyai szervezet saját védekező immunsejtjei elől. Emiatt az anya szervezete nem immunizálódik a magzati D antigén ellen, tehát a következő terhesség során sem lesz jelen a keringésben a D-antigén ellenes antitest, ami károsíthatná a magzatot.

A gyógyszert szükség esetén a terhesség során is be lehet adni, ha felmerül, hogy bármilyen ok miatt feto-maternalis transzfúzió következett be, vagyis magzati vér juthatott az anyai keringésbe. Mivel a terhesség során végzett szűrővizsgálatok során nemcsak a vércsoportot határozzák meg, hanem ellenanyagszűrés is történik, időben kiderülhet az is, ha az anya szervezetében ellenanyag termelődik. Ennek a gyógyszernek a segítségével és helyes használatával a számítások alapján évente körülbelül 10.000 magzati halálozást előznek meg csak az Egyesült Államokban.

Az anyai immunválasz alkalmával keletkező anti-D antitestek IgG-típusúak, melyek a placentán átjutnak, a D antigént hordozó magzati vörösvérsejtekhez kötődnek, és súlyos károsodást okozhatnak magzatban. A terhesség alatt adott oltás azonban az anyai keringésbe került magzati sejtekhez kötődve azokat semlegesíti, és kivédi az elsődleges anyai immunválasz kialakulását, ezáltal az aktuális magzatot védi, a terhesség után adott oltás a következő terhesség(ek) védelmét szolgálja.

Az anti-D oltóanyagnak számottevő negatív hatása tehát nincs, elmaradása viszont olyan súlyos következményekkel járhat, mint például habituális vetélés, újszülöttkori hemolitikus betegség (a magzat vérszegénységével, oxigénhiányos állapotával, sokszervi károsodásával, legsúlyosabb esetben a magzat halálával járhat).

Az injekcióban beadott anti-D ellenanyag hetekig jelen lesz az anyai vérben, megelőzve ezáltal azt, hogy az anya szervezete ellenanyagot termelve reagáljon a magzati vérre (azáltal, hogy az ellenanyag már „dolgozik”, megelőzi az anyai immunválasz kialakulását a magzata ellen). Ugyanakkor a beadott oltóanyag egy része a placentán keresztül a magzatba kerülhet. Ez képes ugyan az RhD-pozitív magzati vörösvérsejtekre kötődni, de kis mennyisége miatt nem okoz lényeges magzati tüneteket, és megbetegedést.

Az anti-D profilaxis időzítése és adagolása

tags: #mennyivel #no #a #verterfogat #terhesen