Mennyit kell foglalkozni egy csecsemővel? A fejlődés és a játék szerepe

A csecsemővel való foglalkozás mértéke és módja sok szülőben felmerülő kérdés. Fontos megérteni, hogy minden gyermek egyedi ütemben fejlődik, és az ő igényeire kell figyelni. A legfontosabb, hogy mindig beszélgess a kisbabáddal, mondd el neki, mit fogtok csinálni, dicsérd, kérd meg, hogy segítsen, például tátsa ki a száját. Már az újszülött is megért, megérez hangulatokat, érzelmeket, szándékokat, a kimondatlanokat is. Ennek megfelelően egész testével, viselkedésével válaszol. Ha például nagyon nyűgösnek, sírósnak találod, először azt a kérdést tedd fel, hogy mit mondhattál neki (nem feltétlenül szavakkal), ami így felzaklatta.

Újszülöttkor és az első hónapok

Bár az újszülöttkor papíron nem tart három hónapig, és nem is érdemes ennyire szigorú határokat húzni, mert az átmenetek folyamatosak, azért az első hónapokat igen erősen meghatározzák az ösztönök. Hogy te most játéknak vagy az ösztönös igények kielégítésének nevezed-e, szinte mindegy is. A lényeg, hogy sokat tartsd testközelben, hordozd, ringasd, énekelj neki, és beszélj hozzá. Nem lehet megszabni, hogy naponta hány órán keresztül. Jobb, ha őrá hallgatsz: jelezni fogja, amikor szüksége van rád. Az egyik baba sokkal többet igényel a szülei közvetlen társaságából, mint a másik.

A világ felfedezése: 3 hónapos kortól

Ebben az időszakban kinyílik a világ, és a baba figyelme egyre inkább a külső dolgokra irányul. Nagyon sok kérdésedre, bizonytalanságodra válaszol, ha igazán nyitott szemmel nézel a gyerekedre. Figyeld meg gondosan, elmélyülten, ne akarj mindig tenni-venni körülötte, vele. Észre fogod venni, hogy egyre gyakrabban irányul a figyelme valami külső dologra, egyre gyakrabban próbálkozik bizonyos mozdulatok kivitelezésével. Észreveszed, hogy nyúl a játékokért, figyeli a függöny hullámzását, és még a szopást is azonnal abbahagyja, ha valami érdekes hang üti meg a fülét.

Amellett, hogy továbbra is mellette vagy, beszélgetsz vele, figyelsz rá, nagyon fontos, hogy ne avatkozz bele a próbálkozásaiba! Ha nyúl valamiért, ne siess a segítségére, és ne tedd az orra elé. Ha küzd, hogy megfogjon valami, de örökké mellényúl, ne add a kezébe a tárgyat. Ebből a csendes, kíváncsi szemlélődésből nő majd ki az önálló játék. Ebben nincs szüksége felnőttek közreműködésére. Jól teszed, ha nem avatkozol bele mozgásfejlődésébe sem. Vagyis nem készteted olyan mozgásokra, amelyeket magától nem kezdene, és nem is tanítod olyasmikre, amiket szerinted már tudnia kellene. Csak olyankor kezdeményezz játékot, amikor egészen biztosan nem zavarod meg önálló kezdeményezéseiben. Vedd figyelembe, hogy nem tud hosszan odafigyelni valamire. Egy-egy ölben döcögtetős játék, bábok forgatása, beszéltetése épp elég szórakozást biztosít.

A mozgásfejlődés szakaszai és támogatása

A kisbabád először megtámasztva tanul meg súlyt viselni a lábán, majd fokozatosan egyensúlyba kerül és egyre erősödik. Azonban a mozgásfejlődés szakaszai és azok időtartama, melynek során a csecsemők megtanulnak állni és járni, jelentősen eltérőek. Az első lépés megtétele, az első önálló felállás mindig egy több hónapos készségfejlesztés végeredménye. Fontos, hogy a babákat egyik szakaszban sem szabad sürgetni vagy olyan mozgásformákba kényszeríteni, ami az aktuális fejlettségi állapotához képest még kihívás.

A kúszás nagyon fontos szerepet játszik a baba fejlődésében; ebben a szakaszban tanulják meg, hogyan tartsák meg és tolják előre a testüket. A legfontosabb dolog, hogy a kúszás erős lábakat és térdeket eredményez, ami sokat jelent a baba jó növekedésében és fejlődésében. Minél többet kúszik a baba, annál jobban megerősödik a lába és a teste. A kúszás során pont az üléshez szükséges izmok erősödnek a legjobban, míg az önálló járáshoz a mászás szakasza lesz a kulcsfontosságú tényező.

A gyerekek általában 8-16 hónapos korukban teszik meg az első lépéseket. Ha a szomszédban lakó 11 hónapos kislány már tipeg, de az Ön kisfia még 13 hónaposan sem jár, nem kell aggódnia. Ha gyermeke 18 hónaposan még nem jár, ideje felkeresni a gyermekorvost. Néha speciális gyakorlatokra lesz szükség ahhoz, hogy elinduljon. Ha viszont ebben a korban már mászik a baba, nyugodt lehet. Ha azt veszi észre, hogy gyermeke járása kissé eltér a normáltól, pl. bizonytalan vagy terpeszben jár, járását gyakran pottyanások kísérik, jobb ha orvosi véleményt kér. Lehet vaklárma, de hipotóniára vagy hipertóniára, azaz izomtónus gyengeségre vagy fokozott izomtónusra is utalhat.

A mozgásfejlődés támogató tevékenységek

Kisbabád mozgásfejlődését tovább támogathatod azokkal a mozgásfejlesztő játékokkal, amelyek kifejezetten a nagymozgások (a gurulás, mászás, kúszás és járás például) során segítik a kicsiket. A járás fejlődését tornával is ösztönözheti, például egy nagy labda segítségével. Fektesse a babát hassal vagy háttal a labdára és oldalra valamint előre-hátra tologassa a labdán. Ez a gyakorlat fantasztikus egyensúlyfejlesztő. Egy másik gyakorlatnál a babát a labdára ülteti és előre csúsztatja amíg talajt nem ér a popsija - ezzel remekül megmaszírozza a farkcsontját is.

Ne kényszerítse csöppségét abba, amire még nem érett. Ha előrehaladást észlel, dicsérje vagy tapsolja meg. Támogassa őt és tegye számára nyilvánvalóvá, hogy látja milyen ügyes és nagyon örül sikereinek. Távolítsa el útjából az akadályokat, kábeleket, virágokat, szobrokat és egyéb buktatókat. A berendezést rendezze el úgy, hogy a baba kapaszkodni tudjon a bútorba, de nem botladozzon benne. Tompítsa a bútor éles sarkait! Legyen elővigyázatos az abroszokkal és az asztalon lévő különböző tárgyakkal is. Amikor a kicsi már elindul, segítségül az útjában lévő tárgyakba kapaszkodik. Bármit magára ránthat. Amit tehet, hogy csúszásmentes zoknit vagy cipőt húz csöppsége lábára ezzel is segítve totyogását. Lakáson belül figyelj arra, hogy a kisbabád mezítláb kalandozzon, vagy csúszásmentes zokni, esetleg papucs legyen a lábán.

Játék és felfedezés

Ebben az időszakban a legérdekesebb “játék” az, ha leteszed valahol, és nyomulhat, nézelődhet, felfedezhet kedvére. A szupernek gondolt, megvásárolható játékok általában pillanatokra kötik csak le, ellenben egy “véletlenül” elöl hagyott táska gondos kifosztása és a tárgyak aprólékos végigcsócsálása már játék a javából! Ugyanígy remek foglalatosság a turkálás a konyhaszekrényben, a könyvespolcok lerámolása, a műszaki cikkek kezelése, az elektromos vezetékek felderítése, a mobilok kibelezése, és így tovább, csupa olyasmi, amitől valamiért mindig igyekeznek a felnőttek eltiltani a kicsiket. A szülő tehát ebben a (kétségkívül elég fárasztó) időszakban a nap legnagyobb részét a csemetéje követésével tölti, és igyekszik a veszélyes tárgyakat időben elrakni előle. Nyugodtabb pillanatokban továbbra is beválnak az ölben döcögtetős, éneklős és lassan a mesekönyv-nézegetős játékok. A szülőnek azonban nem feladata továbbra sem, hogy a nap legnagyobb részében szórakoztassa a gyerekét.

A szülői szerep a játékban

Furcsán hangzik talán, de a szülők néha túlértékelik a saját szerepüket a gyermek életében. Főleg elsőszülött gyermekek élhetik meg, hogy szüleik nem hagynak időt nekik arra, hogy ők maguk kísérletezzenek. Azonnal ott teremnek, ha valamit a gyereknek kellene megoldania. Már csecsemőkorban hagyni kell őket átcsúszni vagy átmászni valamin, kisdedkorban pedig engedni, hogy egyedül fedezzenek fel egy játékot, ami esetleg hosszabb időt és türelmet igényel a gyerektől. Egyre több az olyan szülő, aki gyermekét egyfolytában magával cipeli. Úgy gondolja, hogy egész nap beszélni kell hozzá, hogy le kell kötni ébrenlétének minden pillanatát. Könnyen zsarnokukká válhat így a kicsi, ami viszont senkinek sem jó. Engedje szabadon, bízzon abban, hogy egyedül is boldogul a játékaival.

Beszédfejlődés és szerepjátékok

A beszédfejlődés megindulása jelentősen bővíti a kommunikáció lehetőségeit. Most derül ki, miért is volt értelme kezdettől fogva sokat beszélgetni a kicsivel: egyre gyakrabban veheted észre, hogy nyilvánvalóan tökéletesen érti és követi a nagyok beszélgetéseit. Egyre inkább eljön a szerepjátékok ideje, amelyek már komoly párbeszédeket takarnak. Egyre jobban megszereti a meséket, ezért lehetőleg ne múljon el nap mese nélkül. A legjobbak azok, amelyeket a saját szavaiddal mondasz el, és amelyek összefüggenek azzal, amit ő nap mint nap megél. Tartogasd a mesélést, diafilmvetítést, egyszerű kis bábozást a nap nyugalmat kívánó időszakaira, például ebéd utánra, lefekvés előttre, kényszerű várakozások idejére. Egyébként a nap legnagyobb részében nincs szüksége a kicsinek arra, hogy játssz vele. Ehelyett engedd neki, hogy részt vegyen az életedben, dolgaidban, persze amennyire ez lehetséges.

Kortársak és társasjátékok: 3-4 éves kor között

Három és négy éves kor között egyre inkább érdeklődni kezd a kortársai iránt. Eleinte ez inkább abból áll, hogy eljátszogat a többiek mellett, próbál bekapcsolódni, amit az idősebbek több-kevesebb lelkesedéssel fogadnak. Egy ilyen helyzetben nem elég, ha rászólsz a nagyokra, hogy vegyék be a kicsit is, ne küldjék el, adjanak neki is a játékokból és hasonlók. Hasznosabb, ha óvatosan és tapintatosan konkrét ötleteket adsz, hogyan is lehetne ezt megvalósítani. Néha-néha te is bekapcsolódhatsz a játékba, de ennek sokszor az a vége, hogy a felnőtt ötletei, elképzelései irányítják a játék menetét, ez pedig nem igazán kívánatos. Inkább segíts a felmerülő konfliktusok megoldásában. Nemcsak oviban, bölcsiben lelhet gyerektársaságra a kicsi, hanem nálatok, otthon is. Ilyen korú gyerekek esetében még nehezen megy több gyerek tartós együttes játéka. Inkább párosok alakulnak ki, ezért jobb, ha egyszerre egy játszótársat hívtok meg. Egyszerű társasjátékokkal is boldogultok már, mert a gyerek képes már a szabályok megjegyzésére és követésére. A vereséget viszont rosszul viseli, ezért keresd azokat a játékokat, amelyek vereségmentesek.

A szülői szerepek és az együttműködés fontossága

A társadalom sokat változott az apák szerepének tekintetében, és egyre inkább elvárás a kiegyenlített szerepvállalás a gyermeknevelésben. Az apák, akik úgy gondolják, hogy régen is az anyák feladata volt a gyerekek rendezése, megfeledkeznek arról, hogy ma már az anyukák is dolgoznak. Nagyon kevés az a háztartás, ahol az apa egy bérből fenn tudja tartani a családot anyagilag. Az apák, akik úgy gondolják, hogy a beteg gyerekkel, csak anya tud otthon lenni, megfeledkeznek arról, hogy anya munkahelyén is át lehet lépni a jóindulatnak azt a határát, amikor már a vezető nem nézi örömködve, hogy anya már megint otthon kell, hogy maradjon. Természetesen ebben a témában nem lehet megmondani az igazságot, hogy kinek mennyi időt kell eltölteni otthon a gyerekkel, de biztos, hogy az anyának és a munkáltatójának is jól esne, ha a beteges hétből egy-egy napot az apa is átvállal.

A gyermek nem vár. Fontos, hogy a szülők nyíltan kommunikáljanak egymással és a gyermekükkel is az elvárásokról és az igényekről. Az első és legfontosabb az, hogy nyugodtan mondjátok meg a párjotoknak, hogy mit szeretnének. Nagyon jól bevált dolog a saját háztartásunkban, hogy a gyerekeknek vagy esti rutin táblázatuk, hogy mit kell megcsinálni (fürdés, fogmosás, pakolás stb.). Mindnyájan bízunk benne, hogy társadalmunk napról halad abba az irányba, ahol apa és anya együtt neveli a gyermeket, egyenlő arányba, biztosítva ehhez minden lehetőséget. Addig is, ha egy tanácsom lehet, az mindenképp az, hogy BESZÉLJETEK! Beszéljétek meg egymással, hogy milyen és mekkora segítségre van szükségetek. Beszéljétek meg a gyerekeitekkel, hogy mekkora igényük van egyik- vagy másik szülőre és beszéljétek meg magatokkal, hogy hány órát, napot vagy hetet akartok a gyerekeitek nélkül tölteni, mással.

tags: #mennyit #kell #foglalkozni #egy #csecsemovel